Századunk, 1841. január-december (4. évfolyam, 1-104. szám)

1841-04-08 / 28. szám

és theologizálást foglal magában, melly ha felvilágosítás ’s kiigazítás nélkül maradna, igenis felette ártalmas és veszélyteljes behatással le­hetne még a’ köznépre is, ’s igen csökkenthetné benne azon tisztele­tet, mellyel az egyházi rend és a’ vallástanitók iránt máskép viseltetni tartozik, főleg azon okból, mivel Zala megyétől származik ezen okle­vél, melly felé, miképen fog ez ügyben felszólalni, már úgy is régóta volt irányozva minden szem ’s fül. A’ felírásnak kezdő szavaira: ál­dás gyanánt adta Isten a’ vallást az emberiségnek, mondom tehát:­igenis, áldás gyanánt a’ vallást, de nem ám azon vallást, mely­­lyet kényük ’s mindenkori tetszésük szerint maguk az emberek ko­holnak maguknak ’s melly a’ legsúlyosabb átoknál is súlyosabb; ha­nem azt egyedül, mellyet Isten maga hozott le a’ mennyből és ta­nított e’ földön. Egyébiránt pedig, vizsgálja meg csak kissé jobban, ’s hasonlítsa össze a’ sokféle, az erkölcsök’ rendszerében történhető ’s mindennap történő összeütközéseket a’ is megye, ’s azonnal fog­ja tapasztalni, mennyire hézagos moralisatiója. Nemde hogy súlyos bűn megölni embert, ’s ime vannak mégis körülmények, melyek­ben megszűnik bűn lenni, sőt kötelességgé válhatik. Nemde hogy általában véve erkölcsi rész a’ hazugság, ’s vannak mégis, kik ta­nítják, hogy bizonyos esetekben nem csak szabad, hanem még kötelesség is. Nemde hogy súlyos bűn a’ halálos vétek’ állapotjába­­ni áldozás, ’s ime vannak mégis körülmények, hol csalhatlanul tudja, hogy halálos vétekben van, valamelly az Ur’ asztalától eltiltott bűnös, ’s ime mégis, ha oda jelenik, megáldoztatni ezen bűnöst ’s igy bűnt bűnre vele halmoztatni köteles az áldoztató pap. Nem szabad ugyanazon szándékkal, hogy eszközöltessék valamelly jó, cselekedni roszat mint roszat, de szabad kettő közül választani, ha már választa­nunk kell, a’ meggyőződésünk szerinti csekélyebb roszat; mert akkor e’ rosz absolut igen is, de illetőleg már nem valódi rosz; például, szabad megölni embert, hogy ez által hárítassék el sok mások’ gyil­­koltatása, ’s eszközöltessék a’ közbátorság. Ezeket általában véve, de menjünk most által a’ különösekre, ’s pedig: 1 - szer Azon hiedelemben látszik a’ nemes megye lenni, mint­ha a’ katholika egyház minden kivétel nélkül ’s minden vegyes há­zasságot mint házasságot kárhoztatna ’s bűnnek bélyegezne. 2- szor Azon hiedelemben, hogy azon katholika személyek, mellyek eddig a’ katholika egyház által helyben nem hagyott módon vegyes házasságra léptek, csak most tudták volna meg, hogy ezt cse­lekedvén bűnösek lettek. 3- szor Azon tévteljes véleményben, hogy azok, kik az egy­ház által bűnösnek nyilatkoztatott módon vegyes házasságra léptek, ezen bűnöknek megbocsáttatását ’s attóli föloldozást már soha többé nem nyerhetnének. 4- szer. Hogy a’ katholika egyháznak rendeletei gyakorlatba lépésük által a’ vallástalanságot mozdítják elő. Menjünk már most sorban ’s adjunk feleletet. Az elsőre: A’ katholika egyház nem kárhoztatja ’s bűnnek nem bélyegzi a’ vegyes házasságot mint házasságot, ’s absolute minden vegyes házasságot; mert ha­ ez igy volna, akkor valóban mindazon részok, mellyeket előhord a’ nemes megye, következnének belőle ; ’s mert igy valamennyi ’s bár hogyan kötött vegyes házasság volna bűnösnek nyilatkoztatva, hanem csak azt, melly elégségesen sürgető okok nélkül csak mintegy vakmerően köttetik; mellyben tehát a’ ka­tholika félnek örökkévaló boldogsága veszélynek kitétetik; kivált­képen pedig azt, mellyben valamennyi magzatoknak a’ katholika bilbeni neveltetése biztosítva nincs; így tehát ezekben az utolsó— féle vegyes házasságokban, tulajdonképen nem is a’ házasságot mint házasságot, hanem csak az abban született gyermekeknek az igazi hiten neveltetését, következésképen a’ katholika anyának, melly a’ katholica egyház’ anyai intései ellenére hitét, ha nem is