Szegedi Híradó, 1866. július-december (8. évfolyam, 52-104. szám)

1866-07-01 / 52. szám

kenységi körét ez év elején „Kölcsön-segélyző­­egyletük,“ már ismét egy új egylet alapsza­bályai lettek a nm. Helytartótanácshoz föl­terjesztve: „A pécsi első ipar­ egyleté“, mely­nek célja összesített erővel arra törekedni, hogy részletes befizetések által gyűjtött tőke segélyével az egylet tagjainak anyagi társas és házi viszonyai előmozdíttassanak. Mindenek­előtt az egylet élelmiszerek vételére és el­adására üzletet kezd, s mihelyt a tőke­rész­let befizetések és nyeremények által elengedő összegre szaporodott, a vállalat minden ke­reskedelmi és ipartárgyakra ki fog terjesztetni s arról gondoskodani, hogy a nyersanyagok megvételével az egyleti tagok számára lehe­tővé tétessék a készítményeket olcsóbb áron előállítani s ez­által az ipart emelni; — ala­kulásának időtartama 30 évre terjed. Hallomás szerint Madarász András, vá­rosunk egyik tehetős polgárának is fen van egy folyamodványa egy második nyomdáért. Ha megkapja az engedélyt, talán ismét föltá­madnak a boldogult—„Pécsi Lapok“ — mely lapokat a fönebbi években­­ adtak ki, midőn a lyc. nyomdának ő volt bérlője. E lyc. nyom­dában jelen meg most is egy lap, a „Kalauz“, ft. Szauter Antal tanító­képezdei igazgató úr avatott vezetése mellett, a nevelés köréből. Társas összejöveteleink is vannak koron­ként a kaszinó nyári helyiségében. Színházunk, mióta Szigeti eltávozott, üres. Most azonban első hozzánk Szigligeti a nem­zeti színház tagjainak egy részével. Mint elő­­leges jelentéséből olvassuk, 29-dikén kezdi meg előadásait „Mirabeau ifjúsága“ című színművei, az elsőrangú tagok közül jő: Feleki, Szerdahelyi s Prielle Cornelia, kinek Gauthier Margitjáról (most harmadéve, midőn ugyancsak Szigligetivel itt volt) még most is édesen emlékezik városunk közönsége. A tár­sulat nyolc előadást ad, hihetőleg tele há­zak előtt. Tegnap tartotta a kereskedő segédi­ kar nyári táncvigalmát a Tetyén. Fesztelenül mu­latott a kör s városunk szépségekben gazdag hölgykoszorúja szépen volt képviselve. A Tegye-hegy síkja már magában oly szépen van alkotva a természettől, hogy itt jól nem mulatni talán nem is lehetne. A Tetyét még egy magasabb hegy a Me­csek egészíti ki, melynek ormairól mozsár­durrogások üdvözölték az újonnan jött ven­dégeket. Ma reggel egy kis permetező eső áztatta földünket, melyből nagyobb adag nem ártana. Különben nálunk a fagy nem ártott nagyon sokat, a lapályon elvette a szellőt, de a he­gyen nagyon szépen mutatkozik, s ha a jég meg nem veri, bő szüretre van kilátás. Nem igy Somogy s Zalában. Ott már ínség uralt. A balatonvidéki ínségesek számára Virág Gyula ügyvéd ur városunkban 160 irtot s egy db aranyat gyűjtött, mely összeg Csillagh László zalamegyei alispán úrhoz beküldetett. A marhahúsnak szűkében vagyunk; mé­szárosaink fontját 18 krrel magasabbra akarták emelni, ez okból pár nap nem vágtak. Ellák, Csongrád , junius 27. 1866. Népünk által a már oly rég óhajtott városi tisztujítás mai nap megtörtént s következő rendben folyt le : Megyei alispán Stammer Sándor ur teg­nap — jun. 26-dikán — a volt képviselőket s a város tisztesb lakosit egy tanácskozmány s illetőleg a városi elöljáróság kijelölésére meghívta, hogy a nm. kir. helytartótanács rendelete folytán az 1848. 