Szegedi Híradó, 1876. július-december (18. évfolyam, 79-158. szám)

1876-12-10 / 150. szám

mondta, hogy ha csak az átruházás a városra tetemes előnynyel nem jár, a bérletátruházá­sokba nem fog beleegyezni. Back Babet e határozat ellen felebbez. Wagner t­ok fölszólalásával is támogatja a tanácsi határozatot, mely is a közgyűlés ál­tal teljesen jogosnak s célszerűnek találtatván, helybenhagyatott. Pap Rozália szülésznői oklevele kihirdet­tetik. Olvastatik a tanács előterjesztése a budai országút kövezetének ideiglenes kijavítása iránt. Ezen sokat emlegetett s botrányos rosz ál­lapotban lévő kövezet gyökeres kijavítása már a költségelőirányzat tárgyalása alkalmával el lett rendelve. Minthogy azonban az út teljesen elromlott s oly állapotban van, hogy fa közle­kedés rajta teljesen fönnakadt, s emiatt az el­fogadott javítási terv keresztülvitele előtt is múl­­hatlanul javítást igényel, a tanács sürgősen el­­rendelendőnek véli az út ideiglenes kitatarozá­sát s használható állapotba való helyezését. E munkálat a mérnöki terv szerint 150 frtot igé­nyel. A javaslat elfogadtatik, s minthogy a Szina­­telek mellett út is hasonló használhatlan állapot­ban van , a közgyűlés ennek kijavítását is el­­odázhatlannak találta, annyival inkább, mert azon út az üzleti forgalom egyik fővonala. A tanács ehhez képest utasítást nyert arra, hogy hasonlóképen gondoskodjék a Szina-telek melletti közlekedési út ideiglenes kijavíttatásáról is. Olvastatik az iskolaszék előterjesztése a népiskolai felügyelői állomásra vonatkozólag. Az iskolaszék két irányban óhajt módosí­tást az iskolai felügyelői állomásra nézve fönn­álló szabályzatokon. Először kívánja, hogy e tisztség, mely eddigelé ideiglenes jellegű, állan­­dósíttassék. Ezt eddigelé indokolja az állásnak szükségessége és fontossága; mert míg az is­kolai felügyelőség Szeged tanügyi viszonyainál fogva nélkülözhetlennek bizonyult be , addig ez állás még nem bir végleges szervezettel s viselői eszerint nyugdij-képességgel sem birnak. A másik része az előterjesztésnek a mos­tani iskolai felügyelő, dr. Tót­h János úr sze­mélyére vonatkozik, s tekintettel arra, hogy a nevezett veterán tanférfiú tapasztalatai­ s ügy­buzgalmánál fogva különben is legilletékesebb e tisztségre, s Szeged tanügyének fölvirágzására szentelt fáradalmai s anyagi áldozataival teljesen kiérdemelte, hogy ezen állás számára biztosíttas­sák : az iskolaszék javasolja, hogy Tóth János úr élethossziglan neveztessék ki az iskolai fel­­ügyelőségre. Ez az intézkedés azonban kivéte­les s csak Tóth személyére nézve bírjon érvény­­nyel, s különben ez állás betöltésénél maradjon fönn az iskolaszék háromévenként gyakorolni szokott választási joga. Az előterjesztés mindkét része egyhangú határozattal elfogadtatott s eszerint az iskolai felügyelői állomás végleg szervezettnek, s Tóth János személyében, a jövőre ebből vonható kö­vetkeztetések nélkül, élethossziglaninak kimon­datott. Olvastatott az iskolaszék jelentése, melyben tudatja, hogy dr. Tóth János iskolai felügyelő úr a polgári leányiskolának egy kitűnően föl­szerelt vegy- és természettani múzeumot, to­vábbá ásvány- és termény­gyűjteményt ajándé­kozott. Jelentetik továbbá, hogy a város tulaj­donába átszállott becses adomány a leltárak és Szeged , „nemzetem büszkesége !