Századok – 2008
TÖRTÉNETI IRODALOM - Kubinyi András: Nándorfehérvártól Mohácsig. A Mátyás- és Jagelló-kor hadtörténete. (Ism. Veszprémy László) II/518
történetének legjobb ismerőjét is tisztelhetjük. E kötet arra vállalkozott, hogy tanulmányai egybegyűjtésével a korszak magyarországi hadtörténelmének kézikönyvét adja közre. Ez annál könnyebben megvalósulhatott, mivel korábbi összefoglaló országtörténeteiben a hadtörténetnek mindig jelentőségét megillető helyet biztosított. A tanulmánykötet mellett szólt az is, hogy a szerző munkásságában egyébként is kerülte a monografikus formákat, s nem véletlen, hogy éppen az utóbbi években jelentek meg gyors egymásutánban magyar és egy német nyelvű tanulmánykötetei. A korszak katonai ellátásának és logisztikájának kérdéseivel Kubinyi Andráson kívül érdemben nem foglalkozott senki. A magyar hadsereg történetének megértése szempontjából alapvetők a katonák és az állatok — elsősorban a lovak — élelmezésére, annak minőségi és mennyiségi jellemzőire tett megjegyzései (Logisztikai kérdések a Mohács előtti magyar hadszervezetben). Mindezek elvezettek a mozgósítás problémáihoz, a városok által biztosított tüzérségi és hadszerek ellátási rendszerének a rekonstrukciójához (Mozgósítási és hadseregellátási problémák Mátyás alatt Városaink háborús terhei Mátyás alatt, Die Auswirkungen der Türkenkriege auf die zentralen Städte Ungarns bis 1541 — mely utóbbi tanulmány itt olvasható a szerző fordításában első ízben magyarul). Jogosan hívja fel a szerző a figyelmet arra, hogy egy magyarországi hadbiztosi szervezet hiányában maga a királyi kincstár volt az, amely több tucat tisztviselőjével biztosítani próbálta a királyi csapatok hadianyag-, élelmiszer- és lótakarmány-ellátását. Sőt, azt is valószínűsíti, hogy az 1521. és 1526. évi kudarc, illetve katasztrófa előidéző okai között, így a kései mozgósításban is, az utánpótlás hiányosságainak meghatározó szerepe van. Kiadatlan levéltári anyagokon alapuló vizsgálódásai korabeli tüzérségünk történetét és a a 14-15. századi „tüzérségi forradalom" hazai recepcióját is jobban értelmezhetővé teszik (Magyarország déli határvárai a középkor végén). Számos érdekes megjegyzés olvasható a bástyák korai hazai megjelenésére, valamint a castrum-castellum probléma, a földesúri rezidencia-kérdés és a tűzfegyverek között megfigyelhető kapcsolatra vonatkozóan. A szerző munkamódszerének mindvégig jellemzője, hogy a világméretű török katonai terjeszkedés ábrázolása közben kitekint a mindennapok történetére, s lokális művelődéstörténeti, társadalomtörténeti mikrofelvételekkel szembesíti a a nagyobb léptékű történeti folyamatokat (Főúri étrend tábori körülmények között 1521-ben; A fejérkői jobbágyok megmozdulásai 1520 körül). A kötet második nagy egységét a klasszikus hadtörténeti tanulmányok alkotják. Ezek módszertani újdonsága, hogy szervesen ötvözik a diplomácia- és társadalomtörténeti szempontokat a sajátosan katonai jellegűekkel, kiegészítve mindezt egy középkoros régész tárgyismeretével (A Szávaszentdemeter-nagyolaszi győzelem 1523-ban Szulejmán szultán 1524. évi békeajánlata. Legenda vagy tény?, A mohácsi csata és előzményei). E tanulmányok egyúttal már a szigorlati kötelező olvasmányok világába vezetnek át, ahol a magyar történelem legfontosabb kérdései kerülnek elő: a magyar határvédelem a török ellen, a magyar katonai és politikai vezetőréteg mozgástere és lehetőségei a Mohács előtti Magyarországon. Számtalan érdekes részlet lenne kiragadható, így például a magyar hírszerzés hatékonysága, ami talán valóban jól működött, de a királyi tanács sohasem katonáskodó tagjai rosszul értékelték a beérkező információkat, s így szóltak bele a döntésekbe. Meggyőzőek a szávaszentdemeteri csata keltezésre vonatkozó fejtegetései, s valóban téves az a törekvés, hogy egy (pontosabban négy) csatához egy csatanapot rendeljenek hozzá. A közvélemény ugyan nagyon szeretné, de valójában arra a kérdésre, hogy elkerülhető volt-e mohácsi katasztrófa, nem adható egyszerű igennel és nemmel válasz. 1510-es évektől nyilvánvaló volt, hogy a Magyar Királyság nem állhat tartósan ellen a törököknek. A védelem összeroppanásának inkább az időpontja lehetett kérdéses, a helye, tudniillik az, hogy ez Nándorfehérvárnál fog bekövetkezni, biztosra vehető volt, miként az is, hogy ezt — egy vagy több ütközetben elszenvedett — magyar vereség követi majd az 1520-as években, akár Mohács nélkül, sőt, egy esetleges mohácsi magyar győzelemmel együtt is. Mindez persze, Kubinyi András szerint sem mentesíti a magyar vezetőket az 1526-ban elkövetett katonai hibákért viselt felelősség alól. Szerző végeredményében úgy látja, hogy a Jagelló-korban az ország egyre visszafordíthatatlanabbul csúszott arra a kényszerpályára, ami törvényszerűen vezetett egy Mohács-típusú katasztrófához, s a független középkori magyar állam bukásához. A kötet harmadik része, mintegy a résztanulmányok összegzéseként, nagyobb léptékű összefoglaló jellegű hadtörténeti tanulmányokat ad közre (Hadszervezet a késő középkori Magyarországon; Politika és honvédelem a Jagellók Magyarországában; Magyarország hatalmasai és a török veszély a Jagelló-korban; Közép-Európa harcai a török ellen a 16. század első felében, Elkerülhető volt-e a középkori magyar királyság bukása? Alternatívák Mátyástól Mohácsig). E tanulmányok is, mint a szerző minden írása, számtalan új tudományos és kutatási eredménnyel gazdagítva kínálnak lekerekített.