Szegedi Híradó, 1864. július-december (6. évfolyam, 53-104. szám)

1864-11-30 / 96. szám

1864. Hatodik évfolyam. HVLost­olon: Hetenkint kétszer, szerdán és szombaton reggel. Szerk­esztési Iroda, Egyháztér, 367. sz. alaciék­i­zatal : Burger Zsigmond könyvkereskedése. Szegeden h­ázhozhordással és vidékre postán: Egész évre................................................8 frt Félévre ... .................................4 „ Évnegyedre................................. . 2 w Helyben a kiadóhivatalból elvitetve: Egész évre..........................................6 frt — kr. Félévre ..................................... 3 „ — „ Évnegyedre..........................................1 , 60. Előfizetési föltételek: Egyes szám­ára fi kr otztv. ért. . 96-ik szám. Szerdán, november 30-án. ^ Ihirdetósok­: A hathasábos petitsor egyszeri hirdetésnél 6 kr, két­szerinél 5 kr, többszörinél 4 kr. Bélyegdij minden egyes beigtatásért 30 kr. A „Nyilttér“ben a négyhasábos petitsor igtatási dija 15 újkrajcár. Az előfizetési pénzek és hirdetmények Burger Zsig­­mond könyvkereskedéséhez cimezendők. Kenderterm­esztésünk jövője és még valami. Jelen gazdasági körülményeink közepette alig van fontosabb annálfogva átalánosabb érdekű találmány a kendernek s lennek áz­­tatás nélküli, csupán gőz­ a gőzerő általi fel­dolgozásnál. Ezen új módszert a franciák legújabb időben felállított é­s hosszú évek során gyűjtött tapasztalataik nyomán, az el­bánás és felszerelésben kívánatos tökélyig emelt — gyáraikban meghonosították s ma már ezen módszer értelmében a kendernek s­­en­ek gyári feldolgozását nagy kiterjedésben s jutalmazólag folytatják. Alig nehány hete csak, hogy Térey Pál hazánkfia, ki — mellesleg legyen mondva — a gazdászati téren jeles képzettséggel s min­­denekfölött buzgó ügyszeretettel bir, a köz­ponti magyar gazdasági egyesület által, és pedig az országos alapból a helytartóság utján utalványozott költségen Franciaországba ez ügy tanulmányozása végett történt kikül­detéséből haza­tért s tapasztalatiról kimerítő jelentést tett, melyet a „Gazdasági lapok“ ez időszerint közölnek; ugyanazért olvasóinkat, kik azt netán egész terjedelmében olvasni óhajtják, egyenesen a fentnevezett lapok leg­közelebbi számainak áttekintésére utaljak. Mivel hogy jelen értekezésnek speciális célja van, ismétlésbe bocsátkoznunk nem lehetett. Ismerjük gazdasági állapotaink hiányait, tudjuk, hogy kisebb birtokosaink földjei az elgazosodás és kimerülés netovábbjához nem a leglassúbb léptekkel közelednek, tudjuk, hogy vidékünk a takarmány vagy cukor­répa termesztéssel, mely a földet mint búzatermőt kímélné, sőt trágyázná s az elgazosodásnak elejét venné, nem igen foglalkozik; tény az, hogy a dohánytermesztés — megszorítva lé­vén — aránylag igen csekély földterületen van foganatosítva, s igy nincs megfelelő jö­vedelemmel biztató kereskedelmi terményünk, mely amellett, hogy a gazosodást elfojtja, a búzának s átalában minden növénynek jó előveteménye legyen; de tény az is, hogy a kender vidékünkön nemcsak legtöbb helyen jó s majdnem biztosan termő talajra talál, de s épen e miatt szép jövedelmet is igér, a gazosodást akadályozza s a talajt jó búza­termővé teszi. Csupán a munkás kéz hiánya e vidéken, s a kellemetlen, a gyakran csak nagy nehézségekkel, mindenkor sok munká­val megejthető áztatás, mosás és szárítás volt oka a kendertermelés visszamaradásának és azon körülménynek, miszerint