“ Me­lyik ez a Szeged ? Az-e , amelyet a mindent rózsaszínűvé varázsló tavasz mutat, midőn a fák megzöldült lombja hívogat ki belőle, avagy a téli időszak sáros Szegedje , mely a fák elveszett lombja helyett nem nyújt kedélyes tanyát a szórakozásokra ilyenkor kétszerte sóvár közönségnek ? Dehogy is nem nyújt! Az erős nem csiz­mát húz a puha kövezet ellen s oda se néz a bajnak. Ha a férj egyszer csizmát húzott, nem tartja őt otthon még a legélemedettebb papucs sem , amely pedig — bizonyságom lehet rá akárhány nyögdécselő férj — gyakran fölér a legduplább talpú bagaria-csizmával, annyira ne­héz. És mégis kellemes. Mi ingere volna a téli évadnak, ha a férj csak úgy könnyű szerével, élete párjának untató megegyezésével, járna el minden istenadta nap a kávéházba? Éppen a tilalom teszi édessé a gyümölcsöt. A kanál letevése és téli kabát után való nyúlás csak egy mozdulat ; ezt követi a nő roszaló tekintete, egy­szer­ máskor szelíd turbékolása , hogy hát ő most milyen egyedül marad. Nem használ sem­mit ; a napi társaság előre boszantó kacagása, mely az egyszer elmaradottat kétségtelenül fo­­gadandja, a legjobb szándékon is győzedelmes­kedik, s legyűri a papucsot. És ami ebéd után elmaradhatlan, az este is nagyon sűrűn megesik. Ha nincs társasvacsora, hát van hivatalos kötelesség, ennek hiányában ki­segít valami szorgos értekezlet, amelynél csak éjszakázni lehet , elnapolni nem. A haza minden előtt, de haza minden után. És így tovább. A férj mindig mulat. Nem úgy a nő. — Neki szent, házi kötelességeinek szórakoztató teljesítésén túl csak az egyedüllét, vagy, ami még roszabb, egy-egy unalmas nobel vizit jégvirágai jutnak osztályrészül. Ki ne ismerné az ilyen fagyos látogatások dermesztő hatását ? Csuda, ha a látogató gyalog jön , mert szinte roskadozik a hideg idő prémes divatja alatt. És ha a nehéz köntös mégis leolvad róla, ebben sokkal több része van a fűtött kályhának, semmint a fogadtatás melegségének. Vájjon mi képezi a beszélgetés tárgyát? Rendszerint a legközelebbi táncvigalom, amelyre készülődni szintén egy részét teszi a nő téli mulatságainak. Keserves részét, aminek ismét a férj az oka. Mihelyt t. i. a készülődés — ami mellett már át is vétetett, s az átvételről szóló jegyzőkönyv és a leltárok mellékelve szintén benyujtatnak. Bemutattatik és olvastatik továbbá T­ó­t­h J. urnás adomány­levele, melyből kie­meljük, hogy adományozó ur e tanszereket min­denkor a felsőbb nőoktatás érdekeiben óhajtja használtatni. A nagybecsű adomány mély köszönettel vé­tetik tudomásul, s D­á­n­i főispán ur indítvá­nyára, ki tanügyünk e páratlan buzgalmu és áldozatkészségü veteránjának meleg hangon kí­vánt még számos életévet s buzgalmának meg­felelő erőt, a közgyűlés éljenzése közt átiratilag köszönet szavaztatik a nemes áldozatért. A tanács előterjesztésére az újoncozási munkálatok által igényelt teendők végzésére ideiglenes két dijnok alkalmazhatására adatik fölhatalmazás. Fölvétetik az alföldi vasúti védmunkála­­toknál történt kisajátításokra nézve megejtett becsü. Az említett töltési munkálatoknál többrend­beli foglalás történt s a vetésekben is tetemes károk ejtettek. A tanács legcélszerűbbnek látta, hogy a megejtett becsü alapján a tiszti ügyész­ség az érdekelt tulajdonosokkal barátságos uton ejtse meg az egyezkedést, minthogy ezen esetről a kisajátítási törvény nem rendelkezik. A jelentés előadja, hogy az egyezség meg­­ejtetett s a felek méltányos kárpótlásban ki­egyeztek ; e eszerint a város az összes földki­­sajátítások­ és károkért 4440 irtot fog fizetni. A közgyűlés az egyezséget helybenhagyja, s az összeg a vízvédelmi kölcsönből fog kifizet­tetni. Olvastatik a bérház kezelésével megbízott bizottság jelentése a bérháznak a lefolyt három évben történt jövedelmezése tárgyában. A jelentés részletesen előadja e középület hasznosításának és jövedelmének ügyét. Eszerint a bérház 3 év alatt, vagyis fennállása óta, ösz­­szesen 47,594 frtot jövedelmezett , és pedig az