Szeged és Vidéke, 1904. július (3. évfolyam, 209-236. szám)
1904-07-03 / 211. szám
Szeged, 1904. vasárnap, Július 3. SZEGED ÉS VIDÉKE. Hogy milyen a szép asszony ? Eh, ne vágjunk olyan sietve bele a dolog közepébe. Lassabban a testtel. Előbb feleljünk arra a kérdésre, hogy ugyan milyen általában a női szépség. Helyesebben próbáljuk csak meg a válaszadást, mert mindenkit egyaránt kielégítő feleletet erre a kérdésre emberfia még nem adott. Plato például nagyot káromkodott, amikor meginterpellálták ebben az ügyben. Csak a vak kérdezhet ilyet, mondta dühösen. Aristoteles a valóság remekének, Voltaire a szellem esszencziájának tartotta a szépet. René Francois pedig, holott a szép asszony fogalma felől sok és édes gyakorlati tapasztalata volt, kénytelen bevallani, hogy nem tudja meghatározni a női szépséget. Igaza van. Az alföldi magyar leginkább a barnát, a hegyvidéki a szőkét szereti. Dél felé a soványabbja, észak felé a kövérebbje tetszik jobban. A most háborúskodó japán meg azt szereti a nőben, ha kicsik a szemei, eltorzultak a lábai, törpe az orra és előreugró az álla. A labradori asszony akkor tetszik az urának, és érdemes megjegyezni, hogy labradorban csakis a férjének akar ám tetszeni az asszony, ha a foga fekete, ellenben a hajuk fehér. Azonban nemcsak a fej, hanem a nőt egyébként is más és más alakban tartják szépnek a világ minden részén. Persze Pallas Athénének, a klasszikus szépség örökifjú öreganyjának nyugodt formái ésAphrodite asszonyosan telt alakjának gömbölyűsége is érdekesen változó még a klasszikus női szépség pázsitján is. Aztán Artemis karcsúsága is más. Bezzeg innen Heretu érettségéig megint nagy az ugrás a klasszikus szép asszonyok történetében. Akik azt állítják, hogy kivesztek ezek a klasszikus szépségek, azok tévednek. Nemcsak képben, kőben, írásban maradtak meg, hanem csodálatosan átöröklött és megújhodott eleven formákban. A mai modern női szépség általában és a szép asszony különösen nem a profil tökéletes szabályossága, hanem elsősorban testbeli ruganyossága, másodsorban lényén elomló grácziája és harmadsorban szép arczbőre miatt érdemel esztétikai csodálatot. Ma már helytelen megmaradni azon az állásponton, hogy első a szép asszonyon a szép arcz. Dehogy is. Sőt tovább megyek : meg merem kockáztatni azt az ellátásomat, hogy nemcsak hogy nem nélkülözhetetlenül szükséges jellemzője a szép arcz a szép asszony univerzál-típusának, hanem, hogy csupán akkor igazán szép a női arcz, ha van benne valami rendellenes, bizonyos antimetria. ."Aki nem hiszi el, hogy igazam van, az nézzen csak meg egy olyan asszonyt, akinek túlságosan szabályos minden irányban az arcra, mit cselekszik ez? Mindig oldalt és mindig úgy választja el a haját, hogy arczkifejezésének bizonyos fokú rendszertelenséget, abnormis fajtájú jellegzetességet kölcsönözzön. Vagy pedig nézze meg az olyan aszszonyt, aki szépségtapaszokat ragaszt a képére, várjon nem azért cselekszi-e, hogy bizonyos hibákat csináljon ott, mégpedig akarva, erőszakkal és tudatosan, ahol dőzsöl a részek arányossága. De feleslegesnek tartom annyit foglalkozni általában ma már a női arccal, mint az asszonyszépség legfőbb tényezőjével. Vallom és hiszem , az ensemble asszonyi szépség az igazi. Ha az összbenyomás gyönyörködtető, minden rendben van. Láttam én már hibás testű emberrpointos, filigrán, gömbölyű, fekete és szőke asszonyt vegyesen. Ha nem is volt az az egyik szép, kifogástalan volt náluk az ensemble szépség, ami a vénasszonyt éppúgy széppé teszi, mint a fiatalasszonyt. A leányokról itt szó nem eshetik, mert hiszen a leány az én véleményem szerint női szépség mikéntjére vonatkozó összes tételeit asszonykorában kezdheti csak érvényesíteni már természetszerűen is, tehát csak a valódi asszonyi szépség valósítását megelőző lelki momentumok és érzelmi alakulatok kívül esnek tárczám keretén. A modern, szép asszony főkelléke továbbá, hogy egyéni legyen, ne utánzott. Még talán inkább lehet csinált, amit maszkírozott. Sőt esetleg inkább legyen testileg. Lesben. Zsögöd, azaz hogy Grosschmid Benő egyetemi tanár úr névváltoztatási ügyét alaposan elintézte a magyar sajtó. A tragikomikus eset különössége első tekintetre abban jut kifejezésre, hogy a jogi stylusban és vezetéknév-kezelésben egyaránt különöz jogtanár nyilvános vezeklő iratában azt vitatta, hogy ősi magyar, hazafias családjához való tartozandóságának külső jelzése okából kellett 21 éves korában fölvett magyar nevét eldobnia és régi német nevét fölvennie. A furcsasága ennek az okoskodásnak abban van, hogy minél hazafiasabb érzésűek lesznek a tanár úr leszármazói, annál