Szegedi Híradó, 1876. január-június (18. évfolyam, 1-78. szám)

1876-06-04 / 67. szám

— Irodalom. Kiss József költ­e­­m­é­n­y­e­i. Budapest, a szerző sajátja. A 158 lapra terjedő kötet a Franklin-társulat kiadásá­ban jelent meg igen díszes kiállítással. Ára­­ írt. A kötet tartalma : I. Dalok az utcáról. II. Regény. III. Tragédiák. IV. De profundis (köl­tői beszély.) V. Zsidó dalok. VI. Vegyesek. — Kiss József lantja csak pár év előtt zendült meg s nevét nehány sikerült költeménye csakhamar jó­­hangzásuvá tévé. A jelen kötetben Kiss J. a költői tehetség határozott kinyomatával áll előt­tünk, s az ifjabb költői nemzedék közül előnyö­sen válik ki azzal, hogy uj, eredeti nyomokon halad. Ő az első, aki zsidó dalokat ir s a zsidó népélet anyagait előszeretettel dolgozza föl, még pedig olykor igen találó subjectivitással. Mond­hatni, hogy e tárgyú költeményei erőteljes drá­mai érről tanúskodnak s a legsikerültebbek. — Általában verseiből nem hiányzanak az eszmék, van bennök költői lendület és igaz érzelem, a mely megkap. Kár, hogy a verselés külalakja ritkán felel meg a tartalomnak s többnyire ne­hézkes, döcögő, ami sokat levon a hatás köz­vetlenségéből. Mindent összevéve Kiss Józsefben egy forrásban levő ifjú tehetséggel, oly tehet­séggel van dolgunk, mely ha ferde útra nem botlik, szép reményekre jogosít. — Költeményei mindenesetre megérdemlik az elolvasást, s mond­hatjuk, hogy nem egy van köztük, a mely a művelt léleknek valódi élvezetet nyújt; s ezért jólélekkel ajánljuk azt olvasóinknak. Beküldetett hozzánk továbbá : „Emlékkönyv a Berzsenyi Dániel születésnapjának év­százados fordulóján Vasmegye közönsége által 1876. május hó 6-án és 7-én megtartott ünne­pélyről.“ Szerkesztette Balogh Gyula. „ Az emlékkönyv sikerült élet- és jellemrajzot, em­lékbeszédeket és verseket tartalmaz 78 lapon. Ára nincs kitéve. A „szegedi leány­ egylet“ által f. évi június hó 4-én, pünkösd vasár­napján, a helybeli színházban, a Dugonics­­s­z­o­bor alaptőkéjének gyarapítására Roth Endre karmester úr vezetése mellett tartozik. Műsor: Első szakasz: 1. „Öröm-nyitány“ Weber K. M.-tól. 8 kézre két zongorán játszák: Erőskövi Vilma, Helbling Matild, Rábi Anna és Pregzler Irén kisasszonyok. 2. „Az anyai feddés“, Győry Vilmostól, szavalja Péterfy Ilka k. a. 3. „Beteg leány“ Egressi Bénitől, négy hangon éneklik: Wolf Jozefin (I. soprán), Gom­bos Gizella (II. szoprán), Vadász Ida (s alt), Korda Román (I. alt) kisasszonyok. 4. „Rapsodia“, Jael Alfréd-től, zongorán két kézre játsza Mayer Ilka kisasszony. 5. „A gyermek dicséneke ébredésekor“ Liszt Ferenctől, előadja a női kar, harmóniumon ki­séri Abránovics Vilma k. a., zongorán pedig Erőskövi Vilma k. a. Második szakasz: 6. „Concertino“ Prokschtól, 16 kézre, 4 zon­gorán előadják : Erőskövi Vilma , Jenei Ilka , Rábl Anna, Kass Erzsi, Wolf Jozefin, Pregzler Irén, Helbling Matild és Gombos Gizella k. a.-ok. 7. a) „Néma nympha“ Rückentől, b) „Santa Lucia“ Sirdigianitól énekli Laib Hermin k. a., zongorán kiséri Helbling Matild k. a. 8. „Zongora­verseny“ szerző Cerny, C. 8 kézre 4 zongorán előadják : Erőskövy Vilma, Abronovich Vilma, Gombos Gizella és Eördögh Rozika k. a.