Századunk, 1841. január-december (4. évfolyam, 1-104. szám)

1841-03-29 / 25. szám

85* szám* Negyedik esztendei folyamat 1841.­­Hartius’ 8­9. SZÁZADUNK. Egy szó a’ maga idején a’ vegyes h­ázas­­ságokról. Minthogy a’ vegyes házasságok’ ügye jelenleg nem csak megyei gyűléseken, hanem több lap- és folyóiratban, kivált a’ hírlapokban, heves polémia’ útján vítattatik: e’ fontos tárgy körüli jóakaró javasla­tomat korszerűnek ’s a’ Századunkban helyén lenni vélem. Az utóbbi országgyűlés előtt fenállott olly kívánatos vallási türe­lem’ és a’ közjó’ tekintetéből fölötte sajnálható, hogy a’ vegyes há­zasság’ megavatására nézve nem hozatott állandó végzés a’ mondott országgyűlésen, miután a’ reversálisok, mellyek a’ protestánsokra nézve olly soká akadályul szolgáltak, és családi, egyházi ’s jogbeli viszálkodásokat okoztak, mindkét tábla által megszüntetvék; sajnálan­dó továbbá, hogy az ezen országgyűlésen létesített vallási törvény­­czikkely olly későn terjesztetett fel, úgy hogy mivel e’ fontos tör­­vényczikkely bővebb megfontolást kívánt, ezt Ő Felsége az ország­­gyűlés’ végén olly hamarjában legfensőbb helybenhagyásával meg nem erősitheté. Már most az a’ kérdés: valljon a’ vallási vagyis inkább egyházi uj törvényczikkelynek (mert a’ vallás maga az országgyűlési tanács­kozások’ tárgya nem lehet, de lehet az egyház a’ statusbani jogaira nézve]) . Felsége általi legfelsőbb megerősítéséig, vagy uj ország­gyűlésig az 1791 ki 26. törvényczikkely szolgáljon c­sinórmértékül, avagy az utóbbi országgyűlésen alkotott egyházi uj törvényczikkely, melly Ő Felsége legmagasb helybenhagyását meg nem nyerte? A’ törvénytudósnak erre azt kell felelnie: Kétségkívül az 1791ki 26. törvényczikkely, minthogy az utolsó országgyűlés’végzései az egy­házi ügyekben . Felsége’ helybenhagyását még meg nem nyerték. Az 1791 ki 26. törvényczikkely szerint minden vegyes házas­ságnak kath. lelkész előtt kell köttetnie (m­iri) vagyis az összeadást (copulatio) cath. templomban kath. lelkésznek végbevinnie, a’ mint eddigelé történt. Minthogy 1791 ben az egész kath. papság a’ 26. törvényczikknek ünnepélyesen ellenmondott, tanácsos lett volna akkor, azt szőni e’ törvényczikkbe, hogy azon esetben, ha a’ kath. lelkész vonakodnék a’ vegyes házasságokat egyházi szertartásokkal mega­vatni valamennyi gyermek’ katholikus neveléséről, reversalis nélkül (melly azonban az egész törvényczikkben nem említtetik), illy háza­sulandók protestáns prédikátor által adathassanak össze (mint Porosz­­országban) , mi azonban nálunk eddigelé a’ protestáns prédikátorok­nak és lelkipásztoroknak szigorúan tilalmaztatik. De a’ katholikus lel­készek a’ mondott törvényczikkelynek, az egyházi rend’ ellenmondása daczára is, engedelmeskedtek, és a’ vegyes házasságokat úgy, mint a’ tisztán katolikusokat, minden egyházi szertartással ’s megáldással (noha erről a’ törvényczikkben említés sincsen) adták egybe 50 évig reversalis nélkül is. Azonban az utóbbi országgyűlés óta a’ megál­­dás és egyéb kath. szertartások megtagadtatnak, hacsak reversalis nem adatik minden gyermekeknek a’ katholica hitbeni neveléséről, ’s az illy összeadásnál a’ kath. plebánus csak szenvedő (passiv) részt vesz két vagy három tanú előtt. Okául adatik, hogy a’ kath. házasfél a’ raegáldásra ’s az általa nyerendő kegyelemre méltatlan, ha meg nem ígérte, gyermekeit az egyedül üdvezítő vallásban nevelendeni; hogy ez több zsinat’ és pápák’ határozata; hogy a’ házasság megáldás nél­kül is (mellyről úgyis a’ 26. törvényczikkely említést nem tesz) a’ ka­tholikus lelkésznek csupán szenvedő assistentiája mellett is törvényes és