Századunk, 1841. január-december (4. évfolyam, 1-104. szám)

1841-11-18 / 93. szám

727 Ifeázon arányban gyarapult, erősödött, gazdagodott, a’többi városok szintazon arányban mentek elébb és fejlődtek ki, mert a’ nemzet­­ akart. Az éjszakamerikaiak 50 év alatt 100 ennyit tettek.“ 728 Dráva. A’ hajdankor édenének kései közt négy nevezetes folyó mint ki­tűnő jelesség említtetik, mint olly jelesség, melly ama’ vidék bájos­­ kellemeit rendkívül nevelte. Tehát már a’ történeti kor legrégibb élő­­szakában, midőn a’ társasági viszonyok még csak embryo-fejlődés­­ben léteztek, becs- és áldást hozó elemeknek tartattak a’ folyók. A’ történeti kor kezdetén pedig már óriási vállalatokat látunk a’ vizek szabályozásai körül. Csak Chinát és Egyiptomot említem. Későbbi időkben egész jelenkorig minden miveltebb nemzetek tartományaik vizeire fő gondot fordítottak. Honunk szinte az éden mintájára négy folyójáról nevezetes, ’s nincs tán honfi, kinek Duna, Tisza, Dráva, Száva legalább nevükről ismeretes ne volna. Valóban szép folyók! Nagyobb ipar és kereske­dés mellett kimeríthetlen kincsek csatornáivá válhatnának, annál in­kább, mert mind a’ négy folyók külön pontokon egyesülve csak úgy tekintethetnek, mint a’ fekete tengernek egy vastag törzséből külön­féle irányba kifakadó és kinyúló ágai, mellyek ismét más hajózható vizekkel érintkezésbe jőnek. — Milly irigylendő fekvése ez egy országnak! ’s mennyire emelkedhetnék, ha egy kissé másforma nép lakná! De mi magyarok csak tespedünk, tervezünk, fecsegünk, de nem teszünk. Lármánk hallik, de nem a’ dolog, hanem a’ száj lármá­ja. Igen nagy hibánk, hogy a’ kereskedést nem magunkból fejtjük ki, hanem bevárjuk házainkhoz a’ vevőt, ’s gyakran egy nyomorult nye­részkedő clubb ingerkedéseinek tesszük ki magunkat, ’s ez az egyik fő oka, hogy kereskedésünk emeltyűje iránt olly egykedvűek vagyunk, vizeinkkel, utainkkal olly keveset gondolunk. Fejtnők csak magunk­ból ki a’ kereskedést, hiszem, hogy országunk fölszine egészen más alakban mutatkoznék ; de igy mit törődünk azzal, akármi után szállítja is a’ vevő házunkból áruit. Ezen általányos tekintetről jelszavamra a’ Drávára térek. Mikép jön ez Stájerországból hozzánk, mikép egyesül Légrádnál a’ Murával Horvát- és Tótországokat Magyarhonnél választván, mikép ömlik Eszéken alul a’ Dunába, ide csak egy földabrosz kell, hogy azt kiki láthassa. Ám de minő kellemei és hasznai vannak e’ víznek, azt nem mindenik tudja. A’ Dráva, úgy mint most áll, csekély kellemet, cse­kély hasznot nyújt. Kelleme csak azon meglépésben áll, mellyel itt ott hegyalatti regényes hangulatai által nyújt a’ költői észnek; azonban e’ csekély ideális élvezést is elvesztjük, ha vele közelebb akarunk megismerkedni. Laposabb partjait többnyire fejér homok és kövecs kielteniti, vagy pedig mocsáros sárföld, hol a’ buján nőtt’s majd szinte járhatlan őserdők, rekettyés tömkelegek, sásos berkek némi hontalan érzettel töltik el a’ keblet; a’ mellett a’ szúnyogok milliárdjai, kígyók, gyíkok, békák, férgek légiói képzetünket honunkról Rio de la Plata vadonaiba terelik. Maga a’ viz ezer kanyarulatokba kígyózva terebélyes dűlt fákat, törzsököket rejt szám nélkül medrében, mellyek minden áradással újabbakkal szaporodnak ’s egy megfeneklett fa nem ritkán uj irányt ad a’ víz folyamának, melly aztán szakaszt és pusztít, mig ismét egy véletlen eset másfelé fordítja járását. Haszna is e’ víznek aránylag igen csekély. Hajt néhány kotyo­­gós malmot, járnak rajta tutajok Stájerból épületfát, csert, kevés va­sat, Somogyból tűzi- és szerszámfát szállítók, de ugyancsak vigyázva kell e­ víz színén úszó alkatokkal járni, hogy valamikép látható és láthatlan dűlt fákba meg ne ütközzenek. Jár rajt továbbá minden év­ben három négy dunai hajó sóval a’ b­erezováczi (Verőcze megyé­ben­) és barcsi (Somogyban) sóházak számára, mellyeket, parti út nem lévén, emberek vontatnak fel Eszéktől, ’s minden vigyázat és lassúság ellenére is merültek már el illy hajók nehány ezer mázsa terhűkkel.