e foglalko­zás nem igen fizette ki magát. A följelölt előzetek után mi természete­sebb tehát, mint hogy a középponti gazdasági egyesület példájára, mely nemzetgazdászati szempontból hévvel s kitartó buzgósággal karolta föl ez ügyet s vezette jó eredmény­hez : a vidéki gazdasági egyletek is a vidék érdekéhez alkalmazott erélylyel, az ügy je­lentőségéhez mért gyorsasággal nemcsak tanulmányozzák a dolog mibenlétét, de egy­szersmind módozatokról idejekorán gondos­kodjanak, melyek a kendergyárak felállításá­nak kívánt, körülményeinknek megfelelő meg­oldását eszközöljék. Mint minden gyári­ vállalathoz, úgy ehez is sok pénz kell, ámde mindennek megtalál­hatjuk nyitját, csak ernyedetlen szorgalommal fürkészszük azt. Egy ily kendergyár mint­egy 300.000 frankba, vagyis körülbelül száz­húsz­ezer osztrák forintba kerül, melyhez még vagy harmincezer forint üzletforgalmi tőke is kívántatik. Ennyi pénzt egy-egy — habár nagyobb alföldi — város legyen is az, nem könnyen állíthat ki, főleg nem egy új vállalatra, melynek horderejét még gyakor­latilag nem ismeri. Ily körülmények között alig lehet egyéb expedienst találni, mint amit e tárgyban egy országos nevű s kitűnő nemzetgazdászunk véleményez s e napokban alkalmilag nyilvá­nított, t. i. a valószínűleg nemsokára meg­alakuló s nagy pénzerővel rendelkező duna­­kereskedelmi társulatot — mely a kivitelt s nagybani eladást is közvetítené — megnyerni e célra, mely társulat aztán oly községekben, hol a lakosság lekötelezi magát, például tiz éven át évenkint mintegy ezer hold földöni kendertermesztésre, s a termésnek bizonyos megszabott áram­ átadására saját pénzéből állítaná fel a gyárakat talán azon kikötéssel, hogy a befektetés összegétől a kamatokat fizeti, azonkívül az egyezség szerinti törlesz­tést is eszközölje az illető consortium. Így idővel a gyár a termesztő társulat birtokába­­ jutna, s amellett évek mulasztása nélkül volna­­ megkezdhető a nagybani kendertermesztés. Nézetem értelmében a kendergyárak fel­állításának még egy módját lehetne meg­kísérteni, miszerint egyenesen franciaország­beli tőkepénzeseknél volna kieszközlendő helybeli kendergyáraink építtetése s azok el­látása, kik aztán — megfelelő mértékbeni termesztésünk kötelezettsége mellett — min­den egyéb közvetítést avagy kiegyenlítést nélkülözhetővé tennének, s a kik saját fele­lősségükre építvén, majd jól körül is tekinte­nének saját országukban, hogy mit s hogyan kell kezdeményezniük, hány s miféle műveze­tőket s szakképzett munkásokat alkalmazniok. Mindezeket megelőzőleg azonban a vidéki gazdasági egyesületek nemes feladata volna kebelükből legalább egy egyént megbízni, hogy Térey Pál példájára alaposan megismerkedjék az idevágó ügy részletes körülményeivel, s azt a vidék és globa sajátságaihoz mérve, beható tanulmány tárgyává emelje, annak idején pedig köztárgyalás alá beterjeszsze. Szükséges tehát, hogy a vidéki gazdasági egyletek az e célra megkívántató pénzösszeget utalványozzák, mert a netán tiszteletből ké­szített munka, rajz stb. nem talál megfelelni az igényeknek. E kérdés szerencsés meg­oldásának égető szükségét el nem tagadhat­juk, ugyanazért közfigyelem s méltánylat tárgyává kell azt emelnünk. Van még egy eszmém — mint az angol szokta mondani — s azt most, mivelhogy alkalmam van szólani, kérdés alakjában elő­térbe helyezem . M­em cél­ és korszerű volna e, na a vi­déki gazdasági egyletek erkölcsi befolyásuk­kal addig