Szegedi Híradó, 1862 (4. évfolyam, 1-104. szám)

1862-01-15 / 5. szám

Megjelemta.: Hetenkint kétszer, szerdán és szombaton reggel. Szerkesztői iroda: Sz­échenyi tér, Pfannház, első emelet. Szind­órav­atal: Burger Zsigmond könyvkereskedése. Előfizetési föltételek: Szegeden házhozhordással ér vidékre postán. Egész évre 8 frt, — félévre 4 frt, — év­negyedre 2 frt osztr. ért. Helyben a kiadóhivatalból elvitetve: Egész évre 6 frt, — félévre 3 frt, — évnegyedre 1 frt 60 kr. osztr. ért. Egyes szám­ára 8 ujkr.­­ — 1862. Szerdán, január 15-én. Hirdetések­: Az öthasábos petitsor egyszeri hirdetésnél 7 kr., kétszerinél 6 kr., többszörinél 5 kr. Bélyegdij minden egyes beigtatásért 30 kr. A „Nyilt térben“­ a háromhasábos petitsor igta­­tási dija 20 kr. Az előfizetési pénzek és hirdetmények Berger Zsigmond könyvkereskedéséhez címezendők. Petőfi életrajza ügyében. Kevesen vannak, kik oly kevés évi nyilvános működés után halhatatlan névre tesznek szert, mint Petőfi.­­­ Ő a nemzeti költészet egén fényes meteor volt, mely az egész látkört bevilágította költemé­nyes lángsugárival. Mint előre nem várt üstökös tűnt fel, és rö­vid ideig tartott ragyogás után eltűnt ismét. De megbecsülhetetlen műveinek fénye át fog ragyogni hosszú századokon. Hiszen a régi Hellasz megbukott, de kedves dalnokának, Homérnak költeményei a nemzetet is túlélték. „Mert lelkesítő szellem uralkodik A lágy daloknak zengedezésiben , S hálára és tettekre intik A nemesebb kebelü halandót.“ E sorok írója nem tartozik az elfogultak amaz osztályához, mely minden hazait, csupán azért, mert az, dicsőit az igazi érdem rovására. Sőt el­ismeri a magasztalt költőnek nagy hibáit és téve­déseit. De azért nem kevésbé tisztelője, mint kik őt föltétlenül magasztalják. Bevallja még azt is, hogy Petőfi ,e hibáiban és tévedéseiben is nagy. Ő művei által ércnél maradandóbb emléket biztosított maga számára, mert az utolsó ma­gyar ajkain is az ő dalai fognak zengeni. De mi, kik kortársai valánk, nem tartozunk-e tőle szinte valamit megőrizni a késő unokák szá­mára? Nevét ő maga halhatatlanná tette; de váj­jon nem fogják-e az utókort érdekelni azon dalnok életviszonyai, kinek dalai előtte oly kedvesek, oly lelkesítők lesznek, mint a kortársak előtt? És Petőfinek mindeddig nem akadt életkrója. Gyu­lay Pál, dacára több hibás adatnak, melyek előadásában vannak, hálánkra tette magát érdemessé azon eddig legrészletesebb vázlat által, melyet életéből az „Uj Magyar Muzeum“ 1851. évi 1. füzetében közlött. Azonban ez csak vázlat. De nekünk Petőfi teljes, egész, kimerítő életrajzára van szükségünk, látni akarjuk lelki szemeink előtt fejlődését, működését. Még most számos adat van egyeseknél följe­gyezve életéből. De ki biztosít róla, hogy ez ada­tok gondatlan kezelés, közöny, vagy imitt amott talán részakarat által is nem fognak elenyészni? Még most sokan vannak, kik vele gyakrab­ban érintkezvén, életére vonatkozó megbecsülhetet­len kincseket őriznek — emlékezetekben. De ki tudja, nem fogja-e az idők rohama e még most élénk emlékeket a feledés fátyolával beborítani? És nem hordják-e ezek birtokosai is a