Szegedi Híradó, 1864. július-december (6. évfolyam, 53-104. szám)
1864-11-30 / 96. szám
1864. Hatodik évfolyam. HVLostolon: Hetenkint kétszer, szerdán és szombaton reggel. Szerkesztési Iroda, Egyháztér, 367. sz. alaciékizatal : Burger Zsigmond könyvkereskedése. Szegeden házhozhordással és vidékre postán: Egész évre................................................8 frt Félévre ... .................................4 „ Évnegyedre................................. . 2 w Helyben a kiadóhivatalból elvitetve: Egész évre..........................................6 frt — kr. Félévre ..................................... 3 „ — „ Évnegyedre..........................................1 , 60. Előfizetési föltételek: Egyes számára fi kr otztv. ért. . 96-ik szám. Szerdán, november 30-án. ^ Ihirdetósok: A hathasábos petitsor egyszeri hirdetésnél 6 kr, kétszerinél 5 kr, többszörinél 4 kr. Bélyegdij minden egyes beigtatásért 30 kr. A „Nyilttér“ben a négyhasábos petitsor igtatási dija 15 újkrajcár. Az előfizetési pénzek és hirdetmények Burger Zsigmond könyvkereskedéséhez cimezendők. Kendertermesztésünk jövője és még valami. Jelen gazdasági körülményeink közepette alig van fontosabb annálfogva átalánosabb érdekű találmány a kendernek s lennek áztatás nélküli, csupán gőz a gőzerő általi feldolgozásnál. Ezen új módszert a franciák legújabb időben felállított és hosszú évek során gyűjtött tapasztalataik nyomán, az elbánás és felszerelésben kívánatos tökélyig emelt — gyáraikban meghonosították s ma már ezen módszer értelmében a kendernek senek gyári feldolgozását nagy kiterjedésben s jutalmazólag folytatják. Alig nehány hete csak, hogy Térey Pál hazánkfia, ki — mellesleg legyen mondva — a gazdászati téren jeles képzettséggel s mindenekfölött buzgó ügyszeretettel bir, a központi magyar gazdasági egyesület által, és pedig az országos alapból a helytartóság utján utalványozott költségen Franciaországba ez ügy tanulmányozása végett történt kiküldetéséből hazatért s tapasztalatiról kimerítő jelentést tett, melyet a „Gazdasági lapok“ ez időszerint közölnek; ugyanazért olvasóinkat, kik azt netán egész terjedelmében olvasni óhajtják, egyenesen a fentnevezett lapok legközelebbi számainak áttekintésére utaljak. Mivel hogy jelen értekezésnek speciális célja van, ismétlésbe bocsátkoznunk nem lehetett. Ismerjük gazdasági állapotaink hiányait, tudjuk, hogy kisebb birtokosaink földjei az elgazosodás és kimerülés netovábbjához nem a leglassúbb léptekkel közelednek, tudjuk, hogy vidékünk a takarmány vagy cukorrépa termesztéssel, mely a földet mint búzatermőt kímélné, sőt trágyázná s az elgazosodásnak elejét venné, nem igen foglalkozik; tény az, hogy a dohánytermesztés — megszorítva lévén — aránylag igen csekély földterületen van foganatosítva, s igy nincs megfelelő jövedelemmel biztató kereskedelmi terményünk, mely amellett, hogy a gazosodást elfojtja, a búzának s átalában minden növénynek jó előveteménye legyen; de tény az is, hogy a kender vidékünkön nemcsak legtöbb helyen jó s majdnem biztosan termő talajra talál, de s épen e miatt szép jövedelmet is igér, a gazosodást akadályozza s a talajt jó búzatermővé teszi. Csupán a munkás kéz hiánya e vidéken, s a kellemetlen, a gyakran csak nagy nehézségekkel, mindenkor sok munkával megejthető áztatás, mosás és szárítás volt oka a kendertermelés visszamaradásának és azon körülménynek, miszerint