Századunk, 1845. január-június (8. évfolyam, 1-52. szám)

1845-04-22 / 32. szám

249 250 De tegyük félre a politikai czikkeket s tekintsük át egy kissé közelebbről a többi hírlapi közleményeket egész kiterjedtségük­ben. Hírlapjaink nevei: Hírnök, Híradó, Hírlap, Újság, Jelenkor, s valamennyien ugyancsak híreket, újságokat, jelenkori dolgokat közölnek, de bár én hiszem, miszerint jó is, szép is, szükséges is mindazokat közzé tenni, miket közzé tesznek, mégis kérdem:­­valljon e közlemények megfelelnek- e az olvasó­közönség többsége, várakozásának? nem tekinti-e azoknak nagyobb részét valódi meddőségnek? E kérdés távolról sem olly meddő, mint tán né­­mellyek hinni szeretik, s én erősen hiszem, sőt mondhatom, ta­pasztalásból tudom, hogy az olvasó­közönség nagyobb részének véleményét fejezem ki, midőn állítom, hogy az a közlemények na­gyobb részét meddőknek tartja. Vegyük csak a megyei tudósításokat. Ha azokból a beveze­tést, a távolról sem őszinte hálakodó üdvözléseket, glicseriákat, némelly, soha életbe nem lépendő határozatokat, csipkedéseket, recriminatiokat, gúnyolódásokat, fölirásokat s aztán a tudósí­tások befejezéseit kivesszük: valljon mi marad még bennök ? Ritka s kevés kivétellel, semmi. Legyen szabad egy példával élnem. B. megye közgyűlésében pár száz úr arról tanácskozott fél napig: vallyon vannak e kebelében törvényeinkkel összeüt­köző egyletek? A határozat jön: nincs. Miután én öt hír­lapot olvasok, igen természetes, hogy ugyanezen egy megyének ugyanazon egy határozatát már ötször olvastam, miután pedig még negyvenöt megye határozand így, természetesen ugyanazon hatá­rozatot minden megyéről külön még ötször, s így ugyanazon dol­got legalább kétszáz­ötvenszer leszek kénytelen elolvasni. 10 l­) Ez már mégis egy kissé sok! Illy béketűrése alig lehet sok embernek. Nem csoda tehát, ha azon száz hírlapolvasók közöl, kiket kérde­zek, hogyan tetszenek nekik a megyei tudósítások? épen ki­­lenczvenen felelek, nagyon meddők. Szerencse, hogy jobbára uraink, kiknek nincs más dolguk, tanácskoznak folyvást illy dol­gokról, különben megjárná szegény hazánk, ha a köznép is foly­vást üres tanácskozásokban töltené el drága idejét. 11) Ha már most a sok gyáregyesületek, műiparegyesületek, gazdasági egyesületek, zeneegyesületek, társulatok, kisdedóvó in­tézetek, casinók stb. stb. hosszú alapszabályait, leírását tekintjük: ezekről száz közül pláne 95-en állítják, hogy meddők. 12) Hát mit mondjak még a színházi relatiokról? Ezek még di­vatlapban is alig tűrhetők, mert ki az előadásokon jelen van, az úgyis látja, tudja, ki, hogyan s mit játszik, a távol levő politicai lapok olvasói pedig egyhangúlag azt mondják: k.........ugjok ne­kik! Szánandók valóban hirlapszerkesztőink, midőn illy tudósí­tások közlése végett ostromoltatnak s érdekesebbek hiányában kö­zölni kénytelenek! Ő de sok újságok történnek ,gyakran csak egy nyomoru falucskában is, mellyeket a közönség százszorta szive­sebben olvasna; de fájdalom, nincs ember, ki azokat a szerkesztő urakkal tudatná. 13) ^ Tudom mindezekre az a felelet: könnyű igy hadarászni, de érdekesebbeket kívánni nem lehet, azonban mégis meg vagyok győződve arról, miszerint az olvasó­közönségnek nagyobb része a jelen, bár érdeknélküli czikkemet is szívesebben olvasandja, mint bármilly tudományos verstan vagy Newton solaris systemajáróli ér­tekezést, mert illyesek inkább könyvbe vagy folyóiratba mint poli­tikai lapba valók.14) No de miután mindezeken segitni nem lehet, csak azt mondom, hogy nekem legkedvesebb lapom az, mellyel legelőbb, legrendesebben kapok, melly legolcsóbb s leggyorsabban közöl legtöbb fris újságokat, s mellynek végén legkevesebb hirdet­ményeket, mellyek természetesen a századik olvasót sem érdeklik, látok. No de a hirdetmények is kedvesek egyvalakinek. A sok s hosszú beszédnek az a vége, hogy én is némelly meddő dolgokat akarok e lapokban — a szerkesztőség engedel­mével közrebocsátani. 