Szegedi Híradó, 1876. július-december (18. évfolyam, 79-158. szám)
1876-12-10 / 150. szám
mondta, hogy ha csak az átruházás a városra tetemes előnynyel nem jár, a bérletátruházásokba nem fog beleegyezni. Back Babet e határozat ellen felebbez. Wagner tok fölszólalásával is támogatja a tanácsi határozatot, mely is a közgyűlés által teljesen jogosnak s célszerűnek találtatván, helybenhagyatott. Pap Rozália szülésznői oklevele kihirdettetik. Olvastatik a tanács előterjesztése a budai országút kövezetének ideiglenes kijavítása iránt. Ezen sokat emlegetett s botrányos rosz állapotban lévő kövezet gyökeres kijavítása már a költségelőirányzat tárgyalása alkalmával el lett rendelve. Minthogy azonban az út teljesen elromlott s oly állapotban van, hogy fa közlekedés rajta teljesen fönnakadt, s emiatt az elfogadott javítási terv keresztülvitele előtt is múlhatlanul javítást igényel, a tanács sürgősen elrendelendőnek véli az út ideiglenes kitatarozását s használható állapotba való helyezését. E munkálat a mérnöki terv szerint 150 frtot igényel. A javaslat elfogadtatik, s minthogy a Szinatelek mellett út is hasonló használhatlan állapotban van , a közgyűlés ennek kijavítását is elodázhatlannak találta, annyival inkább, mert azon út az üzleti forgalom egyik fővonala. A tanács ehhez képest utasítást nyert arra, hogy hasonlóképen gondoskodjék a Szina-telek melletti közlekedési út ideiglenes kijavíttatásáról is. Olvastatik az iskolaszék előterjesztése a népiskolai felügyelői állomásra vonatkozólag. Az iskolaszék két irányban óhajt módosítást az iskolai felügyelői állomásra nézve fönnálló szabályzatokon. Először kívánja, hogy e tisztség, mely eddigelé ideiglenes jellegű, állandósíttassék. Ezt eddigelé indokolja az állásnak szükségessége és fontossága; mert míg az iskolai felügyelőség Szeged tanügyi viszonyainál fogva nélkülözhetlennek bizonyult be , addig ez állás még nem bir végleges szervezettel s viselői eszerint nyugdij-képességgel sem birnak. A másik része az előterjesztésnek a mostani iskolai felügyelő, dr. Tóth János úr személyére vonatkozik, s tekintettel arra, hogy a nevezett veterán tanférfiú tapasztalatai s ügybuzgalmánál fogva különben is legilletékesebb e tisztségre, s Szeged tanügyének fölvirágzására szentelt fáradalmai s anyagi áldozataival teljesen kiérdemelte, hogy ezen állás számára biztosíttassák : az iskolaszék javasolja, hogy Tóth János úr élethossziglan neveztessék ki az iskolai felügyelőségre. Ez az intézkedés azonban kivételes s csak Tóth személyére nézve bírjon érvénynyel, s különben ez állás betöltésénél maradjon fönn az iskolaszék háromévenként gyakorolni szokott választási joga. Az előterjesztés mindkét része egyhangú határozattal elfogadtatott s eszerint az iskolai felügyelői állomás végleg szervezettnek, s Tóth János személyében, a jövőre ebből vonható következtetések nélkül, élethossziglaninak kimondatott. Olvastatott az iskolaszék jelentése, melyben tudatja, hogy dr. Tóth János iskolai felügyelő úr a polgári leányiskolának egy kitűnően fölszerelt vegy- és természettani múzeumot, továbbá ásvány- és terménygyűjteményt ajándékozott. Jelentetik továbbá, hogy a város tulajdonába átszállott becses adomány a leltárak és Szeged , „nemzetem büszkesége !