Századunk, 1842. január-december (5. évfolyam, 1-104. szám)

1842-03-21 / 23. szám

gazdálkodunk, s miután ereje, módja, tehetsége volt, erősen trá­gyáztatok szántatott, vettetett folyvást, de az előbbi jó aratás helyett csak igen silányul aratottt mindig. Ha búza után rozsot, rozs után búzát, árpa vagy zab után búzát vagy rozsot vettetett, bár hányszor jól r­egszántatta a földet s térdig hordatta reá a trágyát, mégis csak két, harmadfél szemet aratott. Végre, vagy tiz évi próba, megerőtetés, költségeskedés után, tulajdon kárán okulva a mi nótánkra vissza­tért, s most úgy tánczol mint mi. Hasztalan uram! még ott is, hol a tarlóbani vetés csak kétséges sikerrel jár, jobb ugarolni mint bizonytalan koczkát játszani; ott pedig, hol ta­pasztalás által be van bizonyítva, hogy illy vetések csak munká­­s­mag-vesztegetéssel járnak, ott legjobb a természet által kimuta­tott utat követni. Ha mi ugarolunk s ugarunkat megtrágyáztuk, ro­­szabb földeinken négy év múlva kétszer jó búzát vagy rozsot ara­tunk, az ötödikben pedig jó zabot, hatodikban ismét megugaroljuk, trágyázzuk s földünk kevesebb munkával, fele maggal több s jobb gabnát ad, mintha folyvást hat évig vetettük volna; ha pedig föl­dünk jobb, úgy hat év alatt háromszor őszit, hetedikben jó zabot aratunk róla, s csak nyolczadikban trágyázzuk meg ismét. Hazánk­nak egy negyed része bizonyosan illy hálátlan földből áll, s még is az ar úgy mint a szegény ember, a jó és rosz föld közti különb­séget nem tekintvén, mindenütt ugyanazon módon akarnak gazdál­kodni, s ez az oka, hogy tömérdek magot szórnak el évenként, iszonyú erőt vesztegetnek el a gazdaságra, mégis ritkán végez­hetnek valamit jól s annak idejében, s ez szüli, hogy a gazdaság maga magát nagyobb részben fölemészti; ha ellenben illy hálátlan tájakon ugarolnának, fele trágyával, fele maggal, fele erővel min­dent végezhetnének, szintannyit termeszthetnének s törmérdeket nyernének. Mi még tiz hold földből is tűrhetőleg megélhetnénk, ha évenkint egész öt holdat ugarolhatnánk, mert ezen 60—65 kereszt megteremne s 90—100 köblöt adna; de az kár, hogy egy harmadát lóher, bükköny, zab, árpa, burgonyára kell használ­nunk, s miután ezek után az őszi roszabbul terem, 15 — 20 ke­reszttel is kevesebbet aratunk, magra nézve pedig még kevesebbet kapunk, mert a nem ugaron termett gabna soha sem fizet úgy mint amaz. Én. No ugyan szép mulatságos dolgot hallok most! Kendtek az urakat akarják a gazdaságra tanítni, az urak közül pedig sokan azt állítják, hogy a parasztok végtelen roszul gazdálkodnak, czél­­szerű gazdálkodás mellett lelkekből kétannyi hasznot vehetnének mint vesznek, s hogy szegényülésüknek ez az egyik fő oka. Biró. Bohóság! Elgondolom, nem gyakorlott ügyes gazdatisz­tek vádolnak bennünk, mert ezek úgy is jól tudják, mikép a paraszt embernek máskép gazdálkodnia mint gazdálkodik, nem is lehet; — ezt csak olly urnosok teszik, kik azt gondolják, hogy a zsem­lye tüskebokron terem, és a gyakorlati gazdaságról épen annyi fogalmuk van, mint nekem a trillió vagy quadrillioról. Sőt inkább azt lehet mondani, hogy illy uracsok jószágain legroszabbul megy a gazdálkodás. Ha e vádló uracsokat megkérdenék, hogyan kell tehát gazdálkodnunk? bizonyosan egyenes felelet helyett csak hí­meznének hámoznának, ha pedig kérdenők: van e magoknak jószá­guk? alig­ha nem hallanók: nincsen; ha pedig van, s azokat meg­látogatnék, bizonyosan mindent a legnagyobbb rendetlenségben alálnánk ! Az illy vádló uracsok összetévesztik kurta eszékkel az egész határban néhány szanaszét elszórt holddal bíró parasztot az összesített s elkülönözött derék táblákkal biró földesurral, a kraj­­czár nélküli szegényt ezer meg ezerekkel biró gazdag urakkal, és nem