Századunk, 1839. január-december (2. évfolyam, 1-104. szám)
1839-10-28 / 86. szám
Tiacoifitti Byry’ válássá az A Hí. szerkesztői’ felvilágosításaira. CL. Figy. 1839. II., 38 és 39.) Midőn az Alk. szerkesztőinek felvilágosításait olvastam, nem birtam eléggé csudalni ezen embereknek, nem mondom, vakmerőségét, mellyel a’ közvéleményt ámítani akarják, hanem minden rhetorical és dialectical fogás mellett is logical nagy gyámtalanságokat. Mi azon szép kifejezéseket illeti, mellyekkel becsületem és személyem körül vagdalkoznak, miilyenek a’ következők: „Tudományfg magának olly kicsapongásokat enged, mellyek lelke’ belsejébe hagynak pillantanunk ’s azoknak (azoknak ? oh stylisták!) lappangó titkait a’ közönség’ elébe terjesztenünk. .. Ember olly avatatlan mint ő, a' valóság- ’s igazság szeretettől annyira elrugaszkodott.. Talán ön is szült valamelly szerencsétlen órájában egy csodafejű drámát 's az meg talált bukni? nem kapott jutalmat? ’s most ön a’ drámákra haragszik ? . Valljon nem Tudomány fy utazott e Debrecentől Kis-Várdáig? szeretünk utazása’ leírását olvasni. De igazán szólva, Tudomány fy’ mustjának szája sem úgy áll, hogy ’stb. ’stb. Ezen szép ’s miveit emberekhez igen is illő kifejezéseket ’s nagy részint aljas gyanúsításokat, átadom a’ mivelt olvasó közönség’ ítéletének, melly annál szigoruabban itélendi meg azokat, minél világosabban látandja, hogy mind azon szógépelyek, mellyekkel állításaimat sarkaikból ki akarják forgatni , puszta valótlanságokra támaszkodnak. Mondják pedig az athenaeisták: „Tudományfg — hihetőleg, hogy tudósabbnak tessék ’s nagyobb tekintete legyen — deákul idéz ellenünk a’ m. ac. Alaprajza ’s Rendszabásaiból. Ez magában kicsinség, de képtelenségnek elég nagy, ha meggondoljuk, hogy e’ munkák’ eredetije magyar’s hogy e’ szerint semmi józan ok nem lehet azokat magyar olvasók’ számára deákul idézni.“ Igenis deákul idéztem az academia’ Alaprajza ’s Rendszabásaiból. ’S mit következtetnek ebből az Atk. szerkesztői? Azt, hogy e’ munkák’ eredetije magyar lévén, semmi józan ok nem lehet, azokat magyar olvasók’ számára deákul idézni ’s hogy ez tehát csak hiúságból történt, hogy én tudósabbnak akartam látszani ’s magamnak nagyobb tekintetet adni. Megengedve, hogy az Alaprajz- ’s Rendszabások’ eredetije magyar, mit föltenni alig fog valaki, tudván, hogy a’ múlt országgyűlés előtt a’ törvényjavaslatok’s egyéb országos munkálatok deákul terjesztettek ’ Felsége’ elébe ’s hogy azok deákul erősíttettek meg; következik e ebből, hogy semmi józan ok nem lehet azokat deákulidézni ? Hátha csak a’ deák textus feküdt előttem ’s én inkább evvel akartam élni, mint saját fordításommal, mellyem betűről betűre meg nem egyezett volna a’ mondott irományok’ állított eredetijével, nemde ők hamisítónak kiáltottak volna ki engem ? De az arhenae’ isták nem sokat törödnek a’ lehetőségek vizsgálatával, elég nekik következtethetni, hogy a’ dolog magában kicsinség, de képtelenségnek elég nagy ; elég nekik gyanúsító insinuatióval léphetni föl, hogy én tudósabbnak akartam tetszeni ’s tekintetet szerezni magamnak. A’ valóság- és igazságszeretet a’ dolognak minden oldalát tekinti meg, egyet sem mellőzve, a’jog- ’s emberszeretet pedig csak azt emeli ki, melly távol