Szegedi Híradó, 1869. január-június (11. évfolyam, 1-51. szám)

1869-04-22 / 32. szám

Óh mily mohó vágygyal nyitok én most ismételve azon könyvembe, melyben Önök becses neveit,­­mint tanításomnak zsenge al­jait és­ zálogait'"bejegyezve tisztelettel őrzöm. Tudják Önök, mily szeretettel és egész oda­adással ragaszkodtam én a polgári iskolához, melynek készséges tanuló serege bámulatosan szaporodott a 30 as években, jeléül annak, hogy buzgó törekvésemet és elbánásomat nem­csak a gyermekek méltányolták, hanem a már talán Istenben elhunyt szegedi polgárok. Önök k. emlékű szüleik is bizodalommal ju­talmazták, miből én új erőt és ösztönt merí­tettem vállalt szakmám további erélyes foly­tatására , hogy én Önökben is az édes hazá­nak vallásos, hű, munkás, értelmes és sor­sukkal megelégedő polgárokat képezzek. És úgy látom, Isten hű munkásságomat sikerrel áldotta, mert Önök a díszes polgári pályának külön szakaira hivatva a Gondviseléstől, ma már férfias törekvéssel haladnak vállalt külön nemű foglalatosságaikban, mikre jó, boldo­gító irányban Önöket vezérelni eleve én is közreműködtem. Kívánok is tisztes fáradozásaiknak óhaj­tott sikert az égtől — családjaikra áldást — nemes Szeged városuknak virágzó közel jövőt. Midőn szives megemlékezésükért legfor­róbb köszönetemet ismétlem, maradok kedves volt tanítványim! N.­Károlyban az 1869-dik évi ápril hó 14 dikén viszont örök tisztelőjük s tanítójuk Menyhárt Ágoston, kegy. tan. rendi áldozát és tanár. Képviselők névsora. A dunáninneni részben jobboldaliak: Be­­rényi Ferenc gr. Brogyányi Vince, Burinkay Pál, Gorove István, Halassy Gyula, Huszár István, Forgách Antal gr., Ivánka Zsigmond, Jeszenczky Lajos, Just József, Just Kálmán, Kaldrovit­s Andor, Krajtsik Ferenc, Kuba János, Kuhinka Ferenc, Krassay László, Le­­hóczky Egyed , Máday Lajos , Madocsányi Pál, Majláth István, Mednyánszky Dénes b., Muzslay Sándor, Lónyay Menyhért, Ocskay Rudolf, Olgyay Zsigm­ond, Paczolay János, Plachy Lajos, Samassa Tádé, Pulszky Ferenc, Radvánszky Károly, Szitányi Bernát, Szlávy József, Szuppán Zsigmond , Szüllő Géjza, Tóth Vilmos, Turcsányi Ede, Urbanovszky Ernő, Várady János, Vitorlay József, Wodia­­ner Albert b., Zichy József gr. idősb, Zichy József gr. ifjabb, Zmeskál Zoltán. Összesen 48. Balközépiek: Ghyczy Ignác, Ghyczy Kál­mán, Krascsevics Ferenc, Luksich Bódog, Milkovits Zsigmond, Nagy János, Ordódy Pál, Plachy Tamás, Uhlarik István, Zám­ory Kálmán. Öszesen 10. Szélsőbal nincs. A dunántúli részben jobb klub­ak: Ányos István , Bezerédy László, Eszterházy Pál gr., Eszterházy Pál herceg, Halmossy Endre, Her­­telendy Kálmán, Hoffmann Pál, Hollen Ernő, Horváth Boldizsár, Hőgyészy Gyula, Ernu­zt Kelemen, Ihász Rezső, Jankovics Antal, Föld­­váry Miklós, Királyi Pál, Kautz Gyula, Re­ményi János, Molnár Pál, Perczel Béla, Radó Kálmán, Késmárky József, Szabó Imre (pá­pai), Szabó Imre (zalai), Szabó Miklós, Ró­nay Jácint, Sümegh Ferenc, Siskovich Ta­más, Szél Kálmán, Szeniczey Ödön, Szögyé­­nyi László, Térey Pál, Török Sándor, Ür­ményi Miksa, Zichy Nándor gr., Zichy Viktor gr. Összesen 35. Balközépiek: Andrássy Gyula, Dőry Já­nos, Eőry Sándor, Berke József, Gál Endre, Gál Péter, Horváth Elek, Rerkápolyi Mór, Kollár Antal, Nagy Károly , Papp-Szathmáry Károly, Perczel István, Salamon Lajos, Sár­­közy Béla, Szalay Sándor, Shassy Miklós. Összesen 17. Szélbaliak: Dietrich Ignác, Henszelmann