Századunk, 1841. január-december (4. évfolyam, 1-104. szám)

1841-10-28 / 87. szám

99. szánt. Negyedik esztendei folyamat 1941. October *9. SZÁZADUNK. Ilungarica- Connu mon paillasse. Nemes Szathmár megye választmánya fausse couche-t tőn, förtelmes egy fausse couche-t. Az ismeretes 12 pont két elseje összeragadt, a’ harmadik Tetétleni zsebébe pottyant, a* 4-dik simpliciter elveszett*) az ötödik helyébe állott 4 és 5 ; mi lett ebből az 5ből ? Oh! Oh! Oh! A’ 4dik pont azt foglalja magában! „hogy a' nemtelen is szerezhessen ’s bírhasson fekvő nemesi jószágokat.“ Az 5dik pedig, hogy a’ nemtelenek is alkalmaztathassanak minden, bár legfőbb hivatalra is.“ E’ két pontra nézve azt mondja a’ commentáló, »hogy ezeknek támogatását és fejtegetését 1841-ben feleslegesnek tartja.“ P. H. Mi itt áll, colossalis táblákra fog, halljuk, arany betűkkel íratni, a’ táblák pedig ama’, a’ szabadelvüség fáklyáját fellobbantotta megyének mindegyik határhalma mellé felállítatni, örök emlékére a’mockliberalismusnak. Ezen hirhatási és hivatalviselési jog tehát már el van döntve, mert róla értekezni, azt fejtegetni, azt támogatni 1841ben felesleges? Per parenthesim legyen itt megjegyezve, hogy szives olvasóink a’ nemtelen alatt, miről a’ nemes megye választmánya itt szól, ne képzeljen valami neutris generis állatot, vagy tán hermaphroditot, hanem olly kétlábút, melly nem neveztetik nemesnek, azaz, salva ▼enia, csak paraszt. Tehát e’ parasztnak természeti és — meddig a’ választmány be nem bizonyítja, hogy a’ paraszt nem ember — emberi jogairól értekezni, azokat támogatni, azokat fejtegetni 1841-ben felesleges!! Oh! Hogy am a’ bölcs választmány, de a’ sokkal bölcsebb kommentáló, a’ szavakat mérlegre teve, szembetűnő; különben a’ szükségtelen, a’ nem tanácsos, a’ veszedelmes közt hagyna szabad választást a’ hasztalan elmellőzésével. A’ feleslegség többet tesz a’ soknál, mivel pedig itt semmiről van szó, nem akarásnak nyögés a’ vége.**) Melly tömérdek haszna legyen az érett megfontolásnak, itt bámulatos példájára ötlünk. Az a’ télutó 24dike, melly napon a’ tanácskozás ünnepélyes és lelkesített vala, szinte 1841be esik; 6 hónappal később az előadó úgy commentálja indítványát, hogy azt támogatni és fejtegetni 1841 ben felesleges. És merje még valaki mondani, hogy nem haladunk. De miért felesleges ama’ két ominosus pontot 1841 ben fejtegetni ? Mi szükség volt arra, hogy ama’ bölcs választmány, vagy a’ sokkal bölcsebb commentáló magát — suicidálja? Hisz az a’ nemes megye megmentheti liberális bűzének teljes erejét, tudván, hogy ama’ pontok — az illy csekély lények magokban is el szoktak enyészni — előbb utóbb, itt vagy amott, de bizonyosan szép ének szóval, el fognak temettetni. Szegény paraszt! ha a’ mockliberalismustól várod várnivalódat majd megőszülsz. Az ősiség eltörlésének eszméje nő, mint nő a’ hegyekről gördülő lavina , eleinte a parányi gömb, később menydörgő zajjal helységeket eltemető. Már kevés pártfogója van ezen ősiségnek, mert az ököljoggal egybekötött immoralitást kiki érzi és utálja, ’s ha szószóllósi akadnak, valószínű, hogy ezek egybekötik vele az alkotmány épségének fogalmát. Nem is ártana, olly választmányt kinevezni, melly kimerítő véleményt nyújtson be azon gyakorlati és alkalmazási módról „miként haladjon az ember, jó sebesen, a’ nélkül hogy — orrára bukjék?“ De ama’ összeragadása az ősiségnek a’ hitellel nem épen természetes, és itt a’ reménylőket ismét csalódás várja; mert a’ hitel útjában még más rongyos viszonyok is állanak. No de hadd legyenek együtt! crescite et multiplicamini. Baroque abb idea, rokonságba hozni itt a’ majorátusok eltörlését ama’ két összeragadt ponttal; mert eléggé ismeretes dolog, hogy ha hitelről szólunk, kivált nagyszerűbb mértékben, kiterjedett birtokra nézve, a’ concret és változatlan birtok in aeternum elnyeri az elsőséget a ma’ ad infinitum szétoszló földdarabok felett. No de legyen ez is úgy mint tetszik, vele nem sokat törődünk; csakhogy nem felesleges érinteni — de nem támogatni — hogy ha az ország jelenlegi nagy birtokosai — már csak ,,a’ lélekemelő históriai emlékek fentartása kedvéből is“ — azon ötletre jönnének, hogy az ősiség eltörlése után egyetemes birtokaikat, egytől egyig, csupa fidei commissumokba változtassák ’s erre koronás Fejedelmünk megegyezését és engedelmét is megnyerik, ezt a’ kis nemesség sohavilág akadályozni nem fogja, de még a’ bölcs commentáló sem; mert ehhez egy kissé több republican spirit kivántatnék meg, mint mennyit nyilványított a’ 4 és 5 pontnál. Ha ezen 4 és 5 pont commentálását összevesszük az ősiség, hitel és majorátus commentálásával, lehetetlen el nem ismernünk a’ kelet népe Írójának éles látását. On partagerait certains dépouilles. A’ harmadik pontot annak idejében majd Tetétleni zsebéből kikeressük. De ezen 1, 2. és 3. csak ollyas alia camera, ollyas question entre nous; igaz, belől a’ falakon, ben a’ bástyában, hanem határozottan kívül az egészen, mert ama’ — ha jól tudjuk — 39 negyvened rész ismét csak majd bámulja a’ benső intézkedést, mert reá nézve décidémment tökéletesen mindegy, bárkinek robotoljon és dézmáljon. *) Vallyon az legyen ama szabadföld, mellynek eszméjét a’ Pesti Hírlap pártolja? Gondolni sem szeretnék. Pedig ki kell majd lépni a’ bástyából, ha nem is épen 1841ben; és Boldizsár ünnepére emlékezvén a’ falon olvasandjuk a’ tüzes írást és elmondhatjuk, „en ne durera pas toujours! És mégis, vagy reászedte magamagát a’ commentáló, vagy csintalan egy portéka. Haj. i. ezen 1841 ki feleslegséget érintésbe hozzuk ama’ törvénjavaslat lső pontjával, nem marad egyéb választás: vagy rászedte magamagát e’ comentáló, vagy csintalan egy portéka. Ama pontnak pontja, mellyet az ismeretes 12 pont ügyébeni választmány „nagy többséggel elfogadott“, következőleg hangzik: 1) „Hogy jövendőre kiki mindennemű javait, a’ magvaszakadás *) Az eredeti lajstromban a’ No 4 csehek eltörlése volt; nem lehet nyomára akadni. **) Jaj szegény DEF a’ „Világban“ — mikép érend kegyed majd véget e’ gondolattal, mellyet még Kata nénike sem ért a’ rokka mellett. A’ szerk. *) Szegény DEF! A’ szerk.