“ Melyik ez a Szeged ? Az-e , amelyet a mindent rózsaszínűvé varázsló tavasz mutat, midőn a fák megzöldült lombja hívogat ki belőle, avagy a téli időszak sáros Szegedje , mely a fák elveszett lombja helyett nem nyújt kedélyes tanyát a szórakozásokra ilyenkor kétszerte sóvár közönségnek ? Dehogy is nem nyújt! Az erős nem csizmát húz a puha kövezet ellen s oda se néz a bajnak. Ha a férj egyszer csizmát húzott, nem tartja őt otthon még a legélemedettebb papucs sem , amely pedig — bizonyságom lehet rá akárhány nyögdécselő férj — gyakran fölér a legduplább talpú bagaria-csizmával, annyira nehéz. És mégis kellemes. Mi ingere volna a téli évadnak, ha a férj csak úgy könnyű szerével, élete párjának untató megegyezésével, járna el minden istenadta nap a kávéházba? Éppen a tilalom teszi édessé a gyümölcsöt. A kanál letevése és téli kabát után való nyúlás csak egy mozdulat ; ezt követi a nő roszaló tekintete, egyszer máskor szelíd turbékolása , hogy hát ő most milyen egyedül marad. Nem használ semmit ; a napi társaság előre boszantó kacagása, mely az egyszer elmaradottat kétségtelenül fogadandja, a legjobb szándékon is győzedelmeskedik, s legyűri a papucsot. És ami ebéd után elmaradhatlan, az este is nagyon sűrűn megesik. Ha nincs társasvacsora, hát van hivatalos kötelesség, ennek hiányában kisegít valami szorgos értekezlet, amelynél csak éjszakázni lehet , elnapolni nem. A haza minden előtt, de haza minden után. És így tovább. A férj mindig mulat. Nem úgy a nő. — Neki szent, házi kötelességeinek szórakoztató teljesítésén túl csak az egyedüllét, vagy, ami még roszabb, egy-egy unalmas nobel vizit jégvirágai jutnak osztályrészül. Ki ne ismerné az ilyen fagyos látogatások dermesztő hatását ? Csuda, ha a látogató gyalog jön , mert szinte roskadozik a hideg idő prémes divatja alatt. És ha a nehéz köntös mégis leolvad róla, ebben sokkal több része van a fűtött kályhának, semmint a fogadtatás melegségének. Vájjon mi képezi a beszélgetés tárgyát? Rendszerint a legközelebbi táncvigalom, amelyre készülődni szintén egy részét teszi a nő téli mulatságainak. Keserves részét, aminek ismét a férj az oka. Mihelyt t. i. a készülődés — ami mellett már át is vétetett, s az átvételről szóló jegyzőkönyv és a leltárok mellékelve szintén benyujtatnak. Bemutattatik és olvastatik továbbá Tóth J. urnás adománylevele, melyből kiemeljük, hogy adományozó ur e tanszereket mindenkor a felsőbb nőoktatás érdekeiben óhajtja használtatni. A nagybecsű adomány mély köszönettel vétetik tudomásul, s Dáni főispán ur indítványára, ki tanügyünk e páratlan buzgalmu és áldozatkészségü veteránjának meleg hangon kívánt még számos életévet s buzgalmának megfelelő erőt, a közgyűlés éljenzése közt átiratilag köszönet szavaztatik a nemes áldozatért. A tanács előterjesztésére az újoncozási munkálatok által igényelt teendők végzésére ideiglenes két dijnok alkalmazhatására adatik fölhatalmazás. Fölvétetik az alföldi vasúti védmunkálatoknál történt kisajátításokra nézve megejtett becsü. Az említett töltési munkálatoknál többrendbeli foglalás történt s a vetésekben is tetemes károk ejtettek. A tanács legcélszerűbbnek látta, hogy a megejtett becsü alapján a tiszti ügyészség az érdekelt tulajdonosokkal barátságos uton ejtse meg az egyezkedést, minthogy ezen esetről a kisajátítási törvény nem rendelkezik. A jelentés előadja, hogy az egyezség megejtetett s a felek méltányos kárpótlásban kiegyeztek ; e eszerint a város az összes földkisajátítások és károkért 4440 irtot fog fizetni. A közgyűlés az egyezséget helybenhagyja, s az összeg a vízvédelmi kölcsönből fog kifizettetni. Olvastatik a bérház kezelésével megbízott bizottság jelentése a bérháznak a lefolyt három évben történt jövedelmezése tárgyában. A jelentés részletesen előadja e középület hasznosításának és jövedelmének ügyét. Eszerint a bérház 3 év alatt, vagyis fennállása óta, öszszesen 47,594 frtot jövedelmezett , és pedig az első évben 10,810 frtot, a másodikban 18,233 frtot, a lefolyt évben pedig 18,551 