első évben 10,810 frtot, a másodikban 18,233 frtot, a lefolyt évben pedig 18,551 frtot. Ezen összegből tényleg 46,581 frt van befizetve, s a bérlőkön hátralék fejében még 913 frt követelés van kint. Ebből 455 frt biztosítva van, a többi azonban beszerezhetlen , mert a hátralékos bér­lő tönkre ment, s amiatt hagyta ott a bérletet. E követelés tehát leírandó volna. A bizottság a mostoha pénzviszonyokra utalva, a bérlet tetemes alászállásával indokolja, hogy a város e középületét kedvezőbben nem hasznosítható, s egyúttal kéri a közgyűlést, hogy a sok nehézséggel járó feladattól mentse föl a bizottságot, s a bérház­ kezelésre újabb bizott­ságot, küldjön ki. A közgyűlés a jelentést tudomásul vévén, a beszerezhetlen követelés leírását elrendeli. A bizottságnak köszönetet szavaz fáradozásáért s a bérház kezelésével továbbra is megbízza. A bizottság feladata továbbá azon intézkedés által könnyíttetik, hogy a bérlőkkel az alkufejlesz­tés eszközlésében az alkamarás fog közremű­ködni, ks ennélfogva szintén fölvétetik a bizott­ságba. M­e­á­k Gyula az iránt szólal föl, hogy a közgyűlés rendelete dacára sem tesz semmit a rendőrség a bérház előtti csoportosulások meg­akadályozására. Ünnepnapokon teljesen elzárják a boltokhoz a hozzáférhetést az ácsorgó csopor­tok, s e körülmény a boltok látogatását gátolja elmaradhatlan — a férj zsebét érinti , el­kezdődik a szűkkeblű okoskodás. Már­pedig okosan nem lehet bálra készülni, lévén az okosság esküdt ellensége a divatnak, és meg­fordítva. Különben ehez mi férfiak nem értünk. Legfölebb megbámuljuk a már kész fodrok sokaságát, az uszály impozáns voltát és örülünk a kellemes benyomásnak, amit reánk a saját feleségünk tesz nagyszerű megjelenéssel. Mások meg inkább a férj nagylelkűségét bámulják raj­tu­nk. Pedig legtöbb esetben mi érdemünk sincs benne a tudtunkkal , hahogy a szabó újévi köszöntése és ezen köszöntés járulékai nem adják ,tudtunkra. Itt Szegeden, szerencsére, olcsóbb szórako­zás is kínálkozik a hölgyek számára. — Kávé­házba járnak, nem ugyan rendszeresen, mint ahogy szoktak a mulatsággal soha be nem telő férfiak, hanem úgy hébe-korba, ozsonnára. Az Allemann-kávéház hölgyosztálya , főleg vasár­napok vagy ünnepek alkalmával, élénk gyüle­kezési helye a nobel nővilágnak , mely nem is papiroson, de tettben, meggyőződésben emanci­pálja magát az asszonyok kár­hozatos rabszol­gasága alól. — Vájjon? Az is egy lépés az emancipáció felé, ha önállóságra való képessé­güket férfias mulatságok gyakorlásában muto­gatják. Hiszen ha a mulatság férfias volna! De az otthonias kávézások korlátolt határaiban mozog, azaz haladást nem jelent, csak változást a he­lyiségben. Fődolog a napirend. — Ne beszélj olyant ma, amiről holnap kell csak szólanod, de még inkább ne újságolj olyasmit holnap, amit tegnap óta már el is feledtek az irányadó körök! Ez veszedelmes ; a női kávéház kivált­ságos férfi-látogatóinak, a hírhordóknak meg éppen consilium abeundi , vagy egyetemi ma­gyarsággal „Abzug !“ Mert ezeknek kiszabott tisztjük, hogy nemcsak k­­our legyenek a napi eseményekkel, hanem naponta ki is tálalják egész tudományukat, ami, szűk idők járván mindenre, nem sok fáradságukba kerül. Aki résznéven venné hölgyeinknek az új­ság után való sóvárgását, nem jól cselekednék. Hát mi férfiak nem-e falunk föl naponta egész halmaz fővárosi, vidéki és külföldi lapot ? Fa­lunk bizony, és mire haza­érünk családi kö­rünkbe, olyan szeretetreméltó hangulatba ho­zott a sok háborús hír, hogy az egész családot is fölfalnánk, ha már belejöttünk. Hja, de ez a férfiak javadalma. Hogy nőknek nem való a hírlapolvasás, azt még Allemann is tudja. Vagy miért nincs abban a piros-zsölyés helyi­és így e helyiségek keresettségére nézve is hát­rányos. A rendőrség ismételve utasíttatni fog a hi­vatkozott közgyűlési utasítás erélyes végrehaj­tására. Olvastatik a tanács előterjesztése a Rieger M.