Szeged és Vidéke, 1904. július (3. évfolyam, 209-236. szám)

1904-07-03 / 211. szám

Szeged, 1904. vasárnap, Július 3. SZEGED ÉS VIDÉKE. Hogy milyen a szép asszony ? Eh, ne vágjunk olyan sietve bele a dolog közepébe. Lassabban a testtel. Előbb feleljünk arra a kérdésre, hogy ugyan milyen általában a női szépség. Helyesebben próbáljuk csak meg a válaszadást, mert mindenkit egyaránt kielégítő feleletet erre a kérdésre emberfia még nem adott. Plato például nagyot káromkodott, ami­kor meginterpellálták ebben az ügyben. Csak a vak kérdezhet ilyet, mondta dühösen. Aris­toteles a valóság remekének, Voltaire a szel­lem esszencziájának tartotta a szépet. René Francois pedig, holott a szép asszony fogalma felől sok és édes gyakorlati tapasztalata volt, kénytelen bevallani, hogy nem tudja meg­határozni a női szépséget. Igaza van. Az alföldi magyar leginkább a barnát, a hegyvidéki a szőkét szereti. Dél felé a soványabbja, észak felé a kövérebbje tetszik jobban. A most háborúskodó japán meg azt szereti a nőben, ha kicsik a szemei, eltorzultak a lábai, törpe az orra és előre­­ugró az álla. A labradori asszony akkor tetszik az urának, és érdemes megjegyezni, hogy labradorban csakis a férjének akar ám tetszeni az asszony, ha a foga fekete, ellenben a hajuk fehér. Azonban nemcsak a fej, hanem a nőt egyébként is más és más alakban tartják szépnek a világ minden részén. Persze Pallas Athénének, a klasszikus szépség örökifjú öreganyjának nyugodt formái és­­A­phrodite asszonyosan telt alakjának gömbölyűsége is érdekesen változó még a klasszikus női szépség pázsitján is. Aztán Artemis karcsúsága is más. Bezzeg innen Here­tu­ érettségéig megint nagy az ugrás a klasszikus szép asszonyok történetében. Akik azt állítják, hogy kivesztek ezek a klasszikus szépségek, azok tévednek. Nem­csak képben, kőben, írásban maradtak meg, hanem csodálatosan átöröklött és megújhodott eleven formákban. A mai modern női szép­ség általában és a szép asszony különösen nem a profil tökéletes szabályossága, ha­nem elsősorban testbeli ruganyossága, másod­sorban lényén elomló grácziája és harmad­­sorban szép arczbőre miatt érdemel esztétikai csodálatot. Ma már helytelen megmaradni azon az állásponton, hogy első a szép asszonyon a szép arcz. Dehogy is. Sőt tovább megyek : meg merem koc­­­káztatni azt az ellátásomat, hogy nemcsak hogy nem nélkülözhetetlenül szükséges jel­lemzője a szép arcz a szép asszony univer­­zál-típusának, hanem, hogy csupán akkor igazán szép a női arcz, ha van benne valami rendellenes, bizonyos antimetria. ."Aki nem hiszi el, hogy igazam van, az nézzen csak meg egy olyan asszonyt, akinek túlságosan szabályos minden irányban az arcra, mit cselekszik ez? Mindig oldalt és mindig úgy választja el a haját, hogy arczkifejezésének bizonyos fokú rendszertelenséget, abnormis fajtájú jellegzetességet kölcsönözzön. Vagy pedig nézze meg az olyan asz­­szonyt, aki szépségtapaszokat ragaszt a ké­pére, várjon nem azért cselekszi-e, hogy bi­zonyos hibákat csináljon ott, még­pedig akarva, erőszakkal és tudatosan, ahol dőzsöl a részek arányossága. De feleslegesnek tar­tom annyit foglalkozni általában ma már a női arc­c­al, mint az asszony­­szépség leg­főbb tényezőjével. Vallom és hiszem , az ensemble asszonyi szépség az igazi. Ha az összbenyomás gyö­nyörködtető, minden rendben van. Láttam én már hibás testű emberrpointos, filigrán, gömbölyű, fekete és szőke asszonyt vegyesen. Ha nem is volt az az egyik szép, kifogástalan volt náluk az ensemble szépség, ami a vén­asszonyt éppúgy széppé teszi, mint a fiatal­­asszonyt. A leányokról itt szó nem eshetik, mert hiszen a leány az én véleményem szerint női szépség mikéntjére vonatkozó összes tételeit asszonykorában kezdheti csak érvé­nyesíteni már természetszerűen is, tehát csak a valódi asszonyi szépség valósítását meg­előző lelki momentumok és érzelmi alakulatok kívül esnek tárczám keretén. A modern, szép asszony főkelléke továbbá, hogy egyéni legyen, ne utánzott. Még talán inkább lehet csinált, amit maszkí­rozott. Sőt esetleg inkább legyen testileg. Lesben. Zsögöd, azaz hogy Grosschmid Benő egyetemi tanár úr névváltoztatási ügyét alapo­san elintézte a magyar sajtó. A tragikomikus eset különössége első tekintetre abban jut kifejezésre, hogy a jogi stylusban és vezeték­név-kezelésben egyaránt különöz jogtanár nyilvános vezeklő iratában azt vitatta, hogy ősi magyar, hazafias családjához való tarto­­zandóságának külső jelzése okából kellett 21 éves korában fölvett magyar nevét el­dobnia és régi német nevét fölvennie. A furcsasága ennek az okoskodásnak abban van, hogy minél hazafiasabb érzésűek lesznek a tanár úr leszármazói, annál