Századunk, 1839. január-december (2. évfolyam, 1-104. szám)
1839-02-14 / 13. szám
Az Allgemeine Zeitung *) ezen felirattal két levelet közi, egyiket Parisból, másikat a’ Majnamellékről, mellyek a’ franczia politicának és politizálásnak ezen mostani pörös almájáról érdekes felvilágosításokat foglalnak magokban, ’s mellyeket ugyanezért érdemeseknek tartottunk olvasótikkal hivfordításban közleni: I. „Párisiin. 24. Országolni és uralkodni, uralkodni és országolni, ezzel tápláltatnak most naponkint a' francziák journalistáik által. Valóban ideje volna már, e’ szógözből kivergődni, mellynél egyébiránt a’ királyság szintolly keveset veszt, mint a’liberalismus nyer,mert a’ dolog csak üres diák körül forog, ’s Thiers, a’ legkomolyabb képpel, gonoszúl nevet magában mellette. Országolni (regnare), úgy mond a’ szabadelmit journalistica, a’ felségnek tette ; uralkodni vagy kormányozni (gubernare) pedig a’ ministeriumé , az országlás, valamint a' feljebbvalóság és a’ vallás, valami szent, isteni, a’ felelőtlenség maga, az absolutum, az igazságnak talpköve, ellenben az uralkodás v. kormányzás a’ legnagyobb feleletteher isten és emberek előtt, a’ relativumok legrelatieumabbja és valami világi, nem-szent, melly csak a’ köz érdekek’ értelmében és szellemébeni szeplőtelen eljárás által szentesíttethetik meg. — Igen derekasan ez által a’ király mintegy pápává emeltetik ; de e’jó journalista urak nem gondolják meg, hogy ha a’ királyt egy ideává, kalifává, egy pápává teszik, akkor egy politicai vallásnak, politicai istentiszteletnek , a’ királyság’ politicai imádásának is kell lenni Francziaországban, holott pedig az újabb kornak minden törekvése, és leginkább a' liberálisoké, épen oda megy ki, hogy ez a’ varázs eloszlattassék, eltűnjön. Sajátképen ezek az emberek nem akarnak egyebet, mint hogy a’ királyszéken ne üljön más mint egy fabáb, melly körül comoediát lehessen játszani, még pedig raillistercomoediát; egy Pompadour helyett most a’ követkamara van, a’ királyi ágyas’ rejtekteremének (boudoir) előszobáit a’pénzcsarnok’ ’s az említett kamara’ hivatalszobái válták fel, de a’ gondolkozásban megmaradt a’ szél-ingatagság, csakhogy ügyetlenebb formák alatt, az alakok most lomposabbak, dósa’ csalás’ és hűtlenség’ régi talentumai folyvást élnek bennük. Nem gondoljuk meg, hogy az ember ember, és hogy sohasem lehet őt tökéletes abstractiová változtatni. Pápa, legfőbb tisztviselő, király, mindezek ugyan megannyi megtestesülései az ideának, de egyszersmind személyességek is, nem élettelen képek, hanem élő személyek. Hra nekik, mint ilyeneknek, van tartalom fejükben és szívükben, akkor az ő személységök önállólag fog nyilatkozni; ha pedig nincs, akkor mások veszik át helyettük e’ felelőséget. Lehet ugyan gondolni, hogy van valahol eleven felség mély személyesség nélkül, mint például Angliában; igen , de ekkor egy aristocratia uralkodik , mellynek feje ugyanazon király ’s az aristocratia csak az ő kitágított személyessége. Valahol kell lenni a’ hatalomnak; ugyde Francziaországban ez a’ hatalom a’ hivatalszobákban, az igazgatás’ mechanismusában van, ’s ama’ sok haszontalan beszéd a’ királyság és ministerség felett nem egyéb mint egy cselszövénytömkeleg, mert nem az a’ kérdés,, mi a’ király és mi a’ minister, hanem mellyik politicai párt emelje