Századunk, 1845. január-június (8. évfolyam, 1-52. szám)
1845-03-04 / 18. szám
143 tátik); a történet mutat státusokat, hol a censuraalatt a sajtó szabadabban mozog, mint ahol a sajtószabadság alkotmányiig biztosíttatott; tovább az is bizonyos, hogy ha valamelly országban eddig igen szigorú censura uralkodott, a józan politica attól a sajtószabadságra nem egyszerre, hanem csak fokonkinti átmeneteit tanácsol. A censurának elrendezése. Ha a statusban censura szükségesnek találtatik, azt czélszerűen kell elrendezni, hogy t. i. egy részről a veszedelmes elvek terjedése ugyan gátoltassék, de más részről a valódi művelődés haladásának akadály ne tétessék; ezen két eredménynek elérésére pedig kívántatik : 1- er. Hogy censoroknak (akár azok egyesek legyenek, akár egész testületet képezzenek), csak ollyanok választassanak, kik tulajdonságaiknál fogva olly hivatásnak megfelelhetnek. 2- or. Több fokozatú censori testület felállítandó, hogy az alsóbb censor határozatával nem elégülő sróratát felsőbb censori testület ítéletének alábocsáthassa. 3- or. A censorok hatásköre mind a belföldön nyomtatandó, mind a külföldön kiadott munkák iránt lehetségig legpontosabban meghatároztassék. filuipar rugója. A föld táplál és tart el mindent, mi az álladalomban létezik; a földmivelés tehát egyedül az, mire főfigyelmünket fordítnunk szükséges, hogy általa a polgári társaság ne csak tovább is fönállhasson, hanem gyarapodjék és léte boldogittassék. Igen visszatetsző, sőt megfoghatlan, hogy a gazdaság, melly az európai álladalmak legelső, legnagyobb, legfontosb támasza, nemcsak kevésbé vétetik, hanem elhanyagolt állapota egészen parasztok kezére s ítéletére bizatik, miáltal az ahhoz szükséges gazdasági műipar sem fejlődhetik ki. Az álladalomban minden papi, világi s katonai hivatalnokok és tisztviselők, kik szinte csak a földmivelés jótékonyságából élhetnek, szolgálati buzdításuk végett különféle kitüntetések, czímek, sőt gyakran bizonyos mennyiségű nyugdíjjal összekapcsolt rendekkel is diszesittetnek: a mezei gazda pedig, kinek szorgalmától mindennapi kenyerünket mindnyájan várjuk, s a ki az álladalomnak legszükségesb oszlopa, semmi különös figyelemre nem méltatik; mi az igazságos nézetekkel valóban meg nem egyeztethető, kivált midőn a műipart a gazdaság által legbuzgóbban előmozditandónak látjuk. Ha arra termett észdus és több évi gyakorlat által voltakép kiképzett gazda a földet lecsapolások, vagy haszontalan bokrok és csalitok kiirtása váltal jó rétekké, vagy a mivelésre alkalmasbbá alakítja, a hiába hevert kártékony homokos tájékokat hasznos növényekkel beülteti, legelő használása helyett a marhát jászlón etetésre fogja, s az ártalmas ugarozást teljesen megszünteti; nemkülönben selyemtenyésztéshez megkivántató szederfákat és czukorgyártáshoz szükséges répát ültet, mindezek által az álladalomnak onnan is hasznos jövedelmet idéz elő, hol még semmi sem termett, és magát a földet minőségében szaporitni képes. őszintén kérdjük: „milly jutalmat érdemelne az előszámlált jelességekkel biró , érdemteljes gazda, kinek tudnillik tiszteletet gerjesztő munkássága a közönségnek, következőleg magának az álladalomnak is legnagyobb javát előmozdítja?