Szegedi Híradó, 1865. július-december (7. évfolyam, 53-105. szám)

1865-11-26 / 95. szám

MogfoloxL: Betenkint kétszer, vasárnap és csütörtökön reggel. LaserV­esatési iroda­­ Búza tér, 808. sz. Ki­a­d­­ó h­iv­­atal: Burger Zsigmond könyvkereskedése. Előfizetési feltételek: Szegeden hizhozhordással és vidékre postán. Egész évre........................................ 8 írt. Félévre........................................................4 „ Évnegyedre...................................................2 „ Egyes szám Helyben a kiadóhivatalból elültetve: Egész évre.......................................... 6 frt — Félévre....................... g __ Évnegyedre...............................................1­­­60 óra & kr osztr. ért. kr. Hirdetések 1 A hathasábos petitsor egyszeri hirdetésnél 6 kr, két­szerinél 5 kr, többszörinél 4 kr. Bélyegdij minden egye­s bejátatásért 30 kr. A „Nyilttér“ben a négyhasábos petitsor igtatásr dl 1 ' 15 mikrajcár. Az előfizetési pénzek és hirdetmények Durger Zsig­­m­ond könyvkereskedéséhez cimezendők. Tapasztalatok az okszerű dohány­termesztés körül. .. (Folytatás.) A kacsozástól számítandó 6—8 nap múlva veszi kezdetét a dohány­szüret vagy dohány­törés, mit 3 részre osztunk, u. m. 1) Aljszedés, vagy a hőség által erő­szakosan megérlelt levelek letörése, melyek a dohánytő alján vannak s már egészen sárgán vagy eként szegélyezve érintik a földet, ily aljlevél (Feldsandblatt) van tövente 2—4, mi ha le nem szedetik, egészen megszárad, esős időben el is rothad s addig elvész, mig a többi a szedésre alkalmas lesz. 2) Az anyalevél szedése, mi az aljlevelek leszedése után 9—14 nappal követ­kezik s érésének jelei a fajok különbözése szerint változik, milyenek : babosodás, kun­­korodás, sötétedés vagy világosodás, fény vagy a levél vastagodása, s ily anyalevelet találunk tövönként 6—9-et. 3) A hegylevelek letörése, melye­ket az anya­levelek után 6—8 nappal szedünk le, mely idő alatt azok megérnek, s midőn ezeket is letörtük, a dohánytő pusztán marad a sarju előállítására. Csaknem mindenütt honunkban, már az anya­levelek fejlesztésekor, még ott is, hol a bugázás és kacsozás hasznát elismerik, 4—6 kacs szívja a dohányző életerejét a sarju ter­mesztésre. Minő jognál fogva remélhet ily termelő kielégítő sarjutermést? Ha számítani tud s mérlegbe veti az ily eljárás után nyert számtalan 3" széles, 8—9" hosszú levelet, (melyeknek gyarapodása az anyalevelek fejlő­dési hátrányára volt) s az azokra fordított költséges munkát, mit nyer? Kísértse meg termelő egy részét területének ekként, másrészt pedig a kacsozásnál már említett meghagyott legalsó kacscsal úgy, hogy a pusztán meg­maradt kórót a fölött szemre vágja le, mely eljárással ezen kacsot az anyatő szerint fej­lődni erőszakolja s ezáltal nem sarját, hanem egy az első terméssel vetekedő másod­termést nyer, mely a már erős gyökerek által táplál­­tatva, 4-6 hét alatt rendesen kifejlődik s kedvező évben minőségben ruganyosabb s vé­konyabb erű , s ezáltal a szivar­takarókra al­kalmazott) termést ad az elsőnél, mely a ki­adások fedezését dúsan pótolja. Valamint a bugázás, kacsozás , úgy­szin­tén a dohány­szedésnél is mindig a széles körön kell a munkát végezni, s ekkor látjuk a közök különböző szélességének nagy hasznát, amidőn fáradságos termésünket a munkáltatás alatti töréstől, roncsolástól