halandóság magvát keblekben? Ha ezek kihalnak, velök szá­mos adat a sírba száll; mert arra, hogy ez emlé­keket följegyezzék, nem érzenek hajlamot ma­gukban. Néhány egybarát részint hírlapokban, részint külön is közlötte ugyan Petőfi életére vonatkozó adatait; de hány van ezeken kívül, melyek még titokban lappangnak, vagy hagyomány gyanánt szájról szájra terjesztetnek! De épen azért, mert tudjuk, hogy az ily hagyományok ritkán terjednek toldás és egyéni ízlés szerinti kiszínezés nélkül, kívánatos, hogy most, midőn még a valót megkü­lönböztethetjük a képzelem szüleményétől, ez ada­tok összegyűjtessenek és megőriztessenek. És e sorok írója nem tartózkodik az egyént is kijelölni, kitől ezt leginkább várja, s ez nem más, mint a „Vasárnapi Újság“ derék szerkesztője. Elmondjuk ennek okait is. Pák Albert a legnagyobb közönségű és leg­népszerűbb magyar lap szerkesztője lévén, ha ada­tok beküldésére hívja föl olvasóit, e felszólalás a haza minden vidékeire elterjedvén, legnagyobb sü­­kert remélhetni. A jegyzetek beküldői pedig e lap útján ismét legkönnyebben értesülhetnek adataiknak a kitűzött helyre jutásáról. Bizonyítja ezt a két év előtt Petőfi halálára vonatkozó adatoknak általa eszközlött eredményes gyűjtése. De azért is kívánatos, hogy e jegyzeteket a kijelölt férfiú gyűjtse, mert ő maga is Petőfi ifjú­kori barátjainak egyike, másfelől pedig sokakkal, kik vele viszonyban voltak, közelebb-távolabb érint­kezésben van, következőleg módjában áll, szemé­lyes rokonszenvnél fogva is oly forrásokhoz jutni, melyek más előtt talán zárva maradnának. Mi nem kételkedünk, hogy ez után igen be­cses adatoknak lehetne birtokába jutni. Magától értetik, hogy e gyűjtemény körébe tartoznának Petőfinek számos, eddig még ismeretlen költemé­nyei, levelei stb. is, akár eredetiben, akár máso­latban küldetnének be. Ha aztán a „Vasárnapi Újság“ szerkesztőjé­nek körülményei engednék, hogy ez adatokat maga rendezze, alakba öntse, szóval, hogy a nagy költő élettörténetét is megírja, annál jobb. Ha pedig nem, mindenesetre oly kincset gyűjtene az iroda­lomtörténet számára, melyért minden jónak hálá­jára számolhatna. Mi kötelességünknek tartottuk, ez ügyben fel­szólalni; ha tervünket mások is helyeslik, nem kételkedünk, hogy az illető nem fogja e szent ügytől megtagadni fáradozását. Ha tervünk hely­telen , tessék jobbat indítványozni. Minket pedig akkor is megnyugtat azon öntudat, hogy szándé­kunk a legjobb volt. Egy irodalombarát. ") A személyeskedés vádja ellen is ünnepélyes óvást kell tennem. Mikép is lehetne ott személyeskedni, hol egy­két úriember most is a sokat mondó „több szegedi“ pajzs alá búvik ? Személyeskedés? Miért nem nevezik meg önök, ki ellen személyeskedtem, kinek személye ellen szóltam? vagy neveztem-e én csak egyetlen egy’ személyt is ? Aki az általam e tárgyban írottakat személyeskedésnek mond­hatja, annak nincs fogalma a személyeskedésről. —br— 1) Mi e rögtönzési alaptalan vádat illeti, arról alább a 13. és 14. sz. a. lesz szó, midőn azt önök több valótlan állítással akarják bizonyítani. —br— 3) Ez csak egynek felszólalása volt, melyre alább