Szeged és Vidéke, 1908. március (7. évfolyam, 52-76. szám)
1908-03-17 / 65. szám
1908 JH/17 SZEGED ÉS VIDÉKE. MÁRCIUS 15. (Saját tudósítónktól.) A szabadságharc 60 éves évfordulóját Szeged város polgársága áhitatos, lelkes érzéssel ünnepelte meg. Mintha az idén sokkal nagyobb lett volna a társadalom lelkesedése, mint máskor. Tavaly alig ünnepelt egy-két iskola. A polgárság lelkesedésének se hite, se hamva nem volt. Mintha csak hivatalból ünnepelték volna a feledhetetlen szép, legendás napot. Az idén megváltozott a helyzet. Szokatlan, lelkes előkészületek történtek. Iskolák, egyesületek, a polgárság ünnepeltek. Gyönyörű műsora volt valamennyi ünnepségnek. Örülünk annak, hogy nyitó tavaszszal, az újjászületés napfényes idejében ilyen gyönyörű hozsannával fogadták a nemzeti újjászületés legendás, történeti napját. Ez a lelkesedés csakis egy nagy tettekre vágyó, életerős társadalomban születhetik meg. Ez a lelkesedés biztosíték arra, hogy a magyar társadalom mégse merült el annyira a fásultság és közöny hínárjába, mint ellenségei hirdetik. A nemzeti újjászületés gondolata nem csupán frázis, hanem igazán társadalmi szükség és amikor március 15-én ünnepelt lelkesedéssel az egész társadalom, annak az a jele, hogy a nemzeti újjászületés nagy munkáját azon az úton akarja folytatni, amelyen március 15-én elkezdték. A szabadság napjának szegedi eseményeiről ezek a tudósításaink: A Kossuth-szobor előtt. A szegedi népkörök tagjai reggel kilenc órakor gyülekeztek az egyesületekben és onnan mentek zászlók alatt a belvárosi római katolikus templomba, ahol ünnepi istentisztelet volt. Fél tizenegy óra elmúlt már, mikor a zászlós sereg a mise után a Klauzáltérre, a Kossuth-szobor elé ért. A szobor körül a tűzoltók vontak kordont a rendező-bizottság és az ünnepség szereplői számára. A kordonon kívül pedig a közönség állott százával, a márciusi szónokokra várva. Mikor az egyesületek, körök és a közönség elhelyezkedtek, fölmentek az emelvényre Becsey Károly dr. országgyűlési képviselő, Kószó István dr. a függetlenségi párt elnöke, Lázár György dr. polgármester, Várhelyi József plébános és még sokan. Bevezetőül a szegedi daloskör énekelte a hymnuszt, amelyet a közönség levett kalappal hallgatott végig. A daloskör éneke után Almássyi Endre, a szegedi színház tagja, lépett az emelvényre és tüzesen, nagy hatással szavalta Petőfi híres nemzeti dalát, a Talpra magyart. Zúgó taps fogadta, a szavalást, amely után Lantos Béla igazgató ünnepi beszédére került a sor. Lantos Béla, a márciusi ünnep szónoka, szép beszédét avval kezdte, hogy nem tudja: a magyar nemzetnek újéve-e március tizenötödike, vagy pedig inkább a szabadság virágvasárnapja ? Csodálatosak voltak az 1848-iki eseményei és a mai kor gyermeke szinte meg sem érti már Petőfi és Kossuth nagyságát. Ki volt dicsőbb, nagyobb? Az-e, aki szavának a varázsával lángra lobbantotta és fegyverbe állította az egész országot, vagy az, aki himnuszokat zengett a csaták zajában arról, hogy fújó paripák száguldjanak a holttestén keresztül, — sajnos — a nem kivívott diadalra. Ezekben az időkben a legkisebb is nagyobb volt, mint ma a legnagyobb. Hatvan évvel ezelőtt dicső őseink nagy és erős fogadást tettek, hogy hívek maradnak a magyar szabadság vívmányaihoz. Tegyünk mi is szent és erős fogadást, hogy sokat szenvedett édes magyar hazánk boldogságáért erőnkhöz képest munkálni fogunk, mert nem lehet, hogy Magyarország önállósága, szabadsága és függetlensége hiába sorvadozzon egy átoksúly alatt. . . Lantos Béla ezután a szobor felé fordult és így folytatta: — Édesapánk, nézz le az ég trónja mellől ránk és látni fogod, hogy terjed az az eszme, amelyért te annyit küzdöttél. A harc még nincs befejezve, a zászlók még megvannak és mi esküszünk, hogy azt a küzdelmet, amelyet te indítottál hatvan év előtt, s amelynek a győzelméért odafönt imádkozol, folytatni is fogjuk. Elhoztuk koszorúnkat neked, aki nemzetünket a nagy önvédelmi harcban vezetted és aki a gazdag palotájára és a szegénynek a kunyhójára kitűzte a szabadság, egyenlőség és testvériség lobogóját. (Éljenzés.) Lantos Béla erre megkoszorúzta a szobrot, a daloskor tagjai pedig a Talpra magyart énekelték. Az ének után Ditrói Nándor dr. tanár szavalta el alkalmi versét, amelyből közöljük ezt a részt: A múlt ezer sebét mutatja, A seb lelkünk közepébe kiált: „Honod, ha kéri, tűrd ifjú bátran S hősileg viseld a mártir-halált. Ébredj te is, te szent sir lakója, Magyar hazánknak ősz apostola, Te emeld magasra a zászlót. Hogy szálljon az égbe az eskü, ima ! A vers igen nagy hatással volt a hallgatóságra, amely még a Szózatot énekelte el a Kosuth-szobor alján és evvel az ünnepség véget is ért. A szociáldemokrata pártok. A nemzetközi szociáldemokrata párt vasárnap délután fél 4 órakor a Klauzáltéren s folytatólag a Gizella-téren szintén márciusi emlékünnepélyt tartott. Délután 2 órakor gyülekeztek a szakegyesületekben, honnan jelzőtáblák alatt fölvonultak a Szent István-térre, ahol az összes szakmák gyülekeztek. Három órakor a Vidra utcán át a Klauzál-térre vonultak, honnan szavalat és alkalmi beszéd elmondása után elmentek a Gizella-térre, hol a szabadság névtelen hőseinek emlékszobrát megkoszorúzták. A Klauzál-téren, szemben a Kossuth-szoborral, vérvörös drapériával bevont szónoki emelvényről mondott megnyitót Baticz Gyula párttitkár és ünnepi beszédet Nyisztor György, a budapesti középpont kiküldötte. A magyarországi újjászervezett szociáldemokrata párt a Haggenmacher-sörcsarnok külön helyiségében vasárnap este 9 órakor szabadságlakomát rendezett. A lakomán Kormányos Benő dr. szegedi pártelnök mondott megnyitót, ünnepi beszédet pedig Mezőfi Vilmos országgyűlési képviselő. Klenovics György és Nagy Terus, a szegedi színház tagjai, szavaltak. Földes Miklós pedig fölolvasást tartott. A lakoma után tánc volt reggelig. Az egyesületek és körök ünnepei. A szabadság születése napját a város is megünnepelte. A városi hivatalok zárva voltak, a délelőtti istentiszteleten pedig teljes számmal jelentek meg a hivatalok vezetői. — A függetlenségi népkörök a Kossuthszobor előtt ünnepeltek. — A zsidó templomban délelőtt kilenc órakor ünnepi istentisztelet volt. A szegedi tisztviselők OTTHONA vasárnap este 8 órakor estélyt rendezett, amelyen Kengál János mondott beszédet, rajta kívül pedig Fodor Miklós, Ditrói Mariska, Ditrói Nándor dr. és Erdélyi Sándor szerepeltek. A szavalatok és zeneszámok után lakoma, majd pedig tánc volt hajnalig. A rókusi ifjúsági egyesület vasárnap délután fél négy órakor színielőadást tartott, amelyen Nemecskay István ünnepi beszédet mondott. Takács Piroska, Lippai István, Grünwald Sándor, Basch Mariska szavaltak, végül előadták Ditrói József A Pilvax kávéházban című darabját. Ezenkívül az iskolák, egyesületek és körök külön-külön lelkes ünnepeket tartottak a negyvennyolcs március hatvanéves emlékére. Március 15 Budapesten, Budapesten is nagy lelkesedéssel, tüntető melegséggel ünnepeltek vasárnap. A Petőfitársaság délelőtt 11 órakor ünnepi díszülést tartott, amelyen Herczeg Ferenc emlékezett meg a márciusi eszmék diadaláról. Az egyetemi ifjúság az Egyetem-téren és a Múzeum