Századunk, 1843. január-december (6. évfolyam, 1-104. szám)
1843-05-04 / 35. szám
35. szám. Hatodik esztendei folyamat 1843. Május 4. SZÁZADUNK. Éljetek czéhek! éljetek szegény kézművesek! (Folytatás.) És imp., ha a czéhek elleni általános kifakadásoknak ezen okait adja Kossuth ur, korunk körülményeivel egyhangzóbban és igazabban szólott volna. De a czéhek ellen fenekedő pártnak fő fegyvere a rágalom, a gyalázás, mindaddig mig az emberek füleit tele nem tölti és a koholmányokat velők utoljára el nem hiteti. El is kell ott mindenütt múlniok a czéheknek, hol az izgató párt győzni akar, mert elenyészőket szintúgy megkívánja érdekük, mint több más erkölcsi társulatoknak meg kelle szűnni, mielőtt a reformerek mostani erőre kaphattak. De lássuk már, miért egyez meg különösen honunkban még a conservativ rész is a czéhek eltörlésében? — Ezt okozza a) A czéhek kérdésének valóságos nem ismerése. Minthogy a kik leghatályosabban szólhatnának e tárgyhoz, szerencsésb helyzetük és magasb állásuknál fogva, a közönséges polgárokkal közelebbi viszonyban soha nem éltek, a czéhi intézeteknek a polgári élet kifejlődésére üdvös befolyását soha meg nem ismerhették, tapasztalásokat legjobb szándékuk mellett sem tehettek, mert ha ollykor van is, vagy volt is velük némi dolguk, őket inkább feszült helyzetükben, mint természetes állásukban szemlélhették. A mi keveset tudnak tehát a czéhekről, azt jobban hallomásból, olvasgatásból és elmélkedésből, mint az életből merítették, legtisztább óhajtásaik mellett sem képesek azért magukat áthelyezni azon körbe, melly őket a székszerkezet jótékony befolyásának méltánylására segíthetné. Magam is, majd harmincz esztendeje, gondos figyelemmel követvén a körülöttem történteket, teszem a polgári élet majd minden ága körüli tapasztalásaimat, szüntelen azon tusakodván, hol s mikép lehetne az emberek vezetésének szerencsés kulcsát kinyomozni ? s mivel a szegény embert mindig szerettem, áldom a gondviselést, hogy a különben bizodalmatlan suttogók bizodalmát is sok esetben megnyertem; így kívánt tapasztalásaimat hivebb alapokra tehettem, és mondhatom, sok tapasztalás és elmélkedés után szerzett lelkiismeretes meggyőződésemet közlöm jelen soraimban szeretett hazámnak; bár haszonra! — Szegény sorsú czéhbeli mesteremberek között születvén és neveltetvén, fejlődésem első éveiben tréfás játszisággal, a nélkül hogy tudnám mit cselekszem, latoltam e szegény de becsületes emberek minden beszédét, lépését, cselekedetét; egyházi renden neveltetésem után pedig, mint nevelő, láttam, keseregtem a magnusi házaknak bőség és fény melletti gyengeségeit, szinte saját nyomorait. Kilencz évekig, életem legszebb szakában, mint egyházi nevelő és tanító szerencsés voltam több, mind mély tudományok , mind feddhetlen jellemek által köztiszteletet és nevet érdemlett , általam poromig tisztelendő férfiak társaságát sőt barátságát élvezni. Tizennegyedik éve már, Kemenes igazi magyar szellemű népe között, különösen jobbágyokkal lévén szorosabb viszonyom, folytatom a köznép körüli észrevételeimet, a czéhbeli mesterek és legények felüli tapasztalásaimat mindig figyelemmel tartva és párhuzamba téve. Itt különösen mind a jobbágyság suttogatásainak, mind a pásztorok vadságának orvosolhatása felett sokat tűnődvén, jöttem a czéhtársulatok kellő figyelmére, s ama, épen nem ábrándos rideg theóriából, hanem életből merített gondolatokra, mellyeket jelen kényes körülményeinkben a hazával közleni lelkiismeretes kötelességemnek tekintettem. Talán nem vétek mondani, hogy a czéhek védelme érzékeny s kényes feladás ; azért igen kívánnám , hogy kik e tárgyban még közelebb észrevételeket tehettek, szinte közölnék azokat, mert több szem többet lát, és a csupán szobatudós képtelen e tárgyban, kivált nekünk magyaroknak, segédkezet nyújtani. Pedig ha alkotmányos kormányformánk igaz lelkét értem, s hasánczait valamelly árnyékban már egyszer az egész népre kiterjeszteni akarjuk, sokkal szorosabbaknak kell a czéhekbel viszonyainkat vallanunk, mint eddigi fenületeségeinkkel tekintettük; pedig én, kivéve mit előbbi értekezésemben az 1842-i Hírnök 17ik sz. idéztem, honi nyelvünkön a czéhek mellett csak egy betűt sem olvastam. Az emancipate vagyis a nemteleneknek az országos rendek közös felvételének nagy kérdése előttünk van és messze nem maradhat. A képviseleti rendszernek másholi fogyatkozásai, vergődései előttünk állanak ; ideje volna talán arról gondolkodni, „miképen lehetne, távol a radicalizmus maszlagától és érdekeitől, az igazi nevelés, polgárosodás és keresztény hit szelleméből sarjadzó magasztos szabadságnak drága jótéteményeiben minden nemesre kész és képes magyar népünk egész tömegét részesíteni?“ Ez alkalmasint emberi és nemzeti méltóságunkhoz illőbb kérdés volna, mint a kedélyeinket jelenleg ingerlő ősiség s czéhek eltörlésének vagy más igazak elorzásának, a családok elszélyesztésének, megrontásának idétlen indítványai. E magasztos kérdés megfejtésére épen nem szükség az ábrándozott, soha valósággal nem létezett democratismushoz fordulni; épen semmi szükség az aristocraticus kormányformát feldúlni, sőt inkább épen azt tökéletesebb alapokra kell helyezni. Maradjon meg a nemességnek nemesi osztálya mindörökké; szükséges ez minden tekintetben, nem is ostromolhatja azt más, mint a fenekedő kajánság, a czudar önzés és az oktalan értetlenség. Maradjon meg ez, de azért mégis lehet ám minden szegény polgárt a társas élet minden fűszereiben részesíteni. Véleményem szerint a képviseleti rendszer, a választási és választhatási jog nagy kérdése, soha ártatlanabb móddal meg nem fejtethetik, mint a czéhi társulatok alapeszméjének kellő alkalmazásával. Krisztály-tiszta ennek forrása ; a jó fa nem teremhet rosz gyümölcsöt. Ismétlem, mit felőbb mondottam: a czéhi társulatok csak valamellyes alkalmazása már egyszer megmentette Európát a rabszolgaság gyalázatosságaitól; miért tehát a jacobinusi gonoszkodás által készült pauperismusnak és elbutításnak második terétől is meg ne menthetné a népeket? De nem kell megvetni, nem politikai zugprókátorságnak gúnyolni, lenézni az élet igen sok nemét figyelemmel és tanulással kisérő tapasztalásból merített eszmét, azért, mert épen meg nem gondolt szagolyból adatik elő, melly ha talán valamelly salom kihiresedett név firmájával kérkedhetnék , alkalmasint több ügyeimet fogok ébreszteni. Egyik itt, a másik amott lát. Kérem tehát azokat, kik e részben több tapasztalással s ismerettel bírnak, segítsék a haza és az emberiség javára kifejteni a szükséges eszmét. Mert itt a csak ínni tudó szobatudósok inkább