e foglalkozás nem igen fizette ki magát. A följelölt előzetek után mi természetesebb tehát, mint hogy a középponti gazdasági egyesület példájára, mely nemzetgazdászati szempontból hévvel s kitartó buzgósággal karolta föl ez ügyet s vezette jó eredményhez : a vidéki gazdasági egyletek is a vidék érdekéhez alkalmazott erélylyel, az ügy jelentőségéhez mért gyorsasággal nemcsak tanulmányozzák a dolog mibenlétét, de egyszersmind módozatokról idejekorán gondoskodjanak, melyek a kendergyárak felállításának kívánt, körülményeinknek megfelelő megoldását eszközöljék. Mint minden gyári vállalathoz, úgy ehez is sok pénz kell, ámde mindennek megtalálhatjuk nyitját, csak ernyedetlen szorgalommal fürkészszük azt. Egy ily kendergyár mintegy 300.000 frankba, vagyis körülbelül százhúszezer osztrák forintba kerül, melyhez még vagy harmincezer forint üzletforgalmi tőke is kívántatik. Ennyi pénzt egy-egy — habár nagyobb alföldi — város legyen is az, nem könnyen állíthat ki, főleg nem egy új vállalatra, melynek horderejét még gyakorlatilag nem ismeri. Ily körülmények között alig lehet egyéb expedienst találni, mint amit e tárgyban egy országos nevű s kitűnő nemzetgazdászunk véleményez s e napokban alkalmilag nyilvánított, t. i. a valószínűleg nemsokára megalakuló s nagy pénzerővel rendelkező dunakereskedelmi társulatot — mely a kivitelt s nagybani eladást is közvetítené — megnyerni e célra, mely társulat aztán oly községekben, hol a lakosság lekötelezi magát, például tiz éven át évenkint mintegy ezer hold földöni kendertermesztésre, s a termésnek bizonyos megszabott áram átadására saját pénzéből állítaná fel a gyárakat talán azon kikötéssel, hogy a befektetés összegétől a kamatokat fizeti, azonkívül az egyezség szerinti törlesztést is eszközölje az illető consortium. Így idővel a gyár a termesztő társulat birtokába jutna, s amellett évek mulasztása nélkül volna megkezdhető a nagybani kendertermesztés. Nézetem értelmében a kendergyárak felállításának még egy módját lehetne megkísérteni, miszerint egyenesen franciaországbeli tőkepénzeseknél volna kieszközlendő helybeli kendergyáraink építtetése s azok ellátása, kik aztán — megfelelő mértékbeni termesztésünk kötelezettsége mellett — minden egyéb közvetítést avagy kiegyenlítést nélkülözhetővé tennének, s a kik saját felelősségükre építvén, majd jól körül is tekintenének saját országukban, hogy mit s hogyan kell kezdeményezniük, hány s miféle művezetőket s szakképzett munkásokat alkalmazniok. Mindezeket megelőzőleg azonban a vidéki gazdasági egyesületek nemes feladata volna kebelükből legalább egy egyént megbízni, hogy Térey Pál példájára alaposan megismerkedjék az idevágó ügy részletes körülményeivel, s azt a vidék és globa sajátságaihoz mérve, beható tanulmány tárgyává emelje, annak idején pedig köztárgyalás alá beterjeszsze. Szükséges tehát, hogy a vidéki gazdasági egyletek az e célra megkívántató pénzösszeget utalványozzák, mert a netán tiszteletből készített munka, rajz stb. nem talál megfelelni az igényeknek. E kérdés szerencsés megoldásának égető szükségét el nem tagadhatjuk, ugyanazért közfigyelem s méltánylat tárgyává kell azt emelnünk. Van még egy eszmém — mint az angol szokta mondani — s azt most, mivelhogy alkalmam van szólani, kérdés alakjában előtérbe helyezem . Mem cél és korszerű volna e, na a vidéki gazdasági egyletek erkölcsi befolyásukkal addig