Századok – 2003
KÖZLEMÉNYEK - Pálosfalvi Tamás: Rozgonyiak és a polgárháború (1440-1444) 897
A ROZGONYIAK ÉS A POLGÁRHÁBORÚ (1440-1444) 901 véglegesen megváltoztak. A Rozgonyiak törekvése egyértelműnek látszik: igyekeztek uralmukat a már egyébként is a kezükön lévő birtokokban véglegesíteni. Ennek megfelelően Rozgonyi id. István volt temesi ispán néhány kisebb birtok mellett zálog címén is magára és János fiára ruháztatta Tatát, Gesztest, Vitányt és Essegvárt, és ugyancsak kiterjesztette fiára Csókakő élethossziglani birtokát.18 Még jobban jártak Simon országbíró fiai, mert bár elvesztették tisztségül bírt váraik többségét, ifj. Istvánnak a lengyelek elleni szolgálatai jutalmaként örökbirtokként kapták Eleske,19 Cseklész20 és Sempte 21 várakat, zálogként Oroszvárt és Somorját,22 ráadásul még István élethossziglan Szepesvárat,23 és megtartották zálogként a Zala megyei Hegyesdet is, csakúgy, mint Pozsonyt és Nagyszombatot. A nagy vesztesek szemmel láthatóan a János-fiak voltak, akik kénytelenek voltak beérni egy budai kőházzal és annak tartozékaival.24 A mellőzés okát nem tudjuk: láttuk, hogy Jánosfi János nem volt Erzsébet tárnokmestere, így arra sem volt módja, hogy segítsen Erzsébet uralkodói ambícióinak megvalósításában, amivel esetleg Albert neheztelését vonhatta volna magára, így valószínűleg csak arról volt szó, hogy a négy fiú politikai súlya és érdemei egyelőre nem indokolták, hogy a király jelentős adományokkal kösse őket magához. Feltűnő ugyanakkor, különösen a korábbi együttműködés fényében, hogy a másik két ág egyetlen adományában sem esik szó a János-fiak esetleges örökségéről. Ebből azonban megint nem szabad a családon belüli meghasonlásra következtetni, hiszen láttuk, hogy csaknem kivétel nélkül zálogos javakról volt szó, ezek pedig egészen más megítélés alá estek, mint az adománybirtokok. Bármi is volt a helyzet, tény, hogy Albert halála a Rozgonyiak három ágát nagyon eltérő vagyoni viszonyok között érte. Legkedvezőbb helyzetben a Simon fiak voltak, elsősorban a kulcsfontosságú pozsonyi vár és a veszprémi püspökség birtoklása okán. Ugyancsak előnyös pozícióban várhatta a fejleményeket Rozgonyi id. István és a fia, János, akik kiterjedt és viszonylag kompakt uradalmak fölött rendelkeztek a Dunántúlon, és hasonlóan nagy uradalmakat birtokoltak, a Simon-fiakkal közösen, Pest, Heves és Nógrád megyékben. Ráadásul egyik ág birtokait sem fenyegette az elaprózódás veszélye, hiszen a Simon-fiak közül egyedül István pozsonyi ispánnak volt fiúutóda, Sebestyén, és ifj. János is egyetlen fia volt apjának. János tárnokmester négy fiának ugyanakkor a törzsbirtokok reájuk eső részén kívül semmije nem volt, ami eleve magában rejtette egy jövendő konfliktus csíráját. Négy felnőtt, politikailag aktív testvér ritka jelenség volt a kor arisztokrata családjaiban, és legalább akkora problémát okozott, amekkora előnyök forrása lehetett. Nem lehetett nehéz megjósolni, hogy a zempléni és abaúji javak harmada és néhány bihari falu nem lesz elegendő ahhoz, hogy mind a négy fiúnak a rangjához illő befolyást biztosítson.25 18 DL 13408. 19 Engel P.: Archontológia I. 308. 20 DL 13423. 21 DL 13422. 22 DL 13450. 23 DL 13420. 24 DL 13406. 25 Talán ezért ment Osvát egyházi pályára, amelyet azonban éppen a zavaros idők kezdetén ott is hagyott. Fügedi Erik: A 15. századi magyar arisztokrácia mobilitása. Budapest 1970. 93. 1440. nov. 7-én még venerabilis címmel szerepel, tehát egyházi: DL 13589.