Századunk, 1841. január-december (4. évfolyam, 1-104. szám)
1841-01-28 / 8. szám
8. szám* Negyedik esztendei folyamat 1841. Januar« 18. SZÁZADUNK. Némelly észrevételek. Wildner Ignácz váltó-törvényeinkrőli commentatiójaira és azoknak jegyzékeire. Mindaddig, mig azon jeles férfinak — kit a’ váltótörvények’ kidolgozásával legközelebbi országgyűlés’ lefolytéban foglalkozott országos választmány e’ tárgybani bő tudománya és jártassága tekintetéből tanácskozásaiban alkalmazni, a’ törvényhozótest pedig fáradhatatlan munkássága és igen dicséretes buzgalmának érdemlett jutalmául az 1840diki 52dik törvényczikkely lsorsa által meghonosítani méltónak tartott — váltótörvényeink felett közre bocsátott commentatióira többek által tett észrevételek’ és jegyzékek’ sorában Századunk’ i. e. 6ik száma alatt a’ magyar váltótörvényszékeknek az 1845. évi jan. lje előtt költ és forgott váltók feletti illetőségéről szóló értekezésre tett legelső * alatti megjegyzést nem olvasom, töredelmesen hallgattam ; most azonban többé meg nem állhattam, hogy a’ tollat, mellyet eddig közrebocsátandó értekezésre soha sem használok, tartózkodva, egyedül azon hazafius ösztönből, mellyel a’ törvények’ szentségénél fogva a’ bíróságok’ függetlenségének fentartásáért buzgók, kezembe ne vegyem. Tagadhatatlan, hogy az általam is igen tisztelt honfinak nemcsak a’ boldogító váltótörvénykönyv’ alkottatása’ alkalmával bizonyított buzgalmáért, hanem azért is, mert a’ váltótörvény könnyebb felfogására hasznos commentárt bocsátott közre, mellyre nézve csak az lett volna igen óhajtható, hogy az eddig kiadott két első kötet is előbb, a’ hátra lévő részek pedig legalább eddig már kiadattak volna, a’ nemzet és honfiak annál nagyobb hálás érzéssel lekötelezve lehetnek, mert ez érdemes honfiú az ország rendeinek iránta bizonyított figyelmét azzal is meghálálni igyekezett, hogy az országgyűlés’ befejezése óta mai napig mindegyik honfinak, ki nála magát jelenté, ’s kik nem kis számmal voltak, személyválogatás és legkevesebb jutalomvárás, vagy elfogadás nélkül az új váltótörvénynek könnyebb felfogásához kivántató felvilágosítási magyarázatokra naponkint több magányos és közórákat szánt. Igaz továbbá az is, hogy ha valakinek, bizonyosan el tisztelt férfinak kellene lenni annak, kiről feltenni lehet, hogy a’ törvény’ lelkét legbizonyosabban felfogta, következőleg hogy ő e’ tárgyban legtökéletesebb felvilágosításokkal szolgálhat, a’ mint is mind az alálirtnak, mind azoknak, kiket eddig a’ váltók’ forgatása ’s az eddig ismert külföldi váltójog közelebbről nem érdekelt, az ő felérintett commentárja a’ honi váltójognak könnyebb felfogására, igen nagy segedelmére vált; de mindazon tisztelet és hálás érzés mellett, mellyel ezért e’ tudós férfinak lekötelezve érezzük magunkat, őszintén meg kell vallani, hogy az érintett commentár’ eddig kijött köteteiben foglalt felvilágosításokat és magyarázatokat, de még kevésbbé a’ törvénynek állítólag nem világos értelméből keletkezett vitatkozások miatt kiadott törvénytanitó értekezéseit, vagyis commentárja’ pótlékait, az alólirt úgy mint valamelly törvényes authoritásból merített kútfőt azért sem tekintheti, mert valamint az alólirt, úgy vele együtt számosan mások is némelly törvényczikkelyekről általa kiadott commentatiós felvilágosításokat , vagyis inkább oktató de semmi esetre törvényes magyarázatokat, a’ törvény’ világos értelmével semmikép meg nem egyeztethetik. De mivel erről most bővebben értekezni azért sem szándékom, minthogy e’ részben már más jeles törvénytudók