Szcenárium, 2017 (5. évfolyam, 1-9. szám)
2017-03-01 / 3-4. szám
papírra vetettünk, illetve már azt megelőzően, a debreceni korszakban, de már a Nemzeti Színház vezetésére kiírt 2002-es első pályázatunkban is megfogalmaztunk. Azt tudniillik, hogy hidakat építsünk és hitet adjunk ebben a mindent iróniával, cinizmussal kezelő világban. A magyar színházi életben, talán a mi erőfeszítéseinknek is köszönhetően, ma már nem olyan erős az alkotói energiákat elsorvasztó igazodási kényszer. S a nemzetköziségünkkel, a nyitottságunkkal talán irányt is mutatunk. - Összevethetőre a Nemzeti Színház filozófiája azzal, amit az idei MITEM-en látni fogunk. Alapvetően olyan színházakat hívunk, akik komolyan veszik magukat. Lehet, hogy nem mindenben ugyanazt vallják, mint mi, de nagyon komolyan veszik a színház szerepét a társadalom, a közösség formálásában, hisznek abban, hogy a színház által alakítható az a közeg, amelyben élnek, és komolyan veszik a színház művészetét is. A régi nagy színházi nyelvújítókhoz való visszatérés, és az új gondolatokra való törekvés egyaránt jellemzi őket, egy lehetséges szintézis jegyében. - Nekem azt tűnt fel, hogy az idén dominánsan a nemzeti klasszikusok és az európai nagy témák lesznek jelen. Ez nem lehet véletlen. Úgy gondolom, most egy olyan időszak jött el, amikor az igazán jelentős alkotók nagy témákhoz nyúlnak újra. Ezt megelőzően a posztmodern relativizáló szemlélete nem kedvezett ezeknek az abszolút értékeknek, de most ezen a téren egy üdvözlendő léptékváltás tanúi lehetünk. "...We Are Witnessing a Welcome Change at Scale" Attila Vidnyánszky Is Interviewed by Zsolt Szász The Director of the Nemzeti Színház (National Theatre), general manager and stage director Attila Vidnyánszky, put on three very impressive productions in the 2016/17 season, namely Crime and Punishment at the Alexandrinsky Theatre in St. Petersburg last autumn; in his theatre Tóth Ilonka (Ilonka Tóth), which premiered in Warsaw on 23 October 2016, the sixtieth anniversary of the outbreak of the 1956 revolution; and Csíksomlyói passió (Passion Play of Csíksomlyó), a co-production with the Nemzeti Táncszínház (National Dance Theatre), which opened on 10 March this year. It transpires that these seemingly different productions are connected by the personal search of the director, the motifs of sacrifice and martyrdom inherent in all three stories as well as the gesture of man turning towards the sky. There is a need to do something for the world, for the community, which he hopes may be able to overcome the current cultivation of living for ourselves. Attila Vidnyánszky is predicting a paradigm shift in this field. He sees the change at scale which is observable in the international theatre scene and is also reflected in the programme of this year’s MITEM, a result of the dominance of grand narratives, as a sign of that. IV. Madách Nemzetközi Színházi Találkozó IV. MADÁCH NEMZETKÖZI SZÍNHÁZI TALÁLKOZÓ Nemzeti Színház Budapest 2017. április 12-30. Világhírű rendezők, ünnepelt előadások 107