Századunk, 1844. január-december (7. évfolyam, 1-104. szám)
1844-12-03 / 96. szám
96. szám. Hetedik esztendei folyamat 1844. December 3* SZÁZADUNK. A hagyar népiskolák!»** behozamló czélszerű tanitórendsaserrol* Ajánlat a népnevelés előmozdítására, egy tapasztalt aggastyán oktatótól. Igaz ugyan, hogy Magyarországon s kapcsolt Részeiben már régóta iskolarendszer áll fen a népiskolákra nézve, de az nem kötelezi egyaránt az egész országot s a különböző hitfelekezeteket. Ha az iskolarendszer olyan, amiilyennek lennie kell, úgy az iskolákat belső mint külső viszonyaikban felfogja. Rendelkezik következőleg a tanításnak mind anyagára, mind modorára nézve, az iskola mibenléte, az iskolai órák kezdete s vége, a vizsgálatok, femák, jegy, kötelesség s iskolaszünet felett. Kísértsük meg érintegetni, minden egyes pontnál mi forogna fen leginkább. El van ismerve, hogy a népiskola az általános emberi mivelést tűzze ki magának feladatul, és hogy az illető anyagok olly nyelven adassanak elő, melly a tárgynak magának s a gyermekek művelődési fokozatának megfelel. Különös körültekintés és gondosság kívántatik a vallási oktatás körül. Az olvasástanításban, az első lépcsőn, legjobb a régi betűzési és kiejtési tanításmód, és arra vinni a gyermeket, hogy szabályszerűen, érthetőleg és folyvást olvasson. A számvetésoktatásban nem kell elhanyagolni az emlékezetbeli számvetést. Csekélyebb fontosságú, valljon a gyermekek számok és hangjegyek szerint énekelni tanulnak, miután számukra csak kardalok s egyszerű énekek kivántatnak. A melléktudományokból (történet, földleírás, lényismeret, természettan, mezei gazdaság, kézműtan, emberismeret s életrendszertan) csak annyi vonassék be, mi tulajdonképen közhasznú. Szintigy kell eljárni a különféle anyanyelvek és a magyar nemzeti nyelv tanítása körül is, mellyekből különösen a helyesírás, rövid nyelvtan és útmutatás olly iratok készítésére, miilyenek a közéletben leggyakrabban fordulnak elő, e körbe valók. A hol csak megtörténhető, rendeztessék úgy el a tanítás, hogy az egyes órákban műipari munkák vétessenek elő, ami azonban vigyázattal történjék, s ne rövidítse magát a rendes tanítást. Fölötte megtelt iskolák, millyeket Magyarországban olly gyakran találni, mindig nagy hibának tekintendők. Állíttassák fel tehát az elv: azon népiskolák, mellyekben 100 gyermeknél több van, azonnal osztassanak meg és azoknak több tanítók viseljék gondjukat. Ezt annál szilárdabban meg kellene kívánni, minél nehezebben egyeznek bele a községek, minden áron ki akarván kerülni ezen szétosztást és több tanítók felállítását. Oktattassék minden osztály úgy délelőtt mint délután. A nyári hónapokban kezdődjék a tanítás reggeli 7 , télben 8 órakor. Igen hasznos évenkint vagy félévenkint nyilvános vizsgálatot tartani, melly mindenre terjeszkedjék, mi az egész vagy fél év folyama alatt előfordult. A közhasznú tárgyakra nézve két vagy legalább másfél évi folyamat határoztassék úgy, hogy ami ide vonatkozik, legalább kétszer a téli hónapokban szőnyegre hozassák. Az iskolai vizsgálatok eredményéről az időközi helybeli iskolai felügyelő az ephorusnak, ez pedig az illető legfőbb hatóságnak tegyen jelentést. Az iskolai fémák egyrészről a tanítónak szolgálnak megpihenésül, másrészről munkateljes napokban, aratás és szüret idején, a gyerekeket engedik szüleiknek segítségül. Csak akkor rendeltessenek, mikor az idő megkívánja és ne terjesztessenek ki szerfelett. A következőket javaslom: karácsonykor egy hét; húsvétkor tíz nap; pünkösdkor öt nap; őszi és tavaszi