23. t. c. alapján a tisztujitást megejtse. A kijelölések megtörténvén, mai nap a követválasztásra szavazó képes lakosság, már korábban becéduláztatván, megjelent és alis­pán ur vezetése mellett közfölkiáltással a város birájának Bagi Józsefet; esküdt-birónak ifjú Gulyás Istvánt; adószedőnek Bányai An­talt; tutornak Reinhard Ferencet; esküdtek­nek: Faragó Mihályt, Tekulics Istvánt, Kó­­kai Mártont, Fekete Józsefet, Szőke Mihályt, Heringer Gábort, Mészáros Antalt, id. Szabó Jánost, id. Gyovai Jánost és Futó Kovács Józsefet választotta meg. Jegyzőknek pedig: Werner Andort, Szőnyi Károlyt és Mészáros Károlyt; kapitánynak: Stammer Bélát; Írno­koknak: Fekete Pétert és Reményffi Jánost közfölkiáltással választá meg a nép. Orvos és halottkémlő nem vállalkozott a csekély 60 frt fizetés mellett. Megjegyzendő, hogy mindezen tisztvise­lők az 1847-dik évi fizetésjárulék mellett vá­lasztottak, mely fizetés — atalán oly csekély, hogy szakképes egyént — főleg a pénztárak­hoz (105 frt mellett) aligha nyerhetnénk s igy nem tudjuk egyelőre, hogy miként fog­nak a földmives és kézműves osztályokból választott tisztviselőink hivatásuknak meg­felelni. Azonban mind e megválasztott egyének a nevezett osztályokból a jegyzőkre támasz­kodnak , hogy ezek fogják írásbani teendőjü­ket végezni! Egyelőre még nem tudjuk, hogy mi fog bekövetkezni ez új elöljáróság műkö­dése alatt!? Adja az Ég, hogy e szerencsétlen vá­rosnak anyagi állapotán ezáltal segítve le­gyen 11... Már most áttérek más tárgyra, mely­en személyemet s ennek a mennyire kimélyte­­len, annyira jogtalan megtámadását illeti. Ugyanis: „A „Szegedi Híradó“ 50-dik számában a szentesi dalegylet megbizásából, ennek jegy­zője, Zolnay Károly által egy cáfolat (?) jelent meg, mely minden egyéb lehet, csak cáfolat nem, s melynek szenvedélyes kifaka­­dása egy testülethez, mely magát erkölcsinek nevezi, éppen nem illenek. Azt bátran mondhatta volna a tu­dategy­let, hogy a fölszólamlás korai volt, a­nélkül is, hogy oly meggondolatlan kitételekre en­gedjen magának szabadságot! Mert így a gondolkozni tudó és elfogu­latlan olvasó socratesi bölcsesség nélkül is átláthatja, miszerint nem Dániel a rágalmazó és részakarata már csak azért sem, mert akként nyilatkozik kérdéses levelében, hogy önkénytelen tiszteletet érzett magában a dal­egylet megpillantásakor,­­ hanem részaka­­ratot olvashat a dalegylet részéről, mely a helyett, hogy a tudósítást egyszerűen megcá­folta volna, levelező személyének esik s azt gyermekhez illő gunynyal inergeti. Mi egészen mást vártunk egy testület részéről, hogy t. i. a jutalékot elküldve, jelentést tesz a dolgok kiegyenlítéséről ! Már ez igy illett volna egy testület mél­tóságához, nem pedig az igazmondásért rész­­lelkűnek, aljasnak cimezgetni tudósítót! De könnyű volna itt a testületet, az ő irmodorát követve, bizonyos 1863-diki testü­lethez hasonlítani az ő 4 írt 14 kvnyi jóté­konyságával, mely jövedék aligha födözné a terem kidiszítése miatt történt fallyukgatások s a