Századunk, 1845. január-június (8. évfolyam, 1-52. szám)

1845-03-04 / 18. szám

143 tátik); a történet mutat státusokat, hol a censura­­alatt a sajtó szabadabban mozog, mint ahol a sajtószabadság alkotmányiig biz­tosíttatott; tovább az is bizonyos, hogy ha valamelly országban eddig igen szigorú censura uralkodott, a józan politica attól a sajtószabadságra nem egyszerre, hanem csak fokonkinti átmene­teit tanácsol. A censurának elrendezése. Ha a statusban censura szükségesnek találtatik, azt czélsze­­rűen kell elrendezni, hogy t. i. egy részről a veszedelmes elvek terjedése ugyan gátoltassék, de más részről a valódi művelődés ha­ladásának akadály ne tétessék; ezen két eredménynek elérésére pedig kívántatik : 1- er. Hogy censoroknak (akár azok egyesek legyenek, akár egész testületet képezzenek), csak ollyanok választassanak, kik tu­lajdonságaiknál fogva olly hivatásnak megfelelhetnek. 2- or. Több fokozatú censori testület felállítandó, hogy az al­sóbb censor határozatával nem elégülő sró­­ratát felsőbb censori testület ítéletének alábocsáthassa. 3- or. A censorok hatásköre mind a belföldön nyomtatandó, mind a külföldön kiadott munkák iránt lehetségig legpontosabban meghatároztassék. filuipar rugója. A föld táplál és tart el mindent, mi az álladalomban létezik; a földmivelés tehát egyedül az, mire főfigyelmünket fordítnunk szükséges, hogy általa a polgári társaság ne csak tovább is fönáll­­hasson, hanem gyarapodjék és léte boldogittassék. Igen visszatet­sző, sőt megfoghatlan, hogy a gazdaság, melly az európai álladal­­mak legelső, legnagyobb, legfontosb támasza, nemcsak kevésbé vé­tetik, hanem elhanyagolt állapota egészen parasztok kezére s íté­letére bizatik, mi­által az ahhoz szükséges gazdasági műipar sem fejlődhetik ki. Az álladalomban minden papi, világi s katonai hivatalnokok és tisztviselők, kik szinte csak a földmivelés jótékonyságából élhet­nek, szolgálati buzdításuk végett különféle kitüntetések, czímek, sőt gyakran bizonyos mennyiségű nyugdíjjal összekapcsolt rendek­kel is diszesittetnek: a mezei­ gazda pedig, kinek szorgalmától min­dennapi kenyerünket mindnyájan várjuk, s a ki az álladalomnak legszükségesb oszlopa, semmi különös figyelemre nem méltatik; mi az igazságos nézetekkel valóban meg nem egyeztethető, ki­vált midőn a műipart a gazdaság által legbuzgóbban előmozditan­­dónak látjuk. Ha arra­ termett észdus és több évi gyakorlat által voltakép kiképzett gazda a földet lecsapolások, vagy haszontalan bokrok és csalitok kiirtása váltal jó rétekké, vagy a mivelésre alkalmasbbá alakítja, a hiába hevert kártékony homokos tájékokat hasznos nö­vényekkel beülteti, legelő használása helyett a marhát jászlón ete­tésre fogja, s az ártalmas ugarozást teljesen megszünteti; nem­különben sely­emtenyésztéshez megkivántató szederfákat és czu­­korgyártáshoz szükséges répát ültet, mind­ezek által az álladalom­nak onnan is hasznos jövedelmet idéz elő, hol még semmi sem termett, és magát a földet minőségében szaporitni képes. őszintén kérdjük: „milly jutalmat érdemelne az előszámlált jelességekkel biró , érdemteljes gazda, kinek tudnillik tiszteletet gerjesztő mun­kássága a közönségnek, következőleg magának az álladalomnak is legnagyobb javát előmozdítja?“ És kérdésünk után hasonló őszinte­séggel feleljük , miszerint világszerte alig tudunk példát felhozni, hogy az említett érdemekkel fénylő gazda amaz érintett álladalmi jutalmakban részesült volna.