-né által használt köztelek eladása ügyében. A városnak az élésház-utcában a takarék­­pénztár és özvegy Riegerné telke közt egy 98 □ ölnyi telke van, melyet ez időszerint Riegerné használ utcára nyiló részén házikertnek ; e hasz­nálatért a városnak a telek f öle után k­srtot fizet. E telek eladása célszerűnek ítéltetett a tanács által, s javas­tűtik, hogy adassék el Rieger­­­nének. A mérnöki becsü Q2 ölenként 10 írtban állapitá meg a telek értékét. A tanács azonban a becsüt magasnak találja s azt javasolja, hogy ajánltassék föl e telek végeladásra Q ölenként 4 frtnyi ár mellett. E vélemény indokolására többek közt fölhozatik, hogy a város e telket más módon nem értékesítheti, utcát nem nyithat, épületet senki sem emeltethet azon erre alkal­matlan helyen, s egészségi s szépészeti szem­pontból is kívánatos, hogy azon tér oly csino­san kezelve s kertnek használva maradjon. B­ö­r­c­s­ö­k Ignác nagyon kevésnek tartja a négy forintot e telekért, mely az utcára szol­gál s a város egyik előnyös fekvésű helyén van. Ha külvárosban háztelkeknek való köz­terek drágábban adatnak el, ő ezen arány sze­rint 8 frtot kíván e telek f­öléért. Dr. Magyar János szintén kevesli a 4 frtot s a telket 5 frtjával ölenként kívánja el­adatni. S­z­e­n­d­r­ő­i János a mérnöki becsüt sem ítéli nagynak s indítványozza, hogy a 10 frt eladási ár mellett maradjon meg a közgyűlés. Szavazás útján a közgyűlés B­ö­r­c­s­ö­k Ignác indítványát fogadta el. A közmunka- és közlekedésügyi miniszté­rium felhívására határoztatott, hogy a köztör­vényhatóság a közmunkát jövőben is az eddigi mód szerint kívánja kezelni. Ezzel a december havi közgyűlés véget ért. Helybeli újdonságok.­ ­ A kiállítás alkalmából adományo­zott legfelsőbb kitüntetések és kormányi elisme­rések tegnap d. e. 10 órakor osztottak ki az illetők közt D­á­n­i főispán úr által. A kiosztás a tanácsteremben, ünnepélyes tanácsülés folya­mában történt, s azt megelőzőleg a főispán ur e tény jelentőségére vonatkozólag rövid beszé­det intézett a jelenvoltakhoz. Beszédéből ki­emeljük a következőket: Mindenekelőtt tudatta, hogy az ő fölségénél nyert legkegyelmesebb kihallgatása alkalmával a saját maga, úgy az összes kitüntetettek nevében legmélyebb köszö­netét és hódolatát jelenté a királynak, s esede­zett, hogy szeretett városunkat királyi kegyébe fogadni kegyeskedjék. Ő fölsége kegyelmesen fogadta a bemutatott hódolatot s Szeged váro­sát királyi kegyéről biztositá. A főispán ur ez­után az országos kiállítás messze kiható sikerére hivatkozva, szerencsésnek nyilvánitá ezen alkal­mat, midőn a nagyfontosságu kulturmozzanat sikeréért önzetlen buzgalommal fáradozott s kiváló érdemeket szerzett egyéniségek kitünte­tésében főkép a nemzetgazdasági tényezők hp­ségben csak egy fia is a szépirodalmi la­poknak ? Itt tessék kitűzni az emancipáció lobogó­ját ! Legyen ráírva nagyon sok előfizetési föl­hívás szépirodalmi lapokra és munkákra. Az nem kívánjuk , hogy a nők politikával foglal­kozzanak , elég nagy diplomaták ők anélkül is De hát a szépirodalom , az talán őket vallani pártfogóinak, vagy mi ? Hogy mit tud a nő , azt csak mi tudjuk, akik alattvalói vagyunk. Egy nő kedvéért, ki­vált ha nem a feleségünk, írunk hat kötet ver­set, beszélyt, regényt, drámát, bemagoljuk Himfi szerelmeit, keserveit; egész télen egy színi elő­adást sem hagyunk ki; végighallgatjuk a leg­unalmasabb