Szegedi Híradó, 1865. július-december (7. évfolyam, 53-105. szám)
1865-11-26 / 95. szám
MogfoloxL: Betenkint kétszer, vasárnap és csütörtökön reggel. LaserVesatési iroda Búza tér, 808. sz. Kiadó hivatal: Burger Zsigmond könyvkereskedése. Előfizetési feltételek: Szegeden hizhozhordással és vidékre postán. Egész évre........................................ 8 írt. Félévre........................................................4 „ Évnegyedre...................................................2 „ Egyes szám Helyben a kiadóhivatalból elültetve: Egész évre.......................................... 6 frt — Félévre....................... g __ Évnegyedre...............................................160 óra & kr osztr. ért. kr. Hirdetések 1 A hathasábos petitsor egyszeri hirdetésnél 6 kr, kétszerinél 5 kr, többszörinél 4 kr. Bélyegdij minden egyes bejátatásért 30 kr. A „Nyilttér“ben a négyhasábos petitsor igtatásr dl 1 ' 15 mikrajcár. Az előfizetési pénzek és hirdetmények Durger Zsigmond könyvkereskedéséhez cimezendők. Tapasztalatok az okszerű dohánytermesztés körül. .. (Folytatás.) A kacsozástól számítandó 6—8 nap múlva veszi kezdetét a dohányszüret vagy dohánytörés, mit 3 részre osztunk, u. m. 1) Aljszedés, vagy a hőség által erőszakosan megérlelt levelek letörése, melyek a dohánytő alján vannak s már egészen sárgán vagy eként szegélyezve érintik a földet, ily aljlevél (Feldsandblatt) van tövente 2—4, mi ha le nem szedetik, egészen megszárad, esős időben el is rothad s addig elvész, mig a többi a szedésre alkalmas lesz. 2) Az anyalevél szedése, mi az aljlevelek leszedése után 9—14 nappal következik s érésének jelei a fajok különbözése szerint változik, milyenek : babosodás, kunkorodás, sötétedés vagy világosodás, fény vagy a levél vastagodása, s ily anyalevelet találunk tövönként 6—9-et. 3) A hegylevelek letörése, melyeket az anyalevelek után 6—8 nappal szedünk le, mely idő alatt azok megérnek, s midőn ezeket is letörtük, a dohánytő pusztán marad a sarju előállítására. Csaknem mindenütt honunkban, már az anyalevelek fejlesztésekor, még ott is, hol a bugázás és kacsozás hasznát elismerik, 4—6 kacs szívja a dohányző életerejét a sarju termesztésre. Minő jognál fogva remélhet ily termelő kielégítő sarjutermést? Ha számítani tud s mérlegbe veti az ily eljárás után nyert számtalan 3" széles, 8—9" hosszú levelet, (melyeknek gyarapodása az anyalevelek fejlődési hátrányára volt) s az azokra fordított költséges munkát, mit nyer? Kísértse meg termelő egy részét területének ekként, másrészt pedig a kacsozásnál már említett meghagyott legalsó kacscsal úgy, hogy a pusztán megmaradt kórót a fölött szemre vágja le, mely eljárással ezen kacsot az anyatő szerint fejlődni erőszakolja s ezáltal nem sarját, hanem egy az első terméssel vetekedő másodtermést nyer, mely a már erős gyökerek által tápláltatva, 4-6 hét alatt rendesen kifejlődik s kedvező évben minőségben ruganyosabb s vékonyabb erű , s ezáltal a szivartakarókra alkalmazott) termést ad az elsőnél, mely a kiadások fedezését dúsan pótolja. Valamint a bugázás, kacsozás , úgyszintén a dohányszedésnél is mindig a széles körön kell a munkát végezni, s ekkor látjuk a közök különböző szélességének nagy hasznát, amidőn fáradságos termésünket a munkáltatás alatti töréstől, roncsolástól