Századunk, 1841. január-december (4. évfolyam, 1-104. szám)

1841-09-20 / 76. szám

587 azt állítja, hogy a’ personalis praesentiae Regiae Majestatis ut plurimum spiritualis esse consvevit, ezen utóbbit meghatározottan mondja „sta­tutum et ordinatum est, ut etiam post, et extra octavas evocationes bre­ves super omnibus actibus potentiariis — possint fieri sub sigi­lo Judi­­catus Spirituális Personalis Praesentiae Regiae“ végtére az 1536. 15. czikk azt is meghatározottan kimondja, ki legyen azon Spirituális — egyházi személy — ki a’ királyi jelenlétet képviseli az Ítélő székekben. Íme a’ czikk szavai „Cum RR. D. Archiepiscopo Ecclesiae Strigoni-­­is ex eiusdem Ecclesiae antiquis privilegiis tamquam summo, et secretario cancellario Regio, iure competat, ut ipse iuxta formám Ge­neralis decreli Regni tamquam Personalis Majestatis Regiae Prae­sentiae , unus ex Judicibus Regni Ordinariis esse censeatur; tűm igitur ex eo, tűm etiam quod sít et Hungáriáé primas; Maiestas Re­gia cum faciat ordinem inter DD. locumtenentem, et ceteras eccle­­siasticos Consiliarios ac Judices Regni Ordinarios, ut idem D. Strigo­­niensis et in consílio, et in Judicio pro suo et Eclesiae suae honore, ut convenit sua libere fungatur Authoritate.“ Mondja meg most bíráló ur, kelle ide nagy jogtudományi előkészület, hogy kisajtolhassa valaki az idézett czikkekből, ki legyen a’ praesentia regia ? Én azt hiszem, hogy ide semmi más nem szükséges, csak ép szem a’ látásra, és a’ járd­­aság a’ latin nyelvben», mellyen törvényeink szólnak*) vagy elavult régi törvények ezek? De mutasson a’ bíráló egyetlen egy betűt törvénykönyvünkben, mellyben visszavonva, vagy módosítva volná­nak az idézett törvények, és a’ praesentiae regiae privilégium más­ra ruháztatott által! ? Holott ellenben igen könnyű bebizonyítani, mi­kép gondoskodtak koronkint törvényeink arról, hogy az esztergomi érsek minden régi jogainak és privilégiumainak birtokában sértetle­nül megmaradjon, így 1715. 111 „eas, quas possunt, immortales suae Majestatis referunt SS. et 00. gratias, quod eadem sua Maies­tas Sacrat. ad demissam Eminentissimi D. Cardinalis Ducis de Saxo­nia Archiepiscopi Strigon. et Primatis Hungariae instantiam, futuras ejusdem D. Archiepiscopi in dignitate Archiepiscopali Strigo. succes­sors ad Titulum atque dignitatem Principatus Imperialis cum omni­bus honoribus et praerogativis eidem competentibus evedere et sublimare dignata sit.“ Az 1741 -ki országgyűlésen, junius 22-kén Pálfi János nádornak választatott ’s az összegyűlt KK. és RR. több­féle előterjesztett sérelmeit fölséges M. Therézia megorvosolta, az or­szág Prímása iránti aggodalmakat ezen törvénnyel nyugtatta meg „se­­curas reddit per quam benigne SS. et 00. Regni sua Majestas Re­gia­m eo quoque quod videlicet Primatiali etiam et Archiepiscopali­­ dignitate legalem et plenam authoritatem atque jurisdictionem re­­posita in eum finem duplex etiam sigillum suum Regium moderno D. Primati et Archiepiscopo Strigo. consignari eumque in avitum et legalem ejusdem usum restitui faciet, et tam­ hunc, quam futuros DD. Regni Primates et Archiepiscopos Strigo. in usu eodem et Activitate legali censervabit.“ Art. 10. — Végre az 1791. 24. czikk azt ha­tározza „Palatini Primatis item Archiepiscopi nec non Báni et Taver­­nicorum Regalium Magistri Legális Authoritas, Jura item et prae­ rogativae sua Majestate benignissime annuente hic den­o pro con­­firmatis declaretur. Ha ezen törvények tévútra vezetnek, úgy nem a’ bátyai kath. lelkész, hanem a’ törvényhozó testület szanakodásra méltó! — De Koros Mihály „ítélő székeink állapot­­át nem az erre vonatkozó törvényekből, hanem Kitonichnak elavult tonjaiban keresi Kitonich mellett vádirattal föllépni itt sem hely sem szükség nincs. Annyi igaz, hogy Kitonichnak tanjai mind honi törvényeinken épitvék ’s a’ legfőbb törvényszékekről le a’ legalsókig kelendőségben vannak. Többire mutasson bíráló úr csak egyet a’ legújabb egyházi és polgári jogtudósok közül, ki az ország prímásának különös polgári el­sőbbségei és privilégiumai között nem említené azt is, hogy az a’ királyi Felségnek személyes jelenléte legyen. Így például Kelemen Institutiones Juris Priv. Hung. L. I. p. 252. egyenlően Praesentia Re­giának nevezik az esztergomi érseket. Miután az ország prímása mint az ország egyik rendes