“ És kérdésünk után hasonló őszinteséggel feleljük , miszerint világszerte alig tudunk példát felhozni, hogy az említett érdemekkel fénylő gazda amaz érintett álladalmi jutalmakban részesült volna. §45-ik évi adagok. (Folytatás) Boldog nemzet, mellynek részrehajlatlan történetkönyve a hajdant nem lelketlen, száraz idővetési adatok, hanem lelkes, széptettü vonatokban tüntetheti elő, így a remek festeményen a dicsőült elődök kedves képei ragyognak, kik az aranykor hajnalát földerítették, s az ész, iz, ipar és erkölcsnek szentelt éveiken át örök diszti gyümölcsöket termesztenek. Boldog nemzet, hol a jeles ivadék szent kötelességének tartja, a nagyemlékezetü ősök magas nyomdokin lebegni, s lelkesedve működik, a jelenben, a dicső múltnak tökély mosolygó napját déli pontjára emelni. Üdv az illy nemzetnek! Nála lángban kél minden, lángban születik a legtisztább honfi-érzelem, lángban tenyészik a hatályostényező!!! Valamint azonban a természetben időrül időre napfogyatkozások történnek; úgy fordulnak elő a legfénylőbb nemzetek életében korszakok, mellyekben köd, homály, sötétség ereszkedik alá, s mind az, mielőbb ünnepileg piroslék, feketére változik. Illy balsorsu korszakok távoztatására legbiztosb óvószerek , „szeretet, barátság, egyetértés a nemzet fiai közt; a testvérileg összeforrottak rendületlen hűsége király és hon iránt; jellemszilárdság, törvényhez ragaszkodás, igazságszolgáltatás, gyakorlati ész, józan értelem, velős ítélet, kellő felvilágosulás, tiszta lélek, nemes szív, nyugott kedély, csöndes önviselet, ártatlan vallásosság, buzgó szorgalom, igyekezet, ipar, tudományosság, jó izlet, műveltség, s mindazon erények, mellyek embert istenhez hasonlóbbá tehetik.** ******* Korszakunk jelleme az ujitásvágy, mellynek forrása a büszkeség. Kiki a maga eszének tengelye körül szeretné a világot forgatni, mert úgy képzelődik, hogy az ő ötletei legjobbak. Ezek a közjó palástja alatt lappangó kevély önzők minden régiség iránt tiszteletlenséggel viseltetnek, és csábigéik ostromával leginkább a zárdák ellen harczolnak. Ők minden halandót a korszellem bábjává akarnának változtatni, s megfogni nem képesek, hogy koránsem a hely és ruha teszik az embert, hanem ez azokat; és hogy gyakran a világ zajától elrejtett szögletben az igen egyszerű öltözet szép lelket és nemes szívet födöz. A szűkkeblüségtől tiszta, méltányos, józan hazafi tiszteleteseknek tartja azon társulati komoly hajlékokat, mellyek magas kerítésein a külhoni divatbolondság soha át nem hatott, és a menyeknek igénytelen lakói idegenbe szaladgálni nem szoktak, a magyar pénzt hasztalan fecsérlendők, s honunk gyalázatára adósságokat rakandók. De zárdáink igenlegesen is az ország gazdagsága növelésére működnek , és most szeretném , ha a magyar védegylet minden taga szavaimat hallhatná! „A capucinusoknak tatai, s a ferenczieknek esztergomi zárdájában királyi kizáró szabadítékos posztógyár létezik. Eszerint ezek a hazában, és azok nemcsak a hazában, hanem még Austriában levő társaikat is egyedül magyar posztóval látják el.“ Valóban méltó figyelmet, kellő megbecsülést érdemelnek az idéztem nyugalmas szerzetesek, kik az alkotmányszerü, jótékony védegyletnek mind feltalálói, mind rendületlen hívei. Egyszersmind legtisztább, legőszintébb fiúi hálával tartozunk atyai kormányunknak, melly honunkban a törvényes iparkodást erőteljesen pártolni kegyeskedik. * ******* (Folytatása következik. Pozsonyban. Alapitá és szerkeszti Orosz József. — Nyomtatja Schmid Antal. ] 144 Valóban méltó volna, hogy az álladalom első, legfontosb, legszükségesb támasza, az ügyes gazda is kitüntessék s kellőleg megjutalmaztassék. Annyival is inkább, mivel a műiparnak, valamint bármi más hivatalnak, egyedül a kitüntetés s kellő megjutalmazás lehet buzdító emeltyűje s hathatós rugója. Egy hazafi.