is, míg a központi gazdasági egyesület a célba vett országos gazdasági tanintézetek fölállítását létrehozná, (mert addig még sok víz elfolyhat a Dunán) egy, bár kisebb körű , magán természetű, például 3 tanár által ellátott gazdaképző intézetet állítanának? Az ily képezde, ha például egész ellátásra fölvett 12 ifjútól fejenkint s évente 400 forintot venne be, jószerint önmagából merítené fenállási alapját, ha ehez még valami keveset az egylet maga s azon város, melynek kebelében a képző intézet fölállítandó, segédkeznék, ez intézet becsülettel fenállhatna. Ily gazda képző intézetek Szegeden, Aradon, Debrecenben leginkább a maguk helyén volnának, s ezek tanárai a kilátásba helyezett országos gazdasági tanintézetek felállítása alkalmával már némi gyakorlati avatottsággal léphetnének azokba át. Alkalmilag szólva, azon közönyösség, melyet némely vidéki gazdasági egyletek tagjai a társulati ügyek iránt tanúsítanak, semmiképen sem látszik igazolva, sőt erkölcsi vétség gyanánt tűnik fel, ha képességgel, szakavatottsággal bíró egyének melegebb érdekeltség nélkül tekintik úgy az országos gazdasági egylet választmányának buzgó tevékenységét (nagy számmal vannak, kik még azt sem méltatják figyelmökre, ami az anyaegylet kebelében történik) mint a saját megyéjökbeli gazdasági egylet néhány (!) bizottmányi tagjának nemeskeblű fáradozását. A „Szegedi Híradó“ ez évi folyamában Garzó ,úr által „H.-m.vásárhelyi levelei“ ben sok nyers igazság van elmondva e tekintetben, ő ott meglehetősen a szeg fejére tapogatott , habár tolla a modern simaság körvonalán itt-ott túlpercegett, mégis támadt e felszólamlás lényegéből olyan szellemi sarkantyú, melynek élét mozdulat nélkül elviselni nem lehetett. Az emberi társadalom keletkezésével egyidejű tan s igazság, miszerint minden embernek polgári, sőt lelkiismeretes kötelessége a társadalomnak, melyben él, munkássága által legalább annyit visszaadni, mennyi terhet arra az ő saját egyéniségének léte nehezít, mert ha ezt nem teszi, ő nem kapocs a társadalom összetartásán, hanem inkább nyűge annak, amit e latin szavakkal szoktunk kifejezni: viane pondus térré. Valóban szomorú jelenség, midőn ahelyett, hogy saját érdekeink előmozdítására a társulás jótékony intézményét teljes mértékben igénybe venni iparkodnánk, az oktalan viszszavonás által nemcsak magunknak, de a jövő nemzedéknek is ártunk. Mennyi szép s hasznos eszme látna napvilágot s fogamzanék meg a vidék lakói közt, ha e megyének értelmesbjei, például a helyi érdekeket képviselő lap körül csoportosulnának, s egyrészről annak anyagi pártolása útján, másrészről s legfőképen szellemi munkásságuk kifejtésével *) érlelnék a nagy eszmét, miszerint „Magyarország nem volt, de lesz.“ ____ Ta**y Ede, Szeged, november 29. Az alföld-fiumei vasút. Ha magyar ember — írják a „Honn nak Bécsből — az osztrák birodalom mappáját megnézni, nem lesz képes felfogni, hogyan lehet a fölött vitatkozni : váljon az alföld-fiumei, azaz nagyvárad szeged eszék-sziszek-fiumei vonal, vagy a zimony-fiumei pálya érdemli-e az elsőséget, de annak dacára a kérdés még nincs eldöntve s vitatkoznak még a fölött. Az ügy legújabb mozzanata , hogy a zimony-fiumei pálya kijelölt vonala egy vegyes bizottság által megvizsgáltatván, e bizottság meg lett bízva, egyszersmind azon vonalt is megvizsgálni, mely az angol magyar consortium által lett kijelölve. Mondják