gabnaaratás, len-és kendernyevéskor hat hét; szüretkor két hét. E felül szerda vagy csütörtök és szombat délután szünidő legyen. Ezenkívül csak fontos esetekben függesztessék fel a tanítás, s akkor is csak a felügyelő megegyezésével. Soha se engedtessék az iskolaórák elmulasztása, kivévén ha a gyermekek betegek volnának. Köteleztessenek a szülők arra, hogy az errei engedélyt ne más iskolagyermekek által, hanem személyesen eszközöljék, mi ha elmulasztatik, jegyezze fel a távollevőket a tanító, és a jegyzéket hetenkint mutassa be a felügyelőnek. Legtöbb esetekben a szülők a gyermekek elmaradásának okai, s azért durva nevelési hiba, e miatt az ártatlan gyermekeket büntetni; a szülőknek esik ez terhekül. E végre a felügyelő a jelennemlevők jegyzékét határozatlan időben adja be a felsőségnek, melly aztán rendelje meg a szülőknek a törvényesen meghatározandó büntetést. A zugiskolák, mellyek Magyarhonban olly bő számmal vagynak, ne szenvedtessenek meg sehol és semmi szin alatt, mert azok felette nagy hátráltatói a népiskolák sikerének A gyermek hat hét éves korában legyen köteles iskolajárásra és maradjon az 14 éves kora betöltéig. A gyermekeknek a nemzeti iskolábai bevétele csak évnegyedenként engedtessék meg. Hány a gyermek a községben, annyi a községiskolába is küldendő. A tanító netaláni halálával vagy eltávozásával előállott iskolaszünet esetében az iskolát a közel szomszéd iskolatanító áttal felügyeltetni — mint néhol történik — igen silány pótszernek tekint) Ha megfontoljuk , hogy a szellemi nevelés már korán kezdendő az emberben, különösen pedig az alsóbb néposztályoknál (nevezetesen Magyarhonban , hol a népnevelés olly soká elhanyagolnék és annyi sok paraszt, napszámos, pásztor stb. soha iskolát nem látott , és sem írni sem olvasni nem tud) csak kevés szülők képesek gyermekeik szellemi művelésének kellő irányt adni, sőt legtöbb szülők az alsóbb néposztályoknál mindennapi kenyerek utáni munkáik által, mellyeket többnyire házaikon kívül kénytelenek végezni, akadályoztatnak kis gyermekeik körüli kellő gondoskodásban , minélfogva ezek gyakran egész napokon át magukra hagyatvák , és ezáltal nemcsak szellemi, hanem erkölcsi tekintetben is eltörpülnek , akkor ellent nem állhatunk azon emberbaráti és hazafias kivonatnak, vajha hazánkban minden helyütt gyermekiskolák és kisdedóvó intézetek alapittatnának ! Ekkor a felügyelt és foglakozó gyermekek közt nem támadnának olly könnyen annyi illetlenségek és vétkek, vagy legalább nem vernének olly mély gyökeret, hogy azok többé (melly esetek olly gyakran fordulnak elő) ki nem irtathatnának; a gyermekek idején korán megszoknák a figyelmet, játszva szerezhetnének hasznos ismereteket és erkölcsi életszabályokat , az anya- és országnyelv tiszta kiejtését, és midőn hat éves korukban a tulajdonképi iskolákba lépnének, képesek lennének azonnal részt vehetni sükerrel a tanításnál, így a kisdedóvó intézetek mint ezt már az elfogulatlan emberbarát , Wesselényi Miklós szózatában a magyar nemzetiség és nyelv terjesztésére nézve azon néposztályoknál , mellyeknek anyanyelve a magyar országnyelvtől különböző, érinti) a legczélszerbb , legkönnyebb és legártatlanabb mód és eszköz lennének arra, hogy a jövő nemzedék a magyar nyelvre minden kényszerítés nélkül és mintegy játszva taníttassék , miután kis gyermekek nemcsak anyanyelvüket, hanem más nyelveket is társalgás által legkönnyebben szokták megtanulni és megtartani hiven emlékezetekben. — y *) Kiegészítése több e lapokban megjelent hasonnemű czikkelyeimnek. —y