Századunk, 1840. január-december (3. évfolyam, 1-104. szám)
1840-06-25 / 51. szám
_____________________________ II ■ I ,51* Szám* Harmadik esztendei folyamat 1840. •Ismítus’ 25. SZÁZADOER. A’ vallást anyanyelvert szükség tanítani a’ népiskolákban. (Némi tekintettel Századunk’ i. e. 15dik számában megjelent figyelmeztető adatokra nyelvünk’ használtatása körül.) Nagyon örvendetes, szebb és boldogabb jövendőre mutató tünemény az, midőn valamelly országban, mellynek lakosi a vallás’, nyelv’ és népszokás” különbsége, mint megannyi közfalak által egymástól elválasztva, elidegenítve ’s több apróbb népcsoportokra feloszlatva lévén , olly törekvés támadt, melly az ország’ minden lakosinak valami nagy közérdek általi összeforrasztását, egy józan nemzetiség’ kifejlődését, a’ beleró’ és belsólét’ emelését, és úgy kívülre is a’ művelt nemzetek’ sorába egy tiszteletet parancsoló álláspontnak kivívását czélba veszi. Ilyen örvendetes jelenleg édes magyar hazánk’azon törekvése, miszerint a’ magyar nyelvnek a’ hon’ minden lakosai közötti elterjesztése által kívánja kiegyengetni a’ különböző nyelv- és népszokásokból eredő , nemzeti erőt gyengítő, különbséget, ’s egy ugyanazon közérdek által tökéletesen eggyé olvasztott nemzetet képezni. — E’ dicső nemzeti törekvés’ józan megfontolása mellett azonban az általános nemzeti haladás’ minden barátjának önmagától kínálkozik azon már sokszor ugyan vitatott, de tökéletesen meg nem fejtett kérdés. Mint lehet a’ magyar haza’ külön ajkú lakosinak magyarosítását legsikeresebben eszközleni úgy, hogy azáltal a’ nép a’ vallásbeli erkölcsi é s általányos polgári művelésben teendő haladásában semmikép ne akadályoztassék, ’s az ország a’ czélba vett erkölcsi ’s polgári művelésen alapuló nemzetiséget elérje ? Milly szépen lehet e’ pályán haladni rövid idő alatt is, ha minden túlzás, minden ingerültség, minden erőltetés gondosan elmellőztetik, Nyitra-Zerdahelyi Lörincz ur Századunk’ 28dik számában foglalt rövid, de igen velős javalatában Nyitra megye’ példájával bizonyítá. ’S nagyon bölcsen történik, hogy mindenütt leginkább az ifjabb nemzedék’ vétetik tekintetbe, ’s ennek magyarosítása különösen az oskoláktól váratik. De nincs meghatározva ekkoráig is : hogyan kell ezen a’ hazára nézve olly fontos ügyet a’ német, tót, ’stb. népiskolákban legkönnyebb ’s legsikeresb módon előmozdítani? Közönségesen elismert dolog, hogy az iskoláknak mint minden művelés’ általányos hordozóinak ’s viselőinek, azoknak kell lenniök a’ többször említett magyarosodás’ tekintetében is. De kell e a’ magyarosodásnak minden iskolában az által eszközöltetnie, hogy minden tudomány, tehát a’ vallástudomány is magyar nyelven taníttassék? Úgy hiszem, hogy minden, ki a’ dolgot igazán megfontolja, azt találandja, hogy azt a’ tót, német’stb. néposkolákban tenni nem lehet, ’s meg lesz győződve a’ felől, hogy, ha csak a’ haza’ ’s minden egyes lakosinak legszentebb érdekeit veszélyeztetni nem akarjuk, a’ vallást a’ mostani körülményekhez képest, nem más, hanem minden néposkolában az ott divatozó anyanyelven kell tanítani. Kitetszik az a’ következőkből. Minden egyes emberben találkozik eredetileg olly érzemény, melly által már gyöngéd korában egy Istenség’s erkölcsi világrendének sejtésére vezettetik. Ezen érzemény magát kezdetben ’s eredetileg valami homályos mozgás, vagy