Századunk, 1844. január-december (7. évfolyam, 1-104. szám)

1844-12-31 / 103-104. szám

vaslatunk életbeléptetését még most meg nem engedték; midőn a negyedik t. czikk erejével nem nemes polgártársainknak ingatlan nemesi javak iránt tulajdoni jogot, és ekkép uj életet adunk a szorgalomnak, hazánk millióit az igazság és méltányosságnak szorosabb köteleivel a nemzeti szabadság közérdekeihez kötjük; midőn az 5. czikket ugyanazoknak minden közhivatalra való képességét biztosítván, közéletünk ügyét azon kapacitások által erősítjük, mellyeket eddig eltávolított a születési jogoknak elhízott pártolása, és igy e két törvényczikk egy gazdag nemzeti remény alakjában előre szárnyalván, nem nemes polgártársainknak adandó többi jogokat önröptéhez köti. A közmunkák szabályozása s a katonatartás súlyos terhének kivívott megváltása által az adózónépen segítettünk, a katonai kihágásokról szóló k. válasz által pedig ezeknek meggátlása és szorosabb megfenyitése felől biztosíttattunk. És ezek tanácskozásaink eredményei, mellyeket romjaival öszszevetvén világos, hogy ez az gyűlés elkészítette ugyan anyagi kiképzésünk lépcsőit, de midőn azokon föllépni igyekezett elcsúszván az elsőn, tovább nem bírt lépni; szerencsésebb volt szellemi kifejelésünk előmozdításában, mi keblemben azon biztos hiedelmet önti, hogy annak alapján a jövő orsgyűlés erősebb kezekkel és csillapultabb érzelmekkel fel fogja emelni anyagi kiképzésünket, hogy ez orszá gyülés bukásain okulva oda fog emelkedni, hová mi nem juthattunk és igy valósitvan fogom látni azon reményeimet, mellyek teljesüléséért három or.gyülésen küzdöttem, s majd küzdenek Szepesnek azon hű fiai, kik székeinket elfoglalva e nemes megye bölcs utasításainak diadalmas előrevitele által azon bizodalmát meg fogják érdemelni, mellyet én s követtársam megérdemelni igyekeztünk, ki örökre szivembe zárván a t. Rendeknek irántami kegyességük és szeretetök számtalan zálogait, vég lihegésemig megtörhetlen hűséggel maradok Szepesnek háládatos fia, ideküldetett.) Ősiségünkröli ítéletem. (Vége). Ezen hosszú értekezésnek rövid kivonata, s tehát az ősiségünkre hozott végső ítéletem az: töröltessék el, absque omni reservata. Ezen határozott ítéletem ellen hallom már mondatni: „de ez még is igazságtalanság volna. Honunkban annyi sok család fölülfizetési (auctionalis) és örökbevallási (fassionalis) öszvegecskékből táplálkozik; időt kell nekik hagyni, hogy pour la bonne bouche legalább utoljára összeszedhessék magukat.“ De kérdem: ha azon alternatívát állítjuk föl, ki iránt legyen a törvényhozás nagyobb tekintettel, a producens rend, vagy amazok iránt-e? gondolom, minden törvényhozó meg fogja engedni, hogy a producens iránt legnagyobb figyelemmel tartozik lenni, mert az a nemzet alapja. Egyébiránt nincs most itt annyira arról a szó, drágább avagy olcsóbb teend-e a birtok, ha az ősiség el fog töröltetni? — itt elv forog fen, tudniillik a földet mentül elébb föl kell szabadítani bilincseitől, szabaddá tenni, hogy azt mindenki bírhassa, ipari tetszése és belátása szerint űzhessen. Itt tudnunk kell, mikép Némethonban kétszer háromszor drágább a birtok, mint nálunk, és ha példázgatni kell, vegyük csak a szóban volt két vételt, u. m b. Rothschildét Poroszországban, és b. Sinnét, mind a kettőt jól ismerem, és mondom, hogy amannak, nem is valami nyerges-ujfalusi gyors postával hanem jókét magyar lóval, széleit 4—5 óra alatt kényelemmel megfutom, már pedig gr. Illésházy brunói, trenchini és báni uradalmait, nem széleit, de csak egy szélétől a másikig, jó étvágyat kívánok ama lónak, meg kocsisnak is, ki a legjobb országúton 8 óra alatt át akarja futni, — pedig amaz