t. kijavítását. Azonban követelt művelt­ségünk nem engedheti meg, hogy oly mér­tékkel mérjünk, melylyel nekünk méretett! Azért pedig nem okolhatjuk a t. dalegyletet, hogy oly csekély tiszta jövedelem maradt, mert hiszen miért nem pártoltuk jobban elő­adásukat, akkor a jutalék is több lett volna! Végre legyen szabad ajánlanunk az egye­sület jegyzője Z. K. úrnak is jövőre nézve, hogy habár a testület megbízta is, ne en­gedjen magának ily kíméltelen és igaztalan kifakadásokra tért! És ezzel az elfogulatlan­­. olvasóra bíz­zuk annak megítélését, hogy melyikünk áll az igazság terén, tudósító-e, vagy a szentesi dalegylet. Bániéi. Helybeli újdonságok. * A fagy és szárazság által sújtott, ínséggel fenyegetett vidékek szomorú állapo­tainak enyhítése tekintetéből kibocsátott pénz­ügyminiszteri rendeletet, a Sürgöny követke­zőleg ismerteti. E rendelet előrebocsátván, hogy a földbirtokosok várakozásaikban külön­féle időviszontagságok folytán már több év óta megcsalódva, önhibájuk nélkül szorult hely­zetbe jutnak, mely a legközelebbi kedve­zőtlen időjárás okozta károk által még súlyos­bodott, rendelé, miszerint az idén egyes kö­zségekben s vidéken a fagy által okozott károk azonnal s hivatalból összeh­assanak; tekintet nélkül arra, folyamodott-e az illető tulajdonos vagy sem? valamint azon esetben is, habár ilyen kérelem a hatóságok által előbb már visszautasítva lett volna. Ez összeírásnál a szőlőkben okozott károk akként állapíttatnak meg, a­mint a szőlőtermés egészen megsem­misítve jön, vagy két­harmada, vagy pedig egy harmada tétetett tönkre, s az adó elenge­désénél csupán a szőlőtermésben okozott kár vétetik alapul, tekintet nélkül arra, hogy a szőlőben kapás-vetemények, főzelék, vagy más hasonló melléktermékek termeltettek-e vagy sem? Egyéb művelési ágaknál azonban, ha az eredeti vetemény eltávolíttatott, s ugyanazon földön, melyen az első vetés kárba ment, pót­­vetemények termeltettek, a föld úgy tekinte­tik , mintha termésének két harmada tétetett volna semmivé. Az illető közegek utasítva lő­nek ezen összeirásokat haladék nélkül befe­jezni, s azok alapján az adóelengedést azon­nal létesíteni. Közelebbi útmutatás a hazafias adakozások útján beszerzendő sebkötési anya­gok minősége és nemeire nézve. Fődolog a sebkötési anyag teljes tisztasága, mely tehát, ha már használatban volt kelméből készíttetik, gondosan kitisztítandó. A finom tépet, mely a sebek közvetlen befedésére szolgál, kellő puhaság végett használt fehér és gondosan kimosott vászon (nem pamut) kelméből készí­tendő, legalább 4 — 5 hüvelyk hosszú szálak­ban. A durva tépet, mely befedésre és a kötések kitöltésére használta­k, durvább vá­szon vagy pamut szövetekből is készíthető s rövidebb szálú lehet. A pólyák szövött és szálában metszett vászondarabokból állnak s legalább 3 rős hosszúak, azonban két hüvelyk­nél nem szélesebbek. Egy hüvelyknyi pólyák vagy puha vászon szalagocskák ujjak beköté­sére szükségesek. A pólyák egyik neme sem szegendő be, szalagocskáknak a régihez való varrása pedig fölösleges. A nyomfoltok (com­presseu) fehér vagy félfehér, puha, új vagy használt vászonból állnak. Az egyszerű össze­hajtott