Századunk, 1841. január-december (4. évfolyam, 1-104. szám)
1841-11-08 / 90. szám
700 V' 699 úgyis jól tudja, miben áll a’ dolog, de megfordítva kívánja az igazat előadni, vagy pedig mint a’ pesti híd prosesítája ennek érdekében lép fel ? Ekkor mindazáltal rövidebben úgy fejezhette volna ki magát a’ megfordult kis Világban, hogy „mind az, mit egy valaki kíván, meglehet ; létrehozása azonban csupán kényétől függjön ; mit pedig más, az ő, monopólium utáni vágyással bélyegzett érdeke ellen, bár a’ törvény engedelme és pártolása mellett is kíván , az mind lehetetlen, vagy legalább kétséges — és azért ne is legyen meg. Nevezetes többek közt a’ többször tisztelt szerkesztőnek azon észrevétele is, hogy a’ váczi és marosi hegyek olly nagy akadályok a’ balparton, hogy miattok kétségbe hozza egy vasútnak ottani építkezését; a’ jobbparti vonalra nézve pedig e’ részben kedvezőbb fekvést állít mind a’ mellett is, hogy topographiájában (ha csak ez is meg nem fordult) feltűnhettek előtte, a’ még hosszabb lánczban tartó nagy hegyek, mellyeket a’ duna-jobbparti vízmosás miatt máris borotválni kell azért, hogy mellettök, bár veszedelemmel is, valahogyan utazni lehessen. Vagy tán akkor, midőn a’ jobbparti vonalnak a’ balpartinál rövidebbségét említé, a’ Bécsből Sopronnak, Győrnek , Fehérvár felé vezetni ígért vonalt vévé tekintetbe? Risum teneatis amici! Emleget a’ tudós szerkesztő pénzcrisist is és paralellát. Az elsőt a’ bizonytalanság tengerén uszkáltatja, az utóbbit pedig, az országgyűlés feladásának tartja, noha e’ fölött, mint tudjuk, az 1832/625ik tczikk az ebben foglalt vonalak kijelölése és mindezeknek biztosítása által csakugyan már meghatározott is; vagy tán a’ megfordult Világban a’ törvény midaddig nem törvény, mig azt nem hozza törvényül, mit egy bizonyos úr és proseltái óhajtanak törvénynek? vagy tán nekik visszaható erővel biró törvények is hozattathatnak és ennél fogva gondolja a’ tudós szerkesztő, hogy noha a’ legutóbbi országgyűlésen is már előfordulván a’ parallelismus v' s kérdése, a’ törvényhozó lesz többizbeni hosszas vitatások után is , csakugyan az 1832/6 25 ik tczikk határozata mellett maradott; sőt az ezen tczikkben biztosított kedvezések mellett még egy az ausztriai földön kapcsolat végett építendő szárnyvonal is felírással ápoltatott, mégis egy újabb vitatás alá jöhet azután is, midőn már az említett törvény által biztosított vonalra nézve, a’ törvény kívánta — tetemes költségbe került — előmunkálatok a’ főm. udv. Helytartó-Tanácsnak is, mint azon törvény rendelte egyedül illető hatóságnak jóváhagyása mellett, kielégítőleg megtétettek ? Valóban egyenes világban, hol a’ törvény „szent“, illy megfordult gondolkozás megbukik. Mi pedig a’ pénzcrisist illeti, ez mindenkor volt és lesz is, hol jobb, hol roszabb; de ezért mégis szövetkezések történtek mindenkor és fognak is történni. Hogy pedig jelenleg is elég pénz van, ezt igazolhatja némileg vagy csak a’ felséges aerarium által épen most olly könnyen kölcsön kapott 50 millió pgc forint készpénz, mellynek adós levelei noha csak 5 pettel kamatoznak, mégis agróval kelnek a’ kereskedési piaczon. Földgolyónk mintegy 1000 millió főből álló népsége közt minden évben, sőt minden napon is, fordulnak elő viszontagságok ; ha ezektől kellene egy iparalkalmazás kezdetének függnie, úgy sohasem jutna egy is létre! itt érintés nélkül nem hagyhatom azt, hogy az ipar előmozdításához épen nem alkalmatos eszköz a’ depopularisatio, vagy a’ bizonytalanságnak, kétségnek ott is, hol nincs, terjesztése; ellenben az ápolás az, melly ösztönöz; a’ megfordult Világ“ szerkesztője azt tartja, „hogy hazafiai érdekéből vasutat készíteni, legalább igen-igen fellengős eszme“, azaz ő előtte ez megfoghatatlan; ha azonban az egyenes Világba áttér, úgy hazánkban is, és épen a’ pozsony-nagyszombati vaspályánál hazafiai érdek, ’s e’ melletti segedelem és áldozat nyomára is találand , miután börzejáték nélkül is jelen értékjöknél fölebb váltatnak el részvényei. Többek közt azon eszme is tűnik fel ama’ Világban, hogy „mi magyarok is termesszünk, készítsünk, mint az angolok, előbb annyit, hogy legyen széthordanunk, kiküldöznünk a’ vasutakon.