Századunk, 1841. január-december (4. évfolyam, 1-104. szám)

1841-01-28 / 8. szám

8. szám* Negyedik esztendei folyamat 1841. Januar« 18. SZÁZADUNK. Némelly észrevételek. Wildner Ignácz váltó-törvényeinkrőli commentatiójaira és azok­nak jegyzékeire. Mindaddig, mig azon jeles férfinak — kit a’ váltótörvények’ ki­dolgozásával legközelebbi országgyűlés’ lefolytéban foglalkozott országos választmány e’ tárgybani bő tudománya és jártassága tekintetéből ta­nácskozásaiban alkalmazni, a’ törvényhozótest pedig fáradhatatlan munkássága és igen dicséretes buzgalmának érdemlett jutalmául az 1840diki 52dik törvényczikkely lso­rsa által meghonosítani méltó­nak tartott — váltótörvényeink felett közre bocsátott commentatióira többek által tett észrevételek’ és jegyzékek’ sorában Századunk’ i. e. 6ik száma alatt a’ magyar váltótörvényszékeknek az 184­5. évi jan. lje előtt költ és forgott váltók feletti illetőségéről szóló értekezésre tett legelső * alatti megjegyzést nem olvasom, töredelmesen hallgat­tam ; most azonban többé meg nem állhattam, hogy a’ tollat, mellyet eddig közrebocsátandó értekezésre soha sem használok, tartózkodva, egyedül azon hazafius ösztönből, mellyel a’ törvények’ szentségénél fogva a’ bíróságok’ függetlenségének fentartásáért buzgók, kezembe ne vegyem. Tagadhatatlan, hogy az általam is igen tisztelt honfinak nemcsak a’ boldogító váltótörvénykönyv’ alkottatása’ alkalmával bizonyított buzgalmáért, hanem azért is, mert a’ váltótörvény könnyebb fel­fogására hasznos commentárt bocsátott közre, mellyre nézve csak az lett volna igen óhajtható, hogy az eddig kiadott két első kötet is előbb, a’ hátra lévő részek pedig legalább eddig már kiadattak volna, a’ nem­zet és honfiak annál nagyobb hálás érzéssel lekötelezve lehetnek, mert ez érdemes honfiú az ország rendeinek iránta bizonyított figyelmét azzal is meghálálni igyekezett, hogy az országgyűlés’ befejezése óta mai napig mindegyik honfinak, ki nála magát jelenté, ’s kik nem kis számmal voltak, személyválogatás és legkevesebb jutalomvárás, vagy elfogadás nélkül az új váltótörvénynek könnyebb felfogásához kivántató felvilágosítási magyarázatokra naponkint több magányos és közórákat szánt. Igaz továbbá az is, hogy ha valakinek, bizonyosan el tisztelt férfinak kellene lenni annak, kiről feltenni lehet, hogy a’ törvény’ lel­két legbizonyosabban felfogta, következőleg hogy ő e’ tárgyban leg­tökéletesebb felvilágosításokkal szolgálhat, a’ mint is mind az alálirt­­nak, mind azoknak, kiket eddig a’ váltók’ forgatása ’s az eddig ismert külföldi váltójog közelebbről nem érdekelt, az ő felérintett commen­­tárja a’ honi váltójognak könnyebb felfogására, igen nagy segedelmére vált; de mindazon tisztelet és hálás érzés mellett, mellyel ezért e’ tudós férfinak lekötelezve érezzük magunkat, őszintén meg kell valla­ni, hogy az érintett commentár’ eddig kijött köteteiben foglalt felvilá­gosításokat és magyarázatokat, de még kevésbbé a’ törvénynek állító­lag nem világos értelméből keletkezett vitatkozások miatt kiadott tör­­vénytanitó értekezéseit, vagyis commentárja’ pótlékait, az alólirt úgy mint valamelly törvényes authoritásból merített kútfőt azért sem te­kintheti, mert valamint az alólirt, úgy vele együtt számosan mások is némelly törvényczikkelyekről általa kiadott commentatiós felvilágosítá­sokat , vagyis inkább oktató de semmi esetre törvényes magyarázato­kat, a’ törvény’ világos értelmével semmikép meg nem egyeztethetik. De mivel erről most bővebben értekezni azért sem szándékom, mint­hogy e’ részben már más jeles törvénytudók megelőztek, elégséges legyen e’ részről az olvasót a’ Századunk’ f.