nyomfoltokhoz 1/4 rőf, a kötszerekhez 7, rőf vászon szélességben keresztül metsze­tik s be nem szegetik. A karkötőkhöz szük­ségelt háromszögű kendők egy rőfnyi vászon rézsútos átmetszése által nyeretnek, (szintén szegély nélkül). Négyszögű mellkötők egy fél­­rőfnyi, négyszögben metszett puha vászonda­rabokból szegély nélkül készíttetnek, s mind a négy sarkon rőfnyi hosszúságú keskeny sza­laggal láttatnak el. Fejkötők fejsebekre legal­kalmasabban nagy szemekben hálóztatnak (weit­maschig genetzt). * A L­end­vay pár tegnap lépett fel elő­ször a helybeli színpadon „Mirabeau ifjúsága“ című színműben. Az eső délután hatalmasan neki eredt s az előadás kezdetekor is esett, minek következtében a színházat csak kis kö­zönség látogatta. A művészpár igen meleg fogadtatásban részesült, s minden jelenet után többször és zajosan kitapsoltatott. Ma a Lend­­vay pár fölléptével „Don Caesar de Bazan“ fog színre kerülni. Az előadásról közelebb bő­vebben szólunk. * Második dalárda Szegeden. Hallomás szerint Szegeden egy második dalárda van alakulóban. Jobb lenne inkább a már léte­zőt támogatni s azt aként szervezni, hogy a kitűzött célnak minél inkább megfelelhessen. *A csongrád városi tisztújítást iletőleg, melyről lapunk csongrádi levele emlé­kezik, egy másik tudósítást is vettünk. Esze­rint az állandó provizóriumban végbement al­kotmányos tisztújításnál a vezérelv eleinte az volt, hogy minden községi hivatal tiszteletből viseltessék, ez keresztülvihető nem lévén, ar­ról is beszéltek némelyek, hogy egyátalában ne is legyen hát elüljáróság. Ezt azonban a többség el nem fogadta s igy elhatároztatott, hogy az elüljáróság „paraszttanács“ oiva alatt évi bérrel ellátott hivatalnokokból állíttassák össze. A választás eredményéről a fentebbi levél szólván, itt tudósítónk után egyedül a fizetés mennyiségéről teszünk említést. A biró évi fizetése 147 frt, mellékjárulék: 2 pár csizma, 2 akó vinkó és 1/2 véka aszaltmegy; az esküdtbiróé 126 frt, 1 pár borjúbőr csizma és 1 akó bor; a tanácsbelieké 42 frt; a pénz­tárnoké 105 frt, 2 pár csizma és 2 holdnyi kendertermés; az első jegyzőé 262 frt, 2 pár csizma; a második jegyzőé 262 frt, az írnoké 39 frt 371/2 fr. Valóban azt hinné az ember hogy tudósítónk tréfál. * Egy szegény asszony sanyarú sorsának enyhítésére hívjuk a könyörületes szivü emberbarátokat. A segélyt igénylő nő neve Csasznek Anna, ki 5 apró gyermekét eddig saját munkája után tartotta fen, azon­ban már 6 hét óta munkára képtelenül, súlyos betegségben fekszik s immár minden segély­­forrása kiapadt. Mezei Péter ur, helybeli bor­bélymester értesülvén a nő szomorú helyzeté­ről , egy aláírási ív körözése utján néhány fil­lér összegyűjtésére határozta el magát. Az összegyűlt jótékony adományokról e lapban fog számolni. * Rögtönbíróság­i Ítélet. Barna Tódor, 24 éves, görög nem egyesült vallású, feleséges, gyermektelen, békési születésű, 1858. óta szentesi lakos, kinek vétségét s a Szen­tesen összeült rögtönbiróság elébe állíttatását múlt számunkban említettük, a bíróság által önvallomása, a sértett nyilatkozata s tanúval­lomások után vétkesnek találtatván, kötél ál­tali halálra ítéltetett, mely