kevésbé fogják neki elhinni, hogy hazafias magyar érzésben méltó tagja volt a közös, büszke családnak. Megvallom, hogy én ezt a kérdést egészen más okból teszem most szóvá. Tudvalevő dolog, hogy a névmagyarosítási mozgalom az 1880 as évek elején lobbant föl az egész országban és maga a törvényhozás olyan nagy súlyt helyezett a mozgalom eredményességére, hogy a régi 5 fztos taksát eltörölte és egy koronás (50 krajczáros) bélyeggel ellátott kérvény benyújtásához kötötte a névmagyarosítás engedélyezését. Minthogy Zsögöd Benő ezúttal nem magyarosította, hanem németesítette a nevét, hazafias elégtételt sóvárgó lelkem az illetéktörvényekhez menekült, gondolván, hogy a német név fölvételét mégis csak megfizette valamiképen a tanár úr. Keservesen csalódtam. Ugyanaz a törvényszakasz, amelyet a névmagyarositási mozgalom szült, kilökte magából a nemzeti gondolatot és az 50 kros kedvezményt biztositotta a legszélsőbb kozmopolita szellem részére. Az 1881 : XXVI. t.-czikk 21. § ában ugyanis szó sincs névmagyarositásról, hanem szó van benne névváltoztatásról, szóról szóra így : „A névváltoztatást kérelmező beadványok 50 kr. bélyeg alá esnek“. Ezek szerint kétségtelenül igaza volt Grosschmid tanár úrnak. Ha ugyanis 50 krért ősi német nevet is lehet szerezni, akkor bolond az, aki ezért a drága pénzért magyar név után törekszik, mert hiszen a Tisza felé osztrák-magyar összbirodalom polgárára nézve a Lajtán innen is, túl is a német név sokkal jobban biztosítja az előrehaladást, mint a barbár magyar név . Egyébként Grosschmid Benő dr. egyetemi tanár úrról az igazsághoz híven föl kell jegyeznünk, hogy eddig még nem volt zsidó. * A közönség körében még mindig hallatszanak hangos disputák a Sibul testvérek ügyében keletkezett fölmentő verdikt miatt. A téma kétségtelenül gazdag, sőt kimeríthetetlennek látszik. A fölmentő verdiktek hatása alatt az esküdtszéki intézmény ellen való gyűlölködő hangulat már 1900-ban megindult országjáró körútjára. És ez ép úgy előre volt látható, mint a felmentő verdiktek szaporasága. A bűnösség kimondásánál ugyanis az esküdtek szabadon és vakon röpítik el a nyilat, anélkül, hogy tudnák, hol áll meg és milyen végzetes sértést ejt a vádlott szabadságán. Ezt a veszélyt a kérdés 359. §-ának második bekezdése hordja magában, amidőn kimondja, hogy súlyosító és enyhítő körülmények tekintetében az esküdtekhez kérdés nem intézhető. Ebben eltér csaknem valamennyi európai törvényhozástól a magyar bűnvádi rend s ez az oka annak, hogy az esküdtek idegenkednek a bűnösség kimondásától. Ha az esküdtnek semmi támpontja nincs arra nézve, hogy félév és tizenöt év között milyen büntetésben fog a bíróság megállapodni, akkor hajlandó inkább elengedni a büntetést, mert attól tart, hogy sokkal szigorúbb büntetést mond ki a bíróság, mint amilyet ő egyáltalán megengedhetőnek vél. Hogy mennyiben helyes a törvény intézkedése, arról nem akarok szólani, hanem csupán csak arról, hogy amennyiben ez a veszély fennforog, miként lehet azt ellensúlyozni ? Magával a bttkv. 92. §-ával és illetőleg annak helyes alkalmazásával. Mihelyst meg ',’1 ','1' vergyakorlatul számíttatik be. Ha a tényleges szolgálatban eltöltött idő 28 napnál tovább terjed, a többlet a második fegyvergyakorlat idejébe beszámítandó ; ha pedig ezen szolgálati idő legalább két hónapra terjed, az illetők még a harmadik fegyvergyakorlat alól is — amelyre a tartalékosok a védtörvény értelmében kötelezve vannak — mentesek.“ Látható tehát a törvényből, hogy a tényleges szolgálattétel soha sem fegyvergyakorlat, hanem mindig csak fegyvergyakorlatul számíttatik be, amely közjogi különbségnek gyakorlati jelentősége csak akkor tűnik ki, ha a most kéthónapi tényleges szolgálattételre behívott, tehát mind a három fegyvergyakorlat alól most már mentes tartalékosokat a király újból behívná tényleges szolgálattételre. Elméleti jelentősége pedig különösen abban domborodik ki, hogy a miniszternek kormányzati funkciója összecserélődik a király katonai felségjogával, tehát a nemzet felségkatonai jogainak a rovására a közös közjogi kormányzat jogai bővülnek. És habár a bécsi hadügyminiszternek ezen rendelete közjogunkba is ütközik, annyit talán mégis koncredálhatunk, hogy az nem annyira rosszhiszeműségből, mint inkább közjogi tudatlanságból esett meg. Nekünk azonban kötelességünk Bécsnek bármely közjogi csonkításai fölött különösen őrködni, mert elszomorító dolognak, úgyszólván a magyar közjog országos nemtudásának tartom, hogy a magyar sajtó lelkiismeretét és szellemi agyvelejét egy pillanatra sem érintette közjogunknak ezen legújabb bécsi csonkítása.