Századunk, 1840. január-december (3. évfolyam, 1-104. szám)
1840-10-26 / 86. szám
684 683 kiadásaikat és lehető tartozásaikat nemenkint elősorolván, ezeket minden év elején, vagy mikor legalkalmasabbnak vélnék, az ezekhez képest általányosan kivetett adómennyiséggel együtt __agy azonban hogy minden helységnek ebbeli illetménye külön is lenne szemlélhető — rendesen kinyomatnák, a’ kinyomatott példányokat kebelekben minden tisztviselőik, földesurak ’s helységeik közt szétosztandók. És nem lenne talán helytelen a’ rovatos összeírás után minden helységben az egyesekre eső adóbeli járandóságok’ lajstromát több példányban leíratni, ’s nagyobb nyilványosság’ kedvéért nem csak a’ helybeli községnek, hanem az illető földesúrnak vagy papnak, ’s egy-két értelmes adófizetőnek is kiadni. Az illynemű rendezkedések több alakban árasztanak jótékonyságokat hazánkra. Mert elsőbben is az adókezelés’ űrjévé az egész közönséget tévén, ha e’ közül sok nem is ügyelne rá, inkább akadnának mégis mindig buzgó honfiak, kik e’ dologban szavakat felemelni annak idejében el nem mulasztanák, mivel minden értelmesebb ismerhetné saját megyéje’jövedelmeit s terheit, sőt ezeket szemei előtt tartania szinte múlhatatlan szükséges dolog lenne, ahelyett hogy ezen tárgyba jelenleg csak igen kevés van beavatva. Gondoskodhatnának helyes időben a’ netalán megyéjük’ vállait nyomó gyakran tetemes adóságoknak részenkénti könnyű lerovásáról is, mivel jelenleg többnyire akkor tudnak valamit, midőn már azoknak lefizetése hangosan sürgettetik, így például X. megye még 1812- ben, hogy alattvalóit az éhség’ végetlen nyomorától megmentené , felvett a’ sófelemelési pénztárból tetemes összeget. Azóta évek jöttek, évek mentek, változtak vagy ki is haltak azon tisztviselők, kiknek arról gondoskodni leginkább lehetett vala, ’s im f. évben felszólítja a’nagy kormányszék azon ns megyét, hogy, miután a’só’felemelt árából keletkezett pénztár jelenleg tetemes új terhek’ viseléséhez készülne, azon már 28 éves és 26 ezer egynéhány frtra menő kölcsönt három hónap alatt okvetetlen térítse meg. Minő kimondhatatlan nyomort árasztana ezen tetemes összegnek rögtön beszedése, csak az foghatja fel, ki előtt tudva van, hogy az érintett nj megyének épen gazdagabb ’s a közterheket könnyebben viselhető részeit ez idén a’ szörnyű jégzápor ’s rendkívüli vizár miatt majdnem koldusbotra juttatván, meg a’ rendes adót sem viselhetnék, mig egyéb részei az ellenkező esőzések miatt szinte nyomasztó ínséget szenvednek. Pedig egy olly törvényhatóságnál mint az említettem is megye, hol ugy szólván az egész nemesség csupa műveltebbekből áll, nagyobb nyilványosság mellett 28 év alatt bizonyosan akadt volna olly buzgó kebel, ki a’ közönséget ezen tartozásnak részenkinti lefizettetésére régen figyelmezteté vala, ’s igy az ottani szegény adózók, általán véve csak ezer frnyi új teher sem esvén évenkint vállaikra, mostanig az említett tetemes összeg’ lerovásától könnyeden menten állnának. — De ezeken felül, nagyobb nyilvánosság hinthetné a’ törvényhatóságok’ kebelébe a’ gazdálkodásnak jótékony magvait is. Jeles indítványok, czélszerű javítások tétethetnének a’ kiadások’ dolgában is, a’ nélkül hogy altatok az egész szenvedve, mindenki közelebbről ismerné az illető kiadások’ nemeit és a’ fenforgó szükségeket. — Lehetne ezek felett arról is szigorúan rendelkezni, miszerint a’ beszedett adót a’ beszedők magoknál soká ne tartanák, hanem tüstint rendeltetése’ helyére juttatnák. Azon kevés költségeket, mellyeket a’ nevezett példányok’ nyomatására fordítni kellene, bőven meghálálná már azon bizonyos jótékony eredmény is, hogy áltatok az eddig nagyobbára csak puszta gyantásokon tengő statisticánk biztos kútfőkre találván, iskoláinkban ismerését ’s ezáltal nemzeti művelődésünket hatalmasan terjesztené, ’s honunkat az e’ részben talán méltán bélyegzett „terra incognita“ névtől a’ tudós külföld előtt is sokban fölszabadítaná. Riszdorfer. A’ magyar tudós társaságról. Csaplovics. (Vége.) 25. §. 