Századok – 2021
2021 / 2. szám - TANULMÁNYOK - Haraszti Szabó Péter: A magyar káptalanok vezető méltóságainak peregrinációja a Zsigmond-korban
HARASZTI SZABÓ PÉTER Ezt szemléletesen mutatja néhány káptalan későbbi „képzettségi szintje” ezeken a tisztségeken. Pécsett ugyan 20%-ról csak 27%-ra emelkedett az arányuk a Zsigmond halálát követő mintegy fél évszázadban, Bácson pedig 15%-ról 33%-ra, Egerben ugyanez az arány már 45%, Vácott 1437-1490 között pedig a három oszlopos kanonokságot betöltő személyeknek a fele volt egyetemen képzett klerikus.11 különbséget lehet és kell is tenni e 340 fő között intézményi szempontból, valamint a betöltött tisztségek tekintetében is. Közülük 42 fő viselte az oszlopos kanonokságok valamelyikét az említett négy társaskáptalanban, viszont csak öten tanultak bizonyíthatóan egyetemen, ami csupán 9,5%-os arány.12 A kereken húsz budai, fehérvári, pozsonyi és szepesi prépost közül viszont már 12-1313 esetben lehet kimutatni egyetemi tapasztalatot. Ez egyrészt csalóka képet is fest ezekről az intézményekről, hiszen ezek voltak a legjelentősebb társaskáptalanok a korabeli Magyarországon, másrészt az itteni préposti javadalmakat Zsigmond király előszeretettel adta megbecsült híveinek, orvosainak, belső udvari embereinek vagy azok családtagjainak.14 A székeskáptalanok esetében más arányokkal számolhatunk. Az oszloposkanonokok között 17—18% volt az arányuk (mintegy 230-an viselték ezeket a tisztségeket és több mint negyvenen jártak egyetemre), míg prépostjaik közül minden negyedik tanult valamely egyetemen. Zsigmond király uralkodásának fél évszázada alatt e 65 személy nyolc különböző egyetemet látogatott. Az első helyet közöttük Bécs foglalja el, itt 30-an 11 Vö. C. Tóth Norbertnek és Fedeles Tamásnak a 6. jegyzetben szereplő írásait. 12 Wrede János budai, Rogerius de Cavazuis fehérvári, Tordasi Mihály és Edelényi András szepesi olvasókanonokok, valamint [Tiszavarsányi] Barnabás budai őrkanonok. Ribi András: A fehérvári társaskáptalan archontológiája (1301-1457). Turul 91. (2018) 136.; C. Tóth N.: Az esztergomi székesés társaskáptalanok i. m. 139. Tordaskra lásd Vö: Az esztergomi székes- és társaskáptalanok i. m. 101. Vö. XV. századi pápák oklevelei I-II. Szerk. Lukcsics Pál. Bp. 1931-1938. I. 924., 1293. sz.; Wrede 1402-1413 között viselte méltóságát az óbudai Szent Péter társaskáptalanban. 1402. aug. 7. Magyar Nemzeti Levéltár Országos Levéltára Diplomatikai Fényképgyűjtemény (a továbbiakban: DF) DF 251060., 1413. febr. Th 265846. Vö. Haraszti Szabó P. - Kelényi B. - Szögi L.: Magyarországi diákok a prágai és a krakkói egyetemeken i. m. IL 71. (217. sz.). Barnabás 1423-1428 között volt budai custus. Tiszavarsányi Barnabással való azonossága a megszerzett fokozaton alapszik, amelyet 1422-ben Bécsben szerzett. Ribi András: A budai káptalan archontológiája (1388-1457). In: Püspökök, káptalanok, tizedek. Tanulmányok. Szerk. Thoroczkay Gábor. Pécs 2020. 64.; Die Matrikel der Wiener Rechtswissenschaftlichen Fakultät I-II. Hrsg. Thomas Maisel - Kurt Mühlberger - Johannes Seidl. Wien 2011-2016. (a továbbiakban: MWRF) I. 21., 26., 28. Barnabást 1433-ban váci kanonokként is e grádus birtokosának nevezik. C. Tóth N: A váci i. m. 2013 A pontos szám azért nem egyértelmű, mert Szántói Lukács budai prépost egyetemi tanulmányai ugyan valószínűsíthetőek, hiszen ő az óbudai egyetem kancellárja is volt, de a korszak Lukács nevű diákjaival egyelőre nem sikerült azonosítani. Vö. Székely György: Egyetemi kancellárok a 14-15. századi Magyarországon. Századok 131. (1997) 160. 14 Azonban, ha a C. Tóth Norbert által összegyűjtött, valamennyi társaskáptalan prépostját nézzük, még akkor is jelentős létszámban voltak jelen az egykori peregrinusok ezeken a posztokon, hiszen a mintegy 125 javadalomviselő közül negyvenen rendelkeztek egyetemi tapasztalattal, vagyis minden harmadik személy.