is, míg a központi gazdasági egye­sület a célba vett országos gazdasági tan­intézetek fölállítását létrehozná, (mert addig még sok víz elfolyhat a Dunán) egy, bár kisebb körű , magán természetű, például 3 tanár által ellátott gazdaképző intézetet állí­tanának? Az ily képezde, ha például egész ellátásra fölvett 12 ifjútól fejenkint s évente 400 forintot venne be, jószerint önmagából merítené fenállási alapját, ha ehez még vala­mi keveset az egylet maga s azon város, melynek kebelében a képző­ intézet fölállítandó, segédkeznék, ez intézet becsülettel fenállhatna. Ily gazda­ képző intézetek Szegeden, Aradon, Debrecenben leginkább a maguk helyén vol­nának, s ezek tanárai a kilátásba helyezett országos gazdasági tanintézetek felállítása alkalmával már némi gyakorlati avatottsággal léphetnének azokba át. Alkalmilag szólva, azon közönyösség, melyet némely vidéki gazdasági egyletek tag­jai a társulati ügyek iránt tanúsítanak, sem­miképen sem látszik igazolva, sőt erkölcsi vétség gyanánt tűnik fel, ha képességgel, szakavatottsággal bíró egyének melegebb ér­dekeltség nélkül tekintik úgy az országos gazdasági egylet választmányának buzgó te­vékenységét (nagy számmal vannak, kik még azt sem méltatják figyelmökre, ami az anya­egylet kebelében történik) mint a saját me­­gyéjökbeli gazdasági egylet néhány (!) bizott­­mányi tagjának nemeskeblű fáradozását. A „Szegedi Híradó“ ez évi folyamában Garzó ,úr által „H.-m.­vásárhelyi levelei“ ben sok nyers igazság van elmondva e tekintet­ben, ő ott meglehetősen a szeg fejére tapo­gatott ,­­ habár tolla a modern simaság kör­vonalán itt-ott túlpercegett, mégis támadt e felszólamlás lényegéből olyan szellemi sar­kantyú, melynek élét mozdulat nélkül elviselni nem lehetett. Az emberi társadalom keletkezésével egyidejű tan s igazság, miszerint minden embernek polgári, sőt lelkiismeretes köteles­sége a társadalomnak, melyben él, munkás­sága által legalább annyit visszaadni, mennyi terhet arra az ő saját egyéniségének léte nehezít, mert ha ezt nem teszi, ő nem kapocs a társadalom összetartásán, hanem inkább nyűge annak, amit e latin szavakkal szok­tunk kifejezni: viane pondus térré. Valóban szomorú jelenség, midőn ahelyett, hogy saját érdekeink előmozdítására a társu­lás jótékony intézményét teljes mértékben igénybe venni iparkodnánk, az oktalan visz­szavonás által nemcsak magunknak, de a­­ jövő nemzedéknek is ártunk. Mennyi szép s hasznos eszme látna­­ napvilágot s fogamzanék meg a vidék lakói közt, ha e megyének értelmesbjei, például a helyi érdekeket képviselő lap körül csoporto­sulnának, s egyrészről annak anyagi pártolása útján, másrészről s legfőképen szellemi mun­kásságuk kifejtésével *) érlelnék a nagy esz­mét, miszerint „Magyarország nem volt, de lesz.“ ____ Ta**y Ede, Szeged, november 29. Az alföld-fiumei vasút. Ha magyar ember — írják a „Honn nak Bécsből — az osztrák birodalom mappáját megnézni, nem lesz képes felfogni, hogyan lehet a fölött vi­tatkozni : váljon az alföld-fiumei, azaz nagy­várad szeged eszék-sziszek-fiumei vonal, vagy a zimony-fiumei pálya érdemli-e az elsőséget, de annak dacára a kérdés még nincs eldönt­ve s vitatkoznak még a fölött. Az ügy leg­újabb mozzanata , hogy a zimony-fiumei pá­lya kijelölt vonala egy vegyes bizottság által megvizsgáltatván, e bizottság meg lett bízva, egyszersmind azon vonalt is megvizsgálni, mely az angol magyar consortium által lett kijelölve. Mondják