Imre, Horváth Sándor, Irányi Dániel, Kle­­mentisz Gábor, Kossuth Ferenc, Kossuth La­jos, Madarász József (kétszer), Matkovics Tivadar, Mátyus Ariszt., Mednyánszky Sán­dor, Schwarcz Gyula, Simonyi Ernő, Sréter Lajos, Szluha Ignác, Szluha Benő, Vajda János. Összesen 17. A tiszáninneni részben jobboldaliak : Andrássy Gyula gr., Bánó József, Berzeviczy Tivadar, Bujanovics Sándor, Dapsy Vilmos, Deák Ferenc, Dienes József, Csáky Tivadar gr., Csörghe László, Brezovay Ákos, Eötvös József b., Feszt Imre, Harkányi Károly, Ház­mán Ferenc, Horváth Döme, Kazinczy István, Kovách L., Kossuth Pál, Latinyák Rezső, Molnár István, Orosz Mihály, Raisz Szil­árd, Rimanóczy József, Rudits József b., Somssich Pál, Szathmáry László, Szentiványi Károly, Szepessy Gyula, Szirmay Ferdinánd gr., Szir­­may Ödön, Semsey Albert , Serasey Pál, Szontagh Pál (gömöri), Török Sándor, Vay Béla b. Wodianer Béla, Wahrmann Mór, Zalay István. Összesen 39. Balközépiek : Beniczky Ödön, Berecz Fe­renc, Csernátony Lajos, Drágfy Sándor, Fa­zekas L. Fehér Miklós, Gábriel István, Gromon Dezső, Hevessy Bertalan, Ivánka Imre, Jám­bor Pál, Jankovich Gyula, Jankovich Miklós, Jókai Mór, Károlyi Ede gróf, Keglevics Béla gróf, Koós József, Kun János, Kürthy István, Kiss Miklós, Latinovics Vince, Ludvigh János, Mocsári Lajos, Mukics Ernő, Nyáry Pál, Orr­czy Elek báró , Péchy Tamás, Pétery Károly, Prehes József, Pilaszánovics József, Prónay József, Ráday László gr., Ragályi Gyula, Sza­kácsy Dániel, Széky Péter, Sipos Orbán, Szi­lády Áron , Tóth Kálmán, Varga Károly, Vu­kovics Sebő, Zlinszky György, Zahornáczky István. Összesen 42. Szélsőbaliak: Almássy Sándor, Bobory Károly, Csiky Sándor, Gubody Sándor, Halász Boldizsár, Koncovics Antal, Máriássy Béla, Németh Albert, Majoros István, Paulini-Tóth Vilmos, Rákóczy János, Vidacs János. Össze­sen 12. A tiszántúli részben jobboldaliak: Atzél Péter, Bay Ferenc, Bogdán Vince, Bohus Zsigmond, Buday Sándor, Butler Sándor gr., Buttyán László, Boros Pál, Dániel Pál, Ér­­kövy Adolf,­­Fülepp Lipót, Horváth Mihály, Hrabár Antal, Ivácskovics György, Janitsáry Sándor, Joannovics György, Joneszky Döme, Jurka Bazil, Grenzenstein Gusztáv, Klobu­sitzky Ágoston, Lónyai Menyhért, Manin Au­rél, Mihályi Péter, Nehrebeczky Sándor, Ne­­detzky István, Ónossy Mátyás , Ormóss Sán­­­dor, Papp József, Pászt Vilmos, Pásztélyi János (beregi), Pásztélyi János (mármarosi), Perényi Zsigmond báró, Petrovay Ákos, Pri­bék Antal, Román Miron, (?), Rónay Lajos, Róth László, Szentpáli Jenő, Sztratimirovics György , Stoll Károly, Degenfeld Béla gróf, Túry Sámuel, Urházy György, Wesselényi József báró , Wlád Alajos, Zichy Jenő gr. — Összesen 45. Balközépiek: Bogyó Sándor , Bónis Sá­muel, Beliczey István, Boczkó Dániel, Dezső Szaniszló, Dobsa Lajos, Domahidy Ferenc, Eördögh Frigyes, Farkas Elek, Fráter Imre, Győrffy Gyula, Hajdú Ignác, Huszár Imre, Ivánka Imre, Kabos Imre, Kende Kanut, Kint Lajos, Ludwigh János, Molnár Endre, Móricz Pál, Joneszky Lázár, Oláh Miklós, Piliczky Lajos, Podmaniczky Frigyes dr., Po­­povics Zsigmond, Pricz Miksa, Simonyi La­jos báró , Somossy Ignác, Szaplonczay József, Szontagh Pál, Szunyogh Albert, Tisza Kál­mán, Várady Gábor, Vay Mihály gróf, Varró Sámuel, Vidlicskay József, Vukovics Sebő. — Összesen 37. Szélsőbaliak: Babos Vince (kétszer), Borb­a Zsigmond, Csanádi Sándor, Csernovics Péter, Deáky Lajos, Eder István, Ercsey La­jos