Századunk, 1841. január-december (4. évfolyam, 1-104. szám)
1841-03-29 / 25. szám
85* szám* Negyedik esztendei folyamat 1841.Hartius’ 89. SZÁZADUNK. Egy szó a’ maga idején a’ vegyes házasságokról. Minthogy a’ vegyes házasságok’ ügye jelenleg nem csak megyei gyűléseken, hanem több lap- és folyóiratban, kivált a’ hírlapokban, heves polémia’ útján vítattatik: e’ fontos tárgy körüli jóakaró javaslatomat korszerűnek ’s a’ Századunkban helyén lenni vélem. Az utóbbi országgyűlés előtt fenállott olly kívánatos vallási türelem’ és a’ közjó’ tekintetéből fölötte sajnálható, hogy a’ vegyes házasság’ megavatására nézve nem hozatott állandó végzés a’ mondott országgyűlésen, miután a’ reversálisok, mellyek a’ protestánsokra nézve olly soká akadályul szolgáltak, és családi, egyházi ’s jogbeli viszálkodásokat okoztak, mindkét tábla által megszüntetvék; sajnálandó továbbá, hogy az ezen országgyűlésen létesített vallási törvényczikkely olly későn terjesztetett fel, úgy hogy mivel e’ fontos törvényczikkely bővebb megfontolást kívánt, ezt Ő Felsége az országgyűlés’ végén olly hamarjában legfensőbb helybenhagyásával meg nem erősitheté. Már most az a’ kérdés: valljon a’ vallási vagyis inkább egyházi uj törvényczikkelynek (mert a’ vallás maga az országgyűlési tanácskozások’ tárgya nem lehet, de lehet az egyház a’ statusbani jogaira nézve]) . Felsége általi legfelsőbb megerősítéséig, vagy uj országgyűlésig az 1791 ki 26. törvényczikkely szolgáljon csinórmértékül, avagy az utóbbi országgyűlésen alkotott egyházi uj törvényczikkely, melly Ő Felsége legmagasb helybenhagyását meg nem nyerte? A’ törvénytudósnak erre azt kell felelnie: Kétségkívül az 1791ki 26. törvényczikkely, minthogy az utolsó országgyűlés’végzései az egyházi ügyekben . Felsége’ helybenhagyását még meg nem nyerték. Az 1791 ki 26. törvényczikkely szerint minden vegyes házasságnak kath. lelkész előtt kell köttetnie (miri) vagyis az összeadást (copulatio) cath. templomban kath. lelkésznek végbevinnie, a’ mint eddigelé történt. Minthogy 1791 ben az egész kath. papság a’ 26. törvényczikknek ünnepélyesen ellenmondott, tanácsos lett volna akkor, azt szőni e’ törvényczikkbe, hogy azon esetben, ha a’ kath. lelkész vonakodnék a’ vegyes házasságokat egyházi szertartásokkal megavatni valamennyi gyermek’ katholikus neveléséről, reversalis nélkül (melly azonban az egész törvényczikkben nem említtetik), illy házasulandók protestáns prédikátor által adathassanak össze (mint Poroszországban) , mi azonban nálunk eddigelé a’ protestáns prédikátoroknak és lelkipásztoroknak szigorúan tilalmaztatik. De a’ katholikus lelkészek a’ mondott törvényczikkelynek, az egyházi rend’ ellenmondása daczára is, engedelmeskedtek, és a’ vegyes házasságokat úgy, mint a’ tisztán katolikusokat, minden egyházi szertartással ’s megáldással (noha erről a’ törvényczikkben említés sincsen) adták egybe 50 évig reversalis nélkül is. Azonban az utóbbi országgyűlés óta a’ megáldás és egyéb kath. szertartások megtagadtatnak, hacsak reversalis nem adatik minden gyermekeknek a’ katholica hitbeni neveléséről, ’s az illy összeadásnál a’ kath. plebánus csak szenvedő (passiv) részt vesz két vagy három tanú előtt. Okául adatik, hogy a’ kath. házasfél a’ raegáldásra ’s az általa nyerendő kegyelemre méltatlan, ha meg nem ígérte, gyermekeit az egyedül üdvezítő vallásban nevelendeni; hogy ez több zsinat’ és pápák’ határozata; hogy a’ házasság megáldás nélkül is (mellyről úgyis a’ 26. törvényczikkely említést nem tesz) a’ katholikus lelkésznek csupán szenvedő assistentiája mellett is törvényes és