szinte lesz észrevételünk; de hát az a „több szegedi“ hol lépett föl nyilvánosan? —br— A szegedi piacrendezésről. Ily cím alatt küldöznek szét bizonyos valakik névtelenül „Több szegedi“ aláírással egy nyomtat­ványt, melyben —br—nek az e lapok múlt évi 95, 96, 97. és 99. számaiban e tárgyra vonatkozó legjobb szándékú fejtegetéseit megdönteni akarván, páratlan lejalitással magát a tárgyilagosan nyilat­kozott cikkírót gyanúsítják és dorongolják. Midőn mi már csak azért is, hogy a másik fél vélemé­nyét szinte megismertessük t. olvasóinkkal, e pam­­phletet, meghagyva a zavart fogalmazást és nyelv­tani hibákat, melyeket ne tessék nekünk beszámí­tani, legnagyobb részben közöljük; másfelől mél­tányosnak találtuk, hogy —brinek erre tett né­hány észrevételét azonnal magával a harcias meg­támadással egyidejűleg fölvegyük, hogy így a do­log annál világosabb lehessen. „Igazán mondva, — így h­ a több (hány?) szegedi — mi az említett czikket figyelembe sem vennék, ha czikkb­ó ezen Szeged városára nézve oly nagy érdekű ügyben alapos okadatolás helyett személyeskedésekbe nem bocsátkoznék. *) s kímélet­lenül önérdekkel, alattomos sötétségben lappangó titkos utak keresésével, és a nyilvánosságtóli ret­tegéssel nem vádolná mindazokat, kik a hatóság által elfogadott piaci rendezési tervet ellenzik, s nem nyugosznak bele vakon azon rögtönzött'1) tér­nék kivitelébe. Miként szólhat czikkíró titkos 8 alattomos el­lenkezésről ott, hol a hozott határozat ellen — an­nak köztudomásúvá tétele után — azonnal a „Sze­gedi Híradóhoz“ mellékelve egy nyilatkozat jelent meg, melyben annak írója nyíltan, minden vissza­tartás nélkül, nem csak az e tárgyban a hatóság által követett eljárást nem helyesli, hanem a sza­bályozás módja ellen alapos indokokkal is föllépett;3) ott, hol legközelebb is Várnay Békés megyei fő­mérnök úrtól egy a sajtó útján megjelent terv is nyíltan felszólal az elfogadott terv ellen;4) hol a hatóság által rögtönözött tervnek ellenzői, meg­fosztva nézeteiknek s a város érdekeinek az elöl­járó hatóság előtti védelmezhetésétöl, védelmükkel a magas helytartósághoz — mint felsőbbi nyilván bírósághoz — fordulnak, s oda számos aláírások­kal ellátott nyílt folyamodványt nyújtanak. Mond­juk, miként szólhat ily esetben titkos, alattomos s csupán néhány háztulajdonos ellenzéséről ? Azt csak ő maga tudhatja. Mi az ő értelmezésére ki­váncsiak nem vagyunk, de hogy az előbb említett, sajtó útján közlött nyilatkozatok után és a magas helytartóságnál — mint nyilvános­ országos felsőbb hatóságnal­ — méltó védelem-keresésben semmi alattomosság, és semmi titkos út nincs, hanem egyenes és legbecsületesb védelmi mód: ezt min­denki jó lélekkel kénytelen beismerni.5 *) Az érdekek sokfélék s különbözők. Vannak érdekek, melyek minden más közérdektől elszige­telve egészen külön állanak, s ezek lehetnek jók, lehetnek kárhoztathatók. De vannak önérdekek, me­lyek a közérdekekkel összefüggésben állanak s en­nek következtében nagyobb figyelmet érdemelnek. Ily önérdeket figyelmen kívül hagyni nem lehet; ily ön érdeket, mely egyszersmind ártalmatlan és becsületes, bántani nem szabad, sőt menthetetlen bűn azt fekete színekkel festegetni, mert egyesek érdekeinek öszvege képezi a közérdeket.