Századunk, 1843. január-december (6. évfolyam, 1-104. szám)

1843-06-25 / 50. szám

hogy itt valami nagy telepedésnek kellett lenni. A Száva 70, 80 év alatt alig fagy be egyszer, mély, nagy és bő forrású folyó, melly még nagy szárazságban sem apad meg nagyon. Ezen folyó országunk legtermékenyebb részét köti össze a tengerrel. Hogy illy vizi közlekedést, minőt ezen folyó nyújt, nagy terjedelmű anyagokra nézve ki nem pótolhat semmiféle vasút, azt bizonyítanom nem szükséges. E vonalat tehát tökéletesíteni kell s pedig minél előbb , továbbá szükséges a Szávában találtató akadályokat elhárítani, a Kulpát regulázni, vagy olcsó vasutat Zágráb és Károlyvár felé készíteni, a Ludovica után a vámot lejebb szállítani, vagy azt az ország számára egészen megváltani A második útvonal Bécs felé tart, Triestnek. Ezen vonal örökre szükséges marad Magyarországra nézve, sőt azért, mert országunk felső részei ezen után hamarább érik el a tengert; bor azért, mert Bécsbe lévén öszpontosítva kereskedésünk intelligenciája és pénze, de különben is sok magyar termesztmények ide gyűlvén, az itteni nagy raktárakból mindig, mikor a körülmények kívánni fogják, ezen productumokból küldetni s szállíttatni fognak, bár szerencsénkre ezen útvonal rövid időn olly tökéletességre fog hozatni minden hozzájárulásunk nélkül, hogy rajta a kereskedés nagy könnyűséggel fog folytattatni, holott a szávai és még talán egy más készítendő útvonal részint tökéletlen, részint még nem is létezik. A harmadik útvonal a felebb már a bécsi vonalnál érintett vizi vagy vasút Fiume és Triest felé. — Kétséget nem szenved, hogy ez is igen jó volna, mert a kereskedésre nézve minél több az út, annál jobb ; de itt kénytelen vagyok kimondani, hogy ezen harmadik vonal építése még idő előtti, hogy ennek készítése későbben lenne csak hasznos. Ugyanis ha megvizsgáljuk, hogy ha Pestről Fiuméig vagy Triestig vasút lenne, mi szállíttathatnék azon, úgy fogjuk találni föl, hogy coloniális és külső portéka hozzánk kevés fogna rajta hozatni, mert ezen kelmék Bécs felé igen nagy mennyiségben szállíttatván s ott a nagykereskedők által nagy mennyiségben megvásároltatván nemcsak Ausztriának, hanem Cseh-, Morva-, Lengyel- s Magyarország számára, igen nehéz lesz ezen nagy árufolyamból (Warenzug) kisebb kereskedésünk részére csak egy kis patakocskát is elszivárogtatni, már tőlünk pedig Pestről kevés fog kivitetni azért, mert amint már mondom, a Duna két partjai vesznek csak részt e kereskedésben, az ország távolabb vidékeiről pedig nehéz a közlekedés az ország fővárosával. Minthogy pedig Pest raktára a Bécs felé menő kereskedésnek, itt nehezen gyűl annyi anyag össze, hogy a bécsi kereskedési irányon kívül még a tengerfeléi irány is bőven elláttathassék termesztményekkel. Ha tehát Pestet alkalmatossá akarjuk tenni, hogy onnan a második irányban is folytattathassék a kereskedés, akkor azon kell lennünk , hogy Pestre két annyi anyag is gyűlhessen össze, mint gyűlt eddig. Itt bizonyosan állíthatjuk, hogy ha a bécsi irányra nézve szükséges az 1840ik év. 38. tczikkbe érintett csatorna létrehozatala, úgy ezen csatorna elkészítése a fiuméi vagy trieszti Pestről vonandó vasútra nézve egyenesen conditio sine qua non. Csak egy példát hozok fel ennek bebizonyítására. A gabona, az élet, bizonyosan legnagyobb fontosságú termesztményünk. Ez már Európa sok vidékein a nagy népesség miatt szűkülni kezd, nálunk pedig termesztése még igen sokkal szaporodhatnék. Van még igen sok földünk irtatlan, van sok, mellyet csak legeltetéssel használunk. Ezen tereken rögtön lehetne búzát termeszteni. Vannak sok vízálló helyeink, tavaink, mocsaraink, mellyek későbben tétethetnek szántásra alkalmatosokká; világos tehát, hogy élettel nagy kereskedést kellene folytatnunk. De mikép állunk most ezen kereskedéssel. Csak 5, legfeljebb 6 vármegyék a Duna s Tisza alsóbb részein vesznek részt a búzakereskedésben, mert ezek a vizekhez közel lévén, kereskedhetnek ; 10 megye pedig termékenységre majd ollyan mint ez élőbbek, kiterjedéseikre nézve kétszer nagyobbak, élettel nem kereskedhetnek, s azért a termesztésen nem is