Századunk, 1838. január-december (1. évfolyam, 1-104. szám)

1838-02-13 / 13. szám

régiség’ azon varázserejű bélyegének tulajdoníthatni, melly minden kőre nyomva van, mint mostani átváltoztatásának. A' templom előtt áll a’ torony, egy későbbi szép, merész építmény; egész súlya egy belülről üres boltozaton nyugszik, melly a’ templomnak bejárásul szolgál; építőmesterének azon szerencsés gondolatja volt, több oszlopokat ’s párkányokat, mellyek Salona romjai közt találtattak, a torony’ külső ékesítésére használni, miáltal több régi kőfaragói mesterművek megtartattak. Jupiter’ templomának átellenében volt Aesculapiusé; most sz. János balti s lei innia, melly régi formájában egészen fenáll. Mindezen ’s még több maradványok a’ római nagy időből, melylyek itt szemlélhetők, lő század után meg most is bámulásra ingerük az utazót. — Az újabb köz épületekből említendők: a’ barátok’ temploma, 2 más plébánia -templom, a’ püspöki lak, a’ dominicanusok’ klastroma, két más szerzetes- és apáczaklastrom, a’ városház, a’ pattantyús-kaszárnya és a’ tenger’ partján épült nagy veszteglő-intézet. Ittlétünkkor hatálozott meg a’ spalatói püspök, kinek temetése igen nagy pompával ment véghez. A’ püspöki temetéseknél itt szokásban lévő szertartás rendes és megjegyzést érdemel: magas nyílt koporsóban viszik t. i. a’ holt fő lelki pásztort a’ város’ minden utczáin keresztül, hogy kiki még utoljára láthassa, mielőtt eltemettetnék. Jó hogy már nem érzett szegény Miossich, különben meg nem köszönte volna e’ különös kijelölést, ’s ezen utolsó földi vándorlást, mellyet kényszerítve tétettek vele ; az égető napsugárok forrón sütötték tisztes ősz fejét és szinte olvasztották halálsárga képét; izzadva kellett szállania hideg sírjába, az örök nyugodalomra. A’ koporsót majd az egész város’ népsége követte, ’s a’lódik sz. vadász-zászlóal’hangászkara, mellynél jobbat még nem hallottam, rettentő szépen zengé közben közben a’ csontvelőn átható gyász indulóját. Különös figyelmet érdemel még Spalatóban dr. Lanza’ igen szép ízlésű gazdag privát múzeuma, melly nem csak Spalatónak, hanem az egész országnak díszére válik. Egy utazó sem hagyja ezt látogatlanul. Ferencz Császár maga is megtekintő ittlétekor e’ ritka gyűjteményt, ’s több a’ császári bécsi múzeumban hibázó darabokat cserélt tulajdonosától. Minthogy volt ajánlólevelünk dr. Lanzához, nem csak múzeumát láthattuk többször egész kényelemmel, hanem naponkint több kellemes órákat is töltöttünk vendégszerető házánál, nyájas, barátságos társalkodásában. Ő volt Spalatóban vezérünk, kalauzunk, barátunk, ki reggeltől estig minden idejét nekünk áldozta, ’s noha idegenek valánk, mégis számtalan szívességekkel tetézett bennünket, azért szivünk’ kedves adóját egy részben lefizethetni gondolom, ha neki tartozó hálánkat és köszönetünket itt nyilványossá teszem, melly annál tisztább ’s igazabb , minél kevesbbé reménythetem, hogy ezen sorok’ tartalma valaha értésére essék. Több jeles angol utazók, kik Spalatóban dr. Lanzával szinte megismerkedtek, talentumait ’s érdemeit méltányolva, azzal gondolták hálálni irántai tartozásukat, hogy több tudományos társaságokba fölvételét eszközlöljék , pedig ez Angolországban külföldiekre nézve igen nagy megtiszteltetés. Ez azon óhajtást gerjesztő szívemben, vajha magyar académiánk is kinevezné őt levelező tagjává, nem azért, mert mi hálával tartozunk neki, vagy mert én ajánlom , hanem mivel lelki tehetsége, alapos tudományai, Dalmátország’ viszonyairól szerzett bő isméretei ’s tapasztalásai ’s leginkább Dalmátországot érdeklő gazdag gyűjteménye számíthatlan hasznúak lehetnének a’ magyar academiára ’s múzeumra nézve ; vagy mindezt