15) Miután én is béketűrő valók, talán sze­rénytelenség nélkül kivonhatom, hogy mások is az én meddősége­imen ne boszankodjanak. 16) Meddők lesznek közléseim már csak azért is, mert a politicába bele­vágnak. No de az utolsó helyet Századunkban tán már csak azért is megérdemlendik, mert előre kinyilatkoztatom, miszerint nyomban fölhagyandok velök, mihelyt tapasztalni fogom, hogy valaki boszankodik miattok. 17) Valaki. 10) Bár mindig ugyanazon határozatot olvasná értekező úr Magyar s a kapcsolt országok minden törvényhatóságaiból, mit egyből olvasott, az csak óhajtható nem pedig bosszantó volna ; mert igy az egy­esség terén gyors léptekkel haladhatnánk a kitűzött czél felé , s hogy med­dők a megyei tudósítások, oka csak az lehet, hogy a megyékből sem­mi örvendest nem hallhatunk : visszavonás, pártérdek s hiúság szövi át magát a megyei élet tömkelegén , s utoljára is a közügy esik a mi­­notaurus áldozatául. Legyenek csak honfi kebelből eredt intézkedé­seknek derítő eredményei, fogjon csak egyszer mindenki baráti kezet a hon fölvirágoztatására, majd meglátandjuk, hogy nem lesznek ér­dektelenek a megyei közlések. Szerk. ll) Hát mig hírlapot nem olvastak s nem tanácskoztak és nem vitatkoztak ugyan mit tettek? Agarásztak, farsangoltak, kártyáztak, poharaztak vagy aludtak ugy­e? Valljon mellyik volt hasznosabb státusgazdasági tekintetben ?­­ Szerk. i­­) Adja a magyarok Istene , hogy három teljes esztendeig minden poli­tica­ lapok hasábjainak fele újonnan alapult gyárak s czélszerű egye­sületek alapszabályait közölhessék , mert csak igy remélhetjük valaha, hogy a hírlapi közlések örvendetesek leendenek. Szerk.­­ Leleplezések. III. Kérem a­ tiszt. olvasót, legyen egy kis béketűréssel, hogy olly sokat bajlódom saját személyemmel, hiszen remény­em, hogy ez alkalommal már elvégzem dolgomat ezekkel az emberekkel. Mint első számú czikkemben említem, Petőfi (­eredetileg Petrovics) Sándor megtámadására válaszoltam, s azt a Divatlap szerkesz­tőjének el is küldtem. És azt hiszi talán valaki, hogy megtá­madásra vonatkozó feleletet közlölte? Ó, az nagyon csalatko­zik! A pesti divatlap csupán olly czikkeket közöl (és ezeket már más lapokból is átveszi, mint példa a Jelenkorból), mely­­lyekben neki tömjéneznek, s mély hódolattal emelik ki az ő, és kedves pártfogoltja bokros érdemeit. A helyett ő inkább követke­ző szavakkal utasította azt vissza: „Sz. Lajosnak Petőfit érdeklő feleselése nem közölhető (!?!?!?), miután Petőfi nem nyilvánitá azt, hogy Sz. úr volna verseinek hirnöki bírálója stb. És ehhez a Pesti Divatlap lógósa következő megjegyzést­ tesz: „Ugyan szer­kesztő úr, mért nem tette ki már ennek az embernek a nevét? Ha tudná ön, mint vásik arra joga, hogy nevét nyomva lássa! — Petőfi.“ Tehát válaszom nem volt közölhető. Ej, ej, édes szerkesztő úr, valóban nem? És miért? ha szabad kérdenem. Tán csak bi­zony azért, mert ez által az ön által ámizgatott közönségnek meg­nyíltak volna szemei, hogy nem mind arany, a­mi fénylik, és önök szerelmetes Petőfijével v. Petrovicsával ellenvetéseimre nem tud­tak volna felelni? de könnyű akkor polemizálni, ha az ellenfél— ,3) Nincs bizony, s ez csak részvétlenségünket tanúsítja minden köz­ügyét érdeklő események iránt. Szerk. -Némellyek meg szeretik az illy tudományos értekezéseket, s ez okból nyitottak a szerkesztők külön rovatot azok részére, jól tudván azt, hogy mennyire különbözők az emberek igényei. Szerk.­­*.*) Szívesen adunk helyet értekező úr közléseinek. Szerk. :6) Isten mentsen! ... Szerk­.T) Sokkal felvilágosodottabb s loválisabb már ma a világ mint sem vala­kinek véleményéért bosszankodnék, vagy azt tűrni nem akarná , foly­tassa azért Valaki úz értekezését, a Századunk hasábjai nyitva ál­lanak számára. Szerk.

Next