Századok – 2008
TÖRTÉNETI IRODALOM - Kubinyi András: Nándorfehérvártól Mohácsig. A Mátyás- és Jagelló-kor hadtörténete. (Ism. Veszprémy László) II/518
részben pedig egyházi alapítások voltak hazánkban. Röviden foglalkozik a monostorok jövedelmi viszonyaival, gazdálkodásával és a külföldi származású szerzetesek szerepével is. Mint már említettük, e két utóbbi írás nemigen illeszkedik a tanulmánykötetbe. Helyettük talán hasznosabb lett volna — és a gyűjteményes kötet címének is jobban megfelelne —, ha Koszta más értekezéseit illeszti be a könyvbe. Példaként említhetjük a magyarországi egyházszervezéssel foglalkozó valamelyik tanulmányát (az 1988-ban kiadott Az államalapító című kötetben vagy az 1996. évi Árpád előtt és után című munkában megjelentekre gondolunk). Ugyanígy gyümölcsöző lett volna a déli régió egyházi intézményeit bemutató nagyszabású dolgozatának újraközlése is (Dél-Magyarország egyházi topográfiája a középkorban. In: A középkori Dél-Alföld és Szer. Szeged 2000. 41-80.). A fentieket összegezve azonban kimondhatjuk, hogy a szegedi középkorkutatás egyik meghatározó alakja, Kristó Gyula egyik legkiválóbb tanítványa, Koszta László igazán nagyszerű tanulmányokat közölt első gyűjteményes kötetében, Írásai közül kettő szerzetesség-történeti, illetve várostörténeti érdeklődését mutatja. A kötet javarészét kitevő egyháztörténeti tanulmányok bizonyítják: a szerző kiválóan ismeri a 11-14. század magyar egyházigazgatását, püspökeit, kanonokjait, karpapjait, és rendkívül kreatív módon használja fel a nemzetközi szakirodalom megállapításait. A közhitelű írásbeliséggel kapcsolatos dolgozatai pedig a műfaj elsőrangú alkotásai, hosszú időre mintát adnak azoknak, akik a hiteleshelyek történetét kívánják kutatni. Thoroczkay Gábor Kubinyi András NÁNDORFEHÉRVÁRTÓL MOHÁCSIG A Mátyás- és Jagelló-kor hadtörténete (A Hadtörténeti Intézet és Múzeum Könyvtára) Argumentum, Bp. 2007. 315 o. A „Hadtörténeti Intézet és Múzeum Könyvtára" c. sorozat millecentenáriumi felbuzdulásból 2000-ben indult (először még a Balassi Kiadónál), s jelen munkával érkezett a kilencedik kötethez (a korábbiak szerzői: Domokos György, Balla Tibor, Pollmann Ferenc, Czigány István, Dombrády Loránd, Mészáros Kálmán, Jankó Annamária, Hermann Róbert). A sorozat első alkalommal adja közre egy nem a Hadtörténeti Intézet és Múzeum munkatársai közé tartozó szerző munkáját, de remélhető, hogy — a História Könyvtárhoz hasonlóan — e sorozat a jövőben is nyitott marad a hadtörténeti témákkal jelentkező „külsős" szerzők előtt. Az is először fordult elő, hogy a sorozat valamely kötete zömmel korábban már megjelent tanulmányokat gyűjt egybe: az így elkerülhetetlen apró átfedésekért az kárpótolja az olvasót, hogy a kötet írásai együttesen erősítik, támogatják egymást, azaz új minőséget hoztak létre. A kötet a Nemzeti Kulturális Alap, a Honvédelmi Minisztérium és az I. kerületi Önkormányzat támogatásának köszönheti megjelenését, s a 2006. évi Nándorfehérvár- és Kapisztrán-évforduló (1456) egyetlen tudományos kiadványa (mivel a fiatal horvát kutató, Stanko Andric kitűnő Kapisztrán-könyve, sajnos, még megjelenésre vár), a Hadtörténeti Múzeum, a Katolikus Tábori Püspökség és a Ferences Rend önzetlen segítségével megvalósult 2006. évi időszaki emlékkiállításhoz pedig tudományos katalógus nem jelent meg. (A kiállítás egyébként 2007 végén a Keszthelyi Kastélymúzeumba költözött át). Szerző szerencsésen ismerte fel a kínálkozó lehetőséget, s a formálódó kötethez egy, az évfordulóhoz illeszkedő, időközben a Históriában is megjelent, „Nándorfehérvár ostroma"-témájú tanulmányát kapcsolta korábbi írásaihoz. A kötet címe egyébként nem félrevezető, arról szól, amit ígér: a Zsigmond király halála és a mohácsi csata közötti időszak magyarországi hadtörténeti és katonapolitikai kérdéseit mutatja be. Kubinyi András akadémikus, az Eötvös Lóránd Tudományegyetem emeritus professzora mint hadtörténész nem volt igazán ismert a hazai olvasóközönség előtt, nyugodtan kijelenthetjük, hogy méltatlanul. Szerző maga is elcsodálkozott, amikor ennyi hadtörténeti témájú tanulmányát sikerült egybegyűjtenie, s akkor még meg sem említettük, hogy — a szerkesztők hibájából — bicellus-tanulmánya (Bicellus. Adatok egy középkori fegyverfajta meghatározásához. Budapest Régiségei 23. [1973] 189-193.) ki is maradt a kötetből. Mindez köszönhető sokoldalúságának, annak, hogy várostörténeti és archontológiai tanulmányai melléktermékeként szinte minden, így a hadtörténelem is foglalkoztatta. Most már nyilvánvaló: a szerzőben a Hunyadi- és Jagelló-kor had-