Századunk, 1841. január-december (4. évfolyam, 1-104. szám)
1841-05-20 / 40. szám
314 eszköz, melly nélkül holt terem a’ közállományi testület. Ezen életadó nyilvánosság legfőbb és közvetlen előmozdítói a’ hírlapok ’s folyóiratok ; minél szentebb ezen nagy hivatás a’ közvéleményt előkészíteni a’ nemzetben, és lelki éldelettel ellátni az ország lakosait, annál tisztább legyen a’ szerkesztői kezelés, felette botránkoztató és kárhozatos lévén, ha némelly hirlapszerkesztőket nem az igazságban és a’ dolgok valódi állásában egyedül létező közjó, hanem pártérdek lelkesít ’s pártosság veszélyes szelleme vezérel. A’ Pesti Hírlap első megjelenése óta, őszintén megvalljuk, mi bennünk annál inkább nagy várakozást gerjesztett, minél inkább tudtuk szerkesztőjének ügyességét és a’ közdolgok minden osztályaiban jártasságát méltánylani; véltük, hogy journalisticánkban epochát csináland! Részint ugyan nem is csalatkozunk , mert korszerű és közérdekű, a’ nemzet közéletére átható kérdéseket fejteget ’s előkészíti a’ nemzetet egy nagy jövendő megértésére, de, fájdalom, magának a’ Pesti Hírlapnak annyira megkedvelt saját jelszavával élve „Ki a’ napfényre“, azon időszaki lapnak fényoldalait elismerve egy árnyék oldalára hazafius kötelességünk figyelmeztetni a’ nagy olvasó közönséget. Ugyanis egy idő óta semmi legkisebb bizonyos adatokon, csupán levelezői tekintetenpedig az auctoritas sötét korát már elenyészettnek lenni fennen hirdeté maga a’ Pesti Hírlap szerkesztője]) épülő rágalmaknak is feltárja hasábjait; nagyfényű családokat (a’ Bay nemzetséget]), egyes megyék testületit is (nemes Sáros vármegyét]) ’stb., legközelebb pedig a’ 33 ik számnak 270 ik lapja első hasábján megyénkben köztiszteletben álló, múltkori de az újabb tisztválasztás alkalmával is majd csaknem mindnyájan jelenleg is közhivatalokra megválasztottakat az élettel együtt járó becsületükből kivetkeztetni és az egész ország előtt álhirbe hozni merészkedők, mi több, bár bírósági incompetentiáját szokott szerénységgel elismerné is ’s azt mint sajátjogot a’ Zemplén megyei KK. és RBnek tulajdonítaná, fejek felett a’ pálczát megtörni ’s mint biró magát feltolni nem átalja; mert mind a’ mellett hogy maga is érezvén és teljes mértékben áthatva is lévén a’ Pesti Hírlap szerkesztője annak rendíthetetlen igazsága felöl, hogy édes alkotmányunk paizsa alatt ’s fenálló törvényeinknek, de, ha azok nem lennének, magának a’ természeti törvénynek értelmében is senkit puszta vádra* ’s minden legkisebb adat nélküli rágalomra, puszta álnevű közleményre, hírlapokban becsületéből következtetni és jó hírétől megfosztani nemcsak nem szabad, de törvény szerint tilos és büntetésre méltó is lenne, ’s ezt saját ide iktatott szavaival is elismerné, mondván: „egészen adni (t. i. a’ közleményt) nincs hatalmunkban, mert gyanusítgatást foglalván magában, ha nem épül teljes bizonyságú adatokon, személyt sértene méltatlanul, mit tennünk nem szabad: „és mégis úgy látszik nekünk, mintha aljas kárörömmel, puszta pártérdekből — nem akarnék egészen állítani, hogy épen rágalmazási személyes vágyból is — zempléni epigrammaticus levelezőjével a’ múltkori tisztviselőket, különösen azoknak köréből a’ megye Rendei által