fel a’ maga teremtményeit ’s helyezze őket az igazgatás’ különböző hivatalaiba. A’ felekezetek nem azért czivakodnak a’ király körül, hogy őt félretolják, hanem azért, hogy őt magokhoz ragadjak, ’s annak álarcza alatt ők uralkodjanak. Lajos Filepnek egész bölcsesége abban áll, hogy hagyja magát állatok ránczigáltatni, de koránsem testénél, hanem csak köpönyegénél fogva; ezzel, különböző redökbe hajtván azt, szokta ő a’ pártokat mulatni, mellyek azt hiszik, ki tudja mit nyertek, ha a’ köpönyeg’ egyik végét megragadák, a mig utóbb átlátják, hogy az csak a’ király’ ruhája volt, nem a’ király. Ez a’ mi történetünk 1831 óta.44 — II. „Majnámérték, jan. 28. A’ franczia követkamarában mostanság keletkezett viszályok’ tulajdonképeni magva , mellőzvén a’ személyességeket, az azon tétel feletti harczban rejlik, melly a’ válasz felirati javaslat’ utolsó szakaszában inkább a’ dolog mint a’ szavakra nézve foglaltatik: „Le rei regne etne gouverne pas.“ A' kormánynak kedvező módosítvány’ elfogadtatásával a’ vita mostanra be van ugyan végezve, de még sokáig fognak a’ pártok mind a’ kamarában mind az országban e’ vitás elv, valamint egy elhatározó állás’ birtoka felett is harczolni, ’s még sokszor fel fog éledni a’ czivódás, mellynek végső kimenetelétől függ a’ monarchia’ sorsa Francziaországban. Annál közelebbről érdekli a’ németet azon sokszor vitatott elv’ értelme és jelentése iránti kérdés, mellynek elmés foglalata idegen a’ mi nyelvünk’ szellemétől, valamint népünk’ szemléleti módjától is, és azért alig fordítható*). Igazi értelme szerint ,,le roi régne et ne gouverne pasu nem egyéb, mint: a’ király király , de uralkodói jogát ne gyakorolja. Az uralkodás és kormányzás ellentéte, akár az egyik akár a’ másik szóval fordítsuk a’ regne,r igét, mind a’ német mind a’ franczia nyelvben,aztán önkényes, csinált, csupán egyezkedést. Eredetileg mindkét szó egyjelentésű ; mindkettőnek a’ kormányt tartó férifiu’ képe szolgál alapul; a’ különbség csak a’ statust és kormányt tárgyszó legislegujabb fogalmak’ köréből vétetett, ’s a' tan’ e’ földjének , mellyböl az elv nőtt, ismerete nélkül épen nem érthető. Ezzes ismeret pedig következő tételekben fenekük: ám legyen a’ király feje a’ statusnak (regner), de hatalmát és erejét csak fl ministerek által gyakorolja (gouverner), kik felelősek a’ kamaráknak. Ez utóbbiak a’ ministerekre a’ költségvetés’, vagy különbeni összemunkálásuk’ megtagadása által hatnak. Vagy azáltal, hogy nehezebb esetekben a’ makacsokat vadállapotba helyezik. Ennélfogva a’ ministerium, mint tulajdonképeni orgánuma a kormánynak, a’ kamarák’ kezében van, a’ király pedig „megkoronázott abstractions mellynek ugyan tetemes évi jövedelem (civiliste) adatik az ország’ lakosinak vagyonából, de a’ mellynek mégse engedtessék tettlegi, személyes, munkás hatás az ország ügyeire. A’ tulajdonképeni ’s igazi kormány (a’ ministerium) épen azáltal elmozdíthatóvá ’s ezáltal szükségképen a’ pártok’ fejei pénzszomjának és becsvágyának czéljává lesz, így egyesülnek az ollyan alkotmányban, mellyben ama’ tan szorosan megtartatik. *) A’ magyar, hála Istennek, csak épen az elmefuttató francziáktól hallotta legelőbb e’ gyönyörű tételt, ’s, nehány éretlen újítón kívül, nálunk mindenki üres phrasisnak tekinti azt. .. szerk. *) 36dik szám , Beilage.