-ok. 9. „Vár és gunyhó“ báró Eötvös Józseftől, szavalja Burger Flóra k. u. 10. „Népdalfüzér,“ női karra írta Roth Endre, énekli a női kar. Az énekkar tagjai: Bauer Matild, Címer Julia, Eördögh Rozika, Fendt Malvin, Gál Jolán, Gombos Gizella, Gróf Mari, Helbling Matild, Jenei Ilka, Kass Erszi, Kelemen Ida, Korda Ilka, Korda Román , Kovács Rozina , Kovács Vilma, Laib Hermin, Löwinger Amália, Maáder Amália , Nagy Gizella , Péterfy Ilka , Pregzler Irén , Rábl Anna , Sketh Aranka , Sonnenfeld Szidónia, Szabó Ilka, Szűcs Erzsi, Tolnay Bor­csa , Vadász Ida, Vedres Ilka , Weltner Mari, Wolf Jozefin, Zsótér Sarolta és Zsótér Vilma kisasszonyok. A nagyérdemű közönség kéretik, hogy hang­versenyünket a nemes cél tekintetéből pártolni szíveskedjék. A bizottmány: Helyárak: Körszék 2 frt. Zártszék 1 frt 50 kr. Földszint 80 kr. Karzati zártszék 50 kr. Karzat 30 kr. Alsó- és fölső páholyok már el­adattak. Jegyek kaphatók Burger Zsigmond öz­vegye papírkereskedésében és Deák Gyula ur­nál. Kezdete pontban 8 órakor. Pályázati fölhívás. Az országos közkiállitás helyiségeinek föl­szerelése, illetőleg az ideiglenes épületek fölál­lítása körül teljesítendő következő munkálatokra nézve ezennel a következő pályázatok nyit­tatnak : 1. az egész külső tér kiegyenlítésére szükségeltető újszegedi iszaptöltésnek köbmé­terenkénti behordására ; 2. a reáltanodai épület körül vonandó desz­kakerítésnek 3 öl magasságban folyó mé­terenkénti fölállítására; 3. a buzatéri parknak, a régi temető-térnek s a Sina-udvar alatti térnek zöldgalyak­­kal való körülövezése s ezen zöldgaly­­korlátnak lécek közé foglalására folyó méte­renként ; 4. a tiszaparton építendő 6 öl széles, 12 öl hosszú halászcsárda-épületnek desz­kából való fölépítése, vékony alakszerű nádbo­­rítékkal való befedésére egészben; 5. a régi temető­ téren egy 20 öl hosszú, 8 öl széles istálló-épületnek hevenyészett fölállítására, tíz szakaszra osztással , egészben; 6. a reáltanodai épület mögött emelendő egy, esetleg két , 48 méter hosszú, 16 méter széles gépcsarnok fölállítására. (A terv a végrehajtó-bizottság alálírt elnökénél megtekint­hető) ; 7. a Hoffer-ház mögött, (bazatér) 46 méter hosszú, 12 méter széles féltetejű vendéglő­nek a végreh. biz. elnökénél megtekinthető terv szerinti fölépítésére; 8. a reáltanoda belső udvarainak ideiglenes üv­egtető alá vételéhez szükséges v­as bor­dáz­a­t készítése­, beállítása­ és visszaváltására; 9. az üvegfödél üvegzetének be­­munkálása, az üvegtáblák esetleges vissza­váltása ; 10. az összes deszka- és fa­anyagok kikölcsönzésére; 11. folyó a 11 . s­z­ek­r­ény­ekr­e 2,6 mé­ter magas fa-szinre, habozva, habozatlanul, üve­gezéshez lécezve folyó-méterenként; 12. festő- és mázoló-munkákra, különvéve az enyves festékre számolt nagyobb bemázolásokat □ méterenként számítva ; 13. kárpitos-munkák: egyszerű vá­szon-bevonások, széleken ritkán aggatva folyó­méterenként. Kárpitozatok VI, 7a,7. s egy egész méter szélességben szegélyezve vagy anélkül, folyó­méterenként; 14. lakatos-munkákra, kapuvasalá­sokra, vasrácsozatokra; 15. címtábla- és f­e­stő­­­mun­k­á­kr­a ; 16. őrködési szolgálmányokra. Mindezekre a zárt ajánlatok ez évi ju­nius hó 10-ig alólirott végrehajtó-bizottság elnökéhez benyújtandók. Szeged, 1876. a junius hó 2-án tartott vég­rehajtó-bizottság gyűléséből. Gelléri Mór, Bakay Nándor, kiállítási titkár, végreh. biz. elnök. V­egyes. * Az aradi botrányhoz. A napokban említést tettünk róla, hogy az aradi katonai ha­tóság a baromvásár-térről a vásáros népet