Szeged és Vidéke, 1912. július (11. évfolyam, 149-175. szám)
1912-07-08 / 155. szám
SZEGED ÉS VIDÉKE SZEGEDI ESTILAP IXI. i.fol|j ain, 155 (3252) S2. SZEGED, 1912~ Julius 8. ytfil. Politikai napilap :: Magjelen minden délután. Főszerkesztő: BALASSA ÁRMIN dr. Falelea szerkesztő: BALASSA JÓZSEF. Kiadja a Dugonics-nyomda részvénytársaság. Nyomja a Dugonics-nyomda részvénytársaság könyvnyomdája, Lorilleux Ch. és Társa budapesti festékgyáros festékével. Szerkesztőség, kiadóhivatal és nyomda: Kálvária utca 6. szám. Telefon (interurbánis helyi) 84. — A főszerkesztő telefonja 3. — A felelős szerkesztő telefonja 828. Előfizetési árak: Szegeden: egész évre 12 korona, fél évre 6 korona, három hónapra 3 korona, egy hónapra 1 korona; vidéken ; egész évre 18 korona, fél évre 9 korona, negyed évre 4 korona 50 fillér, egy hónapra 1 korona 50 fillér; külföldre a postai szállítással drágább. Aki előfizetni akar, annak egy hétig mutatványszámot ingyen küld a kiadóhivatal. Egyes szám ára 4 fillér. Kapható az újság minden dohánytőzsdében, újságosboltban és rikkancsoknál, vidéken minden hírlapirodában. Kéziratokat nem ad vissza, névtelen levelekre nem válaszol, névtelen panaszokat nem közöl a szerkesztőség. Hirdetéseket díjszabás szerint vesz föl a kiadóhivatal (Kálvária utca 6.), továbbá minden bel- és külföldi hirdetési iroda és hírlapiroda. Apróhirdetések rovatában minden szó egyszeri hirdetése négy fillér, a címszó, valamint minden vastagabb betűből szedett szó kétszeresen számítódik. Tíz szóig terjedő apróhirdetésnek az ára 80 fillér. Csak előleges készpénfizetés mellett, ha közlésre alkalmas. A hirdetés alatt álló kis szám alapján megtudható a cím a kiadóhivatalban. Levélbeli tudakozódásokra pontosan válaszolunk, kérjük azonban a szükséges postabélyeget. Apróhirdetéseket postautalványnyal is lehet föladni, a szelvényen a szöveg könynyen elfér. Apróhirdetéseket fölvesz a kiadóhivatal, minden dohánytőzsde és újságosbolt. Családi értesítő (eljegyzés, házasság, születés, haláleset) kerítése eszer öt koronába kerül. Minden közérdekű közlést, kérést, panaszt közzétesz a Szeged és Vidéke. ÜZENETEK. Bankfió. A Société Générale, Franciaország egyik vezető nagy bankja, alaptőkéjét 100 millióval 400 millió frankra emelte föl. E célból 200,000 darab 500 koronás névértékű új részvényt bocsátott ki 785 frank árfolyammal. Ugyancsak fölemelte az alaptőkéjét a Banque privée párisi bank is, 20 millió frankról 50 millióra. Ez a bank magyarországi pénzintézetekkel is összeköttetésben áll és a legutóbb a Magyar Jelzáloghitelbank zálogleveleiből 25 millió értékűt helyezett el a francia pénzpiacon. K. B. Tekintet nélkül arra, hogy a sorozást rendes időben tartják-e,vagy sem, február 28-ikáig kellett volna beadni a kérvényt. Ha az nem történt meg, pótlólag is beadhatja közvetetlenül a sorozás előtt a sorozóbizottsághoz. Legcélszerűbb azonban érintkezésbe lépni a főszolgabíróval, aki mindent elrendezhet még a sorozás előtt. Ami az okmányokat illeti, még a régi rend van érvényben, legalább is addig, amíg az új véderőtörvény végrehajtási utasítása meg nem jelenik. M. P. kérdésére ezen a helyen nem adhatunk választ. Az érvényesség. Szászy-Schwarz Gusztáv egyetemi tanár érdekes cikket írt a Pestei Lloyd vasárnapi számában arról a kérdésről, hogy vájjon a legutóbb szentesített törvényjavaslatok érvényteleneknek tekinthetők-e, mint az ellenzék állítja. Cicero híres beszédére, a Pro domo sua címűre hivatkoznak már hetek óta — mondja Schwarz Gusztáv — az ellenzéki szónokok. Cicero azt akarta a beszédben bizonyítani, hogy Clodius néptribun határozatai érvénytelenek, mert őt nem törvényes módon választották meg tribunnak. Az ellenzéki szónokok is azt állítják, hogy mivel a képviselőházi elnök választása törvényszerűtlen volt, ennélfogva mindaz, ami vezetése alatt a képviselőházban történt, mind semmis és érvénytelen. Vájjon helyes-e ez az érvelés ? Igaz-e, hogy minden tény, amelynek létrejöttében valami jogszabályt megsértettek, egyszerűen semmis ? S igaz-e, hogy egy első érvénytelen aktusnak minden további aktust érvénytelenné kell tennie, amelyek hozzáfűződnek ? Cicero maga is beismeri, hogy a jogi szaktekintélyeknek nem tetszett az érvelése. A római közjog ugyanis ősidőktől fogva ezt a tételt állította föl: „Magistratus vitio creatus nihilo sedtus magistratus.