Századunk, 1843. január-december (6. évfolyam, 1-104. szám)
1843-06-18 / 47. szám
375 a száztizenhárom főból álló majoroki és szabadhegyi osztály kebléből pedig négy választandó, 3- szor. A fölőbb nevezett három osztály tagjai folyó hónap 21-kén az illető osztály városházához, hol a szavazatok beszedése "végett egy a tanács és választott község tagjaiból nevezett küldöttség reggeli nyolcz órakor összeülend, személyesen elmenni s mindennd osztályból a 2dik pontban meghatározott szám és arányhoz képest, a belvárosiak, újvárosiak és majorokiakból különösen kiszemelni, s az általuk választandó képviselők neveit egy levélbe összeírva a küldöttség elnökének, ki azt egy zárt szekrénybe teendi s az igy szavazónak nevét megjelöltetendi, átadni fogják. "Valamint tehát 4- szer a föntebbi mód szerint minden helybeli polgár különbség nélkül választó , ugy szinte — kivévén az országgyűlési követségre kijelölt és ez esetben a választásról lemondó beltanács tizenhárom tagját, és a választott községnek a képviselőséggel már úgyis ellátott egyedeit — akármelly állású polgár választatható is lehet, magától értetvén, hogy fenyítő vagy büntető vád alatt álló se nem választhat, se nem választathatik. Végtére 5- ször az idézett három küldöttség munkáját végezvén , az újvárosi s majorokra beszedett szavazatokkal együtt a belvárosházban működő küldöttséghez csatlakozni, és itt a levelekben létező szavazatok osztályonként nyilván felolvastatni, följelöltetni, összeszámíttatni, minden osztályból a nyert szavazat többsége által választandó egyedek elnökileg megneveztetni, és a munka befejeztével tartandó vegyes ülésnek bemutattatni fognak. Legutoljára 6- szor a fölőbb megírt módon alkotandó és tulajdonkép kiegészítendő polgári képviselőség f. é. május első napján az országgyűlési két követet a beltanács tizenhárom tagjából titkos szavazattal választani s a közbenjáró tanácscsal egyetemben utasítni fogja. Adatott Győr kir. szabad város tanácsának az 1843-dik évi ápril. 7-dikén tartatott rendes üléséből. Győr kir. szabad város főbírája, polgármestere és tanácsa. Magyar nemzeti múzeum tárgyában, a cs. kir. Főlige, legkegy. Nádorunk határtalan kegyelméből nemzeti múzeumunk igazgatójának neveztetvén ki, i. e. máj. 1-jén kezdettem meg hivatalomat. Éltem vég leheltetéig ennek élni s minden kitelhető erővel munkálkodni kívánok. Három jelszót tűzvén ki magamnak : a gyűjtemények czélirányos felállítását, tiszta kezelését és rendes használtatását, mindent el fogok követni, hogy ő cs. kir. Felige bennem helyezett kegyes bizodalmának s édes hazám várakozásának híven megfelelhessek. Hogy pedig mindez minél előbb sikerittethessék, s a nagy közönség nemzeti intézetünk gyarapodását tudván, kezelésünket némi ellenőrködésben tarthassa, addig is, mig a többiekrül czélszerü rendelések létetnének, szükségesnek tartottam, időrül időre hírlapilag nemz. intézetünk előmetetelérül tudósitásimat a világgal közlem. Miről is íme röviden első munkálatom. Legközelebb t. i. május hónapban nemzeti museumunknak e mai napig részint ajándékoztattak, részint megvétettek. I. A könyvtárba l.őcs. kir. főhgsége legkegy. Nádorunk, országos foglalatosságai közepett is lelkesen szivén hordván nemzeti vállalatunk gyarapodását, virágzását és fényét, Bécsben létekor legközelebb, egy szép számú, ritkább könyvekből s kivált Erdély és Magyarország történeteit tárgyazó kézírásokból álló gyűjteményt szerzen. museumunknak, mellyek közt első helyet érdemel a Chronicon Budense 1473. évben Budán Hess András könyvnyomó által nyomatott első magyarországi könyvünk. A gyönyörű s jól őrzött munka, úgynevezett kisebb ivréz alakú, vastag papírra nyomatott, kivévén az első betűket Quitiales, mellyek szerzetesiek (Mönchsschrift, igen olvasható kerek római betűkkel adatott ki, 67 levélből áll, mellynek szám nélküli lapjain 33 sor van, egyébiránt czime nincs, a kiadó neve pedig a végén áll. Magában foglalja ezen szép s ritka munka a magyarok történetét, eredetüktül fogva egész Hunyady Mátyás királyunk koronáztatásáig. Az iró két részre osztá az egész munkát. Az elsőben t. i. előadja