fegy­veres erővel elűzte. Báró Edelsheim-Gyulai ez ügyben ma nyilatkozatot ten közzé, mely azt mondja, hogy az illető tér évek óta a katonai hatóság tényleges birtokában volt, s csak midőn a tért, mely a telekkönyvbe nem volt beve­zetve, a saját nevére akarta átiratni, állott elő Arad városa s azt magának vindikálta. Az ügy most a törvényszék előtt van, de a város, a bí­rói ítéletet be nem várva, a tért tényleg birto­kába vette s nemrég elrendelte, hogy a barom­vásár ott tartassák. Minthogy az által a katonai hatóság jogait veszélyeztetve látta, s a város erőszakkal vette birtokba a vitás területet, a katonai hatóság csak az erőszakos birtokba-vé­­tel ellen alkalmazott hasonló eszközöket, s így nem ő volt az, mely először folyamodott az erő­szakhoz. Megemlítjük egyúttal, hogy Arad vá­ros terv­­hatósága megbízásából küldöttség járt ugyanez ügyben a miniszterelnöknél, elégtételt és orvoslást kérve a katonai parancsnokság erősza­kos föllépése ellenében. * A szultánokról. Abdul Aziz élete most az új szultán kezében van. 16 évvel ez­előtt, mikor az előbbi szultán meghalt, tán egyi­­kük sem sejtette, hogy a kocka így meg fog fordulni. Akkor az új szultán atyja, Abdul Med­­sid, nagyon aggódott hat fia és nyolc leánya sorsa miatt; kivált a két idősebb fiút féltette, Muradot és Abdul Hamid effendit. Attól félt, hogy fivére, az imént elűzött szultán, az Osman­­ház törvényei szerint meg fogja őket fojtatni. Odahívta halálos ágyához Abdul Azizot és en­nek kegyelmébe ajánlotta fiait. A trónörökösnek eszébe juthatott, hogy ő is csak a haldokló fi­vér kegyelmének köszöni életét; megesküdött, hogy igazi atyja lesz a kegyelmébe ajánlott gyermekeknek.­­ A haldokló szultán ezután e szavakkal fordult Murádhoz : „Koronámat nem adhatom neked örökségül; fivéremtől fogod örö­kölni ; de korona helyett örökségül adom nagy­bátyád szeretetét.“ — Murad odasietett nagy­bátyjához, nyakába borult és kérte, teljesítené atyja óhaját. Abdul Aziz ünnepélyesen megígérte és be is váltotta ezt. — A haldokló szultán ar­ról is intézkedett, hogy hagyatéka oszlassák föl gyermekei közt és Murad kettős részt kapjon belőle.­­ Az elűzött Abdul Aziz anyjáról igen érdekes részleteket közölnek. E nő cserkesz szülőktől származott; nevét nem tudni, azt sem, hogy melyik napon született, mert a mohame­dánoknál nem igen kérdezik a nők nevét és születésnapját. Csak annyit tudnak róla, hogy 1807-ben született. H. Mahmud szultán háremébe 1824-ben jutott; 1830-ban fia született: Abdul Aziz. Azóta Abdul Aziz és Abdul Medsid anyái közt folytonos viszály uralkodott. A két nő ha­lálosan gyűlölte egymást. Mikor Mahmud meg­halt, Abdul Azizot elvették anyjától, az utóbbit pedig elzárták a serail egyik félreeső részébe, ott tartották fogva 1861-ig, a­mikor t. i. fia trónra lépett. Abdul Medsid anyja már 1852-ben halt meg, de ellenségével még halálos ágyán sem akart kibékülni. Mikor Abdul Aziz trónra lépett, anyja kiszabadult a börtönből és az oz­mán birodalom első asszonya lett. Fia 8.400,000 piaszter (840,000 frt) évi járulékot fizetett neki és ő ebből sok jót tett a szegényekkel, árvákat ruházott föl, Medinában saját költségén kórhá­zat építtetett és fönn is tartotta azt, stb. — Az uj szultánt középtermetű, sürü fekete bajuszos férfiúnak írják le ; van már tíz éves fia is : Se­­lahendi effendi, kit igen virgonc, okos