birája előtt is részint az ügyek száma fölszaporodott, részint személyesen az ítéle­teken nem lehetett jelen; annak személyében más intézte el az ügye­­ ket, és az neveztetett personalis praesentiae regiae in judiciis locum­­tenens-nek, „declaratur hic per expressum quod Judex Ordinarius est Secretarius Cancellarius si praesens fuerit, si aulem non, Locum­­tenens, hoc est, qui sigillum judiciale Regiae Majestatis pro tempore tenet,“ art. 68: 1486. *) A’ fő is titkos királyi korlátnok t. i. min­ denkor az estergomi érsek volt, de hivatalát gyakran mások is vitték; p. o. a’ kalocsai érsek; Székesfehérvári leleszi prépost ’stb. Lásd Fejér Codex Dipl. in Tomis diversis. — Ezen királyi személyes jelenlétnek helytartója is nagyrészint egy­házi személy volt. 1486, 18. 1492, 37. ’stb.; de mivel hogy az ítélő székeken sokszor főbejáró kérdések is megfordultak, a’ hely­tartói hivatal világira ruháztatott által 1507, 4. 1514, 55. noha el­lenkező törvényre is találunk későbbi időkben : igy p. o. a’ bécsi béke kötés 3. pontjában az mondatik „Personalis praesentia moder­nus“ vagyis mint a’ záradékban helyesebben mondatik „Locumtenens personalis praesentiae“ ki ekkor Zombori Lippai János volt, „in suo loco relinquatur,“ mindazonáltal az 1608, 3-dik törvény azt rendeli „ut personalis praesentiae officium iuxta statuta regni ex consilio Hungarico den­o conferatur.“ Tehát a’ personalis praesentia ezután is ugyan az maradt, a’ ki régenten volt és igy a’ személynök is, vagy helytartó ugyan azt képviseli az itélő székekben, kit régenten, tudni illik a’ praesentia regiát, ki az esztergomi érsek. Egészen más kérdés az, mit a’ bíráló ezen tárgyba belezavart „hogy a­ k. Személynök egyszersmind az ország rendeinek el­nöke“ Ezt a’bátyai kath. lelkész sem kétségbe nem vonta, sem az el­nökséget az ország prímására ruházni nem akarta. Ő csak azt vitatja, hogy a’ regia praesentiat a’ személynök képviseli az itélő székekben, ezt és semmit többet nem mond. Mire valók tehát a’ bírálónak ezen ingerültséget tápláló szavai: Elhiheti a t. beküldő ur, hogy ha száz gyakorlatban lévő világos törvényekből hypothesise való­k’ szerte. *) De végre ezen egész tudós búvárkodásnak csak az lesz eredménye, hogy a’ magyar prímásnak törvényes czimei között a’ „praesentia re­gia“ is találtatik, valamint a’ „summus et secretarius cancellarius re­­gius“ czim is ; de az egyik valamint a’ másik ugyanazon sorsra ju­tott t. i. a’ czimek sorába. Illy czimek számosak az európai közjog­ban, mint például Felséges Urunk a’ „jerusalemi király“ czim­­mel él, az angol királyok Franciaország királyainak nevezik mago­kat, a’ nélkül hogy csak egy talpnyi földet is bírnának a’ nevezett or­szágokban. Ha ezt nem hiszi a’ superbiráló ur, tegyen csak próbát, ’s ha neki vagy valamelly rokonának a’ Felség elébe vitt ügye van, melly a’ m­a. m. kir. udv. kancelláriánál eldöntendő , tegye udvarlá­sát a’ herczeg prímásnál, mint „summus et secretarius cancellarius regiusánál, ügyét kegyébe ’s pártfogásába ajánlván , majd meglátja, milly foganatos még az 1536: 15. czikk, ’s világos lesz előtte, mi kü­lönbség uralkodik inter titulum cum et inter titulum sine officio. A’ szerte. *) Al legulejus urak orvoslása csak a’ practical esetek mezején lehetsé­ges. Superbiráló ur nagy blasph­emiának tartja, hogy az 1486: 68. és más rokon czikkelyek elavultaknak neveztetnek. Tegyük tehát fel, hogy a’ herczeg prímás mégis talál olly napot, mellyen azon tör­vényben ráruházott ..praesentiae regiae“ tisztének megfelelhessen,­­hiszen még az annyira elfoglalt Kossuth Lajos is talátt időt könyvirásra) ’s a’ czikkelynek azon szavaiból „si praesens fuerit“ biztosan következtetvén, quod etiam praesens esse possit— egy szép reggelen oda üzen személynök ő ezejához , hogy ne fárassza magát ma a’ k. tábla elnökségével, minthogy a' personalis «praesentiae regiae“ személyesen kíván az 1486: 68. tíz. értelmében „praesens esse“ — ugyan mit felelne a’ személynek ’s mit mondanának a’ kir. tábla nagyérdemű tagjai a’ magában igen díszes megjelenéshez ? — Hogy pedig a’ többször idézett tczikknél fogva, ha még foganatban van , az esztergomi érsek a’ kir. tábla elnökségét akármikor viheti, ahhoz „hiszem semmi más nem szükséges, csak ép szem a’ látásra és jártasság a’ latin nyelvben , mellyen törvényeink szólnak.“ 588

Next