a’ megüresült újhelyi járásban főszolgabiróságra a’ kinevezés végett előterjesztett, főispántartónk ő asga által valósággal ki is nevezett főszbiót mint a’ múltkori tisztviselők között egyik zsarnokot **) az égés ország előtt Ostorozdy álnév alatt fennen epigrammiailag és még az ideálisnál is túlságosabb képekben nyilványosan rágalmazni ezáltal maga is segített, bár, mint fenebb mondotta, illy becsületrágalmazó czikkelyeket nem lenne szabados közlenie; kényszerülünk azonban csakugyan meggyőződve lenni, hogy mind a’ mellett is azt egész terjedelmében***) közrebocsátván, azáltal egy megyére, mellynek a’ KK. és RRel van egyedül azon joga, tisztviselőinek netalán történhető kihágásait ’s visszaéléseit megfeddeni — puszta levelezői közleménynél fogva az anathemát hétszemélyű biróilag — mint szerinte Zemplén Kirai és Riei kötelességeinek elhanyaglása előállott esetében — „secundum conscientiam“ nem csak kimondotta , hanem jó hire ’s nevében megcsonkítani szándékosan igyekezett. — illy pártosság ’s alkotmányelleni gonoszirányu fondorczélzat kemény megrovásra, ítéletünk szerint büntetésre is, méltó; mert úgy hisszük, hogy a’ franczia forradalmirémséges terroristák évszakába hanyatthomlok rohanni csak nem akarunk, hol a’ királyt, törvényszerű kormányát ’s alkotmányos polgári hatóságokat elébb az egész ország előtt megfosztván a’ közbecsültetéstől, végre még a vallás sem volt eléggé szent a’ terroristák mindent leromboló önkényétől. Journalisticus önkény és féktelen rágalmazás, úgy hisszük — mint Angol-, Franczia- és más alkotmányos országok sajtótörvényei bizonyítják — a’ közállomány legveszedelmesebb mételye ’s a’ békés polgárok belső nyugalmán és becsületén rágódó legmérgesebb viperafaj ; ’s meg vagyunk győződve, hogy a’ censurának engedékenysége oda, hogy hírlapjainkból az illy kártékony gyom tettlegesen és minduntalan ki ne irtassék, nem terjeszkedhetik ; mert hálás érzéssel tiszteljük ugyan mi Urunk koronás Királyunk legjobb Fejedelmünk hazánkat boldogítani mintinkább törekvő alkotmányszerű mélyen tisztelt kormányának a’ nyilványosság terjesztése tekintetéből a’ censurának tágasb mező engedésével a’ honra kiható jótéteményeket, miszerint a’ kormány és vallás sérthetetlensége mellett az időszaki sajtónak, főkép szabadabb tér van kimérve, úgy hisszük mindazonáltal, és úgy vagyunk meggyőződve, hogy megyei ’s más törvényhatósági testületeket ’s azoknak tisztviselőit ’s tiszteletben álló egyedeit alaptalan hírlapi közleményekkel féktelenül rágalmazni szintén tilos, és a’ censurának szoros kötelessége eziránt is szintén felügyelni. — Mi tehát azon pesti hírlapi közleményt, Zemplén megye becsületének tartozván vele, hazafius kötelességünknél fogva mint puszta koholmányt és aljas rágalmat ezennel alaptalannak a’ nagy olvasó közönség előtt nyilván kijelentjük; a’Pesti Hírlap szerkesztőjét pedig, ha nem pártember, felszólítjuk, adja által rágalmazó levelezőjét — mint tartozik — a’ nagy közönségnek, saját igaz neve alatt, különben mint bűntárs méltán tekintetik; egyszersmind minden politicai hírlapok tisztelt szerkesztőségét ezennel kérjük, legyenek szívesek ezen pesti hírlapi megrovást, a’ rágalom visszatorlásául innen becses lapjaikba