megóvtuk. Töréskor egy kézzel szedjük a leveleket s a másikba tesszük, mig az megtelt, honnan ugyanazon kezünk hónalja alá szorítjuk mig fér, azután a sor végére visszük, ott lerakjuk csomókba, honnan elszállítatik. *) A letört dohány a füzőhelyre, közel a száritóhoz, fülés végett bányába (fülőbe) raka­­tik kocsányával fölfelé (a füle 2° széles, 1°3' hosszú és 8—10" vastag) s addig tartatik a fülében, míg színváltozása által a kellő fokot el nem árulja, mit csak tapasztalat után ta­nulhatni meg, mivel a dohány faj, törési idő, födél vagy ég alatti fülesztés azt különfélekép módosítja. Igen nagy éberséget kíván a fü­lesztés, hogy a bányákba rakott dohány túlzásig ne hevüljön, miáltal elveszítjük a jó érleléssel nyert zamatot, ruganyosságot s a zsir­részek elpárolgásával nem csekély részét a súlynak. A leírt fülekbe rakott dohány rendes időben 10—12 óra alatt éri el a sárgás szin által mutatott fütés kellő fokát s ezután föl­­füzetik.­ Hogy a szokott dohány­fűzéssel járó ko­­csányégést (Stengelbrand), rothadást kikerül­jük, a Hollandiában szokott s­zérvesztegetés­sel járó pálcás fűzés helyett, melynek meg­kísérlése ugyan igen szép sikert nyújtott, de már nagyobb mennyiségnél kivihetlen volt; főnököm a forgatvafűzés eszméjére jött, mely teljesen sikeresnek bizonyult. Történik pedig ekként : A megsült do­hányhoz ültetjük a fűző egyéneket, kik a 17­ hosszu zsinegre egyik levelet szik­ével, másikat hátával öltik, s igy ha egymáshoz szorosan fűződnek is, a levelek kocsányának vastagsága nem engedi a tömeges összetapadást. A dohány felfűzése után még a szárítás van hátra, hogy azzal a külső munkát be­fejezzük. De hogy szárítsunk? A­mint a környéken széttekintek, már­is több szárítás módját láttam, mert vannak termelők, kik, ha dohányukat nevelésében jól kezelték, megelég­szenek, gondolván, hisz már megtermett, majd csak könnyen elbánunk vele, meggazdálkodják az álló fa árát s a dohány korom­ szárításával elégszenek meg. Nem úgy tesz főnök uram, hanem szárító épületeket állíttatott föl, hova a telifűzött zsineg (füzér, most már póré) beakasz­­tatik, hol háborítatlan szárad. Hogy mily üdvös a termelésnél a dohány­szárítók hasz­nálata , íveket tölthetnek be, mit azonban fölöslegesnek tartok. Maga a gyakorlatban levő szárító­ épület 2° magas, 2° 3‘ széles és tetszés szerinti hosszú, egymástól 1 öl s 3 lábnyira fekvő tölgy- vagy fenyő­oszlopokból s az azokon fekvő könnyű tetőből áll. Az épület kelettől nyugatnak nyúlik, hogy az északi s déli szelek szárításra fölhasználtassanak. Az oszlopokba fenyődragályok vésetnek, melyekre a pórék kötöződnek, hogy hány sor aggatható egymás fölé, azt a dohány nagysága határozza meg; itt 4 sor rakotik, igy a koszorú gerendára egy s minden attól 3'-nyira bevésett dragályra (szergyia) egy sor jő. Minden harmadik osz­lop közötti szergyia levehető, hogy ott az aggatni valót behordhassuk. Az épület kívülről beléceztetik az eső becsapása ellen, valamint a kártékony szél megtörésére, a lécezés vízirányossága cél­szerűbbnek bizonyult. A koszorú-gerenda és a szergyiák végig 6"-nyire egymástól gömbö­lyű szögekkel teli vezetnek, úgy, hogy a szö­gekből ro­kon maradjon, mi a kötözést köny­­nyiti és zsineget kimér. Ha a már megszáradt dohányt télire verjük föl, belőle minden szög közé is kötünk s igy minden oszlop közé 72 perc aggattatik