Századunk, 1840. január-december (3. évfolyam, 1-104. szám)

1840-11-26 / 95. szám

egyik a’ terembe lépő vendég lecsücsü­lni a­ legszebb kifejezé­sekkel megkéretik; az észre nem vehető mutató egy pillanat alatt már a’ szükséges adatokat kijelölte. Ebéd után szinte ezen nyájas manoeuvre, ’s legott a’ mutató mindent tisztába hozott. Feladata lévén társaságunknak, minden körülményekre a­ legnagyobb előrelátással ügyelni, provisoriumot tettünk, hogy az ebédközti eltávozások, mellyeket röviden enyészeteknek szo­kás nevezni, ne lehessenek eszközölhetők, ’s azért a’ mellék ajtók’ mögé róka-fogók vannak elmésen aplicálva. A’ másik apparatus csupa szellemi,’s a’ fej’ kigőzölgésének méri fokát, ’s igy egyenesen az éltetadó szesz’ beszivott mennyiségére mutat. Ezen utóbbi eszköz lététől talpig tökéletes, mert a’ legújabb vegytani eszmékre alapulván, egyenesen száztó­­ban jeleli az égószeszt, holott a’ testesebb anyagokat ’s ezeknek mennyisé­gét kitüntető procedura már több ellenvetéseknek volt kitéve, helyesen vévén észre több a’ kérdésben érdekelhető tag, hogy a’ darabokkal hignemű tárgyak is ezusznak rendeltetésök’ helyé­re, amelly utóbbiak csak eszközül szolgálván, a’ számításba jog­szerűen föl nem vehetők. Megvalljuk tehát, hogy ezen eddig a' tömeg' mérésére nézve bevett methodus nem a’ legjobb; de mindaddig mellette megmaradunk, mig egy jelesebb találmány nem teszi fel egyesületi rendszabályaink’ koronáját, mellyet mi a’ nem sokára felállítandó chemico, physico, mathematico, ana­­tomico, mechanical, vagyis egy szóval, erőművész-társaságtól várunk, 's mellynek ezt első feladásául tévén, a’ ju­alom kér­désre szükséges 3 fz. 45 krt, mindenkor pengő pénzben értvén, ezennel Aláírjuk. 7. §. A’ társaság’ szétoszolhatása. Kiáltó bal itélet azt hinni, hogy valamelly társaság tartoz­­zék tettleg, tevőleg, magyarul positive, bebizonyítani, hogy czéljához közelít, vagy­is hogy kitűzött munkáinak következ­ményeit kimutassa. Ez lehetetlen. Ki tudja mi lesz tetteinek következése ’s mit arat? a’ deszkán nem lehet keresztül nézni. Egyikünk babot vet és selyemtök­nő ablaka alatt; másikunk ver­seket kohol ’s ime egy meg­emészthetlen gombócz; egy har­madik status-javitási terveken kotlik, ’s kibit szarvacskája — a’ csiga biga jöjj ki, szántsunk vessünk ’stb. De szükséges, hogy a’ társasági tagok valamint egymást úgy a’ nagy közönséget is meggyőzzék, mikint virágzik intézetjük: mi nem olly ördöngös nehéz, mert ha valamit elég gyakran ismétlünk, azt végre magunk is hisszük. Igen hibás olly rendszabás, mellyet — ha a’ kőrajz’ tisztes programmában jól olvastunk — egy közép­ponti részvényes társaság állított fel, ’s mellynek következtében a’ részvényesek ha pénzüknek felét elvesztették, annak másik kétséges felével haza mehetnek; az illy elvek kárhoztatottan­­(hifi. Társaságunk mindaddig fen fog változatlanul állani, mig valamennyi tagja tökéletesen tönkre nem jutott, ’s csak ezen egy esetben bomlik szét; mert akkor a’ phisicai ok a’ morálist diadalmasan ledorongolta. 