Századunk, 1839. január-december (2. évfolyam, 1-104. szám)

1839-04-08 / 28. szám

219 220 6. §. Hírlapokból értém későbben , hogy a’ cerberus’ hőslettei igen nagy zajt gerjesztettek az országban, ’s hogy a’cloaca ’ vagy szinte hat kiadást ért a’ cerberus’ javára. (Lucri odor bonus ex requalibet.) Ezt igen természetesnek találom. Mert ha az utczán a’ goromba ficzkók szidalmakra fakadnak, a’ legokosabb emberek is megállnak őket halljatni. Én legkevesebbet sem viszonoztam; csak azt tartom fen magamnak , hogy, ha Toldy Ferencz netalán képes volna, „Ungern’s Vorzeit“ czímű munkámat folytatni, munkáját megdicsérjem , ha dicséretesnek találom. Mert az eszme épen a' haza’ dicsőilésére , mi neki annyira szivén fekszik, irányozva, de mellette igen termékeny, a' mező pedig felette tágas; oda még Fuker-féle udvari tanácsost is használhat maga mellé. Én alig kezdettem meg a' tárgyat. 7. §. E’ lapokban (Sarrai/Marban) 1838 ban közlöttem véleményemet a’ természetjogról és a’ transcendentalis philosophiáról; mind a’ kettőt merő agyrémnek tekintem, az ész’ valódi eltévelyedésének , tehát bolondságnak. Némelly hathatós bizonyítványokat hoztam fel különösen is legújabban Petencz’ természetphilosophiájából, ’s az olvasók’ítéletére hagyom, valljon a’ természetphilosophia’ tagjait okosoknak találják e vagy nem. Ezen értekezéseim kellemetlen érintkezésekbe bonyolítottak. Találkoztak t. i. ellenfeleim, kik még személyes sértegetésekre is vetemedtek, noha én egyikét sem ismerem ez uraknak, ’s igy őket sérteni sem akartam sem akarhattam. Ilyen neveletlen embereknek többé felelni illetlennek tartom, ’s azért elhatározom magamat , nézeteimet literariai viták iránt itt semes pro semper kimondani. 8. §. Jogi hites ügyvédnek (Killumy úr szerint egy ifjú ügyészi illedelmetlen kitöréseit nevelési hiány’ eredményének tartom. De az új megtámadásból a’ Figyelmező’ 46. számában (befejezése nem jött kezemhez, és nem is tartom méltónak, hogy érette fáradjak) látom, hogy ő még sokkal »leghatározottabban ’s alább osztályozandó, hogy t. i. ez a’ jogi hites ügyvéd bizonyos kóborló természet-jogászok’ ezédébe tartozik, kik nagy városokban ------------’stb. , t. i. azon hamis állítással kezdi: „hogy én, vitát támasztván, a’ helyett hogy vitézül megállnék a’ pályán (az ellenfél’ okaira ’s czáfolataira felelnék), futásnak eredvén, más helyeken bujkálok, ’s innen kiáltok elő: ki a’turista?44 —E’szemtelenség csodálatra méltó! — A’ ki Századunk’ 53. 54. ’s 84. számait megtekinti, meg fog győződni, hogy nem csak el nem bújtam Jogi elől, hanem illendőkép el is utasítottam. Még bizonyos argumentumot is érintettem a’ S tacenda44 alatt; mert Jogi hallott harangozni, de nem tudta hol ? Lehetetlen, hogy maga olly tudatlannak tarthasson engem, minhha ismeretlen volna előttem, melly szabad kir. városokat illet a’ Jus tavernicale, ’s mégis illyennek mond engem! Ha ez nem készakaratos elcsavarás, ’s tehát nem procacitas, úgy illyes nem is létez általában. Ő szinte hazudsággal végzi is, mert orczátlanul ismét álnevet hazudik magára; „mert — kérem, erre vigyázzunk — mert, úgymond, én az ő természetjogróli tanjait meg nem foghatom ’s neki tudatlanságomért szégyenlenie kellene magát. — Akadt e már az olvasó illy buta és szemtelen okoskodásra valaha? én valóban soha! —Nem! Ő csak felemlített társai’ szabályait követi, hogy durvaságait kitálalhassa. Ugyan mit gondolhatott magában, midőn az 1838. Századunk’ 104. számában a’ szerkesztő által egy német lapból