Szeged és Vidéke, 1908. március (7. évfolyam, 52-76. szám)

1908-03-17 / 65. szám

1908 JH/17 SZEGED ÉS VIDÉKE. MÁRCIUS 15. (Saját tudósítónktól.) A szabadságharc 60 éves évfordulóját Szeged város polgársága áhitatos, lelkes érzéssel ünnepelte meg. Mintha az idén sokkal nagyobb lett volna a társadalom lelkesedése, mint máskor. Tavaly alig ünnepelt egy-két iskola. A polgárság lelkesedésének se hite, se hamva nem volt. Mintha csak hivatalból ünnepelték volna a feledhetetlen szép, legendás napot. Az idén megváltozott a helyzet. Szokatlan, lelkes előkészületek történtek. Iskolák, egyesületek, a polgárság ünnepeltek. Gyönyörű műsora volt valamennyi ünnepségnek. Örülünk annak, hogy nyitó tavaszszal, az újjászületés nap­fényes idejében ilyen gyönyörű hozsannával fogadták a nemzeti újjászületés legendás, történeti napját. Ez a lelkesedés csakis egy nagy tettekre vágyó, életerős társadalomban születhetik meg. Ez a lelkesedés biztosíték arra, hogy a magyar társadalom mégse merült el annyira a fásultság és közöny hínárjába, mint ellen­ségei hirdetik. A nemzeti újjászületés gon­dolata nem csupán frázis, hanem igazán társadalmi szükség és amikor március 15-én ünnepelt lelkesedéssel az egész társadalom, annak az a jele, hogy a nemzeti újjászületés nagy munkáját azon az úton akarja folytatni, amelyen március 15-én elkezdték. A szabadság napjának szegedi esemé­nyeiről ezek a tudósításaink: A Kossuth-szobor előtt. A szegedi népkörök tagjai reggel kilenc órakor gyülekeztek az egyesületekben és on­nan mentek zászlók alatt a belvárosi római katolikus templomba, ahol ünnepi istentisz­telet volt. Fél tizenegy óra elmúlt már, mi­kor a zászlós sereg a mise után a Klauzál­­térre, a Kossuth-szobor elé ért. A szobor körül a tűzoltók vontak kordont a rendező-bizottság és az ünnepség szereplői számára. A kordonon kívül pedig a közönség állott százával, a márciusi szónokokra várva. Mikor az egyesületek, körök és a közönség elhelyezkedtek, fölmentek az emelvényre Becsey Károly dr. országgyűlési kép­viselő, Kószó István dr. a függetlenségi párt elnöke, Lázár György dr. polgármester, Várhelyi József plébános és még sokan. Bevezetőül a szegedi daloskör énekelte a hymnuszt, amelyet a közönség levett ka­lappal hallgatott végig. A daloskör éneke után Almássyi Endre, a szegedi színház tagja, lépett az emelvényre és tüzesen, nagy hatással szavalta Petőfi híres nemzeti dalát, a Talpra magyart. Zúgó taps fogadta, a szavalást, amely után Lantos Béla igazgató ünnepi beszédére került a sor. Lantos Béla, a márciusi ünnep szónoka, szép beszédét avval kezdte, hogy nem tudja: a magyar nemzetnek újéve-e március tizen­ötödike, vagy pedig inkább a szabadság virágvasárnapja ? Csodálatosak voltak az 1848-iki eseményei és a mai kor gyermeke szinte meg sem érti már Petőfi és Kossuth nagyságát. Ki volt dicsőbb, nagyobb? Az-e, aki szavának a varázsával lángra lobbantotta és fegyverbe állította az egész országot, vagy az, aki himnuszokat zengett a csaták zajá­ban arról, hogy fújó paripák száguldjanak a holttestén keresztül, — sajnos — a nem kivívott diadalra. Ezekben az időkben a leg­kisebb is nagyobb volt, mint ma a legnagyobb. Hatvan évvel ezelőtt dicső őseink nagy és erős fogadást tettek, hogy hívek maradnak a magyar szabadság vívmányaihoz. Tegyünk mi is szent és erős fogadást, hogy sokat szenvedett édes magyar hazánk boldogsá­gáért erőnkhöz képest munkálni fogunk,­­ mert nem lehet, hogy Magyarország önálló­sága, szabadsága és függetlensége hiába sor­­vadozzon egy átok­súly alatt. . . Lantos Béla ezután a szobor felé fordult és így folytatta: — Édes­apánk, nézz le az ég trónja mellől ránk és látni fogod, hogy­ terjed az az eszme, amelyért te annyit küzdöttél. A harc még nincs befejezve, a zászlók még meg­vannak és mi esküszünk, hogy azt a küz­delmet, amelyet te indítottál hatvan év előtt, s amelynek a győzelméért odafönt imádkozol, folytatni is fogjuk. Elhoztuk koszorúnkat neked, aki nemzetünket a nagy önvédelmi harcban vezetted és aki a gazdag palotájára és a szegénynek a kunyhójára kitűzte a sza­badság, egyenlőség és testvériség lobogóját. (Éljenzés.) Lantos Béla erre megkoszorúzta a szob­rot, a daloskor tagjai pedig a Talpra magyar­t énekelték. Az ének után Ditrói Nándor dr. tanár szavalta el alkalmi versét, amelyből közöljük ezt a részt: A múlt ezer sebét mutatja, A seb lelkünk közepébe kiált: „Honod, ha kéri, tűrd ifjú bátran S hősileg viseld a mártir-halált. Ébredj te is, te szent sir lakója, Magyar hazánknak ősz apostola, Te emeld magasra a zászlót. Hogy szálljon az égbe az eskü, ima ! A vers igen nagy hatással volt a hall­gatóságra, amely még a Szózatot énekelte el a Kosuth-szobor alján és evvel az ünnepség véget is ért. A szociáldemokrata pártok. A nemzetközi szociáldemokrata párt vasárnap délután fél 4 órakor a Klauzál­­téren s folytatólag a Gizella-téren szintén márciusi emlékünnepélyt tartott. Délután 2 órakor gyülekeztek a szakegyesületekben, honnan jelzőtáblák alatt fölvonultak a Szent István-térre, ahol az összes szakmák gyüle­keztek. Három órakor a Vidra­ utcán át a Klauzál-térre vonultak, honnan szavalat és alkalmi beszéd elmondása után elmentek a Gizella-térre, hol a szabadság névtelen hő­seinek emlékszobrát megkoszorúzták. A Klauzál-téren, szemben a Kossuth-szoborral, vérvörös drapériával bevont szónoki emel­vényről mondott megnyitót Baticz Gyula párttitkár és ünnepi beszédet Nyisztor György, a budapesti középpont kiküldötte. A magyarországi újjászervezett szociál­demokrata párt a Haggenmacher-sörcsarnok külön helyiségében vasárnap este 9 órakor szabadságlakomát rendezett. A lakomán Kor­mányos Benő dr. szegedi pártelnök mondott megnyitót, ünnepi beszédet pedig Mezőfi Vilmos országgyűlési képviselő. Klenovics György és Nagy Terus, a szegedi színház tagjai, szavaltak. Földes Miklós pedig föl­olvasást tartott. A lakoma után tánc volt reggelig. Az egyesületek és körök ünnepei. A szabadság születése napját a város is megünnepelte. A városi hivatalok zárva vol­tak, a délelőtti istentiszteleten pedig teljes számmal jelentek meg a hivatalok vezetői. — A függetlenségi népkörök a Kossuth­­szobor előtt ünnepeltek. — A zsidó templom­ban délelőtt kilenc órakor ünnepi istentiszte­let­ volt. A szegedi tisztviselők OTTHONA vasárnap este 8 órakor estélyt rendezett, amelyen Kengál János mondott beszédet, rajta kívül pedig Fodor Miklós, Ditrói Mariska, Ditrói Nándor dr. és Erdélyi Sándor szerepeltek. A szavalatok és zeneszámok után lakoma, majd pedig tánc volt hajnalig. A­ rókusi ifjúsági egyesület vasárnap délután fél négy órakor színielőadást tartott, amelyen Nemecskay István ünnepi beszédet mondott. Takács Piroska, Lippai István, Grünwald Sándor, Basch Mariska szavaltak, végül előadták Ditrói József A Pilvax kávé­házban című darabját. Ezenkívül az iskolák, egyesületek és körök külön-külön lelkes ünnepeket tartottak a negyvennyolcs március hatvanéves emlé­kére. Március 15 Budapesten, Budapesten is nagy lelkesedéssel, tüntető melegséggel ünnepeltek vasárnap. A Petőfi­­társaság délelőtt 11 órakor ünnepi dísz­ülést tartott, amelyen Herczeg Ferenc emlékezett meg a márciusi eszmék diadaláról. Az egye­temi ifjúság az Egyetem-téren és a Múzeum