Századunk, 1839. január-december (2. évfolyam, 1-104. szám)
1839-03-21 / 23. szám
/ 179 180 fika közt semmi viszonyosság,— ’s ez oka, hogy sokszor«.’ hírlapban dicsért darab, vagy színész a'színházat üresen hagy ja, a’ gyalázott pedig megtölti. Ez valamint másutt, úgy nálunk sincs különben. A’ kérdés csak az : itt Pesten mellyik eset forog fenn: Felelet: a’ második. A' pesti közönség alkalmasint több is művészeti tapintattal bir — ’s a’ magyar színészet ezért várhat mindent csak a’ pesti színpadtól — mint azok, kik a’ művészetet csak könyvekből ismerik; a’ színi kritikusok azonban — kivévén a’ kiveendőket— emez utóbbiak közzé sem tartozván, nem csoda, ha a' művészetet ’s így azon kört, mellyben munkálniok kellene, elhagyják, ’s hogy a’ magyar játékszínnek szánt lap mégis üresen ne maradjon, mindenbe, akár tartozik hozzájuk, akár nem, beleavatkoznak, most a’ színészeket, majd az igazgatóságot , sőt magát a’ közönséget is leczkézik, ’s ha az, kit dictated modorban szerkesztett kritikájuk érdekel, elég vakmerő lenne ok után is kérdezőskön.Já, feleletül könnyen illy félét kaphat: bennem megvan az a’ fortély, mi szerint nem mindig mondom el okát véleményemnek.*)-------íla nekik valamelly darab, vagy színész’játéka nem tetszik, azt a’ közönségre is rá fogják, ’s ha nekik tetszik, de a’ közönség ellenkezőt nyilatkoztat, ezen esetben vagy a' közönséget részvétlenségről, vagy a’ szegény színészeket hanyagságról, vagy az igazgatóságot, ha a’ darabot testestül lelkestől megunt közönség azt a’ felvonás közti szünettel is röviditni kívánja, a’ művészeti dolgába nem tekintésről vádolják; pedig a’ mese’ titka legtöbb esetben fejtve van, ha tudod, hogy a’ darabot vagy maga a’szín’ kritikus, vagy pártja* embere irta. Exempla sunt odiosa, illy körülmények közt nem nehéz eltalálni, miért nem hallgat a színi igazgatóság a’ fentebb érdeklett színi kritikusok’ szavára ’s miért intézi dolgait, mennyire ereje ’s tehetsége engedi, a közönség’ kivánata után ? miért nevezi ezt jogszerűségnek, miért amazt tolakodásnak, jogbitorlásnak ? miért nem azon igyekszik ’s fog igyekezni ez után, hogy a’ színi igazgatásban az Athenaeum’ szerkesztői gáncsra okot ne találjanak, hanem azon, hogy a’ műveit közönség’ részvétét — melly hat a’ színészekre, hat a’ színi írókra, ’s hat az elnem fogult színi kritikusra is, ’s melly nélkül a magyar szülészet, bármennyi országos tanácskozás és áldozat mellett is, gyermekkorából soha ki nem fog vergődhetni — nem magának, hanem az intézetnek napról napra inkább megnyerje. Ebből azonban épen nem az következik, mintha az igazgató választmány a’ színi kritikát, a’ művészet’ ellenőrét, mellyre ezennel az ügy* nevében önmaga szólít föl minden ahhoz értőt, jogaiból kizárni vagy, hova az Athenaeum* kérdéses czikkelye czélozni látszik , a’ roszat és hibást magasztaltatni kívánná, hanem csak az, hogy az Athenaeum’ „magyar játékszmi krónika“ czimű czikkelyei gúnyolódók, személyeskedők, szerénytelenek ’s illedelemsértők lévén, a’ kritika’ czímét csak bitorolják, ’s vagy czéljok nincsen, és ez esetben fecsegésnél egyébnek nem tekintethetnek, vagy ha van, az igazgató választmányétól — melly a’ közönségnek nem csupa hazafiság’ — mindig csak hazafiság’ elhangzó szavaival legfeljebb szánakozásra indítása, hahanem a’hatalmában álló eszközöknek czélirányos használásával az intézet’ részére érdemlett megnyerhetése — szerfelett különbözik. Fájlalja az igazgató választmány, hogy ezeknek nyilványítására fakadni kénytelen. Fájlalja, hogy idő óta a’ nyilványosság’ orgánumai — a’ hírlapok — olly dolgok’ harangjaivá alacsonyultak, mellyek a’ közönséget ha nem boszantják, bizonyosan untatják. A’ nyilvánosság’ útján talán nálunk is lehetne a’ színház’ ügyében az olvasó közönségnek is más szellemi táplálékot inkább, mint azon önkénytelen felsőhajtásra: bizony nagy hibánk volt nekünk mindig az egyet nem értés, ’s nem igen van nekünk nagyobb ellenségünk min magunknál!! ! olly igen méltó okot adni? Az igazgató választmány legalább a’ nyilvánosságot más rendeltetésűnek hiszi, s ez okból a’ magyar játékszín’ ügyében ez alakban első s utolsó nyilatkozatát azon általános óhajtással, bár ezen egyesülés-szülte intézet íróink közt is ne divergentiákra, hanem közremunkálásra szolgálna inkább jelszóul, — ’s az Athenaeum’ szerkesztőit illetőleg azon szíves kéréssel rekeszti be, hogy ha csakugyan olly ingerlékeny idegekkel bírnak, melyeknek rendes működéseit egy kissé hosszasabb felvonás közti szünet is mindjárt felzavarhatja, ’s ha nálok, a’ Bajza ur’ igazgatóságáig tartott vastűzedelem — mellynek hiánya, mellesleg legyen mondva, ott, hol még most olly nagy szükség van reá, ’s mellyel petimusque damusque vicissim, nem igen dicséretes dolog — ennyire elfogyott, inkább mint türelmetlenségből túlságos követeléseket támasztni kényteleníttessenek, jövendőben oldoztatnák fel magokat azon — úgy látszik — kellemetlen kötelesség’ teljesítése alól, miszerint, mint magyar tudós társasági játékszini küldöttség’ tagjainak, a’ színházba hihetőleg csupán hivatalból kell járniok. A’ színház oktatással párosult mulatság’ helye, ’s ki mulatók között kedvetlen jelenik meg, magának is terhére van. A’ választmány meg van győződve, hogy a’ magyar tudós társaság abbeli nézetében, miszerint a’ nemzeti játékszínt a’ hazai nyelv’ kiműveltetése’ egyik segédének tekinti, vele kezet fogva, tovább is megmaradván, annyi jeles férfival gazdag kebléből a’ szerkesztő urak’ helyeiket a’ színházban minden nagyobb fenakadás nélkül ki fogja pótolhatni. Költ Pesten, martius’ uitán és okán tartatott üléséből. Az igazgató választmány. *) Athen., 1838. 2ik fél-év 46ik szám., 736. lap. .Egy külföldi utazónak észrevételei a’ gazdaság’ különféle ágainak Magyarországban 35 év alatti gyarapodásáról.Folytatás A’ helység’ bíráival, jegyzőivel és uradalmi tisztekkel értekezvén, azoktól hallottam, hogy az uradalom azon részeiben, ami hajdan a* Itudava folyónak árvizei évenkint sok pusztítást tettek , nevezetesen Nyitra vármegyei Sandorfa határától fogva egészen a* Murva vizébe szakadásáig, egy nevezetes csatorna készíttetésével megzaboláztattak, melly csatorna’ eszközlésével a’ sz.péteri, sz.-miklósi, koszprunkai és kis-lévárdi jobbágyok sokat nyertek. Ezen előadások arra bírtak, hogy az egész környéket megjárnám, és valóban a’mondottakról tökéletesen meggyőződtem. Azonfelül a’ Detrekőnél volt Lesz nevezetű sík erdőnek nagy darabja kiirtatván, a’ széna’ szűke miatt igen hasznos rétté változtatott által; és hogy ezen tájékon legalább 4—500 hold azelőtt posványos térség ollyképen szánttatott ki, hogy száraz időben azt megáztatni lehessen, ez által is Pálffy József ő herczegsége magát örök emlékezetre ’s maradékinak hálára méltóvá tette. Szent-Péter helységéből visszatérvén, egy rendesen szabályozott, de alkalmasint abbanhagyott utón kocsiztam helységről helységre, a’ derék fenyvesen keresztül Malaczkáig, melly vonalon általában valamivel jobban haladtam mint 35 év előtt haladni lehetett; *) mert a’ legnagyobb homok majd mindenütt agyag *) Ezt csaknem országszerte tapasztalhatja a’ t. értekező ur. A’ szerk.