*) így ha találkoznak is az elfogadott terv ellenzői közt olya­nok, kik ez ügyben érdekelve vannak, azoknak érdekei csak ilyenek lehetnek, mert a város érdeke az ő érdekük, de egyszersmind az ő érdekük a város érdeke is.7) Egyébként ha czikkí­ót a gyanúsítás tövises terén követni akarnánk, mi is elmondhatnók, hogy az efféle gyanúsításoknál tűn­t maga a kiindulási pont;8) de mi nem érzünk hajlamot őt e térre kö­vetni , csak jó indulattal figyelmeztetjük a szent­­írás e szavaira: „Ne ítéljetek meg másokat, hogy magatok el ne ítéltessetek.“ Szükségesnek tartjuk itt világosan megemlí­teni, hogy mi nem a piacz (Széchenyi tér) rendezé­sének elve, hanem e rendezésnek a városi hatóság által elfogadott s rögtönözve végrehajtani szándé­kolt tervezete ellen kívánjuk észrevételeinket meg­tenni ; s csalatkozik czikkiró, ha azt hiszi , hogy Szegeden csak egy is találkoznék, ki e nagy tér rendezésének kívánatosságát be nem látná;9) ámde 5) Tudtunkkal a nm. m. kir. helytartótanácshoz be­adott első folyamodás alatt öt háziúr volt aláírva, kiknek házaik véletlenül épen a Széchenyi-téren vannak. Mily szá­mos volt az aláírás az utóbbi folyamodás alatt, nem tudjuk. De ha az első folyamodást tekintjük, nem érdeklettek-e ott az aláírottak ? Ok nélkül mondtuk-e tehát, hogy a rende­zés elfogadott tervét csak önérdek akarja megakasztani? De ekkor is nem az lett volna az első teendő, ha csakugyan sérelmesnek tartották magukra nézve az intézkedést, hogy előbb a városi hatósághoz folyamodjanak, és csak miután itt nem leltek orvoslást, forduljanak felsőbb hatósághoz ? —br— 6) Ezzel talán csak nem azt akarja mondani a „több szegedi“, hogy bennük (hányban?) központosul Szeged 70 ezer lakosa érdekének összege? Ez mégis csak nevetséges elbizakodás volna. —br— 7) Elhiszszük, hogy az illetőknek ez valóban meggyő­ződésük. És mi tiszteljük mindenkinek meggyőződését, csak aztán azok, kik — mint mondatik — „ez ügyben ér­dekelve vannak“, saját meggyőződésöket ne akarják Szeged­nek többi, mintegy 69,980 lakosára ráerőszakolni, ha az összes lélekszám csakugyan 70,000. Mert az ily meggyőző­dés, mely az önérdeket a közérdekkel ugyanazonosítja, mint többnyire szokott, lehet elfogultság eredménye. Fájda­lom, hogy mi itt is ezt vagyunk kénytelenek sejteni. —br— 8) Biztosítom a „több szegedi“t, hogy házam nem csak a piacon, de Szegeden máshol sincs. Azonban ha há­zam csakugyan ott állna is, hol péld­­a G. vagy N.-ház, akkor sem fognék máskép nyilatkozni, mert az a rész­tu­lajdonom megvan, hogy saját ügyemet a közügytől el tudom különíteni. —br— 9) Ez más szóval annyit jelent, mintha valaki azt mondaná: Rendezzétek a piacot, ahogy akarjátok, csak az én házamat ki ne szorítsátok a piacról. —br— 4) Várnay úr terve a „több szegedi“ nyomtatványá­val egy időben érkezett Szegedre. Mikép lehetett erre no­vember elején, midőn cikkeim írattak, reflectálni? Ezt csak a „több szegedi“ bírná megfejteni, kik e terv készüléséről talán előre értesültek. Nemde? —br—

Next