Századunk, 1842. január-december (5. évfolyam, 1-104. szám)
1842-03-21 / 23. szám
gazdálkodunk, s miután ereje, módja, tehetsége volt, erősen trágyáztatok szántatott, vettetett folyvást, de az előbbi jó aratás helyett csak igen silányul aratottt mindig. Ha búza után rozsot, rozs után búzát, árpa vagy zab után búzát vagy rozsot vettetett, bár hányszor jól regszántatta a földet s térdig hordatta reá a trágyát, mégis csak két, harmadfél szemet aratott. Végre, vagy tiz évi próba, megerőtetés, költségeskedés után, tulajdon kárán okulva a mi nótánkra visszatért, s most úgy tánczol mint mi. Hasztalan uram! még ott is, hol a tarlóbani vetés csak kétséges sikerrel jár, jobb ugarolni mint bizonytalan koczkát játszani; ott pedig, hol tapasztalás által be van bizonyítva, hogy illy vetések csak munkásmag-vesztegetéssel járnak, ott legjobb a természet által kimutatott utat követni. Ha mi ugarolunk s ugarunkat megtrágyáztuk, roszabb földeinken négy év múlva kétszer jó búzát vagy rozsot aratunk, az ötödikben pedig jó zabot, hatodikban ismét megugaroljuk, trágyázzuk s földünk kevesebb munkával, fele maggal több s jobb gabnát ad, mintha folyvást hat évig vetettük volna; ha pedig földünk jobb, úgy hat év alatt háromszor őszit, hetedikben jó zabot aratunk róla, s csak nyolczadikban trágyázzuk meg ismét. Hazánknak egy negyed része bizonyosan illy hálátlan földből áll, s még is az ar úgy mint a szegény ember, a jó és rosz föld közti különbséget nem tekintvén, mindenütt ugyanazon módon akarnak gazdálkodni, s ez az oka, hogy tömérdek magot szórnak el évenként, iszonyú erőt vesztegetnek el a gazdaságra, mégis ritkán végezhetnek valamit jól s annak idejében, s ez szüli, hogy a gazdaság maga magát nagyobb részben fölemészti; ha ellenben illy hálátlan tájakon ugarolnának, fele trágyával, fele maggal, fele erővel mindent végezhetnének, szintannyit termeszthetnének s törmérdeket nyernének. Mi még tiz hold földből is tűrhetőleg megélhetnénk, ha évenkint egész öt holdat ugarolhatnánk, mert ezen 60—65 kereszt megteremne s 90—100 köblöt adna; de az kár, hogy egy harmadát lóher, bükköny, zab, árpa, burgonyára kell használnunk, s miután ezek után az őszi roszabbul terem, 15 — 20 kereszttel is kevesebbet aratunk, magra nézve pedig még kevesebbet kapunk, mert a nem ugaron termett gabna soha sem fizet úgy mint amaz. Én. No ugyan szép mulatságos dolgot hallok most! Kendtek az urakat akarják a gazdaságra tanítni, az urak közül pedig sokan azt állítják, hogy a parasztok végtelen roszul gazdálkodnak, czélszerű gazdálkodás mellett lelkekből kétannyi hasznot vehetnének mint vesznek, s hogy szegényülésüknek ez az egyik fő oka. Biró. Bohóság! Elgondolom, nem gyakorlott ügyes gazdatisztek vádolnak bennünk, mert ezek úgy is jól tudják, mikép a paraszt embernek máskép gazdálkodnia mint gazdálkodik, nem is lehet; — ezt csak olly urnosok teszik, kik azt gondolják, hogy a zsemlye tüskebokron terem, és a gyakorlati gazdaságról épen annyi fogalmuk van, mint nekem a trillió vagy quadrillioról. Sőt inkább azt lehet mondani, hogy illy uracsok jószágain legroszabbul megy a gazdálkodás. Ha e vádló uracsokat megkérdenék, hogyan kell tehát gazdálkodnunk? bizonyosan egyenes felelet helyett csak hímeznének hámoznának, ha pedig kérdenők: van e magoknak jószáguk? aligha nem hallanók: nincsen; ha pedig van, s azokat meglátogatnék, bizonyosan mindent a legnagyobbb rendetlenségben alálnánk ! Az illy vádló uracsok összetévesztik kurta eszékkel az egész határban néhány szanaszét elszórt holddal bíró parasztot az összesített s elkülönözött derék táblákkal biró földesurral, a krajczár nélküli szegényt ezer meg ezerekkel biró gazdag urakkal, és