4) Minden osztályban világosan kijelelni ’s megnevezni kellene mindazon tudományokat, mellyek körébe tartoznak, hogy igy az academicus uruk számot kérjenek magoktól , tudósuk e vagy sem, azaz tökéletesen jártasak e saját szakuknak egész körében. 5) A’ rendes tagok’ osztályozásának szinte át kellene vizsgáltatnia ’s javíttatnia. (19. §.) 6) Szigorúan meg kellene az academicusoknak tiltani névtelenül vagy álnév alatt írniok. 26. §. Az álarczoskodás és rejtekezés nálunk közdivatu. Csak ritkán akar valaki becses nevével fellépni, ’s ez mindig annak a jele, hogy az írók mindig örömest gorombáskodnak másokkal, de magokat minden vágás és szúrás ellen biztosítani akarják. Ezt köszönhetjük az athenaeisták’ gyönyörű uj etnicai elvének: „hogy a névtelenségi paizsa alatt a gazember is jól van védve,el — Acsy is, ki a’ Társalkodóban az academia mellett harczolt, hallom, levelező tagja az academiának, ’s mégis Ácsy álarcz alatt azt merészelte nyilványosan hazudni, hogy ő a' tudós társasággal semmi összeköttetésbennincsen. Álmélkodnunk kell e’ szemtelenségén, ha ő csakugyan tag. Illy alacsonyságokra visz az álarcz még academicusokat is? Csodáltam mesterfogását a’Fényes-Geographia’igen tudatlan ócsárlójának (i. e. Századunk 60. sz.), ki Fényest egy' kalendárium’felütésére utalja, hol ez az őnevét bizonyosan megtalálandja. Mit akar ezzel? Miért forgassa Fényes még előbb a’ kalendáriumot át? Miért nem állott elő tüstint nevével az aristarch (kinek egyébiránt a’, földleírás’ kidolgozásáról legkisebb fogalma sincsen) ? Vagy szégyenli, vagy olly szétzúzónak tartja nevét, hogy félti Fényest általa semmivé tenni, tehát legalább keresztény szánakozást mutat! 27. §. Ezen okosak egy kis példát vehetnének rólam is, ki, írjak bár jól vagy ügyetlenül, sohasem álarczoskodom, hanem — mivel jól érzem, hogy senkit megbántani és semmi értetlent írni nem akarok — nevemet mindenütt becsületesen kiteszem. Az academicusnak legkevésbbé lenne szabad, álarcz alá bűni, kivált mikor hivatalát kezeli, ’s ezt teszi, valahányszor tudományos iróképen lép fel. Olly gyámok, ki hamis bélyeget (firmát) nyom gyártmányaira, e’ tette által megszűnt a’ becsületes gyámokok közé tartozni, ’s igy az álarczos academicus is. 28. §. Minthogy a’ tudós ifjú Pestet nem ismerem, sokáig nem tudtam az ottani Salamonok’ mellyike garázdálkodik jogi álarcz alatt. Tavai nyáron épen egy pesti, ki az ottani tudós lények’ titkaiba avatos, mondá nekem, hogy Jogi nem más mint Bajza, kit is én jól megleczkéztem. A’ Hírnök i. e. 37. sz. Szemléjéből értéra, miképen az igazi Jogi jelenté magát ’s kinyilatkoztatá, hogy Jogi nem Bajza; de mégsem nevezé meg magát, természetesen azért, mert neki is tetszik az okos névre/e/m?17-I Philosophia (21. §.). E’ nyilatkozáshoz semmi közöm, én nem tudok valakit álarczáról megismerni, ’s ez volna is legutolsó dolgom. Végre Rumy ur a’ Hasznos Mulatságokban bizonyos (a’ Hírnök, 1839.i4. sz. Szemléjének saját szavai szerint „process nélküli prókátort“ nevezett, t. i. Fogarassit- Mint