Századunk, 1838. január-december (1. évfolyam, 1-104. szám)

1838-11-26 / 95. szám

A’ század’ szelleme. Sokat beszélnek a’ század’ szelleméről, ’s e’ szegény szel­lem mindeddig kényök-kedvök szerint hagyá csapongani, saját ro­vására, minden nagyhírű íróinkat, a’ nélkül hogy nekik felelt volna; de el végre zaklattatván mindazon vádaktól, mellyeknek tárgyul szolgál, megjelent nekem ez éjjel, ’s nem tudom minő szeszélyből, engem választott védelmezőjéül. Tudom, minő óvakodással kell bánni illy üggyel, ’s illy vé­­dencz iránt viseltető tekintetből, nem követendem az ügyészek’ nagyobb részét; nem engedem át magamat buzgóságom’ tévely­­gésinek, képzeletem’ röptéinek; azon védeszközökre szorítko­zom, mellyeket ő adott fel, ’s rövid leendők, bár egy század mellett szólandok. Észreveendi a’ nyájas olvasó egyelőre, hogy védenczem, a’ tizenkilenczedik század, még fiatal, minthogy csak 17 tavaszt látott még; ’s e’ körülménynek, úgy hiszem, kedvezésre kelle­ne bírnia iránta minden részrehajlatlan írót. Irtózatos, kora’ világában, feladatai a’ közvéleménynek bűnök miatt, mellyek korelőtti romlottságot tesznek fel; ’s azon boldog életszakban, midőn az ember csupán a’ legártatlanabb örömöknek él, börtöni ítélet’ keménységét rettegni, ’s végre nyilványosan republicanismusról vádoltatni. Védenczem mindazáltal, kinek természetes bírája a­ tör­ténet, reményű, hogy nem lesz szüksége a’ miatt saját törvény­székéhez folyamodni; felvilágosultabb­’s méltányosabbaknak hiszi biráit, hogysem végzésüket rettegné. Nem gyanít ellenségeiben rágalmat, hanem könnyelműséget, bár mind öregebbek nálánál; ’s vádolja őket, hogy midőn észtehetségeiket igazságok’ elk­inlé­­sére kellene fordítaniok , akkor ábrándképeket teremtenek , hogy őt legyőzzék, .’s rémítgetik a’ fölötte hiszékeny közönséget túl­­világi mesékkel.. Hallgassátok tehát elfogultság nélkül, sőt kellő engedékeny­séggel az ifjú szellemet, ki szavaimban hozzátok szól: ,,E’ nagy per’ megítélésére, szükséges mindenek előtt — azt mondja ő — egészen vérévé változtatni ezen közönségesen elfogadott elvet: az ész mindig úgy kívánja, hogy a’ hibák sze­mélyesek legyenek; ’s a’ törvény, körülbelől, úgy szólott, mint az ész. Annálfogva,­ jóllehet rám nézve tisztes volt, s megle­het könnyebb is, mint azt sokan hiszik; több pontban védelmezni atyámat a’ 18dik századot, tárgyát a’ legsúlyosb vádaknak, ’s a’ leghevesb lármáknak ; elismerem, hogy e mérték fölött átenge­dd magát a’ pártszellemnek; éltét viharok közt töltötte; olly sok különböző körülmény egyesült, hogy azt magával ragadja; olly nagy dicsőségben tündökölt, annyi igazságot mondott,, annyi szerencsétlenséget okozott, ’s ellenei, kik őt üldözik, olly nagy számát fogadták el maximáinak, hogy én unokáimra bízom em­lékét megboszulni, ’s neki a jövőkor által azon polczot kim­u­­tattatni, mellyel Halhatatlan családunkban el kell foglalnia. Én tehát önvédelmemre szorítkozom; ’s hogy magamat igazoljam, elég, hogy magamat megismertessem.