porosz birtokáért 2 millió portot, emez 112 milliót adott, és jól emlékezem , hogy ezen eladás ellenzői azt álliták, miszerint ha gr. Illésházy ezen három uradalomban minden darab fáját csak 5 ezüst garason eladta volna, többet vett volna be, tehát miért nem kapott érték többet? Mivel száztól csak 6°0 jövedelmezének. De az előbbiben sincs aranybánya, legfelebb kőszénbánya, a többi mind ipar. Poroszországban a gabona ára nem nagyobb mint Trenchinben, sem a pálinka, lehúzván a minden adótól fizetni szokott 2 ezüst forintot; a gyapja sokkal drágább ugyan, de talán kicsit finomabb is. A czukor, repcze sem drágább mint nálunk stb. tehát mi oka, hogy Rothschild mégis 2 milliót fizetett a jószágért? Első ok: mivel ott sok a pénz, ők megelégszenek, ha jószáguk 5°/0 et hoz ; mi pedig azt kívánjuk, hogy kis munka mellett 10-et hozzon. Második ok: ők oltatlan mésszel, gipsszel, állati és sokféle mesterséges trágyával, sok különféle ekék és boronák segítségével olly kárba tudják hozni földjeiket, a sokkal roszabb, homokos, kövecses agyagos földet, (bár a gabnatermesztést nem főczikknek tartják) hogy 15—16 magról középvonalban beszélgetek, és ha egy zsák krumplitól 13 — 14 nem terem, már sopánkodnak, a bohók négy zsák krumplitól pedig 30 foknyi borszeszt tudnak előállítani. Ha juhnyájaiknál 100 közül három megdöglik, már összejön a bizottmány, vizsgálandó, mi oka lehet eme szörnyű döglésnek ; és ha a tiszt gondatlansága vagy együgyüsége az oka, azonnal kikürtölik a hírlapokban. — Ők 100 holdon 1000 juhot tudnak eltartani, holott nálunk,megfordítva, ezer holdon alig tudunk eltartani százat, stb. és juthatott volna csak egy gr. Larisch rosnowici felügyelőjével azon eladáshoz, mit adott volna a meghalt gr. Illésházy uradalmaiért?! De ha mindjárt az átadás napján a megintéssel jelentek volna meg nála, és 15 nap múlva a megidéztetéssel, elszaladandott, mert ők illyesmitől rettegnek mint a tűztől. Hová juthat az ipar szabad földön, bizonyítja az, miszerint az élő gr. Larischek apja magát híres gazdának tartá, és mivel uradalmain oda tudott eljutni, hogy 10,000 juha, 400 jármos ökre, és 60 igás lova volt, mindig szokta volt mondogatni „szeretném azt a gazdát látni, ki többet tudna tartani“, az élő gróf pedig mostanában 30,000 juhot, 1200 jármos ökröt, és 400 igás lovat bir ugyanezen uradalmakban, robotja majdnem semmi sincs, jobbágya mind fölszabaditá magát, (mert ha a helység földének harmadát az uraságnak engedi, örökre felszabadittatik) s ezáltal az uraság, bár robotját elveszté, sok földet nyert, miért sok bérest tart, mi által a munka sokkal helyesebb. — Nálok nincs ugar, nincs legelő, azaz, mit mi pascuumnak nevezünk; ezeket ők nevezik, honnan azon anecedota eredt, melly szerint, midőn egy magyar gazda a külföldön gazdaságfölötti beszélgetésbe ereszkedett, természetesen előhozván az ugar nagy hasznát és szükségét, meg a legelőnek : (szerintünk nem sokat ér a jószág, mellyen kevés a pascuum) egy hetyke porosz, ki effélék hallását alkalmasint elunta, belevágott, mondván : „Hören Sie mal’, ich glaube bei Ihnen liegt alles in Brache, oder höchstens in der Kindheit.“ De tekintsünk még tovább Némethon belsejébe, Würtemberg, Szászország, Hessen tartományokba, Belgiumba, hol a pénz már olly olcsó, hogy a tőkepénzes 2 pettel megelégszik, és a vevő már egy negyed pétőfi nyereségre veszi a jószágot, és így calculálni kénytelen. Boldog Isten! azt állítani, hogy itt már drága a birtok és azon, hogyha az ősiség eltöröltetnék, drágább avagy olcsóbb lesz-e? kételkedni ! Hiszen még a vásárom is, ha sok vevő van, mindjárt földdrág ára annak, mi kerestetik. Vegyük csak azt, hogy eddig a rop-