jut eszékbe, hogy a gazdaságban a pénz, az erő, földmennyi­ség s annak elkülönözöttsége a fő dolog, mellyek nélkül mire sem mehetni. Ne vádoljanak tehát az illy uracsok, hanem tanítsanak s pedig tanítsanak gyakorlatilag, legyenek szegény hazánknak üdvös hirdető apostolai, járják össze az országot faluról falura, mutassák meg mindenütt, hogyan lehet 50 évig folyvást ugyanazon egy hold földön évenkint 24 kereszt búzát termeszteni; hogyan 50 év alatt egy holdból 21,600 p. f- bevenni? s majd a szegénység na­gyobb hálával veendi ezt a tudományt, mint ha ők minden philo­­sosophiai, juridicai s isten tudja minő tudományokat neki ajándé­koznának; de mondom, tanítsanak gyakorlatilag s ne papíron, mikép ezt egy pár év előtt egy ur cselekedte, ki egy hold földről 50 év alatt 3600 öl fát ígért s ölét 8 po­­fton árulta. Az igaz, ugyan szeretném tudni, hogyan gazdálkodhatnánk mi ezeknek az uraknak kedve­s inyökre? Vagy talán azt akarják, hogy minden földünket mákkal, spárgával, sáfránnal, spergulával, czukorrépával vessük el vagy ültessük be ? Én. Nem tudom ugyan, de gyanítom, hogy az ugarolást leg­­kevesbbé szenvedhetik ezek az urak. Biró. Nekünk kenyérre, szalmára legnagyobb szükségünk van, s e végett évenkint múlhatlanul öt holdat vetnünk kell, a tar­lóban pedig az őszi nem terem meg; s ha azt mással vetjük vagy ültetjük el, koczka, lesz e belőle valami, földünket pedig úgy meg­rontjuk, hogy jövő évben kenyérre, szalmára még reményünk sem lehet. Én. De meg kell az illy földeket ősszel trágyázni, úgy be­vetve majd teremnek. Biró. De hol vegyük a trágyát? 35—45 kereszt szalma mennyi trágyát adhat, és két ökröcske egy tehénkével még akkor is, ha azok télen nyáron át istállóban állnának, mennyi trágyát csi­nálhatnak, könnyű elgondolni; ha pedig a legelő hiánya miatt cse­kély széna s lóherünket nyáron s ősszel megetetjük, télre az ökrö­ket szükségből eladjuk és a tavasszal vetteket a tehénnel együtt Sz.­György naptól fogva Sz.­András napig az üres határon keresz­tül kasul csatangoltatjuk, bizony beláthatja kiki, mikép nálunk sok trágyát nem kereshetni. Egyik darabocska földünket mi sem szok­tuk soha is ugarolni, mert ha ősszel vagy tavasszal megtrágyázzuk, burgonyát ültetünk bele s jó lesz; utána való tavasszal árpával vetjük el, s ez is jó lesz; a fölé lóhermagot hintünk és a harmadik évben ez is jó ; utána ősszel búzát vetünk bele s jól aratunk, ezu­tán zabot s ez is jó lesz, a zabföldet megtrágyázzuk s ismét burgo­nyát s igy tovább adunk neki; de ha mi a többi földünkről is min­den hat évben búzát vagy rozsot csak egyszer arathatnánk, aligha szánkat szegre nem kellene akasztanunk! Éj uram, ha a nép sza­vát úgy mind az urakét hiresztelni szabad volna, majd egészen más alakban tűnnék fel a világ, majd kisülne akkor, hogy az, mit népszavának tartanak, épen avval ellenkezik, az pedig mit avval ellenkezni mondanak, valóban népszava; majd kiviláglanék, hogy a mi nyomorúságunk nem az egy-két frt több kevesebb adóban gyökerezik, s nem e kevesebbséggel segíthetni rajtunk! (Vége következik.) Erdélyi szászok. (Vége.) Látjuk az erdélyi karok s rendek magyar nyelv tárgyábani föliratukból, mennyire hajlandó az erdélyi magyar s székely nem­zet a szász atyafiak municipalis szabadságait s kiváltságait in statu quo sértetlenül föntartani; mennyire engedékeny a szász németi­­ségnek municipalis földjéni korlátlan éldelését egy cseppet sem gátolni, a magyar nyelvet (a szászokra nézve) csak az or­szágos kormányzati ügyekre szorítván, a mint ez azon idő óta (1542), midőn a prudens et circumspecta natio status­­polgáriságra és országos képviseltségre magyar nyelven írott tör­vények által jogosíttatott, alma natio czímmel megtiszteltetvén

Next