Századunk, 1843. január-december (6. évfolyam, 1-104. szám)

1843-05-08 / 36. szám

36. szám. Hatodik esztendei folyamat 1843. * Május 8. SZÁZADUNK. Honi vasutak. Az idei országgyűlésen szőnyegre kerülendő fontos tárgyak egyik legfontosabbja a vasutkérdés leend, a közfigyelmet különö­sen magára vonandó. Minthogy a vasutak használása a nemzeti gazdagságnak fensőbb kifejlődésére majd mindenütt okvetetlenül szükséges rendszabálynak ismertetett és méltattatott, bizton fel­tehető, hogy haladásnak indult honunk e tekintetben sem fog hátra­maradni , s újabb korunk, e nagyszerű találmánya felszámíthatlan hasznaiban szinte részesülni fog. Már az 1836-iki hongyülésen az 1840. úton megerősített és kiterjesztett 25 t. ez.ben azon 13 vonalak, mellyek mint legfon­­tossabbak legelőbb létesítendők és különös kedvezményekben ré­­szesitendők, pontosan meghatároztattak és megállapittattak. A törvényhozó testület e 13 vonal közt a Pestről az ausztriai határra menendőt elsőnek, tehát legfontosabbnak és legszüksége­sebbnek jelölte és emelte ki, mivel e vasútvonal a Duna bal partján a pestdebreczenivel egyesülvén legnagyobb kiterjedésű, mivel ál­tala két legnagyobb vízi utunk s az ország legfontosabb kereskedő városai egymás között s az éjszaki pályáhozi csatlakozás következ­tében Austria-, Silézia-, Morva- és Csehországokkal, valamint az egész éjszaki külfölddel minden évszakban járható közlekedési út által összeköttetnnének, továbbá a magyar bő termékeknek a szük­ségtelen hidvámok, szállítási költségek és raktári kiadások stb. ki­kerüléséveli pénzre fordítása ezáltal lehetségesnek léteznék, honi termékeink legjutányosabb elkelési útja megnyih­atnék , s azoknak morva, siléziai és cseh gyártmányokkal leendő kicseréltetése ok­­vetetten megkönnyittetnék. Hogy a dunabalparti vasút létesítése által a magyarok jólléte közösen, vidékünk lakosaié pedig különösen emeltetnék, a keres­kedés és ipar gyámolittatnék, a földmivelés előmozdittatnék, s a honnak sok más nagy fontosságú jók biztosíttatnának, épen olly átalánosan elterjedt és tökéletesen alapos előrelátás, mint az, hogy a vasút a Duna bal partján példátlanul csekély nehézségek, felette kedvező építési körülmények, ennélfogva nem felette költséges előállítás, és, majd minden kétségtől ment bizonyossággal feltehető, személyközlekedés és tömérdek áruszállítások mellett, teljes létesí­tése után nagy pénzbeli haszonra adna kilátást. E vasút építése sokáig halasztatott, most azonban, midőn a prágai statusvaspálya bevégeztetését várja, midőn majd minden német kormányok magukkal és a távol külfölddeli közvetlen vasút­­összeköttetést csodálatra méltó energiával és állandósággal, sőt a legnagyobb áldozatokkal életbe léptetni törekednek, továbbra nem hagyattathatik. Magyarhon nem fogja az alkalmat elszalasztani, miszerint magát vaspályák által a nagy státustársasághoz csatolja, melly egye­sülésből reá a legnagyobb haszon háramlánek. Ezekből legben­sőbb bizodalommal remélhetjük honi képviselőink bölcsességétől ez országgyűlésen ezen életkérdés minél előbbi s kedvező eldön­tését, s erre nézve azon mód, mikint a porosz státuskormány még csak minapában a frankfurt-boroszlói pálya körül intézkedett, nem csekély befolyást gyakorolhatna. E kormány, mellynek al­kalma volt a vasutügyben legkülönfélébb tapasztalásokat tenni, mikint a folyó évi Wiener Zeitung 109-ik számából kivehető, legtanácsos é­­s legczélszerűbbnek tartó, a vasútvállalkozásokat, mint azelőtt, magányosokra hagyni, az építési költségeket azonban 3­2 perc. kamatokig, ezenkívül az első évre két perc. díjt s a vállalatnak kármentességi és rendelkezhetési képességet biztosítni, magára pedig a részvényösszegből tetemes részt vállalni. Világos, hogy e kormány nem szándékozik mást, mint hasonló vállalatokra a bizodalmát emelni, fentartani és megerősítni, a­nélkül hogy sokat koc­káztatna, minthogy a frankfurti pálya kamatjainak 3­2 perc­ig való biztosítása neki épplly kevés pénzbeli kárt okozana, valamint Magyarországnak a balparti vasút illő kamatbiztosítása épen nem ártana. Itt is ott is csak erkölcsi segedelem forog fen, és ha my gyámolítás által a legszükségesb és legfontosb balparti vasút kivi­hetősége az ország által biztosíttatik és meghatároztatik, ha továbbá hasonló módon a pest-debreczeni pálya is létrehozatik, később pedig a fiumei pálya tervének sikerítése épplly gyorsan eszközöl­tetik, akkor bizonyára a vasutak legáldásdúsabb következményei­nek örvendhetünk és olly jövendőnek nézhetünk elébe, mellynek eredménye a leghőbb képzelet reményeit is felülhaladhatja. Tiszamelléki: Éljetek ezéltek , éljetek szegény kézművesek! (Folytatás.) A Pesti Hírlap 101 -ik számában Pulszky Ferencz ur azt mondja: ,, hazánkban nagy még a műveletlen földnek területe.“ — Hát miért kell a tagosztály által a kisnemesektől, a legelő szabályo­zásban a jobbágytól elvenni, még a mi kevés földet eddig művel­hettek is, hogy már most egy libát vagy tyúkot sem tarthat a milliónyi szegény sokaság, mellyben rejlenek pedig a legnemesebb erők, lelki tehetségek, ha, a­mint Isten rendelte, kifejtethetnének. Furcsa emberek! Előbb megfosztják a szegények millióit a föld­től, kiszámlálják a munkából, és azután ők csevegnek, hogy éljen, még­pedig mint nevelt és tanult emberhez illik! Éljen, de miből vagy hogyan, mikor se földje se munkája? Ugy­e, ezt ő lássa? Ugy­e, ez nem a reformerek gondja? Egész beszédjök, egész in­­tézkedések valóságos gúny és csúf a szegények millióira. Mind­addig számolnak, mindaddig okoskodnak boldogításukra, míg a nyomorultakat mindenből kinullázzák , azután éljenek ! Valósággal az összebilincselt rabot verik, hogy fusson, a kopasztott madarat reztegetik, hogy repüljön, a szárazra kiszorított halat marczangol­­ják, hogy ússzék ! Szeretném ezen saját hasznukat olly igen szem előtt tartó nagy politikusok akármellyikét megpróbálni, ha a leg­jobb minéműségű földön egy családos és marhát nem nélkülözhető jobbágy szerepét a nálunk gyakortabbi száraz években, négy hold legelőn, miként tudná mások épülésére példázni? miként tudná megtanítani a mesterséget, hogyan kell semmiből valamit kihozni? s ha majd a „nincs“ vendég, vagy a „szükség!“ mester házához mégis be találna köszönteni, a „fizess!“ és „tedd­ meg!“ urfi, majd mégis találna körülötte sürgölődni, akkor a Pesti Hírlapból fognék éhgyomorra néhány boldogító vezérczikket vigasztalására felol­vasni s megkérdezni: az egész kis comoedia hogyan tetszik?

Next