előtt, a k­eresztényszocialisták és a szociál­demokraták a Petőfi-szobor elé vonultak nagy tömegben. A szociáldemokraták délutáni ünnepe után tüntetés is volt a Nemzeti Kaszinó épülete előtt. Szeged mellőzése. — Az állami tisztviselők sérelme. — (Saját tudósitónktól.) Az állami tiszt­viselők kara évek óta jár fórumtól-fórumhoz, hogy a kornak megfelelő fizetési javítást eszközöljön ki. A legfelsőbb tisztviselői ka­tegóriától a legalsóig mind mozgolódik, mind deputációba jár és kér-könyörög. Erélyesebb föllépésüknek köszöni a bírói kar egy része, hogy tegnap a hivatalos lap részben valóra váltotta a kormányok hosszú sorának ígé­retét. Azonban az állami tisztviselőknek a tavaly életbeléptetett általános fizetésrende­zésben nem volt köszönet. Mint minden bürokratikus munka, mely négy fal közt készül, ez a törvény egyik érdekelt felet sem elégítette ki. A tisztviselők tovább panaszkodnak a kormányra, a kor­mány pedig tovább kénytelen azzal a gon­dolattal tisztviselői karát hitegetni, hogy a jó szándék meglenne az alapos és tökéletes fizetésrendezési munka megalkotására, de hiányzik a pénz. A polgárság, amely rész­véttel szemléli a tisztviselői kar létérti küz­delmét, ámulva hallja, hogy megnövekedett terhei dacára még mindig panaszra kell nyitniuk az állam szolgáinak szájukat. A fizetésrendezési törvény egyik leg­sarkalatosabb hibája a lakbéreknek minden praktikus érzék nélküli, sablonos kategóriák szerinti kicirkalmazása. A tényleges és tagadhatatlan viszonyok teljes mellőzésével állapíthatták csak úgy meg a lakbérosztályokat, hogy például Sze­gedet még azon tizennégy város sorából is kihagyják, amelyeknek legalább lakbérpót­lékot ad a kormány. Pedig mint teljesen megbízható forrásból értesülünk, ez a sére­lem megesett a szegedi állami tisztvise­lőkkel. A tavalyi fizetésrendezés alkalmával, amikor a lakbérek rendezését mellőzte a tör­vényhozás, az állami tisztviselők azt kérték, hogy a lakásárak óriási emelkedésére való tekintettel valami pótlékkal segítsen rajtuk a kormány, ha már a teljes és megfelelő lakbérosztályozástól, illetve lakbérjárulék emeléstől fázik. A kormány erre a kérelemre azzal vála­szolt, hogy négy várost, a­melyeknek állami tisztviselői a második lakbérosztályba voltak sorolva, abban a megkülönböztetésben része­sítette, hogy ott a tisztviselők az első és második lakbérosztály különbözetének felét kapták lakbérpótlékul. Ezek a városok : Pozsony, Temesvár, Kolozsvár és Kassa. Szegedről, amely szintén a második lakbérosztályba van sorolva s amely lakásdrágaság tekintetében azonnal helyet kér magának, szépségesen megfeled­kezett a kormány. A tisztviselők mozgalmat indítottak en­nek az érzékeny sérelemnek a megreparálá­­sára. Megjött erre a felelet, de nincs benne köszönet. A kormány ezt a jogtalan melőzést most egy újabb lépésével súlyosította. A mai nap folyamán a szegedi állami tisztviselőkhöz Budapestről az a bizalmas értesítés érkezett le, hogy a kormány az említett négy városon kívül még tíz olyan várost vett föl abba a kategóriába, amely­ben az állami tisztviselők lakbérpótlékot is kapnak és bizalmasan értesültek arról is, hogy ezen névsorból Szeged város hiányzik. Hihetetlenül hangzik e híradás! Nem képzelhető el, hogy azt ne tudnák a minisz­tériumokban, hogy Szeged minden tekintet­ben drága város. Csak a rosszakarat szüle­ménye lehet ez a mellőzés, amelyet eddig még hivatalos formában nem erősítettek meg. Az állami tisztviselők országos egye­sületük révén kérnek hiteles információt. Ha valónak bizonyul ez a híradás, akkor erélyes akciót indítanak a mellőzés meghiúsítására.

Next