ítélet rajta Szen­tesen, múlt hó 27-én végre is hajtatott. * Beküldetett hozzánk: „Az ok­szerű dohánytermelés“, különös figyelemmel Magyar-, Erdély és Gácsország viszonyaira. Szerző Mandis János, cs. kir. pénzügyi taná­csos és dohánybeváltási felügyelő. Németből fordította Szelényi Károly. A hasznos mű, mely az okszerű dohánytermesztésről szaka­vatottan értekezik s 13 kőnyomatú táblával van ellátva, a cs. kir. dohánygyárak és bevál­tási hivatalok központi igazgatóságának tulaj­dona. Ajánljuk dohánytermesztőink figyelmébe. * Tűz a felsővároson. Tegnap este 11 óra tájban erős zápor eső alatt a villám a felsővároson egy házba lecsapott s a ház leégett. * Céllövészet. A múlt pénteki cél­lövészet alkalmával lőttek 1 négyest, 5 hár­mast és 24 kettőst. Lőtték: Kokits Sándor 1 négyest, 2 kettőst; Erőskövy Antal 3 hár­mast, 2 kettőst; Schopper Károly 1 hármast, 5 kettőst; Rohrbach Antal 1 hármast, 3 ket­tőst; Zászlósy János 7 kettőst; Házig Péter 3 kettőst; Brauswetter János 2 kettőst. *A k.-m.-vásárhelyi lyceumban az 1865/6-dik iskolai évet bezáró vizsgák ily renddel tartatnak. Julius 21-én délután a bölcseleti II. osztályé a vegytanból. Julius 23-án délelőtt és délután a bölcseleti I. osz­tályé. Julius 24-én délelőtt a VI., délután az V. osztályé. Julius 25-én délelőtt a IV., délu­tán a III. osztályé. Julius 26-án délelőtt a II., délután az I. osztályé. Az érettségi vizsga a szóbeli tárgyakból, miután az írásbeliek jú­lius 12., 13., 14., 16., 17-ik napjain bevégez­tettek, julius 30-án tartatik meg. Ezen vizs­gákra a szülőket s átalában a tanügy baráto­kat tisztelettel meghívja az igazgatótag. Vegyesek. * A képviselőház jobb közepének tagjai, mintegy 200-an, az országgyűlés el­napolása napján, délután, összegyűltek az „Európa“ szálloda nagy teremében, hogy üd­vözöljék vezérüket, Deák Ferencet s illetőleg elbúcsúzzanak tőle. A szónok Gomssich Pál volt. Deák Ferenc megilletődötten válaszolt, kívánva, hogy bár mielőbb találkozzanak is­mét. Azután Somssich üdvözölte az elnököt, Szentiványi Károlyt. Majd újra Deák Ferenc szólalt meg s köszönetet mondott Szentiványin kivül gr. Andrássy Gyula és Zeyk Károly al­­elnököknek. Az üdvözletek befejezte "után Szentiványi Károly a jelenvoltak figyelmét Hugó Károly iró hazánkfia állapotára hívta fel s gyűjtött annak részére. Most a jelenvoltak testületileg kisérték Deák Ferencet szállására, a kapu alatt még egyszer kezet szorítottak vele. Egy harsány „éljen“ a szabad ég alatt s az alsóház ezen mostanában legerősb párt­jának tagjai szétoszlottak. * Az országgyűlés elnapolásáról a „P. N.“ következőleg nyilatkozik: „Az or­szággyűlés elnapoltatok. Mikor hivatik ismét egybe tanácskozásainak folytatására, nem tud­juk. De tudjuk és érezzük azt, hogy a kor­mány egy felette nagy előnytől, nagy erkölcsi támasztól foszta meg magát, midőn a házi tűzhelyhez küldi azon országgyűlés tagjait, melynek készsége felől méltánylólag szól maga az elnapoló kir. leirat is, melynek többsége felől minden biztosítás nélkül is tudhatta a kormány, hogy a kiegyezés ügyét compromit­­táló minden oly tény vagy célzat ellenében, melyet a haza érdeke nem igazolhatna, Ar­chimedes szavaival lépne föl: „noli turbare circolus meos.