megóvtuk. Töréskor egy kézzel szedjük a leveleket s a másikba tesszük, mig az megtelt, honnan ugyanazon kezünk hónalja alá szorítjuk mig fér, azután a sor végére visszük, ott lerakjuk csomókba, honnan elszállítatik. *) A letört dohány a füzőhelyre, közel a száritóhoz, fülés végett bányába (fülőbe) rakatik kocsányával fölfelé (a füle 2° széles, 1°3' hosszú és 8—10" vastag) s addig tartatik a fülében, míg színváltozása által a kellő fokot el nem árulja, mit csak tapasztalat után tanulhatni meg, mivel a dohány faj, törési idő, födél vagy ég alatti fülesztés azt különfélekép módosítja. Igen nagy éberséget kíván a fülesztés, hogy a bányákba rakott dohány túlzásig ne hevüljön, miáltal elveszítjük a jó érleléssel nyert zamatot, ruganyosságot s a zsirrészek elpárolgásával nem csekély részét a súlynak. A leírt fülekbe rakott dohány rendes időben 10—12 óra alatt éri el a sárgás szin által mutatott fütés kellő fokát s ezután fölfüzetik. Hogy a szokott dohányfűzéssel járó kocsányégést (Stengelbrand), rothadást kikerüljük, a Hollandiában szokott szérvesztegetéssel járó pálcás fűzés helyett, melynek megkísérlése ugyan igen szép sikert nyújtott, de már nagyobb mennyiségnél kivihetlen volt; főnököm a forgatvafűzés eszméjére jött, mely teljesen sikeresnek bizonyult. Történik pedig ekként : A megsült dohányhoz ültetjük a fűző egyéneket, kik a 17 hosszu zsinegre egyik levelet szikével, másikat hátával öltik, s igy ha egymáshoz szorosan fűződnek is, a levelek kocsányának vastagsága nem engedi a tömeges összetapadást. A dohány felfűzése után még a szárítás van hátra, hogy azzal a külső munkát befejezzük. De hogy szárítsunk? Amint a környéken széttekintek, máris több szárítás módját láttam, mert vannak termelők, kik, ha dohányukat nevelésében jól kezelték, megelégszenek, gondolván, hisz már megtermett, majd csak könnyen elbánunk vele, meggazdálkodják az álló fa árát s a dohány korom szárításával elégszenek meg. Nem úgy tesz főnök uram, hanem szárító épületeket állíttatott föl, hova a telifűzött zsineg (füzér, most már póré) beakasztatik, hol háborítatlan szárad. Hogy mily üdvös a termelésnél a dohányszárítók használata , íveket tölthetnek be, mit azonban fölöslegesnek tartok. Maga a gyakorlatban levő szárító épület 2° magas, 2° 3‘ széles és tetszés szerinti hosszú, egymástól 1 öl s 3 lábnyira fekvő tölgy- vagy fenyőoszlopokból s az azokon fekvő könnyű tetőből áll. Az épület kelettől nyugatnak nyúlik, hogy az északi s déli szelek szárításra fölhasználtassanak. Az oszlopokba fenyődragályok vésetnek, melyekre a pórék kötöződnek, hogy hány sor aggatható egymás fölé, azt a dohány nagysága határozza meg; itt 4 sor rakotik, igy a koszorú gerendára egy s minden attól 3'-nyira bevésett dragályra (szergyia) egy sor jő. Minden harmadik oszlop közötti szergyia levehető, hogy ott az aggatni valót behordhassuk. Az épület kívülről beléceztetik az eső becsapása ellen, valamint a kártékony szél megtörésére, a lécezés vízirányossága célszerűbbnek bizonyult. A koszorú-gerenda és a szergyiák végig 6"-nyire egymástól gömbölyű szögekkel teli vezetnek, úgy, hogy a szögekből rokon maradjon, mi a kötözést könynyiti és zsineget kimér. Ha a már megszáradt dohányt télire verjük föl, belőle minden szög közé is kötünk s igy minden oszlop közé 72 perc aggattatik szárítás