egyébiránt, hogy a han­gulat a magyar vállalat iránt kedvező; kívá­natos volna azonban, hogy a­kik e pályát initiálták, valamint azon vidékek, melyeknek javára initiálva van, minden eszközt felhasz­náljanak, a­mit becsülettel fölhasználni lehet, hogy e kedvező hangulat tényleges eredmé­nyeket szüljön. A vállalat azon fusio által, mely gróf Zichy Edmund úrral történt, na­­gyobbszerü dimensiókat vett, mert a múlt hónapban itt alakult consortium, mely jelen­ Hi­obo Branapo s­ennep m­últhal g­róf Zichy Edmund s Trefort Ágostonból áll, egy részt Nagyváradról indulva Csabán, Vásár­helyen, Szegeden, Szabadkán keresztül Eszékre s onnan Sziszeknek Fiuméig, másrészt pedig Zimonyból Eszékre s Eszékről Fehérvárra, összesen körülbelöl 150 mértföld vasút­ építé­­sére akar vállalkozni. A zimony-fehérvári vonal nemcsak az által fontos, hogy legrövi­debb uton köti össze a török birodalmat Bécscsel s átalában az európai Nyugattal, hanem hogy Budapestet is az alsó Dunával s különösen Szlavóniával egyenes összeköt­tetésbe szándékozik hozni, míg azon esetre, ha a déli vasúti­ társaság Eszékről Kanizsára vasútat épít, Budapest egészen kikerültetik, mi politikai, valamint kereskedelmi tekintet­ben, egyaránt káros. Örvendetes időjelnek tekinthető, hogy a nagyvárad-eszék-fiumei vonal fontosságát Bécsben is tökéletesen fel­fogják s tisztában vannak az iránt, hogy a fiumei vasútnak értelme sincs, ha Magyar­­ország termékeny zónáit nem köti össze a tengerrel. Igaz, hogy a mostani pénzviszo­nyok átalában nem kedvezők vasúti válla­latokra nézve, de a­míg a dolog azon stá­diumba fog jöni, hogy aláírási ívek adatnak ki­s befizetések történnek, addig a mostani pénzválság is véget érheti. S ezen nehézség a belga-horvát vállalatra és oly mértékben áll, mint az angol-magyarra. Férged, sz. Erzsébet, Csomorkány, Sámsoni (most kertészség), Tót-Kutas, Szőlős, Fecskés, Uj­város, Ráros, Derekegy­ház, Mártély, Tót, Kört­­vélyes. Csomorkányon a templom kőfalai, Szőlősön régi sáncok nyomai máig láthatók. Maga Vásárhely is régebben túl az akkori Hód taván, Makó felől állott. Hazánkban a helynevek eredetének kutatására még kevés gond fordíttatván, az iránt, hogy honnan tá­madt a „Hold vagy Hód“ elnevezés, még tisztába jutni nem lehetett, s az a fölötti vé­lemény a nép véneinél nem öszhangzó. A város birtoka 144,000 cat. hold, ide számítva a rézszárítás által nyert 23,000 cat. holdat is. Népessége meghaladja a 40 ezret, és mindannyian a tiszta, romlatlan magyar faj képviselői. Vallásra nézve a túlnyomó szám református, egy harmada katholikus; vannak azonkívül görögök és Mózes vallású magyarok csekélyebb arányban. Reformata egyháza kettő, evangélikus egy, görög egy, katholika egy és héber ima­háza is egy, összesen tehát hat temploma van. Van azonkívül egy reformata 8 osztályú gymnasiuma, rajztanodája, több osztályú fi- és leánytanodái, végre egy szép nagy sör­háza és számos a város belsejében fekvő száraz- valamint annak szélein épült szélmal­ma és több olajfutuja. A város, mint alföldi városaink többnyire, szabálytalanul van építve, s a házak és utcák fekvése, kivált távolabb részeiben, sokban hasonlít azon térrajzhoz, melyet egy az asz­talon elszórt marok borsó mutat. Ezekben azután télen a sár, nyáron pedig a por tel­­hetőleg uralkodik, ami korántsem kellemetlen(?) mert azt hiszem, hogy ha apáink és déd­apáinknak jó volt, mi se panaszkodjunk fölötte (?) Éjjeli világítás