egyébiránt, hogy a hangulat a magyar vállalat iránt kedvező; kívánatos volna azonban, hogy akik e pályát initiálták, valamint azon vidékek, melyeknek javára initiálva van, minden eszközt felhasználjanak, amit becsülettel fölhasználni lehet, hogy e kedvező hangulat tényleges eredményeket szüljön. A vállalat azon fusio által, mely gróf Zichy Edmund úrral történt, nagyobbszerü dimensiókat vett, mert a múlt hónapban itt alakult consortium, mely jelen Hiobo Branapo sennep múlthal gróf Zichy Edmund s Trefort Ágostonból áll, egy részt Nagyváradról indulva Csabán, Vásárhelyen, Szegeden, Szabadkán keresztül Eszékre s onnan Sziszeknek Fiuméig, másrészt pedig Zimonyból Eszékre s Eszékről Fehérvárra, összesen körülbelöl 150 mértföld vasút építésére akar vállalkozni. A zimony-fehérvári vonal nemcsak az által fontos, hogy legrövidebb uton köti össze a török birodalmat Bécscsel s átalában az európai Nyugattal, hanem hogy Budapestet is az alsó Dunával s különösen Szlavóniával egyenes összeköttetésbe szándékozik hozni, míg azon esetre, ha a déli vasúti társaság Eszékről Kanizsára vasútat épít, Budapest egészen kikerültetik, mi politikai, valamint kereskedelmi tekintetben, egyaránt káros. Örvendetes időjelnek tekinthető, hogy a nagyvárad-eszék-fiumei vonal fontosságát Bécsben is tökéletesen felfogják s tisztában vannak az iránt, hogy a fiumei vasútnak értelme sincs, ha Magyarország termékeny zónáit nem köti össze a tengerrel. Igaz, hogy a mostani pénzviszonyok átalában nem kedvezők vasúti vállalatokra nézve, de amíg a dolog azon stádiumba fog jöni, hogy aláírási ívek adatnak kis befizetések történnek, addig a mostani pénzválság is véget érheti. S ezen nehézség a belga-horvát vállalatra és oly mértékben áll, mint az angol-magyarra. Férged, sz. Erzsébet, Csomorkány, Sámsoni (most kertészség), Tót-Kutas, Szőlős, Fecskés, Ujváros, Ráros, Derekegyház, Mártély, Tót, Körtvélyes. Csomorkányon a templom kőfalai, Szőlősön régi sáncok nyomai máig láthatók. Maga Vásárhely is régebben túl az akkori Hód taván, Makó felől állott. Hazánkban a helynevek eredetének kutatására még kevés gond fordíttatván, az iránt, hogy honnan támadt a „Hold vagy Hód“ elnevezés, még tisztába jutni nem lehetett, s az a fölötti vélemény a nép véneinél nem öszhangzó. A város birtoka 144,000 cat. hold, ide számítva a rézszárítás által nyert 23,000 cat. holdat is. Népessége meghaladja a 40 ezret, és mindannyian a tiszta, romlatlan magyar faj képviselői. Vallásra nézve a túlnyomó szám református, egy harmada katholikus; vannak azonkívül görögök és Mózes vallású magyarok csekélyebb arányban. Reformata egyháza kettő, evangélikus egy, görög egy, katholika egy és héber imaháza is egy, összesen tehát hat temploma van. Van azonkívül egy reformata 8 osztályú gymnasiuma, rajztanodája, több osztályú fi- és leánytanodái, végre egy szép nagy sörháza és számos a város belsejében fekvő száraz- valamint annak szélein épült szélmalma és több olajfutuja. A város, mint alföldi városaink többnyire, szabálytalanul van építve, s a házak és utcák fekvése, kivált távolabb részeiben, sokban hasonlít azon térrajzhoz, melyet egy az asztalon elszórt marok borsó mutat. Ezekben azután télen a sár, nyáron pedig a por telhetőleg uralkodik, ami korántsem kellemetlen(?) mert azt hiszem, hogy ha apáink és dédapáinknak jó volt, mi se panaszkodjunk fölötte (?) Éjjeli világítás