fölolvasásokat, sőt még egy-két szép­irodalmi lapra is előfizetünk és megveszünk valamennyi magyar nyelven megjelent könyvet Csakhogy ilyen­ áldozatok nem kapósak a nők­nél. Inkább ruhadiszszé fodorítják lelkesültsé­günket, semhogy a legszebb téren értékesítenél hódításuk gyümölcseit, ellenállhatatlanságuk dia­dalát. Mi más volna, ha az Allemann-kávéház hölgy­látogatói nagyobbra látnának ! Vagy inkább magasabbra. Angyal a nő, kit az a végig-röpülés sem szédít le, hahogy szárnyak helyett mindjár a harisnyán (Blaustrumpf) nem kezdi. Azon pe­dig, tudvalevőleg, nem kezdi. A nők rendsze­rint fokozatosan haladnak , még az imádottnak is csak azt mondják először , hogy „magát jobban szenvedhetem a többinél.“ Később nem ritkán rohamosan haladnak, szerencse, ha fölfelé Hát ha a poétákkal, írókkal is így tennének . Egészen más színt öltene a most közönsé­ges klub. Látnánk új dolgot, miként falják a szép szemek az immár érdekes híreket. Né­hány hónap múltán több jelöltje lenne a Petőfi­­társaságnak, mint amennyire legmerészebb ál­maiban számíthatott. És következnék egészen új élvezet : a bí­rálás és bíráltatás vonzó közvetlensége. Ítélés elevenek és holtak fölött, még a szegedi szín­házban előadott új darabok fölött is , melyeket máig a meg nem nézés sújtó vádja terhelt. Szóval, amire most azt mondják : „közbeszéd“, majdan elismerik közvéleménynek. Pedig milyen hatalmas az a közvélemény ! Tisztelnie kell mindenkinek , egyeseknek úgy, mint testületeknek, művésznek úgy, mint lai­kusnak vagy műkedvelőnek. Még nekem is. — Azért nem folytatom az elmélkedést mai tár­gyamról. Félek a „közbeszé­d“-től. Kulinyi Zsigmond, szavoztatnak meg. Szeged becsületet szerzett az orsz. kiállítással, amely országszerte elismerésre talált, és a közgazdasági törekvés diadala tel­jes, midőn maga a koronás király is reá nyomja a nagy műve legfelsőbb elismerésének pecsétjét azáltal, hogy kitüntetéseket oszt ki annak főbb tényezői közt. Beszédét a király éltetésével vé­gezte, mit a jelenvoltak lelkes éljenekkel visz­­hangoztak. Ezután Reizner főjegyző fölolvas­ván T r e f­o­r t közgazd. helyettes miniszternek, a kitüntetések s elismerések ügyében a főis­pánhoz intézett leiratát, főispán úr megkezdé a kitüntetési jelek s aztán az elismerési okmá­nyok kiosztását, az átnyujtáskor mindegyiknek néhány szívélyes szóban fejezvén ki üdvözletét. Először Grell Mórnak, az államvaspálya-tár­­saság temesvári főügynökének, s K­a­­­u­z­s­a­i Frigyesnek, a resicai telep főmérnökének tűzte föl a Ferenc József-rendet. Aztán Beizner János főjegyzőnek s Rainer Ferenc ipar­társulati elnöknek a koronás arany érdemren­det, majd B­ó­d­v­a­i Pál és S­e­m­­­e Miklós iparosoknak az az­ érdemkeresztet. Az elisme­rési okmányok elsőjét, mely Szeged város kö­zönségét illeti, Pálfy polgármesternek nyúj­totta át. Bakay Nándornak, a kiállítási vég­rehajtó bizottság elnökének, meleg köszönet kíséretében nyújtotta át az elismerő okmányt, kifejezést adván annak, amit mindenki tud és érez, hogy a kiállítás nagy munkájában az oroszlánrész­e lelkes férfiúnak jutott és igy az elismerés oroszlánrésze is őt illeti. Sorrendben kiosztattak a többi elismerő okmányok is s mindegyik átnyujtásakor éljenzéssel fejezte ki üdvözletét a jelenvolt közönség.­­ Végül Pálfy polgármester a kitüntetettek s a város közönsége nevében köszönetet mondott a főis­pán urnak, amiért király ő fölségénél ezek köszönetét és hódolatát is tolmácsolni szives volt.