Századunk, 1838. január-december (1. évfolyam, 1-104. szám)
1838-04-02 / 27. szám
Első esztendei folyamat 1838. Political szellem Francziaországban. Érdekes azon rövid de hathatós ábrázolat, mellyel Francziaország’ ’s különösen Páris’ jelen political szelleméről a’ bajor Allgemeine Zeitung’ egyik levelezője nem régiben következőkben adott: „Páris , mart. 14. Hova az ember fordul, panaszokat hall mindenütt; jobbról, balról, középeit, a’ centrumban és mindenfelé csak egy panaszszó hallik a’ nagy political publicum’ gondolkozó részénél. „Mi lesz ebből?“ kérdi a’ doctrinak; „mi lesz ebből ?” kérdi a’ republicanus. Tiers-parti, ellenzők, ministerek, békeszeretők, harcrahajtó ifjak’s ősszakállas öregek, egy karban, mind ezt hangoztatják: „Nem, sohasem volt még az önzés szemtelenebb, hatalmasabb; a’ szellem soha kigúnyoltabb, lepököttebb; a’ pénz ’s mindig csak a’ pénz soha olly annyira mindenben minden; soha sem lettek még illy vakmerő gazok gazdagokká; sohasem piperézték ki magokat undorítóbban a’ felülkerekedett szerencsevadászok, miután színészekkel, kötéltánczosokkal, zsebelőkkel, játékosokkal, megbukottakkal, firkálókkal, szinköltőkkel és szajhákkal pénzt és ismét csak pénzt szereztek magoknak, mint a’ mezei gazda gyűjti a’ ganajat rakásra, mellyel földjét trágyázhassa. Íme igy rohannak be ezen emberek a’ politicába; igy lesznek a’ vezérek politicai írókká; igy zörögnek a’ választócollegiumok’ ajtain; igy veszik fel a’ becsületes ember’ álarczát; igy fecsegnek függetlenségről; igy játsza az egyik bohócz az opponenst, a’ másik a' ministerpártit! Emez itt kullogva jár ’s uj vallást akar feltalálni; ő a’tuldemocrata jövendőnek óriásnagyságú philanthropja ; amaz ellenben, miután rekedtté kiáltota magát a’ democratia’ hirdetésében , most egyszerre aristocrata lett ’s azt akarja, hogy a’ papokat tiszteljük; sőt még vallásosnak is akar láttatni, valamint előbb a’ mindennemű szabadság körül kaczérkodott.“ Ezen egyhangú éneket hallom én itt már szinte két év óta minden szegből és minden zugból. Az igaz tudomány elakadt ; csupán a phyaica tartatik még némi becsben, de a’ literatori ficzkók csattogó ostorokkal agyonhajtják egymást a’ hírlapokban és lapocskákban ; az egész éven át örök farsang ’s Musard-bál van, ’s hab, mint gőzölög a’ padló a’ dörgő lábrobogástól!“ — Utazási vázolatok. (Folytatást IV. Salzburgból Münchenbe. Ki Salzburgból Münchenbe szándékozik, miután a’ salzburgi termékeny völgyben két óráig haladott, átlépi Ausztria határait; eltűnik a’ sárga szín, ’s a’ nemzeti szerepet kékfejér veszi át. Megvallom, a’ pillanatban, midőn a’ bajor széleken vizsgálat alá kéretett útlevelünk, ’s kocsinkat az illető tiszviselők kivül-belül megmotozák, érzés szállá meg keblemet, hasonló az atyai védszárny alól idegen kezek közzé került gyermekéhez. A’ határszélen azonnal 50 forintnyi vámbér vala fizetendő; miért senki sem neheztel, ha sima után kényelemmel haladhat; azonban a’ zökkenések igenigen vissza emlékeztetének annyiszor megrótt magyar országutainkra; különben vámpénz többé sehol sem kéretik. Versenyt futtatott ingolstadti kocsisunk a’ helynek vizeivel éjszak felé a’ kellemes síkon, s a kilátást délnek Gastein’ és Tirol’ hólepte bérczei fogják föl, mig szemközt pillanataink a’ legédesebb — mert hasznos és kellemetes — tárgyakon andalogtak. A’ hajdani bojárok’ földe most egy gyönyörű kerthez hasonlít, mellyben a’ Hausbauereknek (igy neveztetnek a’ mezőn lakozó földművesek) csinos faházai a’ hozzájok tartozó földektől ’s erdőktől parkok szerint körülsugározva pavillonok gyanánt tűnedeznek elé, ’s az itt-ott látszó tornyokkal, mellyeket általában nemzeti szin díszesít, barátságos öszhangzásban állanak. Ha a’ toronytetőkön felnyúló villámfogók (Blitzableiter) itt nem fényűzési czikkelyül használtatnak, valódi bizonyságai annak, mennyire legyenek ezek az ég’ hatalmas lángjának kitéve. Legelőt itt hiába keresnél; a’ szapora luczerna, melly gondos előlátásból itt is mint hazánkban tudtomra Pálffy herczeg’ jószágain, faágasokon szántalik ki, istállóban is elég ’s kövér táplálékot nyújt a’ marhának, melly csak aratás’ végével eresztetik szabadba. Itt a’ paraszt, ha törvényes készpénzi tartozását lefizeté, korlátozatlan ura jószágának, ’s noha földe a’ középszerűnél jobbnak nem mondathatik, takarékossága mellett általában jól bírja magát, élelme igen egyszerű, 's asztala, mondhatni, sovány, mellyhez a’ ház körül elnyúló földeken dolgozókat az ismert csengetyűhang csődíti össze. Utunkat a’ debreczeniek’ német naspolyája (mespillus aucuparia germanica) szegélyezé, ’s Wagingon, a’ szép tó’ szomszédságában Steinon keresztül az Inn fogónak katlanalaku öblébe szorult Sasserburgba jutánk. Ez a’ többinél népesebb város, de minden csín nélkül; fogadójában istállóból vezet lépcső a’ szobába, melly csaknem az Inn folyóba szakad , mellynek meredek partjait komló futja el. Polgárjai ellenségei minden egyedárusságnak, sorba járják a’ sörpinczéket, hol mindazáltal esti 10 óránál tovább mulatni pénzbüntetés alatt tilos. Nálok a salzburgi arany fejkötőket félholdalaku ezüstök váltják föl, s a nyak könnyű meghüldetés ellen többféle borítékkal födezik, mit azonban a’ hiúság drágává teszem így látszik, nekik nem kis mértékben jut a büszkeség, mert a’ templomot fölnyitó gyermek is azzal tolá vissza a’ neki nyújtott jutalmat, hogy ő földesúr. Augustus’idikén a’ nap’ első sugáraival kelénk föl, mert a'7 mfdnyi utat Münchenig korán akarók megfutni, 's valóban déltájban a fővároshoz egy órányira termeltünk. A'magányos fogadó, melly, mint értők, a’müncheni polgárság’mulatóhelye, minden történeti