városunkban nem 'll V bh j U* —«w tu uauUongv«^ uiwiti v.u uvau Páris, azután meg a jóravaló ember nem is botorkál a sötétben, hanem visz magával lám­pást vagy nappal végzi dolgait. Építészet dolgában városunk egyetlen egy középületet sem tud fölmutatni, amely a jó ízlésnek és a szépészetnek minden tekin­­ben megfelelne. A templomok szilárdul ugyan, de kevés műizléssel, a többi házak pedig a lehető legigénytelenebb modorban épültek. Jelenleg ugyan már a szerfölött alacsony ajtók, kicsiny, szelelő­ lyukakhoz hasonló ab­lakok, nádtetejü házak s­a t. a belvárosban ritkulnak, de azért még sok viz folyand el a Tiszán, mig a város szabályos és csinos ki­nézést nyerend. Az építkezés többnyire vályúkkal törté­nik, s az újabb időben néhány ház tiszta téglából is készült, melyek között a helybeli sütőmester Nagy József háza építőmesterének Krim Józsefnek becsületére válik. Van városunknak még egy kis sétánya is, legújabban pedig a város 30 holdnyi területen népkertet szándékozik alakítani, mely ha létesül, egy nagy hiányt pótolana nálunk. Ennyit városunk igénytelen külsejéről; térjünk most át lakosságára s annak anyagi és szellemi viszonyaira, termesztményeire, ipara és kereskedésére, szóval államgazdászati fejleményeire. A­mint már fentebb mondom, városunk lakossága tiszta, romlatlan magyar faj s meg van áldva annak minden előnyeivel és hátrá­nyaival. Előnyei erős, inkább zömök mint szikár testalkat, romlatlan egészség és szívós kitartó életerő. Ehez járul azután a józan felfogás, éles­elmüség, türelem, barátság és nagy mér­tékbeni vendégszeretet. Hátrányairól nem szólok, mutatkoznak azok a szemlélő előtt, bár­merre tekint, csakhogy nem annyira a népet terhelik, mintsem hazánk jelen viszo­nyaiban gyökereznek. Mindazonáltal vannak néhány sarkalatos hibái, melyeknek szülő­­anyja a mértéken túli könnyen gondolkozás, a heverés és tétlen élet iránti hajlam és az eszem-iszomság szerfölötti kedvelése s a­t. Oly tulajdonok, melyek mint hibák veszélye­sek ugyan, de korántsem irthatlanok, csak találkozzanak férfiak, kik e nép, e jóravaló faj szunnyadó erőit az érzéki tespedésből fel­ébreszteni, és az élet munkásságába, a kor­szellem nagy műhelyébe átvinni igyekeznek. Ha ily férfiak állandóak e nép élén — s ki ne remélné ezt? — e nép újjászületése vég­­bemenend. Adja Isten, hogy minél hamarább történjék. H.-M.-Vásárhely, november 28. 1864. Ugy hiszem, nem követek el rész­tettet, ha városunk anyagi állapotáról, lakosságának életmódjáról, tulajdonairól, szóval mind arról kívánok írni, ami összevéve annak jellegét megismerni, valamint társadalmi rangfokoza­tát kimutatni és méltányolni, a netaláni hibákat és fonákságokat pedig napfényre hozni segíti. Tollamat sem az érdek, sem a párt­szenvedély nem vezérlendi, s ha sokról hall­­gatandok, miről szólnom, és sokról szólok, miről talán hallgatnom kellene, csak azok módjára cselekszem, kik még nem értik jól azt a divó mesterséget, mindenről szólani és semmiről sem beszélni. Városunk Hold vagy Hód-Mező-Vásárhely egy nagy termékeny síkságon fekszik. A város határán hajdan 17 helység állott, u. m. sz. Király, Gorsa, Kopáncs, Batida, *) Ez esetben elenyésznek azon kifogás, hogy a lapok üresek, minek következtében pártolásra avagy olvasásra nem érdemesek. A politikai levegő áradata ez időszerint nem tartalmazván feldolgozható elemeket, csakis Széchenyi szellemében lehet a hazafiság próbá­ját adnunk. T. E.

Next