elmellőzve hacsak azért is, hogy tovább is megmutassuk , hogy a’ magyar a’ jelest a’ külföldön is feltalálja, ’s azt tisztelni és becsülni tudja. De mint mondám, ez csak puszta óhajtás, és gyenge, ismeretlen szavamtól nem várhatom teljesülését. Mindenesetre megelégszem, hogy itt, ha egyebet nem, legalább figyelmet gerjesztettem; talán egykor, ha Lanzával többen ismerkednek, olly férfiú’ keblében is fog visszhangra találni ezen óhajtás, ki hatalmasabb szavával, ’s befolyása által ennek teljesülését eszközölheti. Épen midőn már gondolkodnánk a’ visszautazásról, érkezett Spalatóba tudósítás, hogy kevés napok múlva a’ Lloyd társaságnak herczeg Metternich’ nevét viselő, ujonan készült gőzöse , Triesztből Spalatón keresztül első próbautját teendi egész Cattaróig s vissza; eltökélők tehát ezen jó alkalmatossággal bocche di Cattaróig folytatni utunkat, ’s a’ gőzössel térni vissza egyenesen Fiumébe. Sokan készültek Spalatóból is ezen sétautat a’ gőzössel megjárni, és igy kellemes társaságot lehete várni. 16án délutáni ■i1/ órakor szaladt be ezen pompás gőzös Spalató’ kikötőjébe és más nap 9 órára volt határozva az elindulás. Azon utazóknak, kik az egész utat Triesztből Cattaróig és vissza megjárták, 50 ezüst frtot kellett fizetni; a’ többiekre nézve pedig, kik az útközti vonal’ egyik pontjától a’ másikig csak kisebb utat tettek, különös árjegyzék volt készítve. E’ szerint nekünk vissza Fiúméig 40 e. frtot kellett fizetnünk, ’s noha hoszabb útra köteleztük magunkat, mégis semmi könnyebbséget nem nyerhettünk. A’ panatica naponkint első helyen 2 f. 30 krajezárra volt szabva e. p. Ez az után, mit az embernek a’ jegyzék szerint kellett volna kapni, nem sok; de azt tekintve, mit 2 f 30 krajezárunkért valósággal kaptunk, felelte drága; mert többször a’ dupla fölöstököm ’s vacsora csak a’ papiroson volt meg, de tettleg nem láttunk belőle semmit; az ebéd is csak igen szűkén és nem a’ legjobban volt főzve , ’s megkell vallanom, hogy a’ vendéglős dunai gőzhajóinkon jóval olcsóbb és sokkal jobb. De ezt csak sub parenthesi és nem panaszképen hozom fel, minthogy egyébkint minden okunk volt ultinkkal megelégedni. Oct. 17én 9V órakor indult a’ gőzös. Az illy számos, milly szép család találkozott egyszerre fedezetén! Mindössze negyvenen voltunk ’s mindnyájan vígak, mindnyájan jókedvűek. A’ kemencze füstölgött, morgótt, a’ szél hatalmas!, a’ tenger mindig nyughatlanabb lett; de a’ derék gőzös kevély mosollyal hasította a’ hullámokat, ’s rettendetlenűl haladt egyformán előre. Kevés óra múlva hátrahagyták Brazza szigetet, Lissát, Lesinát; az Istvé csak Sabioncellónál ért el, ’s kény szentelt Curzola előtt horgonyt vetni. Mennyi vendégszeretésre találtunk itt ezen kis szigetben! Fáklyavilággal fogadtattunk, ’s fáklyavilágnál jártunk végig az utczákon, és látogattuk a' templomokat az egész népesség’ kíséretében; vacsoránál még a' város’ bandája is meglepett a’ hajón , és igy a’ csípős hideg szél ellen is késő éjig ugráltunk, futkostunk, vigadtunk a’ fedezeten. Más nap reggel már 4 órakor ismét forogtak a’ kerekek, ’s ellenkező szél’ daczára is 6 óra alatt Gravosába értünk. Fekvése ennek a’ legszerencsésebb; tájfordulati mindig változók, mindig szebbnél szebbek, bájolók, elragadtatok. Mintegy elrészegűlve illy költői természettől gyalogoltunk Ragusába, egykor sokkal híresebb köztársaságba, mint sem hogy itt hoszabban kellene említenem. A’ város kicsiny, de csinos, egy szóval tetszik. Estve játékszín. De a’ gőzösön alig találkozik az ember, már ismét válni kell, ’s gyönyörűséges ez a’ hirtelen találkozás és elválás. Idén reggel öt órakor indulva Gravosából, már 10 órakor délelőtt horgonyt vetett Cat-