megelőztek, elégséges legyen e’ részről az olvasót a’ Századunk’ f.első szám alatti „észrevételekre Wildner Ignácz’ váltójogi commentárához“ utasítani. Sajnos ugyan, hogy a’ törvény több váltójogi elveket és ezeken feneklő érdekes szabályokat, bírói eljárási formákat, mellyekre nézve a’ II. rész 10. fejezetének 140. §a a’ bírót felelőssé teszi, nem elég világosan ’s kimerítőleg határozza el, ’s hogy igen óhajtható lett volna, ha mindenek világos törvény által, ha nem is tökéletesen, legalább általányos elvek által eldöntettek volna; de mind e’ mellett is csak a’ törvény, avvagy annak szelleméből merített elvek szolgálhatnak a’ bírónak sinórmértékül, ’s e’ szempontból kiindulva, tökéletesen egyetértek a’ fenérdeklett i. e. Századunk’ d ik száma alatt előadott észrevételeknek érdemteljes jogtudó szerkesztőjével, és azzal együtt azt mondom, hogy igen óhajtható volna, ha nemcsak a’ külföldiek, hanem a’ honfiak, sőt a’ birák is legszorosabb tisztöknél fogva, miről egyébként kételkedni sem lehet, mindenkor és mindenekben egyedül a’ törvény szabályát vennék sinórmértékül, nem pedig akárhonnan keletkező authoritást követve szomorú tapasztalásokat keresnének, e’ mellett olly merész játékot űzvén, melly legszerencsésebb esetben is bírói önkénynek vagy épen főbb utasítási magyarázatnak ad helyet; a’ mi kivált a váltói foglalkozás’ szent ügyében legnagyobb szerencsétlenség ’s veszedelem volna, miután a’ biró előtt sem commentatio, sem authorítás, hanem egyedül és csupán a’ törvény szent — a’ dik prolog. titulusnak 13. szakasza szerint introductis enim legibus opportet secundum illas judicare et non illae judicandae sunt. Nem kétlem, hogy az igen tisztelt ’s mindenkor hálás érzéssel említendő commentator előtt honunk 1790/1121k alap szent törvénye ismeretes lévén, vagy legalább akkor, midőn a’ magyar törvényhozás által egy ujnemű bírói eljárási terv’ kidolgozásának ügyében alkalmaztatott , annak értelméről értesítetvén, tudja,, hogy törvényt magyarázni vagy változtatni egyedül ’s egyenesen és kizárólag a’ törvényhozás’ legszentebb jogai közé tartozik és azért, jóllehet már az eredeti commentárja némellyek által bizonyos authorításnak tekintetni látszaték, az alólirt még is felteszi ’s hiszi róla, hogy sem commentárját, sem legutabbi értekezéseit, jelesül i. e. Századunk 4. és 5dik száma alatti arról irt vitatkozását: vannak e a’ magyar törvényczikkelyek szerinti könyvvezetésnek kereskedőkre nézve valódi nehézségek, mit hogy t. i. kivált ott, hol a’ nagyobb kereskedés kisszerűbb árulással Chelail, Handlung) összekapcsolva űzetik, csakugyan felette nagy és úgyszólván el nem mellőzhető nehézségek, sőt a’ kereskedés’ előmenetét hátráltató akadályok is, mellyek az érintett törvényoktató értekezése által sem oszlattak el, fenforognak, kétségbe sem lehet venni, minek bővebb taglalását azonban azokra bízom, kiket a' dolog’ érdeme közelebb érdekel; ugyszinte a’ magyar váltótörvényszékeknek az 1841. évi jan.lseje előtt költ váltók feletti illetőségükről szóló, ’s i. e. Századunk’ kik számában találtató értekezését, melly némelly kifejezésekben, hacsak ezek fordítási hibáknak nem vétetnek, jelesül az iső §nak szavaiban, a’ magyar váltótörvényszékek felettük ítélhetnek, ’s ítéleteiket végre is hajthatják, ’s hajrák ; úgy az utolsó §-nak befejezésében az 1841ki januaris’ je elölt külföldön végbenvitt váltói cselekvények’ következéseinél kétség kívül a’ XV. I. r. IV. t. ez. §. rendelete lesz megtartandó, már az 1790/1. 12. t. ez. ellenére törvénynek törvényes magyarázat