kevésbé fogják neki elhinni, hogy hazafias magyar érzésben méltó tagja volt a közös, büszke családnak. Megvallom, hogy én ezt a kérdést egészen más okból teszem most szóvá. Tudvalevő dolog, hogy a névmagyarosítási mozgalom az 1880 as évek elején lobbant föl az egész országban és maga a törvényhozás olyan nagy súlyt helyezett a mozgalom eredményes­ségére, hogy a régi 5 fztos taksát eltörölte és egy koronás (50 krajczáros) bélyeggel ellátott kérvény benyújtásához kötötte a névmagyarosítás engedélyezését. Minthogy Zsögöd Benő ezúttal nem magyarosította, hanem németesítette a nevét, hazafias elég­tételt sóvárgó lelkem az illeték­törvényekhez menekült, gondolván, hogy a német név föl­vételét mégis csak megfizette valamiképen a tanár úr. Keservesen csalódtam. Ugyanaz a törvényszakasz, amelyet a névmagyarositási mozgalom szült, kilökte magából a nemzeti gondolatot és az 50 kros kedvezményt biz­tosit­otta a legszélsőbb kozmopolita szellem részére. Az 1881 : XXVI. t.-czikk 21. § ában ugyanis szó sincs névmagyarositásról, hanem szó van benne névváltoztatásról, szóról szóra így : „A névváltoztatást kérelmező beadványok 50 kr. bélyeg alá esnek“. Ezek szerint kétségtelenül igaza volt Grosschmid tanár úrnak. Ha ugyanis 50 krért ősi német nevet is lehet szerezni, akkor bolond az, aki ezért a drága pénzért magyar név után törekszik, mert hiszen a Tisza felé osztrák-magyar összbirodalom polgárára nézve a Lajtán innen is, túl is a német név sokkal jobban biztosítja az előrehaladást, mint a barbár magyar név . Egyébként Grosschmid Benő dr. egyetemi tanár úrról az igazsághoz híven föl kell je­gyeznünk, hogy eddig még nem volt­­ zsidó. * A közönség körében még mindig hallat­szanak hangos disputák a Sibul testvérek ügyében keletkezett fölmentő verdikt miatt. A téma kétségtelenül gazdag, sőt kimeríthe­­tetlennek látszik. A fölmentő verdiktek hatása alatt az esküdtszéki intézmény ellen való gyűlölködő hangulat már 1900-ban megindult országjáró körútjára. És ez ép úgy előre volt látható, mint a felmentő verdiktek szaporasága. A bűnösség kimondásánál ugyanis az esküd­tek szabadon és vakon röpítik el a nyilat, a­nélkül, hogy tudnák, hol áll meg és milyen végzetes sértést ejt a vádlott szabadságán. Ezt a veszélyt a kérdés 359. §-ának második bekezdése hordja magában, amidőn kimondja, hogy súlyosító és enyhítő körülmények tekin­tetében az esküdtekhez kérdés nem intézhető. Ebben eltér csaknem valamennyi európai törvényhozástól a magyar bűnvádi rend s ez az oka annak, hogy az esküdtek idegenked­nek a bűnösség kimondásától. Ha az esküdt­nek semmi támpontja nincs arra nézve, hogy félév és tizenöt év között milyen büntetésben fog a bíróság megállapodni, akkor hajlandó inkább elengedni a büntetést, mert attól tart, hogy sokkal szigorúbb büntetést mond ki a bíróság, mint amilyet ő egyáltalán megenged­hetőnek vél. Hogy mennyiben helyes a tör­vény intézkedése, arról nem akarok szólani, hanem csupán csak arról, hogy amennyiben ez a veszély fennforog, miként lehet azt ellensúlyozni ? Magával a bttkv. 92. §-ával és illetőleg annak helyes alkalmazásával. Mihelyst meg­ ',’1 ','1­­'­ vergyakorlatul számíttatik be. Ha a tényleges szolgálatban eltöltött idő 28 napnál tovább terjed, a többlet a második fegyvergyakorlat idejébe be­­számítandó ; ha pedig ezen szolgálati idő legalább két hónapra terjed, az illetők még a harmadik fegyvergyakor­­lat alól is — amelyre a tartalékosok a védtörvény értelmében kötelezve vannak — mentesek.“ Látható tehát a törvényből, hogy a tényleges szolgálattétel soha sem fegy­vergyakorlat, hanem mindig csak fegyvergyakorlatul számíttatik be, amely közjogi különbségnek gyakorlati je­lentősége csak akkor tűnik ki, ha a most kéthónapi tényleges szolgálat­tételre behívott, tehát mind a három fegyvergyakorlat alól most már mentes tartalékosokat a király újból behívná tényleges szolgálattételre. Elméleti je­lentősége pedig különösen abban dom­borodik ki, hogy a miniszternek kor­mányzati funkc­iója összecserélődik a király katonai felségjogával, tehát a nemzet felség­­katonai jogainak a ro­vására a közös közjogi kormányzat jogai bővülnek. És habár a bécsi hadügyminiszter­nek ezen rendelete közjogunkba is ütközik, annyit talán mégis koncre­­dálhatunk, hogy az nem annyira rossz­hiszeműségből, mint inkább közjogi tudatlanságból esett meg. Nekünk azonban kötelességünk Bécsnek bár­mely közjogi csonkításai fölött külö­nösen őrködni, mert elszomorító dolog­nak, úgyszólván a magyar közjog országos nemtudásának tartom, hogy a magyar sajtó lelkiismeretét és szel­lemi agyvelejét egy pillanatra sem érintette közjogunknak ezen legújabb bécsi csonkítása.

Next