Gáspár Endre, Gonda László, Grajeszky Lázár, Hodossin József, Kállay Manó, Kún Jenő, Kiss János, Kossuth Lajos, Miletits Szvetozár, Mocsonyi Antal, Mossonyi György Patay István, Román Sándor, Szilágyi Vir­gil, Táncsics Mihály, Vállyi János — Össze­sen 24. Erdély Jobboldaliak: Antalffy Károly, Barcsay Ákos, Barcsay Kálmán, Bánffy Já­­nos báró, Bartha Lajos, Benedek Gyula, Ben­­kő János, Berde Mózes­, Bethlen Farkas gr., Bethlen János gróf, Bethlen Sándor gróf, Be­­tegh Kelemen, Binder Lajos, Binder Mihály, Boér János, Böhmches Gyula, Böhmches Fri­gyes, Drottleff Tamás, Éber Nándor, Eitel Frigyes, Fabricius Károly, Fekete József, Fillenbaum Ferenc, Fluger Károly, Gajzágó Salamon, Gál János, Gál Miklós, Gecző Já­nos, Glaser Frigyes, Horváth Antal, Hosszú József, Kálnoky Dénes gróf, Kemény Gábor báró, Kemény István báró, Kendeffy Árpád, Kerkápolyi Károly, Kéthelyi József, Lang Gusztáv, Lázár Domokos, Lindner Gusztáv, Leonhardt Károly , Melasz Vilmos, Mikó Imre gróf, Nagy Sámuel, Papp Elek, Papp Zsig­mond, Patrubán Gergely, Petri Ádám, Ran­­nicher Jakab, Sim­ay Gergely, Simonics Fe­renc, Szabó József, Szörcs Nándor, Teleky Domokos gróf, Theil István, Török Dániel, Tanárky Gedeon, Ugrón Lázár, Wächter Ernő, Wass Sámuel gróf, Zeyk Károly, Zeyk József, Zweier Frigyes. — Összesen 65. Balközépiek: Benedikti Albert, Dá­niel Márton, Császár Bálint, Makray László, Papp Lajos, Szilágyi Lajos, Tisza László, Thury Gergely. Szélső­buli: Antonelli János. Horvátország: Anker Hugo , Barabás Sándor, Baragl­riani Pál, Car János, Fed­róczy Sándor, Filippovics Simon, Hasz Vil­mos, Horváth István, Hravics István, Jamsó István, Jurkovics János, Keresztúry Ede, Králjevics Benjamin, Kugler István, Kuhn Henrik gróf, Lábas Antal, Müller Károly, Or­­sics Ferdinand gróf, Pejacsevics László gr., Pejacsevics Ferdinand gróf, Popovics István, Rauch György báró, Suhay Imre, Sulyok Ede, Simics Ignác, Tomasics József, Wukovics István , Zsuvics József. — Összesen 29. Összesen megtörtént eddig 429 választás, Y a n g e i­ var. (Németből.) Ha közönséges török negyedben ég, nem sokat, vagy legalább kevesebbet jelent, mint bármely frank-negyedben. A kizárólagosan törököktől lakott város­részek házai csak lakházak, kereskedés és mindennemű üzérkedés ki van zárva, és a mindennapi szükségletet fedező tárgyak ki­vételével minden üzlet a bazárokban öszpon­­tosul , egyedül ott lelhetők az értékes áru­tárak. A háza­k fából, rendszerint nagyon egy­szerűek és minden luxus nélkül építvék. Ha első tekintetre úgy látszik is, hogy ez építési mód a tűzveszélyek miatt célszerűtlen, más­részről sok praktikus okok annyira célszerű­nek mutatják , hogy a frankok negyedében is sok régi lakosnál nagyon kedvelt constructio. Először ugyanis e faépületek jobban el­­lentállnak a Bosporus két partján elég gyak­ran előforduló földindulásoknak, mint a ne­héz kőépületek, mivel azok könnyebben követik, belső szerkezetekben mintegy hajolnak, hú­zódnak a földingás irányában, mi a merev, mozdulatlan kőfalaknál nem gondolható.