szárítás végett és 144 télire. A szárítókban szárított dohány nem kap oly szép piros szint, mint a szabad ég alatti, mely a harmatnak és napfénynek van folyton kitéve, de aggódásra ez nem ok, mert a do­hány csak a forrásba nyeri meg eredeti színét s igy ezen dohány még jobb minőségű lesz, mert nem veszti el a zsírt, mi a nyujthatóság főkelléke. Az ily módon szárított s télire össze­kötözött (fölvert) dohányt háborítatlanul hagy­juk a simításig, a száritó oldalait s kapuit zsúppal s gyékénynyel gondosan beakasztjuk, hogy termésünket a később bekövetkező ködök ártalmától megóvjuk. (Folyt. kőv.) Midőn e föltevés megoldása körül Szen­tes város választó­polgáraihoz jelen felszóla­lásunkat intézzük, távol minden magánérdek, pártszinezet avagy nézetünknek bárkire is rá­­erőltetésétől, kérjük őket, fogadják azt oly őszinte jóakarattal, miként alulírtaknak is e felhívás által semmi más céljuk nincs, mint e város jövő boldogságának lehető előmozdítása. Ki hazánk viszonyait ismeri, ki az előző körülményeknek tudása mellett a magyar jog­­történelemnek az 1848-dik évben lett újbóli alakulását, majd .a reá következett nehéz időknek társadalmi viszonyainkra lett befolyá­sát figyelemmel kisérte; ki tudja azt, hogy ő császári kir. apostoli Felsége legkegyelmesebb urunknak több ízben nyilvánított, legközelebb pedig az országgyűlést összehívó leiratában is kifejezett akarata szerint, 17 évi szünetelés után, a magyar nemzet előtt ismét megnyílt a tér, melyen köz- és magánjogi, nemzet­gaz­­dászati, kereskedelmi és a társországokhoz való viszonyait illető ügyeit, önállólag és függet­lenül, a jogfolytonosság elismerése mellett ismét rendezheti; az előtt tisztán áll azon kétségbe nem vonható körülmény, mikép a jelen országgyűlés nemzeti életünkben igen nagy fontosságú és minden esetben korszakot alkotó teend, mert itt az idő, hol a nemzet sorsa ennek kezébe van letéve s tőle függ jövő sorsának megalapítása. Hazai jólétünk reménylett kifejlődésének egyenes tényezői az országgyűlési képviselők lesznek, kik hogy nemes feladatuknak meg­felelhessenek, mindegyiktől megkívántatik, hogy helyzetünknek, más népekhezi viszonyainknak, a múltnak mind történelmi, mind köz és ma­gán jogismeretével bírjanak, mert a jövőt csak az készítheti elő, ki a múltat fény- és árnyoldalaival ismeri; megkivántatik, hogy oly határozott jellemmel és minden befolyást mel­lőző szilárdsággal birjanak, mikép elvük és meggyőződésüktől semmi körülmény által el­tántorítassanak; szükséges, hogy az alkotmá­nyos szabadságnak hű őrei és harcosai legye­nek , ezeken felül pedig a helyi viszonyoknak és az orvoslást igénylő bajoknak ismeretével birjanak. Ha mindezen kellékeket kellő figyelemre méltatjuk, s mindazok közt, kik hivatottak lehetnek e város részéről, e nagy fontosságú feladat megfejtésére — széttekintünk, az 1865. évi képviselőségre alkalmasabb egyént alig ajánlhatunk, m­int e város érdemekben meg­őszült veteránját, Boross Sámuel urat. Követjelöltünket fölösleg volna dicsére­tekkel halmozni el azok előtt, kiknek soraiban ő élete legnagyobb részét leélte. Szentes polgárai előtt átalában ismeretes, hogy az ő működése mindig e város jólétének előmozdí­tására volt irányozva; ő volt, ki az urbérisé­­get szabályozá az 1836-ik évi törvények oltal­ma alatt, e város nem kiváltságos osztályát az urbériség nehéz lánca