“ De kérdem, vagyunk e mi magyarok olly cselekvő karban, hogy asztagba rakhassuk termesztményeinket a’ penésznek és emésztő férgeknek mindaddig mig a’ vasútépítés pedig törvényes — jogunk a’ bilincsekből kiszabadul és azután az, annyi ellentörekvések daczára is, csakugyan egyszer mégis megépülend. Végre fohászkodva még csak azt jegyzem meg, mentse Isten hazánkat minden feudális oppositio emberedül, kik azon veszedelmes elvet vallják magukénak, és mutatják a’ nemzet hiv tükréül elő, hogy a’ már hozott törvénnyel játszani, azaz kénykedv szerint bánni lehet, törvénnyel, mellyet ekkép ir körül Werbőczy törvénykönyvé nek élőbeszédjében „Nullum Imperium, nulla Respublica sine Legibus potest esse diuturna; — Arma enim Imperia parant, Leges parta conservant; sunt enim Leges muri, ac fundamenta Civitatis; In his salus bonorum; in his pacis concilia continentur; quod stamus, quod incedimus, quod dormimus. Quod denique secure vitám agimus, id totum est Juris ac Legum defensioni tribuendum.“ Hegedűs Zsigmond. Adó. Én azt hiszem, Magyarország nem volt, hanem lesz; hinni akarom, hogy „még jőni kell, még jőni fog egy jobb kor“, mellyben távol ugyan attól, „hogy a’ magyart a’ félvilág uralja“, az összes európai nemzetek között honunkat illető méltóságban és díszben mi is részt veendünk; midőn e’ hon, mellynek vagy épen nem, vagy félreismertetni örök szerencsétlenségei közé tartozott, valahára megismertetik, ’s intézetei méltányoltatni fognak. Azonban meg vagyok győződve, hogy kevés értelmi, ’s még kevesebb erkölcsi súlyunknak minél többek hozzájárultával kell neveltetnie, hogy igazi értelemben vehető statuslétünk lehessen. A’ pont tehát, melly ujraszületésünk pontja, mellynek elérhetése végett az erőt szintúgy megfeszíteni, mint legaprólékosabb igyekezeteinket is összeforraszva feléje irányozni kell: a’népképviselés, ’s ha egyszer népképviseletünk van, mellyet röviden érintve utasítás—készítés, ’s általában szóval tanácskozási rendszer ügyében megyei választott képviselők, által kívánnék legmélyebb alapban meghatároztatni, akkor: lett Magyarország, ’s nem kétlem ázsiai kényelmi álomba merültét kerülni fogná, mert a’ második veszedelmesebb volna az elsőnél. Népképviseletet azonban múlhatlanul szabad földnek, ősiség eltörlésének, és a’ házi adó a’ nemesség általi arányos elvállalásának kell megelőzni. Szabad föld alatt nem azt értem, hogy a’ földön semmi teher ne legyen, mert mig a’ statusnak költségei vannak, azok pótlását saját kebeléből kelletik meritenie; ezért minden hosszasabb mutogatását annak, hogy a’ status terheiben azon mértékben kell részesülnünk mint a’ status kényelmeiben részesülünk, annyira mellőzve, hogy annak, ki ezt tagadná, parányi erőm érzete mellett is azt fognám mondani, „veled barátom , ki azt mondod: jobb az úgy, nincs dolgom“ — sőt úgy tartom, hogy még azon teherment föld is, melly ez ideig szabad föld, azon percztől, mellyben honunkban az adórendszer az igazság alapjára rakatik, nem fog tovább statustehertől ment szabad földkint létezni; hanem értem a’ szabad föld nevezete alatt azt, mellynek nemzetgazdasági tekintetek miatt is az iparölő boszantó viszonyokból — minek a’ kilenczed, a’ robot — méltányosság utján kifejlődve ki és meg kell tisztitatni; miután az állítás igaz volt at, hogy akkor lesz leg jobb urbér, midőn nem lesz urbér, kétségbe vonhatlanná teszik az élet képei, mellyek között naponta láthatók a kellemetlen súrlódások, akaratlan élesztett ellenséges idegenségek, ’s azon ezer bajok, mellyek