Századunk, 1839. január-december (2. évfolyam, 1-104. szám)

1839-03-21 / 23. szám

/ 179 180 fika közt semmi viszonyosság,— ’s ez oka, hogy sokszor«.’ hírlapban dicsért darab, vagy színész a'színházat üresen hagy­­­ ja, a’ gyalázott pedig megtölti. Ez valamint másutt, úgy nálunk­­ sincs különben. A’ kérdés csak az : itt Pesten mellyik eset forog­­ fenn: Felelet: a’ második. A' pesti közönség alkalmasint több is művészeti tapintattal bir — ’s a’ magyar színészet ezért várhat­ mindent csak a’ pesti színpadtól — mint azok, kik a’ művésze­tet csak könyvekből ismerik; a’ színi kritikusok azonban — ki­vévén a’ kiveendőket— emez utóbbiak közzé sem tartozván, nem csoda, ha a' művészetet ’s így azon kört, mellyben munkálniok kellene, elhagyják, ’s hogy a’ magyar játékszínnek szánt lap mégis üresen ne maradjon, mindenbe, akár tartozik hozzájuk, akár nem, beleavatkoznak, most a’ színészeket, majd az igaz­gatóságot , sőt magát a’ közönséget is leczkézik, ’s ha az, kit dictated modorban szerkesztett kritikájuk érdekel, elég vakmerő lenne ok után is kérdezőskön.Já, feleletül könnyen illy félét kaphat: bennem megvan az a’ fortély, mi szerint nem min­dig mondom el okát véleményemnek.*)-------íla nekik valamelly darab, vagy színész’játéka nem tetszik, azt a’ kö­zönségre is rá fogják, ’s ha nekik tetszik, de a’ közönség ellen­kezőt nyilatkoztat, ezen esetben vagy a' közönséget részvét­­lenségről, vagy a’ szegény színészeket hanyagságról, vagy az igazgatóságot, ha a’ darabot testestül lelkestől megunt közönség azt a’ felvonás közti szünettel is röviditni kívánja, a’ művészeti dolgába nem tekintésről vádolják; pedig a’ mese’ titka legtöbb esetben fejtve van, ha tudod, hogy a’ darabot vagy maga a’szín’ kritikus, vagy pártja* embere irta. Exempla sunt odiosa, illy körülmények közt nem nehéz eltalálni, miért nem hall­gat a­ színi igazgatóság a’ fentebb érdeklett színi kritikusok’ sza­vára­­ ’s miért intézi dolgait, mennyire ereje ’s tehetsége engedi, a közönség’ kivánata után ? miért nevezi ezt jogszerűségnek, mi­ért amazt tolakodásnak, jogbitorlásnak ? miért nem azon igyek­szik ’s fog igyekezni ez után, hogy a’ színi igazgatásban az Athenaeum’ szerkesztői gáncsra okot ne találjanak, hanem azon, hogy a’ műveit közönség’ részvétét — melly hat a’ színészekre, hat a’ színi írókra, ’s hat az elnem fogult színi kritikusra is, ’s melly nélkül a­ magyar szülészet, bármennyi országos tanácsko­zás és áldozat mellett is, gyermekkorából soha ki nem fog vergőd­hetni — nem magának, hanem az intézetnek napról napra inkább megnyerje. Ebből azonban épen nem az következik, mintha az igazgató választmány­ a’ színi kritikát, a’ művészet’ ellenőrét, mellyre ezennel az ügy* nevében önmaga szólít föl minden ahhoz ér­tőt, jogaiból kizárni vagy, hova az Athenaeum* kérdéses czik­­kelye czélozni látszik , a’ roszat és hibást magasztaltatni kívánná, hanem csak az, hogy az Athenaeum’ „magyar játékszmi krónika“ czimű­ czikkelyei gúnyolódók, személyeskedők, szerénytelenek ’s illedelemsértők lévén, a’ kritika’ czímét csak bitorolják, ’s vagy czéljok nincsen, és ez esetben fecsegésnél egyébnek nem tekintethetnek, vagy ha van, az igazgató választmányétól — melly a’ közönségnek nem csupa hazafiság’ — mindig csak haza­­fiság’ elhangzó szavaival legfeljebb szánakozásra indítása, ha­­hanem­ a’­­hatalmában álló eszközöknek czélirányos használásával az intézet’ részére érdemlett megnyerhetése — szerfelett kü­lönbözik. Fájlalja az igazgató választmány, hogy ezeknek nyilványí­­tására fakadni kénytelen. Fájlalja, hogy idő óta a’ nyilványosság’ orgánumai — a’ hírlapok — olly dolgok’ harangjaivá alacsonyul­­tak, mellyek a’ közönséget ha nem boszantják, bizonyosan un­tatják. A’ nyilván­osság’ útján talán nálunk is lehetne a’ színház’ ügyében az olvasó közönségnek is más szellemi táplálékot inkább, mint azon önkénytelen felsőhajtásra: bizony nagy hibánk volt ne­künk mindig az egyet nem értés, ’s nem igen van nekünk nagyobb ellenségünk min magunknál!! ! olly igen méltó okot adni? Az igazgató választmány legalább a’ nyilván­osságot más rendel­tetésűnek hiszi, s ez okból a’ magyar játékszín’ ügyében ez a­­lakban első s utolsó nyilatkozatát azon általán­os óhajtással, bár ezen egyesülés-szülte intézet íróink közt is ne divergentiákra, hanem közremunkálásra szolgálna inkább jelszóul, — ’s az Athe­naeum’ szerkesztőit illetőleg azon szíves kéréssel rekeszti be, hogy ha csakugyan olly ingerlékeny idegekkel bírnak, melyek­nek rendes működéseit egy kissé hosszasabb felvonás közti szünet is mindjárt felzavarhatja, ’s ha nálok, a’ Bajza ur’ igazgatóságáig tartott vastű­zedelem — mellynek hiánya, mellesleg legyen mondva, ott, hol még most olly nagy szükség van reá, ’s mellyel petimusque damusque vicissim, nem igen dicséretes dolog — ennyire elfogyott, inkább mint türelmetlenségből túlságos követeléseket támasztni kény­­teleníttessenek, jövendőben oldoztatnák fel magokat azon — úgy látszik — kellemetlen kötelesség’ teljesítése alól, miszerint, mint magyar tudós társasági játékszini küldöttség’ tagjainak, a’ színház­ba hihetőleg csupán hivatalból kell járniok. A’ színház oktatással párosult mulatság’ helye, ’s ki mulatók között kedvetlen jelenik meg, magának is terhére van. A’ választmány meg van győződve, hogy a’ magyar tudós társaság abbeli nézetében, miszerint a’ nemzeti játékszínt a’ hazai nyelv’ kiműveltetése’ egyik segédének tekin­ti, vele kezet fogva, tovább is megmaradván, annyi jeles férfival gazdag kebléből a’ szerkesztő urak’ helyeiket a’ színházba­n min­den nagyobb fenakadás nélkül ki fogja pótolhatni. Költ Pesten, martius’ ui­tán és okán tartatott üléséből. Az igazgató válasz­tmány. *) Athen., 1838. 2ik fél-­év 46ik szám., 736. lap. .Egy külföldi utazónak észrevételei a’ gazdaság’ különféle ágainak Magyarországban 35 év alatti gyarapodásáról.­­Folytatás A’ helység’ bíráival, jegyzőivel és uradalmi tisztekkel érte­kezvén, azoktól hallottam, hogy az uradalom­ azon részeiben, ami hajdan a* Itudava folyónak árvizei évenkint sok pusztítást tet­tek , nevezetesen Nyitra vármegyei Sandorfa határától fogva egé­szen a* Murva vizébe szakadásáig, egy nevezetes csatorna készít­tetésével megzaboláztattak, melly csatorna’ eszközlésével a’ sz.­­péteri, sz.-miklósi, koszprunkai és kis-lévárdi jobbágyok sokat nyertek. Ezen előadások arra bírtak, hogy az egész környé­ket megjárnám, és valóban a’mondottakról tökéletesen meggyő­ződtem. Azonfelül a’ Detrekőnél volt Lesz nevezetű sík erdő­nek nagy darabja kiirtatván, a’ széna’ szűke miatt igen hasznos rétté változtatott által; és hogy ezen tájékon legalább 4—500 hold azelőtt posványos térség ollyképen szánttatott ki, hogy szá­raz időben azt megáztatni lehessen, ez által is Pálffy József ő h­erczegsége magát örök emlékezetre ’s maradékinak hálára mél­tóvá tette. Szent-Péter helységéből visszatérvén, egy rendesen sza­bályozott, de alkalmasint abbanhagyott utón kocsiztam helységről helységre, a’ derék fenyvesen keresztül Malaczkáig, melly vo­nalon általában valamivel jobban haladtam­ mint 35 év előtt ha­ladni lehetett; *) mert a’ legnagyobb homok majd mindenütt agyag­ *) Ezt csaknem országszerte tapasztalhatja a’ t. értekező ur. A’ szerk.

Next