végett és 144 télire. A szárítókban szárított dohány nem kap oly szép piros szint, mint a szabad ég alatti, mely a harmatnak és napfénynek van folyton kitéve, de aggódásra ez nem ok, mert a dohány csak a forrásba nyeri meg eredeti színét s igy ezen dohány még jobb minőségű lesz, mert nem veszti el a zsírt, mi a nyujthatóság főkelléke. Az ily módon szárított s télire összekötözött (fölvert) dohányt háborítatlanul hagyjuk a simításig, a száritó oldalait s kapuit zsúppal s gyékénynyel gondosan beakasztjuk, hogy termésünket a később bekövetkező ködök ártalmától megóvjuk. (Folyt. kőv.) Midőn e föltevés megoldása körül Szentes város választópolgáraihoz jelen felszólalásunkat intézzük, távol minden magánérdek, pártszinezet avagy nézetünknek bárkire is ráerőltetésétől, kérjük őket, fogadják azt oly őszinte jóakarattal, miként alulírtaknak is e felhívás által semmi más céljuk nincs, mint e város jövő boldogságának lehető előmozdítása. Ki hazánk viszonyait ismeri, ki az előző körülményeknek tudása mellett a magyar jogtörténelemnek az 1848-dik évben lett újbóli alakulását, majd .a reá következett nehéz időknek társadalmi viszonyainkra lett befolyását figyelemmel kisérte; ki tudja azt, hogy ő császári kir. apostoli Felsége legkegyelmesebb urunknak több ízben nyilvánított, legközelebb pedig az országgyűlést összehívó leiratában is kifejezett akarata szerint, 17 évi szünetelés után, a magyar nemzet előtt ismét megnyílt a tér, melyen köz- és magánjogi, nemzetgazdászati, kereskedelmi és a társországokhoz való viszonyait illető ügyeit, önállólag és függetlenül, a jogfolytonosság elismerése mellett ismét rendezheti; az előtt tisztán áll azon kétségbe nem vonható körülmény, mikép a jelen országgyűlés nemzeti életünkben igen nagy fontosságú és minden esetben korszakot alkotó teend, mert itt az idő, hol a nemzet sorsa ennek kezébe van letéve s tőle függ jövő sorsának megalapítása. Hazai jólétünk reménylett kifejlődésének egyenes tényezői az országgyűlési képviselők lesznek, kik hogy nemes feladatuknak megfelelhessenek, mindegyiktől megkívántatik, hogy helyzetünknek, más népekhezi viszonyainknak, a múltnak mind történelmi, mind köz és magán jogismeretével bírjanak, mert a jövőt csak az készítheti elő, ki a múltat fény- és árnyoldalaival ismeri; megkivántatik, hogy oly határozott jellemmel és minden befolyást mellőző szilárdsággal birjanak, mikép elvük és meggyőződésüktől semmi körülmény által eltántorítassanak; szükséges, hogy az alkotmányos szabadságnak hű őrei és harcosai legyenek , ezeken felül pedig a helyi viszonyoknak és az orvoslást igénylő bajoknak ismeretével birjanak. Ha mindezen kellékeket kellő figyelemre méltatjuk, s mindazok közt, kik hivatottak lehetnek e város részéről, e nagy fontosságú feladat megfejtésére — széttekintünk, az 1865. évi képviselőségre alkalmasabb egyént alig ajánlhatunk, mint e város érdemekben megőszült veteránját, Boross Sámuel urat. Követjelöltünket fölösleg volna dicséretekkel halmozni el azok előtt, kiknek soraiban ő élete legnagyobb részét leélte. Szentes polgárai előtt átalában ismeretes, hogy az ő működése mindig e város jólétének előmozdítására volt irányozva; ő volt, ki az urbériséget szabályozá az 1836-ik évi törvények oltalma alatt, e város nem kiváltságos osztályát az urbériség nehéz lánca