Századunk, 1844. január-december (7. évfolyam, 1-104. szám)
1844-01-18 / 5. szám
3940 torok többnyire előbbi vagyonukat is elvesztik : mennyire javulna általában a becsületes, de sok fátummal s olcsósággal küzdő birtokos helyzete, ha a tőkének törlesztése mellett évenként l°/0 kamattal kevesebbet fizetne. f) A kereskedés az olcsó pénz, a folyton szaporodó jó köves és vasutak, csatornák és folyók biztos hajózhatása által élénkebb, a bel- és külföldi közlekedés könnyítve lesz, és gyárak szaporításával a külfölddel aktív kereskedésünk létesülhet. g) Az uzsora igen megcsüggetend, mert tőkéseink kénytelenek lesznek kamatjaikat leszállitani, és 5°/0 kamat mellett is csak ollyanok kölcsönözendnek, kiknek birtokuk nincs, vagy nem ollyan, mellyre az ország pénztárából kölcsönt nyerhetnek; uzsorára tehát csak azok szorulandnak, kik becsületes hitelezőktől pénzt nem kapnak. h) Az annyira szükséges és közkivonatú népiskoláknak jobb karba helyeztetése, és a költségek miatt el nem fogadhatóknak ismert büntető és javító intézetek, semmi más módon olly könnyen és hamar ki nem vihetők, mint e tervem szerint. i) Közhajtás, hogy a törvény által megengedett úri hatalom alóli megváltása a jobbágyoknak létesüljön; de a tapasztalás mutatja, hogy ez a pénz szűke és drága kamat mellett igen gyéren történik; de tervem elfogadása ezen tárgyat is hatalmasan elősegítendi. k) A viz és homok hazánknak tömérdek földét bírja és hasztalanná teszi, mellynek haszonvehetése által a termesztés és népesedés növekednék. Itt azonban nem lehet minden kisebb térről a szó, hanem ollyan értetődik, melly nagy kiterjedésű, több birtokosoké, sőt több megyékben fekszik, s igy e munkába hihetőleg a kormányszék is gyámolitva befolyand, mint például Tisza, Maros, Körösök, Dráva, Balaton vidéke, a fehér berek stb., mert kisebbeket a birtokosok kikölcsönözendő tőkével javíthatnak. A hitelnek egyik főrugója a telekkönyvi biztosítás, hogy a birtok igazi felmérése, hiteles megbecsülése s betáblázása okvetetten történjék, s minden adósság betáblázva legyen; ezt törvényünk javasolja, de nem történik. Tervem hitelünknek e szilárdítását önként létrehozná. m) Az adózók által viselendő közmunkák sokak szemében botrány. Ennek súlyos része tervem szerint idővel magától megszünendik, mert az utak készítése s tatarozása, folyók szabályozása, töltések készítése stb . az ország jövedelmeihez fokonkint, átvizetnek. Igaz, hogy hirtelen nem történhetik, és türelmes várakozás szükséges, míg a sor mindegyikre kerül, de máskép el nem érhető. Van azonban itt is mód az utak csinálását s csatornák készítését hamarább létrehozni, mint az ország rendes jövedelme mellett lehetne, ha t. i. magánosoknak vagy társaságoknak szerződés mellett azok megkészitése átadatnék olly feltétel mellett, hogy bizonyos vámot szedjenek, mig az ország az előre meghatározott költségeket jövedelmeiből megtérítendi. Az utalványok megsemmisítése elejét veszi azon félelemnek, hogy e pénzsurrogatum jövőre veszedelmet okozhatna. Én e megsemmisítést korán kezdettem, mivel meg akartam mutatni, hogy ez 46 év alatt megtörténhetik. Azonban ezen hirtelen pénzfogyasztást sem hasznosnak sem tanácsosnak nem tartom, mint alább kifejtendem. ér fenem szerint az ország tőkéje nemcsak örökös, hanem folyton szaporodik is, úgy, hogy utódaink már nem találván annyi anyagi hiányt melly a jövedelmet fogyasztaná, évenkint az adónak egy részét fizethetik, vagy a határbeli vámot, a királyi fiscus örökösitését magvaszakadás esetében megválthatják, vagy bármi