­­ Aztán meg sokkal kevesebb költséggel lehet kiállítani a fából, mint a kőből épült házat, a lakbér pedig fölötte nagy. Ha három évig fönnáll az ily faház, a nyert lakbérből ki van fizetve az építési költség; ha tíz-tizenöt évig megkímélte a tűz, szinte megóhajtja a tulajdonos, mert lassan­­kint düledezni kezd; ha pedig vénségtől rogy össze, ami itt előbb szokott történni, mint másutt, hogy újat építhessen, szamarakon kell a romokat elcipeltetnie , mi szint annyiba jön, mint maga a fölépítés, míg ellenben egy alkalmas tűzeset megmenti a gondtól, meg szinte a kiadástól is. A törökök háziszerei könnyen elvihetők : a legértékesebb tulajdon talán egy gyémánt­­gyűrű a nő ujján, vagy egy gyémánt-boglár a gyermek fején, a matrac, melyen halnak, a ruha, mely testükön van, a kávétörő, egypár csésze s talán még egy tükör, mindezeket hón alá lehet venni, s aztán kész a kihurcol­­kodás. Az égő ház ajtaját s ablakait hamar ki­szedeti a tulajdonos, hogy az uj háznál al­kalmazhassa, a többit aztán a tűzre, meg a tűzoltók csáklyájára hagyja. Két nap múlva meglátogatom az égés színhelyét. Ötszáz ház len a tűznek marta­léka. De mindezen szomorú pusztítások közt már nagy vigadalom is volt. Nagy mulat­ság­, valódi ünnepélynek színhelyévé lettek a romok. Legjobb folyamatban volt a számtalan, minarettekként a levegőbe nyúló kémények ledöntése. E műtét nagy élvezetet nyújt, mind a munkásoknak , mind a néző­közönségnek. — Mindenünnen hurrah kiáltások hallatszanak, melyek közé egy-egy zuhanó kémény földet­­rendítő zaja is vegyül. Ily utójátékkal szokott Konstantinápoly­­ban minden égés végződni. A kövekből, mészszel, vagy rendesen agyaggal épített kürtők körül köteleket vet­nek és csáklyák s rudak segítségével lehető legmagasabbra föltolják. Most annyi kéz fogja meg a kötelet, amennyi épen egy másik ké­ménynél nélkülözhető, kommandószóra nagyot rántanak , hogy a különféle kötelekből kötött csomók csak úgy repülnek, de a kürtő nem mozog, új vezérszó, újat rántanak, még egyet, még tizet, végre mozogni kezd a magas, összeégett, fenyegető torony, az eredmény öröme kitör minden kebelből, a munkakedv és igyekezet meg van kettőztetve, még egy hatalmas rántás és­­ a kémény ugyan még áll, de a kötél elszakadt, s kicsi-nagy , ki a kötelet húzta, örömrivalgással fetreng ott a romok közt, ha nem víz és pocsékban. Mivel kötéllel nem mentek semmire, új módszert alkalmaznak: kezdik a kürtöt aláásni, hogy magában összedüljön, vagyis inkább rést tör­nek, de ezt is különös módon. Mindenki ki­­sebb-nagyobb kő- és tégladarabokat ragad föl,­­ most kezdődik közelről-távolról a ké­mény leggyengébb oldalára irányzott céllövés. Először a mész és a vakolat hull le, minden ötödik kő célt téveszt és azokat találja, kik mögötte hasonló munkával foglalkoznak, de mit tesz ez? A toronynak dőlni kell, s végre el is dől. Ragyogó szemmel s valóban életveszély­­közt közel megy egy görög, valami, a közel­ben talált vassal fölfegyverkezve, kiveri a torony oldalát és hamar elugrik az egetrázó dörgéssel összeomló falazat alól, kisérve és üdvözölve a körülállók végtelen hurrah kiál­tásaitól. Alighogy eltisztították az égés utolsó maradványait, már új városrész épül a régi helyére, s mivel a szükség siettet, majd oly gyorsan, miként a sivatag homokán a kis időre megtelepülő karaván sátrai, Mgy. 262 jobboldali, 14 balközépi, 54 szélsőbali, (beleértve a horvátokat.) Kettős választás van 7. balközép 3, szélsőbal 3, jobboldali 1. Levelezések: Zenta, ápril 18. A „Szegedi Hiradó“-ból elegendőkép is­meretes szélsőbali Majoros István urnái válasz­tói f. hó 15 én tették a nagy vendéglő előtt (minthogy már néhány éve ott lakik) tiszte­letüket. Vezérökül Varga tolta föl magát, ki tehetségéhez képest a választók nevében föl­­köszönte, s