alól megszabadítva, e hon egyenjogú polgáraivá tette, kinek jellemé­hez hosszas hivataloskodása alatt a gyanúnak még csak árnyéka sem férhetett, ki szabad­ságra törekvő szilárdságát minden körülmények közt még a megpróbáltatás nagy napjaiban is megtartotta, ki több évekre terjedett szigorú fogsága ideje alatt is elvéhez — melyet csak­nem vérével pecsételt meg — hű maradt s az 1861-dik évi országgyűlésen e városnak érdemes képviselője volt, ő lehet az, ki e város bajainak, mint általa kezdettől fogva ismereteseknek, orvosoltatását leginkább esz­közölheti. Polgártársak! Követjelöltünk múltja és jelene elegendő kezesség nekünk arra, hogy benne föltétlen bizalmat helyezhetünk, s hogy ő e bizalommnak meg fog felelni. Midőn tehát közeleg a nap, hol szavazatunkkal a polgári jogok legdicsőbbikét gyakorolandjuk, elfeledve minden pártviszályt, mely a testvé­reket minden valódi ok nélkül egymástól el­választhatná , gyűljünk össze annak zászlója alatt, ki kitüntetésünkre leginkább érdemes, tömörült összetartásunk által bizonyítsuk be, hogy a valódi érdemeket még méltányolni tudjuk; mutassuk meg, hogy népünk az al­kotmányos szabadságra érdemes, mert becsülni tudja azt, ki egész életét a nép jóléte és szabadsága kivívására használta fel, tegyük föl az elismerés koszorúját fejére annak, kit maga az isteni gondviselés is oly szép agg korral, de még mindig fiatal testi és lelki erővel tüntetett ki. Rendelet a kőolaj (petroleum) elhelyezése, raktáro­zása és szállítása iránt. Minthogy az újabb időben kereskedelmi cikké lett s nevezetesen Amerikából behozott kőolaj (petroleum), mely fölötte gyúlékony, 36° R. melegségben már meggyújtható gőzöket kifejt s vízzel el nem oltható, vigyázatlan kezelésnél, elhelyezésnél vagy szállításnál gya­korta tűzveszélyt okoz, ennélfogva ily szeren­­cétlenség elhárítása tekintetéből magamihez­tartásul a következők rendeltetnek meg: I. A kőolaj elhelyezéses eltartására nézve. 1. §. A kőolaj tisztítása s tisztítási gyá­raknak e céllai felállítása szabad kir Szeged város beépített s lakott határain belül nem szabad. 2. §. Aki a város belső vagy külső ha­tárában kőolajt raktárakban tartani vagy azzal kereskedni szándékozik, ezt előre a városi kapitányságnál bejelenteni köteles. Az e rendelet közhírré tételekor már be­szerzett kőolaj mennyiségek a városi kapitányi hivatalnál 8 nap alatt bejelentendők. 3. § Nem tisztított kőolajt a város terü­letén betározni nem szabad. Kivételkép csak fűszerárusoknak engedtetik meg tisztítatlan kőolajt legfölebb 50 fontyi mennyiségben oly helyeken tarthatni, melyek a melegségnek ki­téve nincsenek. 4. §: A tisztított kőolaj a boltokban leg­fölebb 50 fontnyi mennyiségben tartható , na­gyobb, még pedig legfölebb 5 mázsáig terjedő mennyiségben csak oly pince helyiségekben szabad a kőolajt tartani, melyek légmentesen zárhatók, kellőleg szellőzhetők s e célra az iparrend 31. és 32. §-ai értelmében hatósági­lag engedélyezvék. Ily helyiségek azonban utcákra, csator­nákba vagy udvarokra vezető kifolyástól el­­zárandók, és 6"-nyi küszöbfával a kőolaj ki­folyása ellen biztosítandók. Mindezen esetek­ben a kőolaj kizárólag csak erős és horgany­nyal bevonandó vaslemezekből készített pa­lackokban vagy tokokban tartandó. Öt mázsánál nagyobb mennyiségben a kőolaj a város beépített részein kívül vagy tűzmentes oly földszinti