gyermek­nek mondanak. * Hogy élt a szultán. Azon hallatlan pazarlásról, melylyel a megbukott Abdul-Aziz nagyúri személyét körülvette, fogalmat nyújta­nak a következő adatok : A szultán személyes szolgálatában 6000 egyén volt alkalmazva; is­tállóiban 925 lovász, kocsis és lóhajtó, 625 ko­csi- és hátas­ló volt. Évenként átlag 25 kocsit vásároltak Európában, s ezek némelyike 100,000 frankba is került. Az állatsereglet, melyet kiváló szenvedéllyel gyűjtött egybe, 50 oroszlán, tig­ris, párduc, zsiráff, zebra, stb. fenevadból ál­lott, melyek közül a húsevők naponként 8 font finom húst kaptak. Még népesebb volt az állat­seregletnél a minden hívők urának háreme, melyben 1200 darab nőszemélyt tartott. Azon mesés összegek mellett, miket ezek fölemésztet­tek, az oroszlánok és tigrisek még oekonomikus állatok. S habár az odaliszkok nem fogyasztot­ták is a húst oly mennyiségben, mint az előb­biek , annál jobb ízléssel bírtak az édességek iránt. A tört cukor, mit a hárem cukrászatában fölhasználtak, évenként 350,000 márkba került; a palotában szükséges élelmiszerekre évenként nem kevesebb mint 12 millió márkát költöttek. Az uralkodó egészségéről 48 orvos és gyógysze­rész gondoskodott, kiknek évi fizetése 625,000 márkára ment. Az alamizsnaosztók, mezzinek, kik a nagyúr lelkiüdvösségéért imádkoztak, 60.000 márka évdíjban részesültek. Volt egy udvari csillagász is. Ennek kötelessége volt, a félhold elleneinek végromlását megjósolni, s 13.000 márka nem sok ilyen terhes hivatalért. Az udvari zenekar éppen kétannyiba került, mint az egész hadügyminisztérium. Építkezésekre a legmesésebb összegek adattak ki évenként. A palotáknak, kioszkoknak, kéjlakoknak egész se­regét építtette a szultán trónralépte óta, melyekre megszámlálhatlan milliókat adott ki. Most, ha még életben van, elmélkedhetik a szerencse for­­gandó voltáról. * Argumentum ad hominem. A bonapartisták egy francia faluban díszebédre hívták meg a választó­polgárokat. Duval Raoul beszédet mondott a bonapartista párt mellett és a császárt védelmezendő, többek között azt ál­­lítá, hogy a sedáni szerencsétlenséget csak a tá­bornokok ügyetlensége és a katonák gyávasága okozta. A szónok mellett szolgáló pincér, ki mint katona szintén jelen volt Sedánnál, nem bírta tovább nyelni a mérget , kapta magát és egy palackkal fejbe vágta a szónokló Duvalt. Csak nagyon nehezen sikerült a lakomázó tár­saságnak a heves pincért kidobni az étteremből. KÖZGAZDASÁGI ROVAT. —A fagyrongálta szőlőkben való teendők tárgyában az orsz. magy. gaz­dasági egyesület szőlészeti és borászati szakosz­tálya máj. 30-án tartott ülésében a következő eljárást állapította meg és hozza javaslatba a gazda­közönséggel leendő megismertetés végett: 1. Első eset. A hol csak a hajtások végső he­gyei perzselődtek le , hol ennélfogva a bokor további részein megvan a levélzet, ép vessző és a termés. Az ilyen szőlőkben legcélszerűbb s legolcsóbb is a dolgot magára hagyni, minthogy a leperzselt részek amúgy is elszáradnak s az épen maradt termés annak rendje és módja sze­rint megérik és kifejlődik. Kötözéskor ezen ré­szek amúgy is leszedhetők. — 2. Második eset: Ahol a szőlőbokor hajtásainak nagy része, tán fele vagy kétharmada lepörzsöltetett a fagy által, igy a termésnek is egy része már tönkretétetett, és a bokron csak valami kevés, lejebb ülő für­­töcske