egyszersmind el is búcsúzott kö­­vetjüktől. M. I. úr, ámbár tudta előre, hogy e nap reá nézve az életben ily megtisztel­tetéssel az első, mint beszédjéből kitűnt, meg volt lepetve, minek következtében alig tudott szavakat összeszedni, hogy választóinak ta­núsított szivességét megköszönje. *) a te szegény mokrakör, a múltkor e Híradónak megsemmisítésére asztalost, most pedig vargát áldoztál föl. Jobb volna pedig Varga uram, ha a néptanítók lapját és a többi szaklapokat ol­vasgatná, majd talán a kártyát végkép elhagy­ná, s családja között a békés és példás, életet hamarább megtanulhatná. Ti pedig szegény balogabb választók, kik a legszélsőig hagytátok magatokat terelni, ne oly nagyon örvendjetek, mert ha magyarok vagytok, tudhatjátok e magyar közmondást is: végén csattan az ostor — és hátra van még a feketeleves, s a ti kedves emberetek, mint 1848-ban, ismét reátok húzhatja az ajtót.­­ Hazai ügyek. Az országgyűlés ünnepélyes megnyitásának előrajza a követ­kező : Szombaton, 24 én d. e. a kitűzött órá­ban az országgyűlés mindkét házának tagjai összegyűlnek a királyi várba Budán, honnan — amennyiben beférnek — a várkápolnába mennek a veni sancte mise meghallgatására. A király a misére hivatalos kíséret nél­kül jelen meg a kápolna oratóriumában; az apostoli keresztet vivő főpap a kápolnában az oratórium alatt foglal helyet. A mise után a király lakosztályába vo­nul s ott marad, mig az egyházi méltóságok átöltözködtek s a kápolnából azon helyiségbe mentek, hol mindazon dignitások összegyűl­nek, kik a királyt a terembe kisérik. A királyi ajtónálló helyettese , a melléje adott rendi biztosokkal együtt az erre hiva­tott udvari tisztviselőkkel egyetértve, gondos­kodik arról, hogy minden rend­ellenesség a várba s a kápolnába való be- és kimenetelnél megelőztessék. Mihelyest minden készen van, a cs. k. főkamarás jelentést tesz a királynál , mire ő fölsége belső termeiből a nagy terembe indul. *) Azt mondja a rosz világ, hogy a fáklyákat az nap ő maga hozta Szabadkáról. Folytatás a mellékleten. Egyveleg. M. Az angol képviselőház tagjai nem húznak napi díjt. Nagyon csekély ott azok száma, kik a törvényhozás és a nemzeti élet előmozdításáért választatják meg magukat a képviselőházba. Ellenben nagy azok száma, kik a parlamen­tet az állam legelőkelőbb és legkedvesebb dolgánál­ tartják és az üléseken úgy jelennek meg, mint versenyfuttatásoknál, hogy idejüket kedvesen töltsék. Nem csekély azok száma is, kik a kép­viselőséget legkönnyebb módnak veszik ma­gasabb körökbe juthatni, mi nem mindig le­hetséges, ha valaki sok pénzzel bír, vagy talán hirtelen meggazdagodott. Mindezekért csak egy minőséggel kell bírni, hogy valaki or­szágos képviselő legyen : jelentékeny összegek fölötti rendelkezés. Kiszámították, hogy a múlt évben vég­hez ment választásoknál történt kiadások 3 millió font sterlinget (30 millió frt) tettek, 658 képviselő közül tehát egyre-egyre 4,000 font Bt. esik. Ez azonban középszámításban van véve , mert vannak képviselők , kik 10—12,000 font sterlinggel fizették meg vá­lasztatásukat, míg mások csak 1000 — 1,500 fonttal. Csak egy eset fordult még elő, hol min­den kiadás nélkül történt egy képviselő vá­lasztása, s ezen férfiú Stuart Mill, West­minster képviselője volt. Hanem már az utolsó választásnál megbukott Smith ellenében, s­i még a régi szokás szerint agitált és teli ma­­rokkal szórta a pénzt.

Next