idézett állítást olvasó: „Von allen Lumpen ist mit der der verächtlichste, der mich unter dem Mantel der Anonymität mit Roth bewirft.44 Nem érzett e ez alkalommal bökést* Ano- és pseudonym egyre megy! 9. §. Hogyan tartozik ama’ nyomorult görög folt a’ dologhoz , az istenek tudják. Ő csak dicsekedni akart vele, úgy mint a’ fenemlített kóborló természetjogászok a' hangművészettel dicsekszenek, mellyhez mit sem értenek. Épen igy ért Jogi a’ görög nyelvhez. Mert — kérem, ügyelmezzünk — már csak a’ három kis szócskában is egy betű el van cserélve ’s egy egészen kihagyva. íme az utczai természetjogász, ki a’ guitarreon harczol, a’ helyett hogy játszanék, mert nem ért hozzá jobban. 10. §. Még kirohanást is tett mellékesen két igen érdemes férj fiúra, ha jól találok, Desewffy József grófra és Horvát István urra. Rumy urat csupa jámborsága csábította el a’ 98. számban mindkettőnek pártfogására, mi teljesen szükségtelen volt. Mert mindkét férjfiú minden okosak’ véleményében sokkal magasabban áll, semhogy egy kóborló természetjogásztól elérethetnék. A’ mi különösen Horvát Istvánt illeti, Jogi tanúságot nyujta róla, hogy még csak nem is érti, min dolgozik Horvát. 11. §. A’ természetjog’ védelmében Joginak „veleszületett ítélő, combináló ’a practicus esze 44, mit az említett két érdemes férjfiútól egészen megtagad, ’s mellyre olly sokat tart, igen világosan látható. Megmutatja t. i. a’ természetjog’ létét magából a’ természetjogból, így okoskodik: Minden született embernek vannak természetjogai, mert azok őt a’ természetjognál fogva illetik. — Ez egészen úgy van, mintha valaki egy hamis tanú’ igazságosságát ekkép akarná bebizonyítani. A’ tanú igazat mond, mivel maga mondja. A’ logica valóban csak mindennemű természetjogászoknál, ’s egy annyira kiművelt „vele született ítélő, combináló ’s practicus észnél“ lehetséges, ’s azért sem Desewffy grófnál, sem Horvát Istvánnál, sem Csaplovicsnál nem keresendő. Hisz hamis tanúk’ ’s a’ természetjog’ létezésén senki sem kételkedik; de ki azoknak igazságosságát ’s élelmességét akarná bebizonyítni, a’ bizonyítványokat máshol keresse. 12. §. Olgyai ur, szinte egy „ifjú ügyész 44, a’ Társalkodóban a’ metaphysica mellett nyilatkozott, ’s azt mondá: e’ nélkül, következéskép az én és nem-én nélkül, cogito: ergo sum nélkül (azaz tébolyodottság nélkül) a’ lőpor és a’ gőzhajók’stb. sem találtathattak volna fel.— Egy philosophussal, ki a’ találmányok’ históriájához igy ért, egyszersmind pedig olly philosophilag udvarias , minden további értekezés megszűnik, ia az embernek el kell némulnia. És végtére, hogy a’ mindannyi között legszerénytelenebb csongrádi scribáról, Ploeszról, is szóljunk! A’ gorombaságban tett nagy elöhaladásának nyújtott bizonyítványai szerint ítélve, legjobb reménységgel lehetni, hogy ezen mélytudományú ’s magával tökéletesen megelégedett ifjú ember magát idővel abban egyik legnagyobb mesterré képezheti ki; mert úrit mature quod vult urtica matiere. Nem foghatja meg csupa bölcseségből, hogy több becsületére válnék magának is, ha egy korosabb íróhoz, ki mégis már műveit valamit, több hiedelemmel viseltetnék, mint ha neveletlen gyermekként őt sértegetésekkel illeti. (Honor est honorantis.) (Vége következik.) A’ nagy-Körösi isk®2a’ régibb és jelen állapot jának ismertetése. Miután a’ közelebb múlt években több iskoláknak régibb s jelen állapotokról lehetett különféle hírlapokból olvasni, szükségesnek láttam a’ nagy-kőrösi iskolának is régibb ’s jelen állaput-