van még épségben. — Az ily esetben szintén tanácsos még várni egy ideig, mig t. i. az elfagyott részek tökéletesen elszáradnak, és csak azután történjék az után-tisztogatás a bok­ron, de a metszés ne alkalmaztassák a zöld ve­nyigének előrészében. — 3. Harmadik eset: A hol a fagyás fölülről egészen a tőkéig terjed, a hol ennélfogva minden levélzet, hajtás és gyü­mölcs teljesen elpusztult. Az ily esetben is leg­tanácsosabb egyelőre semmit sem tenni, hanem várni addig, míg az elfagyott részek tökéletesen elszáradnak. A metszést aztán a gazda teheti ott, ahol a holttetem végződik, de ezen esetben is soha az élő részben. Ha pedig az egész vesz­­sző el van a fagy által pusztítva, akkor meg kell várni a tőből fakadó új hajtásokat és csak azután, ha ezek jelzik magukat, lehet eltávolí­tani a teljesen elfagyott vesszőket. Többire nézve a jövő termés, valamint a szőlőnek egészsége érdekében is kell továbbra is ápolni a szőlőt és el nem hanyagolni, noha némely munkát meg lehet takarítani; igy 1—2 kapálást meg lehet kimélni, t. i. úgy, hogy csak gyomláltatni és a szőlőt mindenesetre a gyomtól tisztán tartani s főkép nem engedni, hogy a gyom az uj hajtá­sok fölé emelkedjék s azokat elnyomja. — Ugyancsak a lefagyott szől­lő­k­k­e­l való elbánásra nézve az ismert szak­férfiú, L­u­k­á­c­s­y Sándor úr, következő véle­ményt ad : Én a lefagyott szőllővesszők levágását ajánlom, amit most, midőn már a fagyott rész demarkacionális pontja meghatározható, (tudni­illik a megfagyott rész megfonnyadásával) kell eszközölni. A fagyott részek lecsonkításával kettős cél éretik el. A megfagyott venyige nedv­ keringése megállapodik éppen úgy, mintha annak hegye lecsipetett, levágatott volna; a tőke működő nedvárja tehát más irányt vevén, életre kelti a tőkének vagy szálvesszőnek alva maradt rügyeit; ezekben nem ritkán termés rejlik, következés­képen ezen új venyigékről még meglehetős ter­mést várhatni. Ez lenne tehát a fagyott részek lecsonkításának egyik célja. A másik az , hogy a lecsonkított venyigék — mint mondom — nedvkeringése egy időre megállapodik, a megfagyott rész megfásul, azon­­képen, mintha azon évi tenyészetét bevégezte volna; ennek természetes következése, hogy a nedvár újabb megindulásával az egészséges cson­kokból új hajtások fejlődnek, mintegy anticipá­­ciója a jövő évi tenyészetnek; ha tehát a fa­gyos részek levételével megcsonkított venyigék egészséges csonkjainak rügyei kellően megéret­tek, az új hajtások terméssel jönnek létre, és ha az időjárás kedvező, még az őszig érett für­töket is szolgáltathatnak. Ez azonban a szőllőtőke életerejének rová­sára történik, amit helyreütni kell a szőllő gon­dosabb mivelésével, de korántsem a venyigék számának megkevesebbítésével, mert, midőn a tőke életerejét fölfokozni a cél, nem szabad a lombozatot kevesbíteni, mert éppen a lombozat, a levelek azon szervezete, mely a tőke tápned­veit földolgozva, azok a tőkéhez a gyökérzethez visszavezettetnek. A szőllő gondosabb művelése nem a fagyott részek eltávolításából, hanem a fagy okozta élet­erő meggyengítéséből veszi indokolását, vagy el kell távolítni annálfogva az újabban fejlődő és a tőkét erejében kimerítő új termést, vagy a tőke életerejét többszörös kapálással és őszi fe­­­lültrágyázással támogatni. Üzleti tudósítás: Szeged, 1876. június 3 án. Időjárás derült. Hőmérséklet