előtt, a keresztényszocialisták és a szociáldemokraták a Petőfi-szobor elé vonultak nagy tömegben. A szociáldemokraták délutáni ünnepe után tüntetés is volt a Nemzeti Kaszinó épülete előtt. Szeged mellőzése. — Az állami tisztviselők sérelme. — (Saját tudósitónktól.) Az állami tisztviselők kara évek óta jár fórumtól-fórumhoz, hogy a kornak megfelelő fizetési javítást eszközöljön ki. A legfelsőbb tisztviselői kategóriától a legalsóig mind mozgolódik, mind deputációba jár és kér-könyörög. Erélyesebb föllépésüknek köszöni a bírói kar egy része, hogy tegnap a hivatalos lap részben valóra váltotta a kormányok hosszú sorának ígéretét. Azonban az állami tisztviselőknek a tavaly életbeléptetett általános fizetésrendezésben nem volt köszönet. Mint minden bürokratikus munka, mely négy fal közt készül, ez a törvény egyik érdekelt felet sem elégítette ki. A tisztviselők tovább panaszkodnak a kormányra, a kormány pedig tovább kénytelen azzal a gondolattal tisztviselői karát hitegetni, hogy a jó szándék meglenne az alapos és tökéletes fizetésrendezési munka megalkotására, de hiányzik a pénz. A polgárság, amely részvéttel szemléli a tisztviselői kar létérti küzdelmét, ámulva hallja, hogy megnövekedett terhei dacára még mindig panaszra kell nyitniuk az állam szolgáinak szájukat. A fizetésrendezési törvény egyik legsarkalatosabb hibája a lakbéreknek minden praktikus érzék nélküli, sablonos kategóriák szerinti kicirkalmazása. A tényleges és tagadhatatlan viszonyok teljes mellőzésével állapíthatták csak úgy meg a lakbérosztályokat, hogy például Szegedet még azon tizennégy város sorából is kihagyják, amelyeknek legalább lakbérpótlékot ad a kormány. Pedig mint teljesen megbízható forrásból értesülünk, ez a sérelem megesett a szegedi állami tisztviselőkkel. A tavalyi fizetésrendezés alkalmával, amikor a lakbérek rendezését mellőzte a törvényhozás, az állami tisztviselők azt kérték, hogy a lakásárak óriási emelkedésére való tekintettel valami pótlékkal segítsen rajtuk a kormány, ha már a teljes és megfelelő lakbérosztályozástól, illetve lakbérjárulék emeléstől fázik. A kormány erre a kérelemre azzal válaszolt, hogy négy várost, amelyeknek állami tisztviselői a második lakbérosztályba voltak sorolva, abban a megkülönböztetésben részesítette, hogy ott a tisztviselők az első és második lakbérosztály különbözetének felét kapták lakbérpótlékul. Ezek a városok : Pozsony, Temesvár, Kolozsvár és Kassa. Szegedről, amely szintén a második lakbérosztályba van sorolva s amely lakásdrágaság tekintetében azonnal helyet kér magának, szépségesen megfeledkezett a kormány. A tisztviselők mozgalmat indítottak ennek az érzékeny sérelemnek a megreparálására. Megjött erre a felelet, de nincs benne köszönet. A kormány ezt a jogtalan melőzést most egy újabb lépésével súlyosította. A mai nap folyamán a szegedi állami tisztviselőkhöz Budapestről az a bizalmas értesítés érkezett le, hogy a kormány az említett négy városon kívül még tíz olyan várost vett föl abba a kategóriába, amelyben az állami tisztviselők lakbérpótlékot is kapnak és bizalmasan értesültek arról is, hogy ezen névsorból Szeged város hiányzik. Hihetetlenül hangzik e híradás! Nem képzelhető el, hogy azt ne tudnák a minisztériumokban, hogy Szeged minden tekintetben drága város. Csak a rosszakarat szüleménye lehet ez a mellőzés, amelyet eddig még hivatalos formában nem erősítettek meg. Az állami tisztviselők országos egyesületük révén kérnek hiteles információt. Ha valónak bizonyul ez a híradás, akkor erélyes akciót indítanak a mellőzés meghiúsítására.