szükségest és hasznost tehetnek, mi eddig méltán chimaerának tartaték. p) A Ludovicea remek útnak nagy váma miatt mi a külfölddeli concurrentiát nyers termesztményeikkel ki nem állhatjuk. Tervem létesültével azonnal alku mellett e vám leszállitathatik illendőségre, s az ország addig, mig a tőkét részenkint leteendi, a tulajdonosoknak e vesztességet évenkint meghatározott fizetéssel pótolná, és így rögtön megszűnnék kereskedésünknek e nagy akadálya. q) A katonai élelmezés közkívánat, egyedüli nehézsége az adónak ezáltali növekedése. Tervem szerint ez megszünendik, miután e hiány a kormánynak kölcsön adandó utalványok jövedelméből pótolható. r) Midőn az ország olly nagy mennyiségű pénzt épületekre, utakra, csatornákra stb. évenkint fordít, sok ezer és százezer embernek munkát és élelem-szerezhetést nyújt, még pedig elosztva az ország minden részében; és e sok pénz nem nehány emberek ládáiba szorul, hanem a nép között forog, melly ezáltal vagyonosabbá lesz. s) Minthogy ezen intézet az úgynevezett rognicolaris fundus helyett álland fel, ő Felsége kegy. jóváhagyásával minden ezt eddig is illetett források ide befolyandanak, és igy az ország vagyona ezzel is szaporodik. Hogy felette szoros számolónak ne tartassam, az ide mellékelt számvetésben semmit sem számoltam arra, hogy aki rendesen nem fizeti a kamatokat, attól a tőke beszedetik, és új kiadás által az addig bevett kamat az intézetnek nyereségül marad. A 12. és 14ik rovatnak kamatját első évben fel nem vettem, atodik rovatban 18 évek alatt minden 100 ezer forinton aluli jövedelmet hozzáírtam ; a kormány kölcsönét fel nem vettem. Ezek, reményem , elegendők azon károsítások fedezésére, mellyek a rendetlen fizetés, megbukás és hamis utalványok beváltása által az intézetet, rendes és pontos kezelés mellett,érhetik. Az intézet folyó költségeire itt 50.000 ft. nemcsak elegendő , hanem idővel felesleges is, ha kölcsönözés alkalmával csak/2 vagy l/i°/0 taksa is fizettetik. Mégis mindezek mellett 50 év alatt az ország 10 millióból álló adósságát lefizeti, 100 millió utalványait elégeti, s 100 rovati tárgyakra 60, a Ildik rovat szerint 165, a 12-dik rovatban 89 millió, és igy összesen 304 milliónál többet fordított, és noha 8,320,000 ft. törlesztetett, marad még az országnak 206,500,000 tőkéje, melly folyton növekedik. (Folytatása következik ! sSékeszó s engeszldödési’cS hajlam. Doctor Juranits György, horvátzsidányi plébánostól, Doctor Rumy Károly primatialis professor ur ellenében nyilváníttatva. Tekintetes, nekem igen tisztelt professor s doctori collega uram! Olvasóm,'s ismét olvasom azon őszinte s férfiasnak keresztelt feleletét, mellyet a legközelebb múlt 1843-dik évi Századunk 95. számában hozzá intézett felszólításomra, az ezután következett 101. és 102. számokban adni szives volt, s azt nevezetével olly kevéssé egybehangzónak, olly igen különösnek találtam, hogy viszonfelelettel semmiképen s annál is inkább adós nem maradhatok , mivel erre komolyan vagyok uraságod által felszólítva, s igy erkölcsileg mintegy kényszerítve, hogy igazságtalanul s illetlenül reája fogott vádamat vonjam vissza. Átlátom ugyan, hogy eziránti nyilatkozásom mind uraságod becsületének, mellyet sarkaiban megrendültnek vélt helyreállítására s ujrai szilárdítására, mind pedig az enyimnek fentartására szükséges; ám de hogyan nyilatkozzam, mit s mikép feleljek, hogy kielégítő s helyén legyen a felelet, hic labor hoc opus; eziránt enmagammal tisztába jönni csak igen nehezen tudtam, míg elvégre arra határzam magamat, hogy