8. §. Amendement. Sok neologus lévén közlünk, a’ hozzáadások és javítások­nak nem lett vége; egyike következőleg hangzott: a) Ha kitűnik, hogy a’ társaság a’ múlt (lefolyt) évben, vagy év alatt, semmi legkisebbet sem hozott elő, mi kitűzött czéljaihoz hasonló lenne, tagjai a’ jövő évben két annyit fognak fizetni, mennyit fizettek eddig; de ezen többség a’ szenvedő em­beriség’ javára tétetik le, szegény- és kórházak’ számára. b) Ha bizonyos évek’ lefolyta után, teszem 5 év múlva, sincs a’ társaság’ munkálódásainak — kivévén az ebédeket — semmi nyoma, akkor háromszor annyit tartozik minden tag a’ téboly­odottak’ pénztárába fizetni, mannyit évenkint rendesen fi­zet czimjéért, mint társaság’ tagja. e) Ila végre 10 év múlva is csak ott vagyunk, hol voltunk előtte — plus mindenkor az ebédekkel és minus pénzünkkel — akkor, akkor mondom, nem csak a’ társaság’ minden tagja tar­tozik qua­talis külön külön 500 pengő forintot fizetni, bünteté­sül az árvák’ és az oktatás nélkül szükölködők’számára, hanem az, ki, vagy azok, kik a’ társaságot alapították ’s igy a’ káposz­tát berántották, 5000 ft. mondom öt ezer forintot pengő ezüst pénzben — 3 ezüst húszast számítván egy forintra, 60at pedig egy kölni márkára — tartoznak szinte a’ kijelölt czélra kész­pénzben kifizetni, és ezen esetben egyenkint és mindössze a’ ta­gok és alapítók a’ nemzettől egy arany betűkkel kutyabőrre gyönyörűen calligraphizált diplomát fognak nyerni, mellynek ereje’ következtében felhatalmaztatnak, hogy jövőben is bár­­melly társaság’ tagjai, és ha jól érzik magokat, alapítóji is le­hetnek. Ezen amendement tetemes többséggel ’s nagy indigna­­tióval, de főleg mint a’ 7. §ban kijelölt szét-nem-oszolhatás’ el­vével meg nem egyező, simpliciter elhányatott. Mire a’ pipázó társaság szétoszlott, egy jövő gyűlésre hagyván az alkotandó társaság’ — nem ad meritum tartozó — nevét. ot. Elnem fogult el­nél­kedések a’ sa­jtószabadságról, a’ sajtó-megszorításról és a’ censuráról. VII. A­ censura. (Folytatás.) Vonatkozólag felebbi azon állításomra, mennyire van kor­nak ’s körülményeknek kitéve a’ könyvvizsgálás’ szelleme, pél­dául szolgál Berzeviczy Györgynek ,,a’ magyar jobbágyok’ ál­­lapotjáról. 1806ban irt munkája, melly akkor nem jelenthetett meg; a’bécsi censura pedig később, habár kivonatban, Hormayer „Archivu-jében áteresztő, ’s utóbb az egész német fordításnak nyilván eladását távairól sem akadályozó. Mennyire megvitatott egyébkint jelennen még folyóiratainkban is e’ tárgy, még világosb bizonysága annak, hogy nem csupán körülmény’s szellem, hanem a’ nemzetnek művelődése is sok olly tárgyat tesz nyilván­osságra alkalmassá, mellyet azelőtt a’ nép’ alanti szellemi állásában meg nem emészthetett volna. A’ mi 1806ban még sok előítéletes emberektől veszélyesnek tartatott, annak nagy része a’ múlt országgyűléstől mint emberszerető intéz­­vény elfogadtatott és most tisztán hazanyi ’s emberszerető né­zetnek tekintetik. Hos könyvcensura áll fen, ott az iró védelem nélkül van, mert akár egyes censor, akár egy könyvizsgálói collegium ítél­jen a’ munkának sajtó alá bocsáthatása vagy nem bocsáthatása felől, ugyanazon egy személyek vádjok és bírok is, holott illő s igazságos volna, az illető szerzőt magát kihallgatni, vagy tudo­mányos műveltségű férfiú által védelmeztetni hagyni, vagy mi legjobb ’s igazságosabb volna, pártatlan esküteszek itelete alá bocsátani a’ vád’ érvényességét; de előttem nagy önkénynek látszik, ha még alkotmányos országban is minden elmeszüle­­mény felett egyes ember’ hatalomszava ítél, a nélkül hogy tu­dományosan motiválná e’ vagy ama czikknek vagy eszmének kitürölését; mi egyébiránt a’ mi könyvvizsgáló collegiumunknál ellenkezőleg van; ugyanis minden szerző joggal kívánhatja vensorától törléseinek okát adni, mit az készséggel teljesít. Többen az előleges könyvvir­sgálást azon állítással védel­mezik, hogy a’ nélkül magasrangu vagy magányos személyek ellen a’ mocskolódásoknak 'a rágalmaknak ajtó ’s kapu nyittat­

Next