mozgalomként jelenti az emberi kedélyben, ’s olly egyszerű, hogy fogalomat sem képez. Csak lassanként lehet azt kifejteni a’ növendék gyermekben, felvilágosítani és vallásbeli ismeretre emelni az által, hogy a’ gyermek a’ külső természetre, annak szépségére csudálatos rendére és czélszerűségére tétetik figyelmessé, és egyszersmind saját szivébe, belsejébe pillantani taníttatik ’s figyelmezni azon hangulatra, mellyet lelkében érez, annak véghezvétele mellett, a’ mit jónak vagy rosznak ismer. És ezen eredetileg egyszerű 's homályos vallásbeli ’s erkölcsi érzemények czélszerűen kifejtve’s felvilágosítva, egyedüli alapjai minden vallásosságnak és erkölcsiségnek, úgy hogy ezen érzemények’ czélszerű kifejtése és felvilágosítása nélkül nincs állandó és szilárd támasza sem a’ keresztény vallásnak, sem a’polgári törvényhozásnak. Ebből kitetszik a’vallásbeli érzemények’czélszerű kifejlődésének fontos volta a’vallásos erkölcsiségre, tehát az országra nézve, holott köztudomású dolog, hogy a’ nép’ vallástalansága és erkölcstelensége az ország’ és a’ polgári alkotmány’ felforgatását vonja maga után. De hogyan lehet ezen érzeményeket a’ gyermekben igazán kifejteni ’s felvilágosítani olly nyelven, melly előtte ismeretlen, midőn ez az ismert anyanyelven sem könnyű feladat? — Nem marad más mód a’ vallásbeli oktatásnak a’ német, tót ’stb. iskolákban magyar nyelved sikeres gyakorlására, mint azt addig halasztani, 's a’ gyermekeket mind addig minden vallásbeli tanítás nélkül hagyni, mig annyira lennének jártasok a’ magyar nyelvben , hogy minden abban mondottakat tökéletesen megértenének. De minthogy a’ nyelvnek illyetén ismerete csak több évi nyelvtanulás által szerezhető meg — mit a’ köznépnél feltenni nem lehet — hazánk’ lakosai’nagyobb részének tehát minden vallás nélkül kellene növekednie."*) Micsoda lábon állana akkor az erkölcsiség’s maga a’ haza. Mert erkölcsi tévedésre ingerlő ’s vezető hajlamok is korán ébrednek fel a’ gyermek’ szivében , mellyek ha a’ vallásos és erkölcsi nevelés által nem korlátoztatnak , le nem nyomatnak, mély, ’s később csak nagynehezen kiirtható gyökeret vernek, veszedelemmel fenyegetvén nem csak az ember’ saját boldogságát, hanem a’ fenálló polgári rendszert és állodalmat is. — Az erkölcsi és vallásos érzemények, mint a” raelylyek már szinte a’ leggyöngédebb korban mutatkoznak, czélszerűen ki nem fejtve, mit sem fognak bírhatni a’ rész hajlamok ellen, sőt ezek által könnyen elnyomatnak. De a’ józan vallásbeli oktatás által ébresztve, támogattatva ’s kifejtve, nem csak amazokat ártatlanokká teszik, hanem a’ gyermekek’ gyöngéd sziveiket egészen elfoglalván, őket erényes emberekké ’s hű polgárokká képezik. Józan vallásbeli oktatás pedig csak az lehet, melly a’ gyermekek* fogékonyságához van alkalmaztatva , következőleg azon a’ nyelven történik, mellyet legjobban értenek, és ez az ő anyanyelvűk. Azért tehát a’ német * így kellene ugyan taníttatnia a’ vallásnak az iskolákban; de hogy ezen tanításmód közönségessé tétele még igen nagy plum desiderium, nem csak nálunk hanem minden országban, nem volna nehéz megmutatni. A’ szerk. Ez nem elkerülhetlenül szükséges, ha a’ tanító, mig a’ gyermek a’ magyar nyelvben gyakorlatlanabb , fáradságát nem sajnálja, hogy a’ magyar tant anyanyelven magyarázza. Van mód ebben is, csak őszinte akarat legyen. szerk.