alól megszabadítva, e hon egyenjogú polgáraivá tette, kinek jelleméhez hosszas hivataloskodása alatt a gyanúnak még csak árnyéka sem férhetett, ki szabadságra törekvő szilárdságát minden körülmények közt még a megpróbáltatás nagy napjaiban is megtartotta, ki több évekre terjedett szigorú fogsága ideje alatt is elvéhez — melyet csaknem vérével pecsételt meg — hű maradt s az 1861-dik évi országgyűlésen e városnak érdemes képviselője volt, ő lehet az, ki e város bajainak, mint általa kezdettől fogva ismereteseknek, orvosoltatását leginkább eszközölheti. Polgártársak! Követjelöltünk múltja és jelene elegendő kezesség nekünk arra, hogy benne föltétlen bizalmat helyezhetünk, s hogy ő e bizalommnak meg fog felelni. Midőn tehát közeleg a nap, hol szavazatunkkal a polgári jogok legdicsőbbikét gyakorolandjuk, elfeledve minden pártviszályt, mely a testvéreket minden valódi ok nélkül egymástól elválaszthatná , gyűljünk össze annak zászlója alatt, ki kitüntetésünkre leginkább érdemes, tömörült összetartásunk által bizonyítsuk be, hogy a valódi érdemeket még méltányolni tudjuk; mutassuk meg, hogy népünk az alkotmányos szabadságra érdemes, mert becsülni tudja azt, ki egész életét a nép jóléte és szabadsága kivívására használta fel, tegyük föl az elismerés koszorúját fejére annak, kit maga az isteni gondviselés is oly szép agg korral, de még mindig fiatal testi és lelki erővel tüntetett ki. Rendelet a kőolaj (petroleum) elhelyezése, raktározása és szállítása iránt. Minthogy az újabb időben kereskedelmi cikké lett s nevezetesen Amerikából behozott kőolaj (petroleum), mely fölötte gyúlékony, 36° R. melegségben már meggyújtható gőzöket kifejt s vízzel el nem oltható, vigyázatlan kezelésnél, elhelyezésnél vagy szállításnál gyakorta tűzveszélyt okoz, ennélfogva ily szerencétlenség elhárítása tekintetéből magamiheztartásul a következők rendeltetnek meg: I. A kőolaj elhelyezéses eltartására nézve. 1. §. A kőolaj tisztítása s tisztítási gyáraknak e céllai felállítása szabad kir Szeged város beépített s lakott határain belül nem szabad. 2. §. Aki a város belső vagy külső határában kőolajt raktárakban tartani vagy azzal kereskedni szándékozik, ezt előre a városi kapitányságnál bejelenteni köteles. Az e rendelet közhírré tételekor már beszerzett kőolaj mennyiségek a városi kapitányi hivatalnál 8 nap alatt bejelentendők. 3. § Nem tisztított kőolajt a város területén betározni nem szabad. Kivételkép csak fűszerárusoknak engedtetik meg tisztítatlan kőolajt legfölebb 50 fontyi mennyiségben oly helyeken tarthatni, melyek a melegségnek kitéve nincsenek. 4. §: A tisztított kőolaj a boltokban legfölebb 50 fontnyi mennyiségben tartható , nagyobb, még pedig legfölebb 5 mázsáig terjedő mennyiségben csak oly pince helyiségekben szabad a kőolajt tartani, melyek légmentesen zárhatók, kellőleg szellőzhetők s e célra az iparrend 31. és 32. §-ai értelmében hatóságilag engedélyezvék. Ily helyiségek azonban utcákra, csatornákba vagy udvarokra vezető kifolyástól elzárandók, és 6"-nyi küszöbfával a kőolaj kifolyása ellen biztosítandók. Mindezen esetekben a kőolaj kizárólag csak erős és horganynyal bevonandó vaslemezekből készített palackokban vagy tokokban tartandó. Öt mázsánál nagyobb mennyiségben a kőolaj a város beépített részein kívül vagy tűzmentes oly