“ Azaz : akit a választógyülekezet vezetője megválasztottnak jelentett ki (renunciatio), az hatóság (magistratus), ha a választás lefolyása még olyan szabálytalan is volt. A senatus a szabálytalanul megválasztott tisztviselőt fölszólíthatja, hogy mondjon le; de addig, amig az a fölhívásnak eleget nem tesz, hatóság marad s lemondása után is érvényben maradnak összes hivatali ténykedései. S ugyanez az elv érvényesült minden más néphatározat hivatalánál is, mihelyt a gyűlést vezető hatóság (tisztviselő) a a lex-et kihirdette, az törvény volt, ha a határozat még olyan szabálytalan módon, sőt — ha mint a források kifejezetten megemlítik — kényszerrel és erőszakkal jött is létre. A vezető tisztviselőt ilyen esetben hivatali évének letelte után nyilvános vád alá helyezhették s vagyonának és életének elvesztésével büntethették. De a határozat határozat maradt, míg előírt formában hatályon kívül nem helyezték. Cicero bizonyítása tehát semmit sem ér. De nem sokkal jobban áll mai utódainak bizonyítása sem. Mert valótlan, hogy minden aktusnak, amelynek létrejöttében valami szabályt megsértettek, minden esetben érvénytelennek kell lennie. Ha például a köpenicki varga nem kapitánynak, hanem anyakönyvvezetőnek lépett volna föl s mint ilyen, jóhiszemű jegyesek házasságkötésénél működött volna közre, akkor ezzel a jogsértéssel azért teljes érvényű nyilvános aktus jött volna létre. Téves az az állítás is, hogy minden tény föltétlenül érvénytelen, amely egy érvénytelen tényre támaszkodik. Egy részvénytársaság alapítása például érvénytelen lehet s mégis az alapítást követő regisztrálásnak teljes az érvényessége. Téves következtetés tehát, ha modern Cicerónk, Apponyi Albert gróf azt állítja, hogy minden jogsértés semmis s minden jogsértésre támaszkodó tény háromszor semmis. Interpretáció kérdése, hogy a szabálysértés hatása mennyire terjed s az interpretációt, a magyarázatot az illető jogszabály értelméből és céljából lehet megadni. E magyarázatnál azonban, ha a megsértett szabály közjogi, kétely esetén annak a megfontolásnak kell győznie, hogy minden állami élet a működéseinek folytonosságán és biztonságán nyugszik s hogy ennélfogva aktusoknak, amelyeket illetékes orgánum illő formában közzétett, mindaddig érvényben kell maradniok, amig érvényüktől előirt módon meg nem fosztják. A magánjogban az ipso facto ható érvénytelenség gyakori. De másképp van a közjogban. Hová jutnánk az állami életben, ha nem tudnók biztosan, hogy a kellő formában publikált törvényi törvény ? Épp ezért vannak a legtöbb esetre felsőbb hatóságok, amelyek a hibát reparálják, mihelyt az állami tevékenység akár tévedésből, akár rossz szándékból tévútra jutott. Az a forma azonban, amelyben minden parlamenti intézkedés jelentkezik, az elnök szájából elhangzott kijelentés. Ami a római magistratus renunciatiója volt a népgyűlésben, az az elnök kijelentése a parlamentben, ő a Ház szája, amint az angol mondja, amit ő a képviselőház határozataképpen kimondott, azt jogszerűen a Ház maga, mint saját akaratát mondotta ki. Ennek a kijelentésnek az előzményei lehetnek szabálytalanok, de ez a képviselőház belső dolga, amely a kijelentés jogi hatását sem befolyásolja. S ezért a hibás parlamenti határozat is érvényes, mihelyest az elnök azt kihirdette. Végül a most lezajlott parlamenti eseményekre vonatkozóan Iheringet idézi Schwarz Gusztáv. „A jog fölött áll az élet — mondja ez — s ha a helyzet ebben az alternatívában élesedik ki: a jog-e, vagy az élet, akkor a döntés nem lehet kétséges, a hatalom föláldozza a jogot és megmenti az életet. Ezek az államhatalom mentő cselekedetei, amelyeket a merev jog emberei büntetendő gazságoknak bélyegezhetnek, de az átkok, amelyek a cselekedetek elkövetőinek fejére zúdultak, már néhány évtized múlva hálává és áldássá változhatnak.“ ... z államvasutak üzletvezetősége kérdést intézett a tanácshoz, vájjon közigazgatási szempontból nincs e kifogása az ellen, ha a Szeged—Szentmihálytelek és Röszke— Szentmihálytelek vasúti állomások neveit Szentmihélytelek-re és Rösz- ké-re változtatja. A tanács a változtatás ellen nem emel kifogást, sőt helyesli is. Endrey Gyula volt országgyűlési képviselő, a Vásárhely és Vidéke megalapítója, a lap felelős szerkesztésétől megvált. Endrey mindenkor érdemes, munkás tagja volt a vidéki zsurnalisztikának s még a személye ellen forgó legádázabb harcok közepett sem feledkezett meg a sajtó hivatásáról s a lap nívója a küzdelmes napokban sem csökkent. Az ő távozásával sajnálatos veszteség érte az újságírást. Endrey Gyula ízlése irányító hatással volt a vásárhelyi