“ „Kényes testalkattal születtem , mi mégis Hátráltatni nem fog abban, mint tudjátok hogy száz esztendeig éljek. Aljám, utolsó éveiben, meglehet fölötte elfogulván a’ philosophia’ s szabadság’ szeretetének ábrándítói, mint sok ember is, egy szélsőségről a’ másikra szökött; végnapjaiban csak harczokról, gy­őzelmekről, dicsőség- ’s korlátlan monarchiáról álmodozott; mi­helyt születtem, kénytelennek látám magamat hibáiért lakolni. Örököse adósságainak, de nem javainak is, kisdedségemben egy majdnem közönséges háború’viharai által boríttattam el, melly ret­tenetesen kifárasztott, ’s a’ szigorú végzet rám bízza, annyi dulasok után a’ h­aosban a’ rendet visszaállítani, ’s tartós békét következ­tetni a’ hoszú égi háborúkra, mellyek a’ földet megrengetek.“ „Íme éltem’ kezdete, úgy hiszem, már ez is elég vádolom a’ megszégyenítésére. Tudjuk, hogy családunkban, egy örök tör­vény’ rendelése szerint, m­indenikünk csak atyja’ halála’ perezén kezd élni ; minél fogva világos, hogy nem vethetni szememre a’ 18dik század’ romlottságát, kicsapongásait ’s ábrándozásait.“ „Bölcsőmben lakoltam hibáiért, lefizettem adósságait, ’s tá­vol attól, hogy republicanismusról vádolhasson valaki, inkább azt mondhatná ’s pedig alaposan, hogy nagyravágyásból fölötte soká tartottam fen atyámnak igen monarchiás, igen szabadelműt­­len, igen hódító rendszerét.“ „De nem kell mindig a’ tettekből ítélni az elveket ; én a' folyamát’ menését követtem , ’s fölötte nehéz volt megállapodnom : egy fiatal század nem állhat siikerrel ellen első perczeiben az agg század­ végső erőködésein­ek.“ „Mihelyt fentartóztathattam magamat ezen meredek hajlítson, mit tettem? Visszaadtam a’ békét a’ világnak , ’s alapul neki a’ királyi tekintetet akarám adni, törvények által korlátozottat, ’s a­ trón és szabadság közti örökös frigyet. Ez az első nagy tettem, melly bélyegez. Senki sem tagadhatja e’ tettemet; nem leltei­met, hanem szellememet vádolják: lássuk tehát most, mi az, mit század’ szellemének neveznek.“ ,,A’ század’ szellemét megismerni könnyűnek kellene len­ni, minthogy ez az egész világ’ szelleme ; hanem gyakran a’ part, felekezet, osztály, társaság, kör’ szelleme által igen el van csúfítva, mellyek azt saját modorukban személyesítik ; min­­denki önnön pápaszemeivel látja azt, saját növése szerint méri,, saját véleménye szerint ítéli meg, és saját festékét kölcsönzi neki. A’ kedvetelt önszeretet fölékesíti, az elégü­letlen hölyt szél­tépi, a’ szerencsétlenség vádolja, a boldogság védelmezi; az ifjúság szereti ’s dicséri; az aggság gyalázza ’s utálja; hanem legkevesebbé sem hagyván magát korholásaik által zalat látni s dicsérésüktől elkábíttatni, a’század folyvást halad, s haladtában magával ragadja mindazokat, kik elég kábák, neki ellenállani.“­­ „Gyakran hitték az emberek, hogy néhány lángész ad vala ösztönt, mozgást és irányt századuknak , de fölötte csalatkoz­­tak, érdemük csupán abban áll, hogy azt jól ismerik; nem te­remthetik ők a’ körülményeket, hanem tudják azokat hasznukra fordítani; az, ki a’század’ szellemét követi, gyorsan ,messze mérvén , ki ellenkező irányban akar haladni, csakhamar felakad, félrevettetik ’s felfordul.“ „A’ századok’ szelleme egy széle», »«de» ficamhoz ha­­sonlít; nehéz rajta keresztülhatni, leh­etlen ellenében­ haladni. Mégis minden század’ hálátlan gyermekeinek legközönségesb.

Next