Századunk, 1843. január-december (6. évfolyam, 1-104. szám)
1843-10-05 / 79. szám
b) A polgári alkotmány úgy módosíttassák, hogy a hitel létre jöjön. c) Az ország kölcsönt szerezzen , mellyen a kül és belkereskedés előmozdítására szükséges legelőbbkelő vállalatok, vasutak, vizi csatornák, utak stb. építtessenek. Mire nézve méltánylani lehet Francziaország példáját, melly az úgynevezett occupatios párisi béke után fizetni kellett háborús dijnak lerovására fordítandó pénzeken fölül még sokkal nagyobb sommákat kölcsönözött a végett, hogy forgásban levő pénzét ne csak ne kevesítse, hanem a háborús dijnak kifizetése után még nagyobb mennyiségű pénzzel bírhasson, ezáltal az ipart nevelni, ezzel pedig a pénzügyön ejtett mély sebeket minél előbb gyógyítani szándékozván. Francziaország ezen bölcs tettének gyümölcseit veszi, mert annak köszönheti financiális alább nem szállását, s az azt követő mostani virágzó állapotját. Magyarország ezen példát méltán követheti, de nagy vigyázattal, mert művelődés, műipar és kereskedési tekintetben most is az akkori Francziaországnál sokkal hátrább áll, annyira, hogy Magyarországnak felelte merész és sok vállalatokba egyszerre kapni épen nem tanácsos, hanem egyedül azokba hasznos ereszkednie, mellyek kereskedésének emelésére elkerülhetetlenül szükségesek, ezt is pedig úgy, hogy a kölcsönözött pénzek jól kiszámolt s tökéletesen meggondolt vállalatokra, a legpontosabb czélirányossággal fordíttassanak. Legelőbb kelő vállalatok lennének : 1- er Azok, mellyek által az austriai birodalomnak adriai kikötő-helyein magyar kereskedési czikkeinkre nézve Oroszország, az aldunai herczegségek, Egyiptom s mások által gyakorlott concurrentiának káros volta megszüntetnék, mivel ez ottani hajdan élénk kereskedésünket már majdnem egészen semmivé tette. 2- or A belkereskedést élénkké teendő vállalatok, mellyek, valamint 3- or Egy kölcsönzőtár (Hypothecken-Bank) bizonyosan a műipart jutalmaznák, következésképen emelnék, midőn a kölcsönzőtár az iparkodóknak (speculánsoknak) különösen pedig az adósoknak kölcsönöket adván, az elsőbbeket nagyobb iparűzésre, az utóbbiakat pedig kivált külföldi adósságaik lerovására alkalmatosakká tenné, s igy a honi kereskedési czikkeket szaporítaná, az adósságoktól a külföldre fizetni szokott kamatokat pedig a hazában megtartaná, s a forgásban levő pénzt részint szaporítaná , részint annak fogyasztását gátolná. Az első vállalatok kivihetők, ha egy buda-fiumei vasút létesülne , mellynél ugyan hamarabb és kevesebb költséggel készülhetne el egy Budáról a bécs-triesti vonalba vezető fiókvasút, olly haszonnal, hogy Triestben jó kikötőhely, kereskedői alapítványok, tárak, nagykereskedők, hajós-kapitányok, s minden a kereskedésre szükségesek már is készen találtatnak, holott ezek a magyar tengerparton a buda-fiumei vasút készletével, s igy idővesztességgel fognak csak létre jöhetni; de a buda-fiumei vasút mégis amannál elsőbbséget érdemel, mivel azon a szállítás legolcsóbb lenne, ha az ország a vállalat kezelését és fentartását elegendő dotatióval biztosítaná; mivel továbbá ezen a vonalon semmiféle átmeneteli vámot fizetni nem kellene, és csakugyan ez vezetne mindenütt a hazában legrövidebb s legegyenesebb irányban az adriai tengerre. Azonban elkészülvén a buda-fiumei vasút, az említett fiók vasútnak, melly Budáról a bécs-triesti vonalba vezetne, építéséhez azonnal hozzá kellene fogni, mert ez Magyarország egy nevezetes részének akkor is, ha a buda-fiumei vasút elkészülne, igen