minden sértéstől a személyes becsületnek leginkább kedvez: Quisque praesumitur bonuxstb. eh elvek’ emberei! Mesélhettek ti nekem elvekről , mellyeket tetteitek megczáfolnak. „De — folytatják az athenaeisták — nézzünk ujjaira ezen deákul idéző urnák. Legelőször is Müvészfit és az Athenaeumot egynek veszi. Valljon miért? Hihetőleg csupa ártatlanságból, mert: 1) Művészt! az Athenaeumban irt, de 2) és pedig jelesen azért, mert különben hogy köthetett volna bele az Athenaeum’szerkesztőibe ’s az academiába, mellynek ezek is — ’s általa igen szemmel tartott — tagjai. De mind ezen mi nem sokat építünk ’s csak különössége ’s fonáksága miatt kívántuk megjegyezni.“ Kérdem az Ath. szerkesztőségét, honnan tudja, hoy én Művészfit ’s az Athenaeumot valóan egynek veszem? Talán csak nem abból, hogy századunkbeli czikkelyemet igy kezdem: „Az Athenaeum, ez a’ tudományok’ és szépművészetek’ tára.. alkalmat részen a’ tudományok és tudósok ellen kikelni ’stb.“ Ha pedig ebből, a’ minthogy másból nem is lehet, akkor igen ajánlom neki a’ leghaszorgosabb tanulását, melly szerint a’ szavakat a’ közönséges szokás után kell magyarázni, nem pedig ritkább vagy épen szokatlan értelemben venni. Szokása pedig a’ hírlapoknak, egymásnak, kivált álnevű vagy névtelen czikkelyeit a’ lapnak czíménél fogva idézni csak, így cselekesznek a’ külföldi ’s honi lapok, igy cselekszik az Athenaeum maga. Persze csak akkor, mikor ezen idézésmód hasznára van, mint midőn a’ szerkesztőség tudósabbnak akar látszani, mint a’ mi ilyen,s nagyobb tekintetet szerezni magának. Avvagy nem mondja e az érdemes szerkesztőség a’ pesti m. színházigazgató választmány’ ellenében: „Nem, az Athenaeum mutatta e meg, hogy az árvíz tudományos számítás szerint is kimaradhatlan ?“— ’S itt azt is jegyezhetjük meg, hogy azon czikk, mellyre itt a’ szerkesztőség hivatkozik, sem álnevű sem pedig névtelen! Az Ath. szerkesztősége tehát igen különösen, sőt fonákul keres itt különösséget és fonákságot. — Ila pedig azt hiszi, hogy különben nem köthettem volna beléje ’s állítólag az academiába, akkor igen nagyon csalatkozik ’s ismét logicai nagy bakot lő, mert ezt nyilván tehettem volna Művészi uram nélkül is, az Ath. és Figy. törekvései, valamint szerkesztősége, fondorkodásai az academiában úgyis elég okot szolgáltatván. Belé köthettem volna az academiába talán csak azértis, mert academia és hírlap van, mint tettek az athenaeisták egy magányos intézettel; tudomn, hogy „minden köz intézet nyilványosság, szabad hozzá szólás által nagyobb énleket, erősödést nyer“ (Ath. szerk. Ath. 1839. I., 14.) ’s hogy „az nem barátja (az academiának), ki a’ hibákat elnézi, vagy tán még dicséri is. ’S én azt tartom hazafinak, ki azokat kimutogatja és orvoslatokat sürget, nem pedig azt, ki jót rosszat magasztal“ (Ugyanazok, a’pesti m. szia hír// dolgában. Ath. 1839. I., 18.) De én nem is a’ tudós társaságba kaptam, mint ők állítják, hanem csak az ő kártékony befolyásukba, és szigorúan megrovandónak találom, hogy az athenaeisták majd az academiával, majd az academiai színházi választmánnyal identifizálják magukat. Il académie c’ est moi. Nem helyeslik továbbá az athenaeisták, hogy a m. tudós társaságot a franczia Institut-vel hasonlítottam össze. „A magyar