maga tulaj­don személyében, de minden esetre gyermekeiben megtagadni, azokat más vallásnak általengedni ’s igy örökkévaló boldogságu­kat a’ maga e’ földön­ csak reménylett jóllétének föláldozni kész, mondom, csak illyen, a’ természeti rendet megfordító ’s az örökkévaló boldogságot ideigtartó jóllétének alárendelő katholika anya’ könnyelműségét ’s az egyház iránti engedetlenségét kár­hoztatja ’s bélyegzi bűnnek a’ katholika egyház, ’s ezt Ő ne te­hesse ? ellenszegülő, engedetlen, intéseit megvető gyermekétől, vagy pedig a’ katholika egyháztól elpártolt vőlegénytől, kinek­­ ez ügyben semmivel nem tartozik, anyai áldását el ne vonhassa? Ő el igenis! el Jézus’ szavai szerint: Ha ki az any­as­zent egyházat meg nem hallgatandja, legyen előtted mint pogány és publicanus. ’S ha ezt megteszi, arról, hogy miért teszi meg, csak az Istennek köteles számolni, így lévén tehát a’ dolog, ’s nem tulajdonképen a’ házasság mint házasság, hanem csak személy lévén az említett okok­ból bűnösnek az egyház által nyilatkoztatva, meg vannak egyszerre szüntetve mindazon méltatlanságok, mellyekről olly szivrehatólag szól a’ fek. vármegye felírásának — kivált ezen szavakat. De még erkölcsi ’s vallásos tekintetben — kezdő szakasza. Felelet A’ adikra. Igen rész néven látszik a’ n. megye venni, hogy a’ katholika egyház vétkesnek nyilatkoztatja azt, mit a’ polgári tör­vény pártol, a’ honnan kiviláglik, hogy az egyháznak tisztét, ter­mészetét ’s rendeltetését nem fogja fel kellőleg. A’ katholika egy­ház vissza ugyan nem tartoztathat erővel, hogy kebeléből ki ne lépjen senki, de avval, ki abban maradni kíván, másképen, mint lét­alapos elvei megkívánják, nem bánhatik ’s nem fog bánni soha; elvei elleni cselekvésre az egész széles világnak törvénye nem fogja őt kényszeríthetni soha; mert hogyan is szabhatna kormányzási ’s tanítási törvényt az anyának a’ gyermek, a’ tanítónak a’ tanítvány? hisz ez képtelenség. Képzeljünk tehát magunknak egy bizonyos nő­­személyt, ki az 1791-diki törvény’ alkotása után, például 1800-ban ’s igy tovább az egyház által nem helyeslett módon vegyes há­zasságra lépni akarván, magát ez iránt az egyház’ szolgájának be­jelentette ’s szándékát kinyilatkoztatta. Az Egyház’ szolgája, ha tisztét teljesíteni akarta, nem szólhatott neki máskép mint igy: „Szán­dékod vétkes, ’s azért, ha állhatatosan maradandasz mellette , súlyo­san vétkezel Isten, az egyház és némelly talán születendő magzatod ellen. Ennélfogva mint engedetlen gyermeke az egyháznak érde­­metlen volnál ugyan mind a’ megáldásra mind pedig az ugyanezen egyháznak többi lelki ajándékjaira, de ime némelly nagy fontosságú, kényszerítő okokkal határos okokból néminemüképen kénytelennek látja magát az egyház vétkedet mintegy elnézni, téged az Istennek kegyelmébe ajánlani ’s ajándékait neked megadni, de csak azon feltét alatt, hogy ámbár nincs reversalisok által biztosítva vala­mennyi szülötteidnek a’ katholika szent vallásbani neveltetése, de mégis köteles légy a’ mennyire Isten kegyelmével tőled kitelik, mind férjedet a’ katholika hitre édesgetni, mind pedig valamennyi gyermekeid’ szivébe azt csepegtetni. Menj Isten’ hírével.“ Ki fogja most állíthatni, hogy ezen személy, kivált ha a’ feltételt nem telje­sítette mindeddig, azt vélte vagy vélhette, hogy ártatlan volt, ’s van is az ő házasságra lépése ? De következetlenségről, sőt habozásról vádoltatik az akkor igy, most pedig egyszerre máskép cselekvő katholika egyház ’s monda­tik: ha akkor roszul cselekedett, miért nem mindjárt úgy mint most? Ha akkor jól, miért most máskép mint akkor ? felelet: Nincsen itt semmi következetlenség, semmi habozás, hanem csak az Úrtól ajánlott sőt megparancsolt kígyói okosság, galambi sze­lídség, szoros következetesség és dicséretre méltó állhatatosság. A’ magyarországi katholika egyház tudniillik, melly csak egy alkatrésze a’ közönséges anyaszentegyháznak, ki akarván szép módon ’s békés

Next