hasznos maradna; mivel a tapasztalás bizonyítja, hogy a stájerországi határon fekvő piaczainkon Chova ezen fiókvasút épen vezetne) a honi gabonaár mindig legmagasabban áll, következőleg most is jó kereskedési vonal; egyébiránt Magyarországnak feladása, az említett káros concurrentiát nem csak Fiumében, hanem Triestben is megtörni, mit annál bizonyosabban lehet elérni, minél több czélirányos vonalaink lesznek az adriai tengerre. Azért ezen két vasút mellett szükséges még a Tisza és Száva szabályozása, azon pontig kivált, hol az utóbbit a buda-fiumei vasút keresztül vágná, de szabályozni kellene tovább is a Szávát Laibachig, mert ez is jó kereskedési vonal, úgy szinte szükséges a fiumei kikötőnek biztosítása. Mindezek nagy áldozatokat kívánnak ugyan, de az említett káros concurrentiának véget vetvén, roppant sommák többé nem vesznének el, mint most, hanem azok Magyarországnak s általa az egész birodalomnak javára megtartatnának. Pedig a pénz szaporodása, s kivált megtartása, mint mindenek feletti czél, ezen költségek mellett hátramaradást nem szenvedne, mert a vállalatokra fordított pénz az országban maradván, nem hogy a keringő pénztömeget kevesítené, sőt épen azt szaporítaná. A második rendű vállalatok kivihetők az utakra nézve, a lakkosok ereje és mérsékelt vámfizetés mellett, a csatornákra nézve pedig szinte az ország, vagy részvényes társaságok által. A harmadik rendű vállalatról, vagyis a hypotheka-bankról később külön szó leend. Lehetnének még más kereskedési vonalok is, mellyeket létrehozni érdemes volna, úgy: Pozsonyból egy vasút a Ferdinand-éjszaki pályára, honnan a terv szerint egy fiók vasút Krakóra vezetend, onnan pedig vízmentében a Vistulán Danzigig a Balt-tengerre. Ezen a vonalon nyereséggel vizethetnének ki: bor, gyümölcs, és más közép-európai termesztmények az éjszaki országokba, s igy ez igen hasznos kereskedési vonal lehetne, ha más hatalmasságok , kiknek birtokán keresztül vezetne, önkényétől nem függene, kik velünk aktív kereskedést nem vihetvén, a mondott czikkeket inkább Franczia, Spanyol, Portugál országokból csereképen hajózási szerekért, mellyekkel bővelkednek, veszik, ellenünk pedig véd-vámokat tartanak. Azonban ezen fiókvasút Pozsonyból az éjszaki pályára mégis kívánatos, mert Morva és Csehországokat Magyarországgal a monarchiat belkereskedésre nézve élénkebb összeköttetésbe hozná, honnan pedig magyar kereskedési czikkek, mint gyapjú, dohány, a német vámegyesület (Zollverein) felső részeibe vitethetnének. Szinte kívánatos volna az orsovai Dunának hajózhatóvá tétele, vas és más kézműveknek az al-dunai herczegségek és Törökországba kivitelére nézve, ha azon vállalat hasznánál több költségbe nem kerülne , és azon vonal is más hatalmasságok, kivált az orosz, önkényétől nem függene. Vannak még kereskedési vonalaink a felső Dunán Austriába, azon által a német egyesületbe, és azon keresztül Francziaországba és Németalföldre, gyapjú, dohány és más termesztményeinkre nézve, melly hasznosabb lehet jövendőre, ha a czélba vett európai közlekedések mindenütt létre jönnek, és ha a kormány többi tartományaira nézve a vám-egyesületbe belépést czélirányosnak találna, úgy Az Orosz-Lengyelországba vezető vonal a Hegy-alján, Kassán és Bródon keresztül, de az most élénk kereskedést a már mondott okoknál fogva nem szerezhet, holott épen ez régen ven a Hegy-alja, Kassa, Eperjes, a szepesi 16 és más városoknak élénk kereskedését eszközölte, és nekik virágzó állapotot szerzett, melly most hervadásra fordult.