a hunnok mesés eredetét, kiket a Noé bárkájából eredteknek állitván Japheltől, Nimródtól, Hunor s Magor fijaitól származtat, s lejo egész Attila idejéig; előadja itt Aquiléja bevételét, Yelencze város eredetét, Attila halálát, Chaba és Aladár fiai belháborujokat és Scythiába viszszamenetelöket. A Chronicon 2ik része a hunnok Pannóniába 2d. bejövetelétől kezdődik, előadván a vezérek és királyok történeteit, Almos első kapitányiul kezdvén egész Hunyady Mátyás koronáztatásaig. Nagyobb tudomás végett az eredetiből híven leírva, akkori orthographiai hibáival közlöm az olvasó t. ez. közönséggel a munka elején levő kiadó ajánlólevelet s a végén levő Mátyás király koronáztatását: Ad uenerandum dnm Ladizlaum praepositum ecclesie búdén prothonotarium apostolicum: nec non uicecancellarium serenissimi regis Mathie in cronica hungaror. Andree prefatio. QVm superiori tempore uenerande dne in latio uersarer: uideremque quanto emolumento ac decori horum generi hi uiri forent: q magno pstantes ingenio suam diuinam industriam comprimendis libris adhibebant: piacúit mihi tam dignum tamq. excellens stúdium mea pro uirili capessere : ut siquid demum assequi possem : id non in meam duntaxat: verum etiam plurium mortalium utilitatem conuerterem. Vnde cum dei benignitate p uoto meo ali— quantisper profecissem: et ob id rei ad inelytum hungarie regnum lua gratia accersitus uenirem : esseinq. non parum ociosus: suscepi laborem ingentem die4 que plenum: imprimendi uidelicet cronicum pannonié opus : laborem inquam quern omnibus hungaris gratum atq. iocundum fore putaui: quandoquidem : ut quique natale solum unice diligit; reliquisque orbis terrarum partibus longe anteponit: ita et suo4: qualem uitam egerint: quique uernaticus scire plurimum exoptat: ut siqua preclara: memoratuque digna conspexerit: imitari debeat, siqua uero minus feliciter gesta compererit doctus precauere possit. Séd cum animaduerterem: et diu mecum ipse uolutarem: cui meam primam in hoc sedulitatem pluribus diebus lucubratam dirigerem: te preter domine mi obseruandissime inuenio neminem. Quippe et tu de me optime meritus es: et sine te susceptus labor neque iniri neque expleri potuisset. Accipe ifaque hoc munusculum nostrum iure quodam lue excellentie dedicandum: ut q uidelicet potissima laboris causa exstitisti: ipsius quoque operis particeps esse debeas. Et siqua in dies maiora excudemus: tuo etiam illustri nomini dedicanda putabimus. Incipit prima pars cronici de origine hungaro4 : de descensu de scitia in pannoniam : de bellis contra diuersas nationes habitis: ac de expulsione eo4dem et reditu in scitiam. CFolytatása következik.J 376 Myilt lével. Több oldalról érkezvén a szerkesztőséghez jóakaró észrevételek s azokat kisérő kivonatok az országgyűlési tudósitások kiterjedését és formáját illetőleg, mellyek saját nézeteinkkel is tökéletesen megegyeznek; ezúttal csak azt válaszolhatjuk az illető érdemteljes uraknak, hogy mindezen kivonatok teljesítése nem tőlünk függ, sőt szerencséseknek tartanók magunkat, ha ezen óhajtások mindenikének minél előbb eleget tehetnénk. Minthogy pedig ezen levelekben egyes kérdések is léteznek, mellyekre e helyütt nem felelhetünk , oda járul kérésünk , hogy a feleletet kívánó urak az általános aláírás : „a Hírnök pártolói,“ „a Hírnök buzgó olvasói“ stb. helyett, melly czím alatt levelünket a széles világba nem küldhetjük, úri neveiket és lakásukat velünk tudatni ne terheltessenek, a midőn aztán a kívánt felvilágosításokkal a legkészebben szolgálandunk. Igazítás. Századunk i. e. 44. számában 346. lapon alulról a 8. sorban „vessék“ h. olv. „véssék“, a 351. lapon felülről 131. sorban „kereskedő h. olv. „korteskedő.“ — Ugyszinte a Száz. 46. számában a legelső hasábon az ötödik czikk végén „inkább szaporodott semmint keresbedett“ h. olv. „inkább keresbedett semmint szaporodott“ ; a második hasáb 7. és 8. soron: „hagyathatik , mivel“ h. o. „hagyathatik ; végre mivel“, ugyanott a 191k sorban „eleintőknek“ h. olv. „eleintendőknek.“ g|»gjjg* A múltkor elmaradt lapot a közbejött ünnep miatt csak a jövő számmal pótolhatjuk.