frtot. Ezen összegből tényleg 46,581 frt van befizetve, s a bérlőkön hátralék fejében még 913 frt követelés van kint. Ebből 455 frt biztosítva van, a többi azonban beszerezhetlen , mert a hátralékos bérlő tönkre ment, s amiatt hagyta ott a bérletet. E követelés tehát leírandó volna. A bizottság a mostoha pénzviszonyokra utalva, a bérlet tetemes alászállásával indokolja, hogy a város e középületét kedvezőbben nem hasznosítható, s egyúttal kéri a közgyűlést, hogy a sok nehézséggel járó feladattól mentse föl a bizottságot, s a bérház kezelésre újabb bizottságot, küldjön ki. A közgyűlés a jelentést tudomásul vévén, a beszerezhetlen követelés leírását elrendeli. A bizottságnak köszönetet szavaz fáradozásáért s a bérház kezelésével továbbra is megbízza. A bizottság feladata továbbá azon intézkedés által könnyíttetik, hogy a bérlőkkel az alkufejlesztés eszközlésében az alkamarás fog közreműködni, ks ennélfogva szintén fölvétetik a bizottságba. Meák Gyula az iránt szólal föl, hogy a közgyűlés rendelete dacára sem tesz semmit a rendőrség a bérház előtti csoportosulások megakadályozására. Ünnepnapokon teljesen elzárják a boltokhoz a hozzáférhetést az ácsorgó csoportok, s e körülmény a boltok látogatását gátolja elmaradhatlan — a férj zsebét érinti , elkezdődik a szűkkeblű okoskodás. Márpedig okosan nem lehet bálra készülni, lévén az okosság esküdt ellensége a divatnak, és megfordítva. Különben ehez mi férfiak nem értünk. Legfölebb megbámuljuk a már kész fodrok sokaságát, az uszály impozáns voltát és örülünk a kellemes benyomásnak, amit reánk a saját feleségünk tesz nagyszerű megjelenéssel. Mások meg inkább a férj nagylelkűségét bámulják rajtunk. Pedig legtöbb esetben mi érdemünk sincs benne a tudtunkkal , hahogy a szabó újévi köszöntése és ezen köszöntés járulékai nem adják ,tudtunkra. Itt Szegeden, szerencsére, olcsóbb szórakozás is kínálkozik a hölgyek számára. — Kávéházba járnak, nem ugyan rendszeresen, mint ahogy szoktak a mulatsággal soha be nem telő férfiak, hanem úgy hébe-korba, ozsonnára. Az Allemann-kávéház hölgyosztálya , főleg vasárnapok vagy ünnepek alkalmával, élénk gyülekezési helye a nobel nővilágnak , mely nem is papiroson, de tettben, meggyőződésben emancipálja magát az asszonyok kárhozatos rabszolgasága alól. — Vájjon? Az is egy lépés az emancipáció felé, ha önállóságra való képességüket férfias mulatságok gyakorlásában mutogatják. Hiszen ha a mulatság férfias volna! De az otthonias kávézások korlátolt határaiban mozog, azaz haladást nem jelent, csak változást a helyiségben. Fődolog a napirend. — Ne beszélj olyant ma, amiről holnap kell csak szólanod, de még inkább ne újságolj olyasmit holnap, amit tegnap óta már el is feledtek az irányadó körök! Ez veszedelmes ; a női kávéház kiváltságos férfi-látogatóinak, a hírhordóknak meg éppen consilium abeundi , vagy egyetemi magyarsággal „Abzug !“ Mert ezeknek kiszabott tisztjük, hogy nemcsak kour legyenek a napi eseményekkel, hanem naponta ki is tálalják egész tudományukat, ami, szűk idők járván mindenre, nem sok fáradságukba kerül. Aki résznéven venné hölgyeinknek az újság után való sóvárgását, nem jól cselekednék. Hát mi férfiak nem-e falunk föl naponta egész halmaz fővárosi, vidéki és külföldi lapot ? Falunk bizony, és mire hazaérünk családi körünkbe, olyan szeretetreméltó hangulatba hozott a sok háborús hír, hogy az egész családot is fölfalnánk, ha már belejöttünk. Hja, de ez a férfiak javadalma. Hogy nőknek nem való a hírlapolvasás, azt még Allemann is tudja. Vagy miért nincs abban a piros-zsölyés helyiés így e helyiségek keresettségére nézve is hátrányos. A rendőrség ismételve utasíttatni fog a hivatkozott közgyűlési utasítás erélyes végrehajtására. Olvastatik a tanács előterjesztése a Rieger M.