egész terjedelmében felvenni. — Ezúttal nem mulaszthatjuk el figyelmeztetni a’ hírlapi szerkesztőségeket, hogy levelezőik megválasztásában óvatosabbak legyenek, az igazságot és nemzeti közvéleményt ragályos pártoskodó irányzatnak fel ne áldozzák; megyei főkormányzók, köztisztviselők és hivataloskodók eljárásait tárgyazó czikkelyeket megyei vagy más illető hatósági hiteles jegyzőkönyvek szerint, előbb mindenkor tökéletes bizonyosságra jutván, közöljenek; álnevű rágalmazási közleményeknek hirlapokbani kibocsátásai különben is, ítéletünk szerint, mindenkor a’szerkesztőség felelőségét vonják magok után. Egyébiránt valamint alkotmányos polgári szerkezetünk egyéb ágaira, úgy a’ sajtó körüli intézkedésekre is bátran elmondhatjuk nagy hazánkfia gróf Széchenyi Istvánnal: L’ insuffisance amene l’ arbitraire. S.-A.-Ujhely, apr. 21. Zemplént/. *) Ezen elvekért egykor maga Kossuth L. ur mint legszentebbekért küzdött ; nem foghatjuk tehát annál inkább meg, miért most, megtagadván azokat, alkotmányelleni elvekkel merészel a’ közönség elébe fellépni. **) Minő büntetést érdemlő rágalom ez, vádolni egyszersmind a’ megye közönségét azzal, hogy egy népzsarnót terjesztett fel a’ főszolgabiróságra, a’ főispálla ellen pedig kikelni, mert ő a’ megye által felterjesztett népzsarnót főszolgabírónak ki is nevezte. — Illy módon büntetlenül rágalmazni megyét és főispánt—helytartót! ? ***) Melly igy hangzik: „Zempléni kisgyűlés tavaszhóz. „Főszolgabíró uilni es?“ —kérdé önnek zempléni levelezője, „uic sum!“ — Igen! sietek önnel közleni, hogy öthónapi várakozás után végre megérkezék a’ kinevezés, ’s a’ név hallatára öröm sugárza azonnal végig némelly arczokat, de kínos csalódás a’ Sátorhegy alatti várost ’s borzalom az újhelyi járás Jákobfiait; lelkemben pedig Acsop tavának zöld bársony nadrágu lakói tűntek fel, kik gerenda helyébe uj istenért csengtek Zeushez. És gondolkodóm és gondolkodom. Nemes férfiú!oh miért nem lehetél ujonczállító?!! Ön mint megyénkbeli csudálkozva fogja kérdeni: mint történhetett ez? Merítő plecsimur. Megyénk 4 között őt is fölterjesztette. Ennyit a’ kérdéses föszolgabiróságról. — Alkalmat veszek egyúttal előhozni, miképen tudtára az egész megyének milly majdnem hihetlenek azon zsarolások, mik az adózó népen némelly múltkori szolgabiráink által történtek ’s történnek tudtomra egy szomszéd megyében és hihetőleg egyebütt is. Egy intés , és ekék tömérdeke repül a'stb. földeire! egy egész erdő ingyen az udvarára ! csirketábor a’ ketre’czébe ! A’zsidókra fejenkint adó vettetik, a’ czukor halmokra nő, csermelykint foly le a’ pólyinka, a’ zsebek horpaszai fillérkéktől dobászra kerekülnek ’stb. ’s fájdalom ! még vagyonosoktól is kellett undokságokat tapasztalnunk. Helyén álland itten a’ „minorum gentium“ huzavonásoknak egy furcsa példája. A’ zempléni orosz faluk egyikéből több év előtt épen haza indulandó volt az ujonan választatott szkió, midőn a’ falu bírája elébe hoz két forintot; ’s íme kisül szépen , hogy tömérdek évekig szolgált elődje velé e’ két forintot minden falura „érkezésdij“ (Prihodne) ’s „távozásdíj“ (Odhodne) czím alatt. Ostorozdy 19., Pozsonyban. Alapítá és szerkeszti Orosz József. — Nyomtatja Schmid Antal. 312