­e­­lső szám alatti „ész­revételekre Wildner Ignácz’ váltójogi commentárához“ utasítani. Sajnos ugyan, hogy a’ törvény több váltójogi elveket és ezeken feneklő érdekes szabályokat, bírói eljárási formákat, mellyekre nézve a’ II. rész 10. fejezetének 140. §a a’ bírót felelőssé teszi, nem elég világosan ’s kimerítőleg határozza el, ’s hogy igen óhajtható lett vol­na, ha mindenek világos törvény által, ha nem is tökéletesen, legalább általányos elvek által eldöntettek volna; de mind e’ mellett is csak a’ törvény, avvagy annak szelleméből merített elvek szolgálhatnak a’ bí­rónak sinórmértékül, ’s e’ szempontból kiindulva, tökéletesen egyetér­tek a’ fenérdeklett i. e. Századunk’ d ik száma alatt előadott észrevé­teleknek érdemteljes jogtudó szerkesztőjével, és azzal együtt azt mon­dom, hogy igen óhajtható volna, ha nemcsak a’ külföldiek, hanem a’ honfiak, sőt a’ birák is legszorosabb tisztöknél fogva, miről egyéb­­ként kételkedni sem lehet, mindenkor és mindenekben egyedül a’ tör­vény szabályát vennék sinórmértékül, nem pedig akárhonnan keletkező authoritást követve szomorú tapasztalásokat keresné­nek, e’ mellett olly merész játékot űzvén, melly legszerencsésebb esetben is bírói önkénynek vagy épen főbb utasítási magyarázat­­nak ad helyet; a’ mi kivált a váltói foglalkozás’ szent ügyében legnagyobb szerencsétlenség ’s veszedelem volna, miután a’ biró előtt sem commentatio, sem authorítás, hanem egyedül és csupán a’ törvény szent — a’ dik prolog. titulusnak 13. szakasza szerint intro­­ductis enim legibus opportet secundum illas judicare et non illae ju­­dicandae sunt. Nem kétlem, hogy az igen tisztelt ’s mindenkor hálás érzéssel említendő commentator előtt honunk 1790/1­121k alap szent törvénye ismeretes lévén, vagy legalább akkor, midőn a’ magyar törvényho­zás által egy ujnemű bírói eljárási terv’ kidolgozásának ügyében al­kalmaztatott , annak értelméről értesítetvén, tudja,, hogy törvényt ma­gyarázni vagy változtatni egyedül ’s egyenesen és kizárólag a’ tör­vényhozás’ legszentebb jogai közé tartozik és azért, jóllehet már az eredeti commentárja némellyek által bizonyos authorításnak tekintetni látszaték, az alólirt még is felteszi ’s hiszi róla, hogy sem commen­­tárját, sem legutabbi értekezéseit, jelesül i. e. Századunk 4. és 5dik száma alatti arról irt vitatkozását: vannak e a’ magyar törvényczik­­kelyek szerinti könyvvezetésnek kereskedőkre nézve valódi nehézsé­gek, mit hogy t. i. kivált ott, hol a’ nagyobb kereskedés kisszerűbb árulással Chelail, Handlung) összekapcsolva űzetik, csakugyan felette nagy és úgyszólván el nem mellőzhető nehézségek, sőt a’ kereskedés’ előmenetét hátráltató akadályok is, mellyek az érintett törvényoktató­ értekezése által sem oszlattak el, fenforognak, kétségbe sem lehet venni, minek bővebb taglalását azonban azokra bízom, kiket a' dolog’ érdeme közelebb érdekel; ugyszinte a’ magyar váltótörvény­székeknek az 1841. évi jan.­lseje előtt költ váltók feletti illetőségük­ről szóló, ’s i. e. Századunk’ kik számában találtató értekezését, melly némelly kifejezésekben, hacsak ezek fordítási hibáknak nem vétetnek, jelesül az iső §nak szavaiban, a’ magyar váltótörvényszékek felet­tük ítélhetnek, ’s ítéleteiket végre is hajthatják, ’s hajrák ; úgy az utolsó §-nak befejezésében az 1841ki januaris’­­ je elölt külföldön végbenvitt váltói cselekvények’ következéseinél kétség kívül a’ XV. I. r. IV. t. ez. §. rendelete lesz megtartandó, már az 1790/1. 12. t. ez. ellenére törvénynek törvényes magyarázat

Next