“ * A Kisfal­udy-társaság múlt szer­dai ülésén — Zichy Antal olvasá föl ben­­sőséggel írt elégiáját „Fáy Gusztáv fölött.“ Azután Egressy Gábor olvasott az általa írt „Színészet könyvéből“ a hanglendületről, a szórendről, a sírás és nevetésről — érdekes töredékeket. Szabad-e a színésznek valóban sírni? e kérdést állitá föl. Szabad, sőt kell, ha érez, véli Egressi. Tolnay Lajos egy a társaság számára írt regényéből genreképi epizódot olvasott föl „Atyafi-fogók“ címmel. Végül pedig Vadnai Károly olvasta föl Kunságinak „Pest photographiája“ című satyráját. A felolvasások után Gyulai Pál tett örvendetes jelentést arról, hogy gróf Ná­­dasdy Lipót Vörösmartynak az ő birtokában levő nyéki szülőházára márvány emléktáblát tétet. Majd a Shakspeare-vállalat került sző­nyegre. Tomory Anasztáz­a ez évben nem viselheti a kiadás költségeit, de a titkár, Gre­­guss buzgó utánjárása után, Emich Gusztáv előlegezni fogja a költséget, s így ez évben még egy kötet jelen meg két vígjátékkal: a „Makrancos hölgy“ és a „Tévedések vígjáté­kéival, fordíták: az elsőt Lévay József, a másikat Arany László. A titkári jelenté­sek közt érdekes volt az, hogy Szakál La­jos népköltő a Sárossy Gyula által hozzá 1837-től 1841-ig írt baráti levelek közül ha­tot a társulat kézirat-gyűjteményének ajándé­kozott. Malzeski „Máriá“-jának fordítását a bírálók nem fogadták el kiadásra, továbbá me­gint két új shakspearei fordítást adtak be: egyik a már másféle fordításban is beadott „Vízkereszt“, a másik: „Elveszett szerelmi fáradság“ (Love’s labour’s lost), fordítá Rá­­kossy Jenő. * A püspöki kar, káptalanok és bir­tokos szerzetek tanácskozmánya múlt kedden abban állapodott meg, hogy hűségi s hódolati feliratot küldenek, a sebesült barcsiak ápolási költségeire egy év alatt lefizetendő kétszáz­ezer forintot adnak össze s több egyháztestü­leti helyeken korodákat rendeznek be a se­besültek számára az illető főpapok és testü­letek költségén. * Gróf Széchenyi Béla nem megy a táborba, hanem Erdélyt utazza be , Kecs­­keméthy Aurél társaságában. * Bulyovszky Lilla asszony — mint a „M. V.“ hallá — a király utcában a „cso­koládé gyár“ föliratu szép házat 60,000 frton vette meg. Ezt, mint magyar színésznő ba­josan szerezhette volna meg. * Új hir a népszínházról. Budán az a hir kering," hogy némelyek ez elnémított közintézetet katonai kórházzá akarják átala­kítani. * Művészeti hírek. Madarász Viktor, Párisban tartózkodó művész hazánkfia „Krisz­tus az olajfák hegyén,“ kitűnő festményét Napóleon császár vásárolta meg. Most a jeles művész újra festi e képet és a párisi világ­­kiállításba szándékozik azt kitétetni. Ugyan­csak a párisi világkiállításra van szánva Vi­­déky János festménye is, melyet tulajdonosa, Weiss Bernát nagykereskedő, a képzőművé­szeti­ társulat csarnokában közszemlére kiállít­tatott. Vidéky festménye „Hunyady Lászlót“ ábrázolja börtönében, a­mint Gara Mária szö­késre akarja bírni. * Heves megyében a villám egy­szerre 4 embert sújtott agyon: a férjet és nőt s két, 17—18 éves leányt. Mindeniket ősz­­szekulcsolt kézzel találták. Különös, hogy e

Next