Századunk, 1838. január-december (1. évfolyam, 1-104. szám)

1838-06-11 / 47. szám

47. szám. Első esztendei folyamat 1838. Észrevételek Csaplovics ur’ „dicsvágyára.“ CL. Századunk’ 34. sz.­ Mint tudva vagyon, az önmozgó teremtmények közül a’ majmok’ néhány faja az, mellynek testalkata — számos eltéré­seinek daczára is — az emberéhez leginkább hasonló. Ez és el­­mélést szinte némelly ügyességek’ észrevétele azon gyöngéd­ségre bírtak irántok némelly régibb természetvizsgálókat, hogy azokat testvéreinknek nevezni nem átalták, állítván ’s reményi­­vén , a’ nevelés által minden köztünk ’s közöttök levő hiány’ ki­­pótolhatását, minden különbség’ elháríthatását. De a’ számos tapasztalások kétségtelenné tették e’ vélemény’ és állítás’ alap­talanságát, annyira, hogy már ma nemcsak a’ műveitek- és bölcsészeknél 1), hanem a’ műveletlenek-tudatlanok­, sőt gyengébb korú gyermekeknél is, meggyökerezett előítélet­nek 2) mondhatni az ember és többi minden teremtmény kö­zötti lényeges, semmi módok’ ’s eszközök’ segedelmével ki nem egyeníthető különbség felőli meggyőződést és bizonyosságot. Mostan minden földi, önm­ozgó teremtményt ezen két osztály alá sorozunk: ember, állat, vagy okos és oktalan állat; amannak — állatiságán kívül — közelebbi meghatározásai, szolgálnak ezek: öntudat, értelem, ész, halhatatlan lélek ’stb., vagyis az ember mindez egyben, azaz nemcsak egyén (individuum), hanem alany is (subiectum); imez pedig, t. i. az állat, szűkölködvén az előszámlált tulajdonokban, csupán egyén, az az olly létsze­res (organicus) lény, mellynek minden egyed része, vagy in­kább tagja, az egésszel, és viszont, nyer vagy szenved. Az elő­­számláltakon kívül veszünk észre az emberben még úgynevez­­tetni szokott, alsóbb ismereti tehetségeket is, miilyenek: a’ kí­vánó, képzelő és emlékező tehetség, ’s ezek bizonyos mérték­ben az állatoknak is szok­tak tulajdoníttatni. Csaplovics úr értekezését azzal kezdi, hogy minden élő teremtménynek — a’ növényeknek is? ezek is élők lévén — öntudatot és ö­n s­z­e­r­e­t­e­t­e­t tulajdonít, ’s ez által semmivel sem tesz kevesebbet, mint a’ felebb említett régibb természet­vizsgálók, mivel az öntudat valódi fogalma szerint — ’s a' tu­dományos értekezésekben csak illy­enről lehet szó — a’ földi te­remtmények közül (földkü­lieket kétségkívül Csaplovics úr sem értett) kizárólag az embert illeti. Hogy ezen ellenállítás’ igaz­volta kitűnjék, szükséges az öntudat’ fogalmát néhány szóval kifejteni. Hogy a’ gyermek születése előtt és után egy ideig öntudat nélkül, a’ természettel nem csak szoros kapcsolatban, hanem egy­ségben és épazonságban (identitás) vagyon, ezt mint bizonyos és kétségen felüli lett­ dolgot elmellőzhetjük. Születés által a’ gyer­meknek növénynemű élete befejeztetvén, kezdődik az állatnemű és pedig legszorosb értelemben, úgy hogy még az oktalan ál­latok közül is csak néhány nemnek saját, születés után bizonyos napokig tartó vakság, neki is osztály része, bár szemei nyitvák , sőt fülei is csak idővel nyílnak fel, ízlése és szaglása pedig még későbben fejtilt ki. A’ világosságra, szin-, nesz- és izre figyelni kezdéssel a’ gyermek még nem haladta meg az oktalan allaliság’ fokozatját, hanem csak elérte annak tetőpontját, mellynek tökélye e kezdeten túl nem terjed. A gyermeknek nem kevés időre van szüksége, öntudatra’ teljes kifejléséig ; mert már járni kezd­vén is, ha valami eszköz, vagy földre esés által magának fáj­dalmat okoz, megszűnik sírni, ha azok’ megbüntetését színleljük, bizonyosan nem más okból, mint mivel azokat alanyoknak (sub­­iectum), tehát magával épazonosoknak (identicum), nem pedig tárgyaknak, tehát magától különbözőknek, tartja. E­­szerint az öntudat’részletei (momentum) : az én, a’ tárgy, 's mindkettő' léte’ ’s különbözőségének tudása 3). Az állat a’ természettel egységben élvén, magát, mint ént, a’ tárgyaktól, 's ezeket magától meg nem különböztethetvén, nem tudja, hogy ő van, mint azt sem, hogy világ van, azaz nincs öntudatja; sőt ha ná­la némi öntudatot föltennénk is, annak fő bélyege csak egyed­­ség (Einzelnheit) lehetne, midőn az emberéé egy­etemiség. Mi­vel az állat már fogalma szerint csupán egyén (individuum) innen vagyon, hogy az egyed állat csak magát, legfelebb némi tekintetben önnemét, nem pedig ez egész államiságot képviseli (repraesentat); de igenis az egyed ember nem csak az egész emberiség’, hanem az istenségnek is, kinek képére van teremtve, képviselője; innen vagyon továbbá, hogy valódi őrleményben állatok’ története nem lehetséges, mivel a történet nyilatkozása, fejlődése, tökéletes dű­lése, sőt egyetemülése a' szellemnek; de mindez tehetségeket, idomokat, lehetőséget vagy kifejletlen létet teszen föl, ’s ez az, mi az állatnak hiány­zik; innen vagyon végtére az is, hogy minden egyed által mai napon is ott kezdi ’s végzi élte’ pályáját, hol a­ paradicsomban tette azt. Hogy mind­ez az emberrel nem igy vagyon - állatiságot kivev ,­­ (MM sírja a’ mesterségek’, művészetek’, tudományok’, országok a­lapotjának szüntelen tökéletes kulcse. A’ gyermek’ öntudata csupán addig egyed, míg anyjához, va°Y ápolói’ valamelyikéhez szembetűnő vonzódást nem tanús.­, „/által vonzalma’ tárgyával egylényegüségét vagy épazonságál árulja el, S Snb­da.ja - hogy úgy lj..n - «edel, n,.­.l másságánál fogva bővül, terül, fej«­ .........................k látsz,k°a' gver,,,ekek' nagy reszt.nek idegenk.de.« t. UM—» .? Ll L'/e„ fejlődé.-tetem» elöhaladjanak le,«önmaga " időn a kisded „enden .lóit. gyakrabban megfirdeldkaf “ Sikeresen előmozdítunk. na nn,adatnak ex«» egyete "'-T­U.Í ha a­ gyermeknek - idősebb komban - alk....... van aTőTétől különbéxé nyelvű, „«„..éti, larlomanvu

Next