Századvég, Új folyam, 57. szám - Intézmény (2010)
INTÉZMÉNY A diszkurzív institucionalizmus elméleti és empirikus lehetőségeinek realizálása szempontjából mindenképpen a nyelvileg is formált mindennapi értelmezések vizsgálata tűnik a jól járható útnak, hriszen nem egy strukturalista jellegű általános társadalomelméletet próbálunk írni, hanem a társadalom és a politika empirikus valóságának elméleti igényű megragadására törekszünk, nem kiiktatva ebből a nyelvi jelenségeket. Ez pedig határozottan igényli a megtapasztalható „felszín" iránti érzékenységet, aminek kettős következménye van: egyrészt annak tudomásul vételét, hogy az empirikusan is elérhető diskurzus vagy szöveg nem eleve a (mate)realitás leple vagy lényegtelen felszíne, hanem a társadalmi-politikai valóság létrehozásának konstrukciós eszköze, másrészt viszont sohasem a nyelv mint olyan beszél és cselekszik, hanem mindig az emberek.