­­S úgy vélem, elmondtam minden hasznot, mit eddig a’ Drá­vából ezer veszély mellett venni szoktunk. Tekintsünk azonban ama’ károkra, mellyek e’ folyóból évenkint háramlani szoktak. Irány talán ’s jobbadán a’ természetre bízott folyá­sánál fogva majd minden nagyobb vízzel kiönt, közel réteket elönt és eliszaposít, a’ mi leginkább a’ stájer és karnioliai hegyek havainak ol­vadásából, kaszáláskor szokott történni. Hol pedig erdő és berek van partjain, melly a’ marhának legelőül szolgál, azt is szinte eliszaposítja, a’ marhát egészen kiszorítja, ’s azért nedves esztendőkön a’ Dráva melletti legelőkön tanyázó marha leggörhesebb. E’ fölött rendetlen és bizonytalan járása miatt majd egyik majd másik határt pusztítja, sőt egész helységeket is vég pusztulással fenyeget. Van ugyan Dráva­­szabályozási kiküldöttség, de lassú és tág rendszerünk mellett meg­történik, hogy épen ott, hol legnagyobb a’ veszély, legkevesebb a’ segítség. Pedig már évek óta sürgettelik előterjesztés, kérelem, pa­nasz útján, de mi sem történik. Például, Vízvár és Heresznye hely­ségek Somogyban, mellyek a’ Sz.-György vidéki határőrökkel szom­szédok, ezeknek habozása miatt már részint elpusztultak, részint el­­pusztulandók, ha csak a’ kormány őket meg nem mentendi az enyé­szettől ; mert itt is a’ municipalitás játsza nyakas szerepét, ’s in­kább vesszen két népes helység, mert a’ viz úgy akarja, mintsem egyesség és emberség útján a’ határőr egy mocsár félszigetet, a’ con­tinental system ellenére, átmetszeni hagyjon. Még csak arra is mérnöki czivódás kell, hogy be lehessen mutatni, mikép a’ viz egyenes járá­sában magas állás- sőt kiöntéskor is nem annyira ártalmas, holott te­­kergős hömpölygése mellett szünetlen partot ás. Hozzá járulnak ide az egyoldalú parti töltések, mellyek a’ vizet fentartják p. o. Verőcze ré­széről, hogy annál nagyobb kárt tegyen Somogy partjain, és szinte ezt várhatni Baranyának legújabban sok erő és napszám pazarlással fölhányt töltéseivel is Verőcze ellenében. Ezekből látható, hogy a’ Dráva vize aránylag partmellett lakói­nak igen is sokkal nagyobb kárt okoz, mint hasznot hajt. Azonban a’ am. m. kir. Helytartó-Tanács e’ folyamra is veté őrködő szemeit ’s addig is, mig a' szabályozásnak főbb akadályai elhárításával a’ via rendes mederben folyand, ott, hol már jóformán szabályozva van, a’ fo­lyamot hajózásra elkészíteni és kitisztítani tettlegesen megrendelé. K’ f. év aug. havában kezdé Barcsnál a’ somogyi részen ugyan Somogy megye erejével négy vontató gépely által a’ dűlt fákat a’ viz medré­ből kivontatni és minden akadályoknak ellenére is jó sikerrel, minél­fogva remélhető, hogy rövid idő múlva, ha a’ munka hason szorga­lommal — minden nap 60 — 70 ember erővel — folytatandik, leg­alább az alsó vidéki magyar parti rész kitisztuland. De bármilly örvendetesnek lássék is e’ munka, ’s bármint ke­csegtesse is magát akárki, hogy tán nem sokára gőzösök czirkáland­­nak a’ Drávának eddig járhatlan folyamán, ne engedje azért magát át ábrándozásainak. Mert az egész munka csak részletes, ’s ha szigorú intézkedések nem történendnek, minden izzadás és költség ismét a’ Drávába fulad, ’s rövid idő múlva még a’ kitisztított részre is ott le­szünk, hol voltunk. Hogy ez ne történjék, szükséges volna azon rendeleteket meg­újítani és szigorúan teljesítetni, mellyek a’ Dráva partjának tisztán­tartása felől intézkednek, a’ mi abból áll, hogy a’ Dráva két partján legalább 20 —30 ölre minden fa kivágassák, minden törzsök elvo­­nassék. Ha ez megtörténik, nem félhetni, hogy uj fákkal ’s törzsö­­kökkel teljék a’ folyam medre. Már e’ kívánat méltányosságát csak­ugyan minden érdeklett fél elismerheti. Ugyanis, ha a’ part tisztítása megyei erővel történik, sokkal kevesebb munka és költség kívántatik a’ szárazföldöni irtásra, mint a’ vizbőli kivontatásra, ’s a’ mellett a’ kiirtott fáknak hasznát is veheti a’ megye, miáltal a’ házi pénztár költségei kevesebbednek. Szinte ha urasági erővel történik is, hasz­nos az uraságnak; mert fát nyer, mig viz általi romboláskor fát is földet is veszt. Ha ez megtörtént, kívánatos volna, hogy évenkint legalább egyszer hivatalos felvigyázó a’ Drávát azon ponttól, mellyen birtokunkba kerül, egész a’ Dunáig megjárja; ott, hol a’ további sza­­kadások a’ részletes irtást kívánják, jelentést tegyen, ’s ez ne han­gozzék el a’ pusztában, hanem az illető fél felelős legyen. Ez ha in crudo igy előlegesen megtörténhetik, majd találand a’ nők­ön növő kereskedési szellem czélszerűbb szabályozásra is módot és alkalmat. Addig azonban, mig a’ Drávát emberi ügyesség mostani idomtalan­­ságából kiesebb és hasznosb alakra átváltoztandja, mig a’ rajt czirká­­landó hajók lobogói vidám élénkséget idézendnek színére, örüljünk legalább a’ kezdetnek, ’s várjuk békével a’ kimenetelt. Barc­y, Pozsonyban. Alapítá és szerkeszti Orosz József.— Nyomtatja Schmid Antal.

Next