­ ­§45-ik évi adagok. (Folytatás) Boldog nemzet, mellynek részrehajlatlan történetkönyve a hajdant nem lelketlen, száraz idővetési adatok, hanem lelkes, szép­­tettü vonatokban tüntetheti elő, így a remek festeményen a dicső­ült elődök kedves képei ragyognak, kik az aranykor hajnalát föl­derítették, s az ész, iz, ipar és erkölcsnek szentelt éveiken át örök diszti gyümölcsöket termesztenek. Boldog nemzet, hol a jeles ivadék szent kötelességének tartja, a nagyemlékezetü ősök magas nyomdokin lebegni, s lelkesedve működik, a jelenben, a dicső múltnak tökély mosolygó napját déli pontjára emelni. Üdv az illy nemzetnek! Nála lángban kél minden, lángban születik a legtisztább honfi-érzelem, lángban tenyészik a hatályos­­tényező!!! Valamint azonban a természetben időrül időre napfogyatko­zások történnek; úgy fordulnak elő a legfénylőbb nemzetek életé­ben korszakok, mellyekben köd, homály, sötétség ereszkedik alá, s mind az, mi­előbb ünnepileg piroslék, feketére változik. Illy balsorsu korszakok távoztatására legbiztosb óvószerek , „szeretet, barátság, egyetértés a nemzet fiai közt; a testvérileg összeforrottak rendületlen hűsége király és hon iránt; jellemszi­lárdság, törvényhez­ ragaszkodás, igazságszolgáltatás, gyakorlati ész, józan értelem, velős ítélet, kellő felvilágosulás, tiszta lélek, nemes szív, nyugott kedély, csöndes önviselet, ártatlan vallásos­ság, buzgó szorgalom, igyekezet, ipar, tudományosság, jó izlet, mű­veltség, s mindazon erények, mellyek embert istenhez hason­lóbbá tehetik.** ******* Korszakunk jelleme az ujitásvágy, mellynek forrása a büsz­keség. Kiki a maga eszének tengelye körül szeretné a világot for­gatni, mert úgy képzelődik, hogy az ő ötletei legjobbak. Ezek a közjó palástja alatt lappangó kevély önzők minden régiség iránt tiszteletlenséggel viseltetnek, és csábigéik ostromával leginkább a zárdák ellen harczolnak. Ők minden halandót a korszellem bábjává akarnának változtatni, s megfogni nem képesek, hogy koránsem a hely és ruha teszik az embert, hanem ez azokat; és hogy gyakran a világ zajától elrejtett szögletben az igen egyszerű öltözet szép lel­ket és nemes szívet födöz. A szűkkeblüségtől tiszta, méltányos, józan hazafi tisztelete­­seknek tartja azon társulati komoly hajlékokat, mellyek magas ke­rítésein a külhoni divatbolondság soha át nem hatott, és a menyek­nek igénytelen lakói idegenbe szaladgálni nem szoktak, a magyar pénzt hasztalan fecsérlendők, s honunk gyalázatára adósságokat rakandók. De zárdáink igenlegesen is az ország gazdagsága növelésére működnek , és most szeretném , ha a magyar védegylet minden taga szavaimat hallhatná! „A capucinusoknak tatai, s a ferencziek­­nek esztergomi zárdájában királyi kizáró szabadítékos posztógyár létezik. Eszerint ezek a hazában, és azok nem­csak a hazában, hanem még Austriában levő társaikat is egye­dül magyar posztóval látják el.“ Valóban méltó figyelmet, kellő megbecsülést érdemelnek az idéztem nyugalmas szerzetesek, kik az alkotmányszerü, jó­tékony védegyletnek mind feltalálói, mind rendületlen hívei. Egyszersmind legtisztább, legőszintébb fiúi hálával tartozunk atyai kormányunknak, melly honunkban a törvényes iparko­­­dást erőteljesen pártolni kegyeskedik. * ******* (Folytatása következik.­ Pozsonyban. Alapitá és szerkeszti Orosz József. — Nyomtatja Schmid Antal. ] 144 Valóban méltó volna, hogy az álladalom első, legfontosb, legszükségesb támasza, az ügyes gazda is kitüntessék s kellőleg megjutalmaztassék. Annyival is inkább, mivel a műiparnak, vala­mint bármi más hivatalnak, egyedül a kitüntetés s kellő megjutal­­mazás lehet buzdító emeltyűje s hathatós rugója. Egy hazafi.

Next