igyekszenek. Pestre tehát csak az említett 56 vármegyékbül gyűlvén az életmennyiség, és ez ott és Bécsben elkelvén, hol van a superplus, mellyet még az adriai tenger felé kellene vinni? Világos tehát, hogy Pestnek nagyobb kereskedési kört kell szerezni, mellyből az anyagokat beszedhesse, hogy azokat két irány felé is bőven elküldözhesse. — Ezen nagyobb kör pedig nem másképen, hanem egyedül az 1840 év 38. t. sz. foganatba hozása által szereztethetik meg leghamarabb és legolcsóbban. De ezen nagyobb körnek szükségét még a következő tekintet is szükségessé teszi. — Semmi kétséget nem szenved, hogy Egyiptomnak és Krimiának concurrentiája miatt csak úgy veszik meg búzánkat Triesztben és Fiuméban, ha az ott olcsón adathatik el, olcsó pedig ott nem lehet, ha megindulása helyén nem még olcsóbb, mert a fuvarozás, akármilly után is menjen, nagy lévén a távolság, azt jóval megdrágítja. Már gondoljuk el, mi kép lehetne az élet Pesten elég olcsó ezen külső kereskedésre, ha ott csak annyi gyűlne öszsze, mennyi rendesen szokott, és mellynek árát már a bécsi piaczi ár, hova hamar s könnyen szálltalthatik a Dunán, jóval neveli? Világos tehát, hogy ha egy, Pestről a tenger felé vivő vasút hasznos legyen, akkor a portékának Pesten olcsóvá kell tétetnie, mi csak az eladók concurrentiája által eszközölhető. A harmadik vagyis fekete tenger feléi kereskedési irányunk fő ere a Duna, hogy tehát ezen a hajózáshatást a tenger felé tökéletesíteni kell, kérdést nem szenved. Lehet-e a vaskapunál levőakadályokat elhárítani ? nem tudom. Hogy ezen Európa nagy részét érdeklő munkába más országok is segédkezet nyújtsanak, igazságosnak tartom; de hogy mi magyarok mint magyarok mind magunk, mind más nemzetek érdekében kész kezeket nyújtani tartozunk, arról is tökéletesen meg vagyok győződve. Ami a negyedik vagyis éjszaknak vivő kereskedési irányt illeti, itt legelőbb utakat kellene készíteni a Szepességből az ország széléig. A helyezet nem épen nehéz, de s egyéb anyag elég van. Ha ezen kereskedési vonal fő raktárának Kassát tekintem, hova az ország felsőbb részeiből könnyen csinálhatók az utak, s részében már léteznek is (így a Szepességen, Árván végig már jó utak vannak) semmi természeti okát nem látom, miért nem virágozhatnék itt nevezetes kereskedés borral, gyapjúval, ásványokkal s érczekkel. Nem lehetne s nem kellene-e olly intézkedéseket tenni, s nem remélhetnék-e kegyes Királyunk Felségétől és bölcs kormányától mindazok helybenhagyását, mik ezen vonalon a transito-kereskedést az idegen tartományokon keresztül elősegitenék, s igy az ország majd harmadrészének hasznos kereskedést nyújtanának ? Már most mindezen tennivalókra szabad legyen átaljános tekintetet kimondanom. — Minthogy annyi pénzünk, annyi erőnk nincs, hogy mindent, ami szükséges, egyszerre létrehozzunk : tegyük azt, mi leghasznosabb s leghamarább végrehajtható. — Csináljuk az utakat, hol legszükségesebbek, s hol a kereskedés legjobban forog; építsük meg azon csatornákat, mellyek legszükségesebbek s leghamarabb éleszthetik a kereskedést. Vasutakról még most ne álmodozzunk, mert ezek igen drágák, és nehéz portékák szállítására nem alkalmatosak. — Mert ha utakat mindenfele egyszerre akarunk készíteni, ha a vizek szabályozását nem csak a hajózáshatásra, hanem más tekintetekre, például árvizek , tavak kiszárítására nézve is*) kiterjesztjük, s ha erre a hallomásom szerint tervezett sok millió pontot elköltjük , ha végre bizonytalan hasznú drága vasutakat építünk, úgy kereskedésünk, iparunk s közboldogságunk nagy terhek viselése mellett sem fog gyarapodni. Ne kapkodjunk azért mindenfelé, ne fogjunk mindenbe, mert majd keveset végzünk. Kövessük Amerika példáját, ott vizeket nem reguláztak, hanem a hol kellett, csatornát építettek s hajókaztak, s igy a jelent használva vetették meg a jövendő jólétnek biztos alapját. Sz. M. több megyék táblabirája. *) Minek még most azért sincs ideje vagyis elsősége, mert még sok ezer köblös föld van az országban száraz és mindjárt használható, mellyen azért nem termesztetik semmi, mert közlekedés nem lévén, a termesztendők nem volnának eladhatók.