nem jut eszékbe, hogy a gazdaságban a pénz, az erő, földmennyiség s annak elkülönözöttsége a fő dolog, mellyek nélkül mire sem mehetni. Ne vádoljanak tehát az illy uracsok, hanem tanítsanak s pedig tanítsanak gyakorlatilag, legyenek szegény hazánknak üdvös hirdető apostolai, járják össze az országot faluról falura, mutassák meg mindenütt, hogyan lehet 50 évig folyvást ugyanazon egy hold földön évenkint 24 kereszt búzát termeszteni; hogyan 50 év alatt egy holdból 21,600 p. f- bevenni? s majd a szegénység nagyobb hálával veendi ezt a tudományt, mint ha ők minden philososophiai, juridicai s isten tudja minő tudományokat neki ajándékoznának; de mondom, tanítsanak gyakorlatilag s ne papíron, mikép ezt egy pár év előtt egy ur cselekedte, ki egy hold földről 50 év alatt 3600 öl fát ígért s ölét 8 pofton árulta. Az igaz, ugyan szeretném tudni, hogyan gazdálkodhatnánk mi ezeknek az uraknak kedves inyökre? Vagy talán azt akarják, hogy minden földünket mákkal, spárgával, sáfránnal, spergulával, czukorrépával vessük el vagy ültessük be ? Én. Nem tudom ugyan, de gyanítom, hogy az ugarolást legkevesbbé szenvedhetik ezek az urak. Biró. Nekünk kenyérre, szalmára legnagyobb szükségünk van, s e végett évenkint múlhatlanul öt holdat vetnünk kell, a tarlóban pedig az őszi nem terem meg; s ha azt mással vetjük vagy ültetjük el, koczka, lesz e belőle valami, földünket pedig úgy megrontjuk, hogy jövő évben kenyérre, szalmára még reményünk sem lehet. Én. De meg kell az illy földeket ősszel trágyázni, úgy bevetve majd teremnek. Biró. De hol vegyük a trágyát? 35—45 kereszt szalma mennyi trágyát adhat, és két ökröcske egy tehénkével még akkor is, ha azok télen nyáron át istállóban állnának, mennyi trágyát csinálhatnak, könnyű elgondolni; ha pedig a legelő hiánya miatt csekély széna s lóherünket nyáron s ősszel megetetjük, télre az ökröket szükségből eladjuk és a tavasszal vetteket a tehénnel együtt Sz.György naptól fogva Sz.András napig az üres határon keresztül kasul csatangoltatjuk, bizony beláthatja kiki, mikép nálunk sok trágyát nem kereshetni. Egyik darabocska földünket mi sem szoktuk soha is ugarolni, mert ha ősszel vagy tavasszal megtrágyázzuk, burgonyát ültetünk bele s jó lesz; utána való tavasszal árpával vetjük el, s ez is jó lesz; a fölé lóhermagot hintünk és a harmadik évben ez is jó ; utána ősszel búzát vetünk bele s jól aratunk, ezután zabot s ez is jó lesz, a zabföldet megtrágyázzuk s ismét burgonyát s igy tovább adunk neki; de ha mi a többi földünkről is minden hat évben búzát vagy rozsot csak egyszer arathatnánk, aligha szánkat szegre nem kellene akasztanunk! Éj uram, ha a nép szavát úgy mind az urakét hiresztelni szabad volna, majd egészen más alakban tűnnék fel a világ, majd kisülne akkor, hogy az, mit népszavának tartanak, épen avval ellenkezik, az pedig mit avval ellenkezni mondanak, valóban népszava; majd kiviláglanék, hogy a mi nyomorúságunk nem az egy-két frt több kevesebb adóban gyökerezik, s nem e kevesebbséggel segíthetni rajtunk! (Vége következik.) Erdélyi szászok. (Vége.) Látjuk az erdélyi karok s rendek magyar nyelv tárgyábani föliratukból, mennyire hajlandó az erdélyi magyar s székely nemzet a szász atyafiak municipalis szabadságait s kiváltságait in statu quo sértetlenül föntartani; mennyire engedékeny a szász németiségnek municipalis földjéni korlátlan éldelését egy cseppet sem gátolni, a magyar nyelvet (a szászokra nézve) csak az országos kormányzati ügyekre szorítván, a mint ez azon idő óta (1542), midőn a prudens et circumspecta natio statuspolgáriságra és országos képviseltségre magyar nyelven írott törvények által jogosíttatott, alma natio czímmel megtiszteltetvén