Századok – 2021

2021 / 3. szám - TÖRTÉNETI IRODALOM - K. Lengyel Zsolt: Der gelehrsame Exilant. Eine kleine Biografie des Historikers Thomas von Bogyay (Törő László Dávid)

TÖRTÉNETI IRODALOM szemlélteti az a tény, hogy az államnak akkora szüksége volt a püspök jelenlétére az egyházzal való kapcsolatának rendezésében, hogy ő maga kötött kompromisszumot vele. A munka meg­ismerése után meggyőződésem, hogy ma a legfontosabb, amit tanulhatunk Márton Árontól, az az állhatatosság. Személye és története az eszmék melletti kitartás és hűség, illetve a szellemi kíváncsiság ritka példája. Lőrincz Lili & Lengyel Zsolt DER GELEHRSAME EXILANT Eine kleine Biografie des Historikers Thomas von Bogyay Verlag Friedrich Pustet, Regensburg 2018. 328 oldal Az emigráns történetírás megítéléséről, fogalmáról élénk diskurzus folyik a nemzetközi histo­riográfia-írásban. Peter Burke amellett érvel 2017-ben megjelent monográfiájában (Exiles and Expatriates in the History of Knowledge, 1500—2000), hogy a hazájukból önként vagy kény­szerűségből távozó tudósok az új környezetükbe gyümölcsöző kritikai szemléletet hozhatnak magukkal, amellyel hozzájárulhatnak tudományágak deprovincializálásához, több szemszögből történő újragondolásához. Óvatosságra intenek viszont Stefan Berger és Antoon de Baets meg­jegyzései (Reflections on Exile Historiography. Storia della Storiografia 69. [2016] 11-26.), akik olyan eseteket is kiemelnek, amikor az emigráció inkább bezárkózáshoz, önként (például nacionalista meggyőződésből) vállalt vagy kényszerűségből (nyelvi korlátok, megélhetési ne­hézségek miatt) bekövetkező elszigeteltséghez vezet. A témát övező figyelem szempontjából K. Lengyel Zsolt Bogyay Tamásról szóló életrajzának megjelenése kifejezetten örvendes esemény­nek tekinthető. Bogyay Tamás (1904—1994) művészettörténészi munkásságának középpontjában elsősor­ban a középkor és a magyar történelem kérdései álltak. A szakma figyelmét először az 1934-ben megjelent disszertációjával (A művész a korai középkorban) hívta fel magára, később pedig a jáki apátsági templommal foglalkozott behatóan. 1940 és 1945 között a Vallás és Közoktatási Minisztériumban dolgozott, majd a budapesti Szépművészeti Múzeum műtárgyszállítmányá­nak kísérőjeként 1945-ben Németországba került. Bár Bogyay kezdetben csupán átmenetinek tekintette új élethelyzetét, Németország egy idő után állandó lakhelyévé vált. Alkalmi munká­kat követően a Szabad Európa Rádiónál talált stabil állást, ám a nehéz körülmények ellenére sem hagyott fel a történészi munkával, sőt a németországi emigráns magyar történetírói körök egyik kiemelkedő alakjává vált: ő volt például az 1962-ben alapított müncheni Magyar Intézet első igazgatója. A Bogyay életéről szóló mű szerzője a Regensburgi Egyetem Magyar Intézetének igazgatója és már régóta foglalkozik a kérdéskörrel, kutatásainak eredményeit pedig korábban magyar és német nyelven is publikálta. Témaválasztásához a szakmai érdeklődés mellett minden bi­zonnyal hozzájárultak a kedvező forrásadottságok és a személyes érintettség is. Ami az első feltételt illeti, Bogyay Tamás hagyatékának döntő része a 2009-ig Münchenben működő Ma­gyar Intézet birtokába került. E korpusz tartalmazza a művészettörténész levelezését, kézira­tait, fényképeit és a kb. 2000 kötetből álló magánkönyvtárát is. A historiográfia-írás számára kincsesbányának számító forrásbázis mellett K. Lengyel Zsolt támaszkodik a Bogyayval­ké­ SZÁZADOK 155. (2021) 3. SZÁM 682

Next