érvényes (legitimum et ratum) ’s igy a’ kath. pap’ csupa jelenléte által elégtétetik az 1791ki 26. törvényczikknek, hogy az eddig reversalis nélküli megáldás szabad akaratból történt, ’s az egyetértés miatt nem tagadtatott meg, mivel a’ vegyes házasságok az előtt nem voltak olly gyakoriak mint most; többnyire pedig adattak is reversálisok, mellyek azonban jövendőre, ha az uj országgyűlési végzések erőbe lépendnek, meg fognának szűnni, miből a’ katholikus egyháznak nagy rövidsége keletkeznék. Örömest megengedem, hogy a’ házasság’ megáldása ’s az azzal részesíttetendők’ ezrei méltóságának vagy méltatlanságának meghatározása a’ kath. egyház’ hitágozatai (dogmái) közé tartozik , mellyekről országgyűlés és megyei gyűlések nem végezhetnek, ’s hogy a’ kath. lelkipásztor az egyházi zsinatok’ végzéseihez magát alkalmaztatni tartozik, de méltán kétlem, hogy az 1791ki ország’ rendei a’ vegyes házasságoknak a’ katholikus lelkész előtt megparancsolt egybekötése alatt csupán a’ kath. plebánus’ szenvedő assistentiáját értették volna (az 1791 országgyűlésnek még több nagyérdemű kath. és protest, tagjai élnek, ’s ezek közt alig találkozik egy is, ki igazlelkűleg állíthatná, hogy a’ 26. törvényczikkely csak úgy értetett); máskint bizonyára nem tiltatott volna meg protestáns lelkészeknek a’ vegyes házasságok’ megavatása, sőt Francziaország’ példájára megengedtetett volna, hogy a’ vegyes házasságok csupán hitelesítés végett, a’ polgári hatóságok előtt köttessenek.*) Minden egyházi szertartás nélküli összeadás mind a’ katholícus mind a’ protestáns fél előtt igen lealacsonyítja a’ házasság’ méltóságát ’s azt csupán polgári szerződés’ színébe öltözteti, ’s félhetni, hogy azon felállított elv, miszerint a' kath. plébánosnak csupán szenvedő assistentiája mellett kötött házasság törvényesnek ’s érvényesnek mondatik , kivált a’ katholikusoknál, kiknél a’ házasság szentség, rósz hatású leend. A’ protestánsok nem tartják ugyan szentségnek a’ házasságot , hanem olly polgári szerződésnek, melly a’ templomban a’ lelkipásztor előtt ünnepélyesen végrehajtatik (imádsággal, a’ házasulok’ eskületételével, a’ pap intéseivel’s oktatásaival a’ házasság’ czéljáról ’s a’ házasok’ kötelességeiről, a’ biblia’ illető szavainak idézésével, ’s melly a’ lelkész’ áldásmondása által mintegy megszenteltetik ’s vallási tetté emeltetik). A’ menyasszony’ megáldatása nincs ugyan mindenütt szokásban a’ protestánsoknál, de imádság és különféle egyházi szertartások sehol el nem mulasztatnak. Igaz ugyan, hogy vegyes házasságoknál a’protestáns vőlegény kevésre becsüli a’ kath. lelkész’ áldását, de annál többet tart felőle a’ kath. menyasszony, kinek lelkiismerete az áldás’ és egyéb egyházi szertartások’ megtagadása által aggodalomba ejtetik ’s lelki nyugalma gyakran egész életére aláásatik. Mikép lehet már e’ zavarokat elhárítani ’s a’ protestánsok’ panaszait eloszlatni, a’ kath. dogmának, sőt még a’ zsinatok és pápák által parancsolt egyházi fenyítéknek is megsértése nélkül? úgy vélem, következőleg. Abban kellene megegyezni, hogy a’ vegyes házasságokat, ha a’ férj katholikus, katholikus lelkész, — ha pedig a’ férj pro *) Ehhez járul, hogy József császár’ türelmi rendelete előtt — midőn a’ protestáns prédikátoroknak nem volt szabad keresztelni, házasságot megavatni ’s a’ megholtat a’ temetőbe kisérni, hanem mindezt a’ kath. lelkészek vitték végbe szoladis mellett — az egészen protestáns házaspárokat is kath. lelkészek adták össze a’szokott kath. szertartásokkal, a’ nélkül hogy a’ gyermekek’ kath. nevelésére reversalis kivántatott volna.