reggel 20­0 fok meleg. A Tisza vízállása 6,08 méter , 19' 3' 6'" 0 fölött. Az időjárás a lefolyt héten a vetések nö­vényzetét lényegesen elősegítette. A növények meglehetősen fölüdültek, és ha az időjárás ez­után kedvező marad , úgy búzában , árpában, zabban és tengeriben egy jó középtermés remél­hető, holott a rozs nagyrészt elveszett. A bán­sági repcevágás már megkezdődött. A repce minőségei , amint az a fagy által többé vagy kevésbé szenvedett, igen különböző. Az e heti gabnaüzlet szilárd hangulattól volt kísérve, a csekély beszállítás következté­­ben azonban a forgalom illetéktelen volt. Ten­geri leginkább a helyi szükségletnek vétetett. Rozsból semmi sem hozatott a piacra, ellenben kevés bánsági repce hozatott be , mely 84 ki­logrammként 9 frt 50 kr—11 frttal vásárolta­tott. Gabnaárak az első héthez képest mérsé­kelt javulást értek el. Jelenlegi árak a helybeli vasúthoz szál­litva a következők. Hektoliterenként: Búza tiszai 75.6—76.6 kilogramm métermázsa 11 frt 80 kr—12 frt 20kr. Búza bánsági 746.—75 kilogr. méterm. 11 frt 50—70 kr. Búza 72—73 kilogramm métermázsa 10 frt 80 kr.—11 frt. Rozs 71 kilogramm métermázsa 9 forint 20—60 kr. — Árpa 62 kilogramm métermázsa 6 frt 95 kr.—7 frt 5 kr. Tengeri métermázsa 5 frt 80 — 90 kr. Zab métermázsa 8 forint 50—90 kr. Köles 6 frt 6 frt 20 kr. Hivatalosan jegyzett piaci árak 1876. évi junius hó 3-án Tiszta búza 100 klgr­» » » » Kétszeres „ Rozs „ Árpa „ Zab ‘/2 hekt. Kukorica 100 kil. Köles „ Káposzta-repce „ Veres-repce „ Burgonya „ Szinliszt „ Zsemlyeliszt „ Kenyérliszt feh „ » barna „ Rizs 1 klgr. Búzadara „ Árpakása 1 liter Borsó „ Lencse­ „ Bab Széna legj. 100 klgr. Szalma, alom „ Bor, szegedi, 100 liter Sör 1 liter Pálinka „ Bor „ Vizecet „ Bükkfa 1 köb-mtr. Cserfa „ Kőrösfa „ Gyertyánfa „ frtlkr frtlkr 12 40 Szilfa 1 köb-mtr. 365 1180 Tölgyfa 320 9 50 Fűz- és nyárfa „ 265 8 60 Fenyőfa „2— 6 20 Faszén kém, 100 klgr. 4 69 2 30 Kőszén zabolcsi „ 128 580 „ oravicai 2 30 6_ Repce­ olaj 1 klgr­ ,56 Faolaj —92 — Stearin gyertya „ 120 2_ hagy­gyű „ „ — 61 2529 Szappan , —14 22—Fagygyu, nyers „ —35 17 65% tiszta „ —60 1341 28 Marhahús ,,­­—48 48_25 Borjúhús „ —54_10 Sertéshús „_54_18 Juh­hús „_42 _18 Szalonna ,_80 10 Disznózsír „ —85 360 Irósvaj —65 220 Olvasztott vaj „ 10 26 Köménymag „-56 5 — Vereshagyma „— _24 Foghagyma —10 _18 Só „ —12 _ 6 Cukor „ —52 415 Káposzta „ -20 1 4—Paprika „ —60 415„ 2-ik osztályú —,30 1 4115 „ kereskedelmi 1-1- A Tisza vízállása. Szeged, junius hó 2-án.............19' 4" 0"' 0 fölött. Szeged, junius hó 3-án.............19' 3" 0 ' 0 fölött. Felelős szerkesztő : Hagy Sándor. Nyilttér. * A „Haza“ életbiztosító- és hitelbanknak hálanyilatkozat. Boldogult férjem, Mi­ss­u­r­a Jenő a „Haza“ életbiztosító- és hitelbanknál 4000 frt erejéig biztosítva lévén, nevezett intézet nekem ezen összeget lévai ügynöksége által pontosan, min­den hiány nélkül kifizette. El nem mulasztha­tom tehát hálás köszönetemet nemcsak a „Haza“ életbiztosító- és hitelbank tekintetes igazgatósá­gának, hanem közegeinek is nyilvánosan kife­jezni, és ezen hazai intézetet minden családfőnek, ki övéiről hasonló módon gondoskodni szándé­­­kozik, a legmelegebben ajánlani Aranyos-Maróth, 1876. május hó 25-én. Özv. Missura Jenőné, szül. Bánik Luiza. * Az e rovatban közlöttekért nem vállal felelős­séget a Szerk.

Next