­­ Halálozás. Városunk egyik jómódú s széles körben ismert polgára, Schmidt Á­d­á­m nyug. szolgabiró s az ált. takaréktár pénztárnoka, hunyt el f. hó 8-án, életének 62. évében. A hold .a provizórium alatt Szeged város tanácsnoka is volt, s mint ilyennek tegnap s tegnapelőtt a városháza harangját is meghúzták. Temetése ma d. u. 3 és fél órakor lesz kálvária­­utcai lakásából. Béke a halottakkal! — Az állandó színház ügyében tar­tandó első szűkebb körü értekezlet ma d. u. 4 órakor lesz a városházán. Irányadó körökben, mint halljuk újabban az állandó színház helyé­ül, a belv. sétánynak a Rónay-féle telekkel átel­­lenben levő nyugati sarokterületét szemelték ki, amely célra valóban alkalmasabb is.­­ A színházból. A holnaputáni, keddi, előadásra szívesen hívjuk föl közönségünk figyel­mét. „Egy színésznő élete“ c. dráma kerül ez estén színre a társulat széptehetségű drámai primadonnájának, Latabárné Budai Adél asszonynak jutalomjátékául. A jutalma­zandó sokkal inkább kivívta már eddig is a közönség rokonszenvét kitűnő alakításaival, sem­hogy őt különösebben ajánlgatnunk kellene; közönségünk elismerését az erre méltóktól nem szokta s bizonyára, most sem fogja megvonni. — Holnap, hétfőn, ,,Éj derekán“ c. 1 fölv. bohó­zat Oldal Jánostól, a „Pajkos diákok“ Ope­rette s „Egyik olyan, mint a másik“ 1 fölv. vígjáték kerülnek előadásra.­­ A torokbetegség, mint sajnosan értesülünk, az alsóvárosrészen újabban ismét is arcu­­ál. (Folyt.) Mielőtt magára a költeményre áttérek, le­gyen szabad pár szót a költőről mondanom. Wolfram nemes ember és lovag, de nagyon sze­gény volt s az Ansbach melletti Eschenbach kis vá­roskában született, ahol még a 15-ik században síremléke volt. Azon költői körhöz tartozott, amely 1180-től 1214-ig a bőkezű Hermann thüringiai gróf fényes udvarában gyűlt össze, és úgy, mint hatszáz évvel később ugyanazon tar­tomány hercegének udvarában, Weimarban, a második nagy költői kör, mely a német iroda­lom fénykorát jelzi. Az Eisenach melletti Wart­burg az a hely, ahol Wolfram az ő dalait énekelte és Parcivalját 1204 körül megírta. Hogy azonban nem mindig ott tartózkodott, ha­nem részint lovagi játékokban, részint komoly úri szolgálatban a Wertheim grófoknál, kiknek hűbérese volt, és sok helyen megfordult, azt ő maga elbeszéli. Azért nem szabad őt egy sorba állítani azon számos utazó lovaggal és dalnokok­kal, kik a jószivü Hermann udvarába tolakod­tak és ott csak kegyeket és adományokat ke­restek. Jellemének mély komolysága, amely mű­veiből szól, eléggé biztosítja az ő függetlensé­gét és önállóságát, melyet jóakaróival szemben mindig megőrzött, sőt a Parcivalban egy helyen a tolakodást s a vendégszeretetet és bőkezűség kizsákmányolását kemény szavakkal megrója. Ő műveinek egyikét sem ajánlotta fejedelemnek, hanem igenis a Parcivalt kiváló gyöngédséggel egy nőnek, kinek szeretetét ezen költemény által elnyerni remélte, akinek nevét azonban, a kor finom erkölcsei szerint, nem mondja meg. Töb­bet ezen nagy költő életéről a történet nem tartott fönn ; sem születése, sem halálának évét nem tudjuk. Erős és mély szellemmel ragadá meg Wolfram a szent Grál­ és Parcivalnak, az Artus lovagnak mondáját, hogy belőle époszt alakítson, nem a népek tetteiről, harcainak vál­tozó szerencséjéről, nem a nép öröme és bána­táról, hanem a szellem tettei­ és a lélek életéről, a belső ember öröméről és bánatáról. Egy éposz az isteni és emberi dolgok legmagasztosabb esz­ményeiről, miként a világ és a szellem egymás­sal harcolnak s a kevélység és alázatosság egy­mással küzdenek; ez a tárgya e műéposznak, amely hőséről, kinek életét és benső fejlődését benne elbeszéli, Parcival nevet visel. Paréival az anjoui királyoktól származott Gomuret és a Grál királyok családjából való Hergelide fia, ki atyja kora halála után aggódó

Next