épületekben tartható, melyek minden más épülettől 60 lábnyi távol­ságban feküsznek, mely esetben a légmentesen elzárható raktárak szintén az utcára, udvarba vagy csatornába történhető kifolyás ellen el­­zárandók és 6" vastag küszöbfákkal biztosí­tandók. Oly esetekben, hol a kőolaj nagyobb mennyiségben tartatik; a raktárak kisebb, egymástól tökéletesen elzárható térségekre osztandók föl. 5. §. Helyiségek, melyekben kőolaj tar­tatik, folyvást zár alatt tartandók, a bejárás csak a Davy-féle biztonsági lámpákkal eszköz­­lendő; a dohányzás és gyufák tartása vagy használata ily helyiségekben tilos. 6. §. Mindazon árúboltokban vagy helyi­ségekben, ahol kőolaj tartatik, hogyanysószesz, melynek ereje 0.91 f. súlynak megfelel, a kőolajéhoz mért, még pedig körülbelől 10 % mennyiségben, tehát oly helyiségekben, me­lyekben 5 mázsa kőolaj tartatik, 50 font bugyanysószesz könnyen eltörhető üvegekben készen tartandó, mely üvegek a kőolaj meg­­gyuladása esetében összetörendők. Azonkívül ily helyiségben homok is megfelelő mennyiség­ben a kőolaj lángjának eloltására készen tar­tandó. (Vége köv.) *) Nem­régiben a dohányszedésnek új módját közölték a lapok. Egy braunschweigi gazdasági lap szerint, egy ottani dohánytermelő, Holzschuher lel­kész, a dohányszedésnek eddigi rendszerét, a leve­lek letörését a szárról, és azoknak zöld korukban felfűzését és szárítását következővel helyettesítette: a szár tőkén levágatik, vagy gyökerestől kiszakit­­tatik , mi talán még jobb; az egész szár azután le­velestől a csűrben felakasztatik, és csak később, té­len vagy tavaszkor töretnek le az utólag megért, száraz levelek, s ekkor osztályoztati­ak. A levelek­ le­törésének természetesen nedves lég idejében kell tör­ténnie , hogy ne törjenek, hanem simán összerakha­­tók legyenek. Ez utólagos megérés által a dohány íze és illata meglepő módon javul. Holzschuher úr ezt a dohányban levő, ez eljárás mellett tökéletesen kifejlő olajoknak tulajdonítja, melyekre nézve az ekként való érlelés a meleg­ égalj hatását pótolja.­­ Véletlenül letördelődző levelekkel természetesen a régi rendszer szerint kell bánni, de ezek azután silányabb osztályba rendeztetnek. A Holzschuher úr által ekként elért pénzeredmények mindent felülmúlnak , mit kü­lönben a legokszerűbb dohánytermelés mellett is, az ottani vidéken várni lehetett S­z­e r­k. Felhívás Szentes város választó­polgáraihoz ! Polgártársak! A magyar országgyűlés, a nemzet köz­­hajtása folytán, ez évi december 10-dikére Budapestre össze lévén híva, mennyiben Szen­tes város is az 1848. V. t. cikk, 5 §. alapján képviseleti joggal bir s mint ilyen a nemzet­­gyülésbeni részvételre felszólíttatott, tekintettel azon körülményre, hogy a központi bizottmány által a követválasztás határnapjául a folyó év november 28-dik napja kitüzetett, e város ügyét szívén viselő minden hazafi előtt azon nagyfontosságú kérdés jön előtérbe, ki leg­inkább érdemes arra, hogy e város ország­gyűlési képviseletével megbizassék? Ne feledjük pedig soha, hogy célhoz csak egyetértés mellett juthatunk, s hogy polgár­társai elismerésére leginkább méltó az, ki biztos alapra fektetett meggyőződését követi polgári jogai gyakorlatánál. Isten áldása legyen e hazád! Szentes, november 20-án 1865. Farkas Gedeon, Kiss Zsigmond, ügyvéd, ügyvéd. Kristó Nagy Pál, Pokomándy Gábor, Soós Zsigmond.

Next