városunkban nem 'll V bh j U* —«w tu uauUongv«^ uiwiti v.u uvau Páris, azután meg a jóravaló ember nem is botorkál a sötétben, hanem visz magával lámpást vagy nappal végzi dolgait. Építészet dolgában városunk egyetlen egy középületet sem tud fölmutatni, amely a jó ízlésnek és a szépészetnek minden tekinben megfelelne. A templomok szilárdul ugyan, de kevés műizléssel, a többi házak pedig a lehető legigénytelenebb modorban épültek. Jelenleg ugyan már a szerfölött alacsony ajtók, kicsiny, szelelő lyukakhoz hasonló ablakok, nádtetejü házak sa t. a belvárosban ritkulnak, de azért még sok viz folyand el a Tiszán, mig a város szabályos és csinos kinézést nyerend. Az építkezés többnyire vályúkkal történik, s az újabb időben néhány ház tiszta téglából is készült, melyek között a helybeli sütőmester Nagy József háza építőmesterének Krim Józsefnek becsületére válik. Van városunknak még egy kis sétánya is, legújabban pedig a város 30 holdnyi területen népkertet szándékozik alakítani, mely ha létesül, egy nagy hiányt pótolana nálunk. Ennyit városunk igénytelen külsejéről; térjünk most át lakosságára s annak anyagi és szellemi viszonyaira, termesztményeire, ipara és kereskedésére, szóval államgazdászati fejleményeire. Amint már fentebb mondom, városunk lakossága tiszta, romlatlan magyar faj s meg van áldva annak minden előnyeivel és hátrányaival. Előnyei erős, inkább zömök mint szikár testalkat, romlatlan egészség és szívós kitartó életerő. Ehez járul azután a józan felfogás, éleselmüség, türelem, barátság és nagy mértékbeni vendégszeretet. Hátrányairól nem szólok, mutatkoznak azok a szemlélő előtt, bármerre tekint, csakhogy nem annyira a népet terhelik, mintsem hazánk jelen viszonyaiban gyökereznek. Mindazonáltal vannak néhány sarkalatos hibái, melyeknek szülőanyja a mértéken túli könnyen gondolkozás, a heverés és tétlen élet iránti hajlam és az eszem-iszomság szerfölötti kedvelése s at. Oly tulajdonok, melyek mint hibák veszélyesek ugyan, de korántsem irthatlanok, csak találkozzanak férfiak, kik e nép, e jóravaló faj szunnyadó erőit az érzéki tespedésből felébreszteni, és az élet munkásságába, a korszellem nagy műhelyébe átvinni igyekeznek. Ha ily férfiak állandóak e nép élén — s ki ne remélné ezt? — e nép újjászületése végbemenend. Adja Isten, hogy minél hamarább történjék. H.-M.-Vásárhely, november 28. 1864. Ugy hiszem, nem követek el résztettet, ha városunk anyagi állapotáról, lakosságának életmódjáról, tulajdonairól, szóval mind arról kívánok írni, ami összevéve annak jellegét megismerni, valamint társadalmi rangfokozatát kimutatni és méltányolni, a netaláni hibákat és fonákságokat pedig napfényre hozni segíti. Tollamat sem az érdek, sem a pártszenvedély nem vezérlendi, s ha sokról hallgatandok, miről szólnom, és sokról szólok, miről talán hallgatnom kellene, csak azok módjára cselekszem, kik még nem értik jól azt a divó mesterséget, mindenről szólani és semmiről sem beszélni. Városunk Hold vagy Hód-Mező-Vásárhely egy nagy termékeny síkságon fekszik. A város határán hajdan 17 helység állott, u. m. sz. Király, Gorsa, Kopáncs, Batida, *) Ez esetben elenyésznek azon kifogás, hogy a lapok üresek, minek következtében pártolásra avagy olvasásra nem érdemesek. A politikai levegő áradata ez időszerint nem tartalmazván feldolgozható elemeket, csakis Széchenyi szellemében lehet a hazafiság próbáját adnunk. T. E.