Századok – 2007
BESZÁMOLÓ - Beszámoló a Nándorfehérvár-konferenciájáról (Skorka Renáta) 11/493
BESZÁMOLÓ 495 delték az ország haderejének totális mozgósítását, s bár ez nem valósult meg, Hunyadi fővezérlete alatt az év közepén hadak indultak a Felvidékre, majd októberben Krusevácnál, hatalmas lelkesedést kiváltva, vereséget mért a Szerbiában hátrahagyott oszmán csapatokra. Az országnagyok az 1455 júniusában tartott győri tanácskozásukon komoly lépést tettek az ország hosszú idők óta tartó politikai megosztottságának felszámolása felé. A találkozón ugyanis rendi liga jött létre V Lászlóval szemben, s a Cilés és Hunyadi közötti egyezségre barátsági, és a családok közötti házassági szerződés tette rá a pecsétet. Pálosfalvi rámutatott arra, hogy a győri alkudozások közepette Hunyadi János az időközben Magyarországra érkezett Kapisztrán János ferences barát támogatásával újra felvetette az európai keresztény világ összefogásának gondolatát, amelyet ő maga már 1453 óta képviselt. Az előadó kiemelte továbbá azt is: úgy tűnik, Hunyadi 1456 áprilisáig a török ellen preventív támadó hadjáratra készült, csak májustól, mikor már valószínűsíthető volt, hogy az európai összefogás kudarcot vallott, változtatta meg elképzelését. Ettől kezdve biztosítva a magyar-török határ teljes hosszát — hiszen a törökök stratégiája az volt, hogy a főcsapás mellett még általában Erdély vagy a Temesköz és Szlavónia irányába is támadást indítottak —, élvezve a bárók támogatását, felkészülten várta az ostromra érkező oszmán erőket. Pálosfalvi Tamás előadását a 16 éves, sem önálló jövedelmekkel, sem politikai hatalommal nem rendelkező király szerepének tisztázásával zárta. E. Kovács Péter, a Történettudományi Intézet főmunkatársa, a Római Magyar Akadémia tudományos igazgató-helyettese hivatalos elfoglaltságai miatt személyesen nem jelenhetett meg a konferencián, előadását Pálosfalvi Tamás olvasta fel a közönség számára. A beszámoló az 1456. évi nándorfehérvári ostrommal kapcsolatos keresztény és török források vizsgálatára összpontosított. Kovács mindenekelőtt azt a három levelet ismertette, amelyeket a győzelem hírével együtt küldtek el Európa keresztény fejedelmeihez. Ezek közül talán legfontosabbnak Hunyadi János 1456. július 23-án, Nándorfehérváron kelt levele tekinthető, melyet többek között Szécsi Dénes esztergomi érseknek és Garai László nádornak is címzett, akiken keresztül az írás számos itáliai fejedelemhez és városállamhoz is eljutott, s ennek köszönhetően maradt fenn a milánói levéltárban, illetve egy velencei krónikában. A másik két forrás Carvajal bíboros III. Callixtus pápának az ostromról írt, töredékesen megmaradt beszámolója, illetve Orbano Vignato, sebenicói püspök szintén a szentatyához intézett levele. Kovács Péter ezen forrásrészletek felhasználásával próbálta meg az ostrom egyes mozzanatait rekonstruálni, így valószínűsítette, hogy Hunyadi július 17-e előtt egy-két nappal érkezhetett a vár alá, hiszen a beszámolók szerint erre a napra esett a vízi ütközet. A döntő roham időpontját július 22-e délutánjára datálta, mivel a törökverő levele másnap már a keresztények győzelméről tájékoztat. Figyelmet érdemelnek továbbá azon információk, melyek szerint a vár az oszmánok ágyúzásait igen megsínylette, és falai a győzelem után még sokáig romokban hevertek. A levelek ismeretében az előadó kísérletet tett arra, hogy meghatározza a várvédő és ostromló erők létszámát, ennek alapján az előbbieké 8-10 ezer főre, míg az utóbbiaké 10-12 ezerre taksálható. Ezt követően a török források talán legérdekesebbjét elemezte Kovács, mikor egy, a 15-16.