-né által használt köztelek eladása ügyében. A városnak az élésház-utcában a takarékpénztár és özvegy Riegerné telke közt egy 98 □ ölnyi telke van, melyet ez időszerint Riegerné használ utcára nyiló részén házikertnek ; e használatért a városnak a telek f öle után ksrtot fizet. E telek eladása célszerűnek ítéltetett a tanács által, s javastűtik, hogy adassék el Riegernének. A mérnöki becsü Q2 ölenként 10 írtban állapitá meg a telek értékét. A tanács azonban a becsüt magasnak találja s azt javasolja, hogy ajánltassék föl e telek végeladásra Q ölenként 4 frtnyi ár mellett. E vélemény indokolására többek közt fölhozatik, hogy a város e telket más módon nem értékesítheti, utcát nem nyithat, épületet senki sem emeltethet azon erre alkalmatlan helyen, s egészségi s szépészeti szempontból is kívánatos, hogy azon tér oly csinosan kezelve s kertnek használva maradjon. Börcsök Ignác nagyon kevésnek tartja a négy forintot e telekért, mely az utcára szolgál s a város egyik előnyös fekvésű helyén van. Ha külvárosban háztelkeknek való közterek drágábban adatnak el, ő ezen arány szerint 8 frtot kíván e telek föléért. Dr. Magyar János szintén kevesli a 4 frtot s a telket 5 frtjával ölenként kívánja eladatni. Szendrői János a mérnöki becsüt sem ítéli nagynak s indítványozza, hogy a 10 frt eladási ár mellett maradjon meg a közgyűlés. Szavazás útján a közgyűlés Börcsök Ignác indítványát fogadta el. A közmunka- és közlekedésügyi minisztérium felhívására határoztatott, hogy a köztörvényhatóság a közmunkát jövőben is az eddigi mód szerint kívánja kezelni. Ezzel a december havi közgyűlés véget ért. Helybeli újdonságok. A kiállítás alkalmából adományozott legfelsőbb kitüntetések és kormányi elismerések tegnap d. e. 10 órakor osztottak ki az illetők közt Dáni főispán úr által. A kiosztás a tanácsteremben, ünnepélyes tanácsülés folyamában történt, s azt megelőzőleg a főispán ur e tény jelentőségére vonatkozólag rövid beszédet intézett a jelenvoltakhoz. Beszédéből kiemeljük a következőket: Mindenekelőtt tudatta, hogy az ő fölségénél nyert legkegyelmesebb kihallgatása alkalmával a saját maga, úgy az összes kitüntetettek nevében legmélyebb köszönetét és hódolatát jelenté a királynak, s esedezett, hogy szeretett városunkat királyi kegyébe fogadni kegyeskedjék. Ő fölsége kegyelmesen fogadta a bemutatott hódolatot s Szeged városát királyi kegyéről biztositá. A főispán ur ezután az országos kiállítás messze kiható sikerére hivatkozva, szerencsésnek nyilvánitá ezen alkalmat, midőn a nagyfontosságu kulturmozzanat sikeréért önzetlen buzgalommal fáradozott s kiváló érdemeket szerzett egyéniségek kitüntetésében főkép a nemzetgazdasági tényezők hpségben csak egy fia is a szépirodalmi lapoknak ? Itt tessék kitűzni az emancipáció lobogóját ! Legyen ráírva nagyon sok előfizetési fölhívás szépirodalmi lapokra és munkákra. Az nem kívánjuk , hogy a nők politikával foglalkozzanak , elég nagy diplomaták ők anélkül is De hát a szépirodalom , az talán őket vallani pártfogóinak, vagy mi ? Hogy mit tud a nő , azt csak mi tudjuk, akik alattvalói vagyunk. Egy nő kedvéért, kivált ha nem a feleségünk, írunk hat kötet verset, beszélyt, regényt, drámát, bemagoljuk Himfi szerelmeit, keserveit; egész télen egy színi előadást sem hagyunk ki; végighallgatjuk a legunalmasabb fölolvasásokat, sőt még egy-két szépirodalmi lapra is előfizetünk és megveszünk valamennyi magyar nyelven megjelent könyvet Csakhogy ilyen áldozatok nem kapósak a nőknél. Inkább ruhadiszszé fodorítják lelkesültségünket, semhogy a legszebb téren értékesítenél hódításuk gyümölcseit, ellenállhatatlanságuk diadalát. Mi más volna, ha az Allemann-kávéház hölgylátogatói nagyobbra látnának ! Vagy inkább magasabbra. Angyal a nő, kit az a végig-röpülés sem szédít le, hahogy szárnyak helyett mindjár a harisnyán (Blaustrumpf) nem kezdi. Azon pedig, tudvalevőleg, nem kezdi. A nők rendszerint fokozatosan haladnak , még az imádottnak is csak azt mondják először , hogy „magát jobban szenvedhetem a többinél.