érvényes (legitimum et ratum) ’s igy a’ kath. pap’ csupa jelenléte által elégtétetik az 1791ki 26. törvényczikknek, hogy az eddig reversa­lis nélküli megáldás szabad akaratból történt, ’s az egyetértés miatt nem tagadtatott meg, mivel a’ vegyes házasságok az előtt nem voltak olly gyakoriak mint most; többnyire pedig adattak is reversálisok, mellyek azonban jövendőre, ha az uj országgyűlési végzések erőbe lépendnek, meg fognának szűnni, miből a’ katholikus egyháznak nagy rövidsége keletkeznék. Örömest megengedem, hogy a’ házasság’ meg­­áldása ’s az azzal részesíttetendők’ ezrei méltóságának vagy méltatlan­ságának meghatározása a’ kath. egyház’ hitágozatai (dogmái) közé tar­tozik , mellyekről országgyűlés és megyei gyűlések nem végezhetnek, ’s hogy a’ kath. lelkipásztor az egyházi zsinatok’ végzéseihez magát alkalmaztatni tartozik, de méltán kétlem, hogy az 1791ki ország’ rendei a’ vegyes házasságoknak a’ katholikus lelkész előtt megparan­csolt egybekötése alatt csupán a’ kath. plebánus’ szenvedő assisten­­tiáját értették volna (az 1791 országgyűlésnek még több nagyérdemű kath. és protest, tagjai élnek, ’s ezek közt alig találkozik egy is, ki igazlelkűleg állíthatná, hogy a’ 26. törvényczikkely csak úgy érte­tett); máskint bizonyára nem tiltatott volna meg protestáns lelké­szeknek a’ vegyes házasságok’ megavatása, sőt Francziaország’ pél­dájára megengedtetett volna, hogy a’ vegyes házasságok csupán hi­telesítés végett, a’ polgári hatóságok előtt köttessenek.*) Minden egyházi szertartás nélküli összeadás mind a’ katholícus mind a’ protestáns fél előtt igen lealacsonyítja a’ házasság’ méltóságát ’s azt csupán polgári szerződés’ színébe öltözteti, ’s félhetni, hogy azon felállított elv, miszerint a' kath. plébánosnak csupán szenvedő assis­tentiája mellett kötött házasság törvényesnek ’s érvényesnek monda­tik , kivált a’ katholikusoknál, kiknél a’ házasság szentség, rósz hatá­sú leend. A’ protestánsok nem tartják ugyan szentségnek a’ házassá­got , hanem olly polgári szerződésnek, melly a’ templomban a’ lelki­­pásztor előtt ünnepélyesen végrehajtatik (imádsággal, a’ házasulok’ es­kületételével, a’ pap intéseivel’s oktatásaival a’ házasság’ czéljáról ’s a’ házasok’ kötelességeiről, a’ biblia’ illető szavainak idézésével, ’s melly a’ lelkész’ áldásmondása által mintegy megszenteltetik ’s vallási tetté emeltetik). A’ menyasszony’ megáldatása nincs ugyan mindenütt szo­kásban a’ protestánsoknál, de imádság és különféle egyházi szertar­tások sehol el nem mulasztatnak. Igaz ugyan, hogy vegyes házassá­goknál a’protestáns vőlegény kevésre becsüli a’ kath. lelkész’ áldását, de annál többet tart felőle a’ kath. menyasszony, kinek lelkiismerete az áldás’ és egyéb egyházi szertartások’ megtagadása által aggoda­lomba ejtetik ’s lelki nyugalma gyakran egész életére aláásatik. Mikép lehet már e’ zavarokat elhárítani ’s a’ protestánsok’ pana­szait eloszlatni, a’ kath. dogmának, sőt még a’ zsinatok és pápák által parancsolt egyházi fenyítéknek is megsértése nélkül? úgy vélem, következőleg. Abban kellene megegyezni, hogy a’ vegyes házasságo­kat, ha a’ férj katholikus, katholikus lelkész, — ha pedig a’ férj pro­ *) Ehhez járul, hogy József császár’ türelmi rendelete előtt — midőn a’ protestáns prédikátoroknak nem volt szabad keresztelni, házasságot megavatni ’s a’ megholtat a’ temetőbe kisérni, hanem mindezt a’ kath. lelkészek vitték végbe szoladis mellett — az egészen protestáns há­zaspárokat is kath. lelkészek adták össze a’szokott kath. szertartá­sokkal, a’ nélkül hogy a’ gyermekek’ kath. nevelésére reversalis ki­­vántatott volna.

Next