földszinti épületekben tartható, melyek minden más épülettől 60 lábnyi távolságban feküsznek, mely esetben a légmentesen elzárható raktárak szintén az utcára, udvarba vagy csatornába történhető kifolyás ellen elzárandók és 6" vastag küszöbfákkal biztosítandók. Oly esetekben, hol a kőolaj nagyobb mennyiségben tartatik; a raktárak kisebb, egymástól tökéletesen elzárható térségekre osztandók föl. 5. §. Helyiségek, melyekben kőolaj tartatik, folyvást zár alatt tartandók, a bejárás csak a Davy-féle biztonsági lámpákkal eszközlendő; a dohányzás és gyufák tartása vagy használata ily helyiségekben tilos. 6. §. Mindazon árúboltokban vagy helyiségekben, ahol kőolaj tartatik, hogyanysószesz, melynek ereje 0.91 f. súlynak megfelel, a kőolajéhoz mért, még pedig körülbelől 10 % mennyiségben, tehát oly helyiségekben, melyekben 5 mázsa kőolaj tartatik, 50 font bugyanysószesz könnyen eltörhető üvegekben készen tartandó, mely üvegek a kőolaj meggyuladása esetében összetörendők. Azonkívül ily helyiségben homok is megfelelő mennyiségben a kőolaj lángjának eloltására készen tartandó. (Vége köv.) *) Nemrégiben a dohányszedésnek új módját közölték a lapok. Egy braunschweigi gazdasági lap szerint, egy ottani dohánytermelő, Holzschuher lelkész, a dohányszedésnek eddigi rendszerét, a levelek letörését a szárról, és azoknak zöld korukban felfűzését és szárítását következővel helyettesítette: a szár tőkén levágatik, vagy gyökerestől kiszakittatik , mi talán még jobb; az egész szár azután levelestől a csűrben felakasztatik, és csak később, télen vagy tavaszkor töretnek le az utólag megért, száraz levelek, s ekkor osztályoztatiak. A levelek letörésének természetesen nedves lég idejében kell történnie , hogy ne törjenek, hanem simán összerakhatók legyenek. Ez utólagos megérés által a dohány íze és illata meglepő módon javul. Holzschuher úr ezt a dohányban levő, ez eljárás mellett tökéletesen kifejlő olajoknak tulajdonítja, melyekre nézve az ekként való érlelés a meleg égalj hatását pótolja. Véletlenül letördelődző levelekkel természetesen a régi rendszer szerint kell bánni, de ezek azután silányabb osztályba rendeztetnek. A Holzschuher úr által ekként elért pénzeredmények mindent felülmúlnak , mit különben a legokszerűbb dohánytermelés mellett is, az ottani vidéken várni lehetett Sze rk. Felhívás Szentes város választópolgáraihoz ! Polgártársak! A magyar országgyűlés, a nemzet közhajtása folytán, ez évi december 10-dikére Budapestre össze lévén híva, mennyiben Szentes város is az 1848. V. t. cikk, 5 §. alapján képviseleti joggal bir s mint ilyen a nemzetgyülésbeni részvételre felszólíttatott, tekintettel azon körülményre, hogy a központi bizottmány által a követválasztás határnapjául a folyó év november 28-dik napja kitüzetett, e város ügyét szívén viselő minden hazafi előtt azon nagyfontosságú kérdés jön előtérbe, ki leginkább érdemes arra, hogy e város országgyűlési képviseletével megbizassék? Ne feledjük pedig soha, hogy célhoz csak egyetértés mellett juthatunk, s hogy polgártársai elismerésére leginkább méltó az, ki biztos alapra fektetett meggyőződését követi polgári jogai gyakorlatánál. Isten áldása legyen e hazád! Szentes, november 20-án 1865. Farkas Gedeon, Kiss Zsigmond, ügyvéd, ügyvéd. Kristó Nagy Pál, Pokomándy Gábor, Soós Zsigmond.