“ Később nem ritkán rohamosan haladnak, szerencse, ha fölfelé Hát ha a poétákkal, írókkal is így tennének . Egészen más színt öltene a most közönséges klub. Látnánk új dolgot, miként falják a szép szemek az immár érdekes híreket. Néhány hónap múltán több jelöltje lenne a Petőfitársaságnak, mint amennyire legmerészebb álmaiban számíthatott. És következnék egészen új élvezet : a bírálás és bíráltatás vonzó közvetlensége. Ítélés elevenek és holtak fölött, még a szegedi színházban előadott új darabok fölött is , melyeket máig a meg nem nézés sújtó vádja terhelt. Szóval, amire most azt mondják : „közbeszéd“, majdan elismerik közvéleménynek. Pedig milyen hatalmas az a közvélemény ! Tisztelnie kell mindenkinek , egyeseknek úgy, mint testületeknek, művésznek úgy, mint laikusnak vagy műkedvelőnek. Még nekem is. — Azért nem folytatom az elmélkedést mai tárgyamról. Félek a „közbeszéd“-től. Kulinyi Zsigmond, szavoztatnak meg. Szeged becsületet szerzett az orsz. kiállítással, amely országszerte elismerésre talált, és a közgazdasági törekvés diadala teljes, midőn maga a koronás király is reá nyomja a nagy műve legfelsőbb elismerésének pecsétjét azáltal, hogy kitüntetéseket oszt ki annak főbb tényezői közt. Beszédét a király éltetésével végezte, mit a jelenvoltak lelkes éljenekkel viszhangoztak. Ezután Reizner főjegyző fölolvasván T r e for t közgazd. helyettes miniszternek, a kitüntetések s elismerések ügyében a főispánhoz intézett leiratát, főispán úr megkezdé a kitüntetési jelek s aztán az elismerési okmányok kiosztását, az átnyujtáskor mindegyiknek néhány szívélyes szóban fejezvén ki üdvözletét. Először Grell Mórnak, az államvaspálya-társaság temesvári főügynökének, s Kauzsai Frigyesnek, a resicai telep főmérnökének tűzte föl a Ferenc József-rendet. Aztán Beizner János főjegyzőnek s Rainer Ferenc ipartársulati elnöknek a koronás arany érdemrendet, majd Bódvai Pál és Seme Miklós iparosoknak az az érdemkeresztet. Az elismerési okmányok elsőjét, mely Szeged város közönségét illeti, Pálfy polgármesternek nyújtotta át. Bakay Nándornak, a kiállítási végrehajtó bizottság elnökének, meleg köszönet kíséretében nyújtotta át az elismerő okmányt, kifejezést adván annak, amit mindenki tud és érez, hogy a kiállítás nagy munkájában az oroszlánrésze lelkes férfiúnak jutott és igy az elismerés oroszlánrésze is őt illeti. Sorrendben kiosztattak a többi elismerő okmányok is s mindegyik átnyujtásakor éljenzéssel fejezte ki üdvözletét a jelenvolt közönség. Végül Pálfy polgármester a kitüntetettek s a város közönsége nevében köszönetet mondott a főispán urnak, amiért király ő fölségénél ezek köszönetét és hódolatát is tolmácsolni szives volt. Halálozás. Városunk egyik jómódú s széles körben ismert polgára, Schmidt Ádám nyug. szolgabiró s az ált. takaréktár pénztárnoka, hunyt el f. hó 8-án, életének 62. évében. A hold .a provizórium alatt Szeged város tanácsnoka is volt, s mint ilyennek tegnap s tegnapelőtt a városháza harangját is meghúzták. Temetése ma d. u. 3 és fél órakor lesz kálváriautcai lakásából. Béke a halottakkal! — Az állandó színház ügyében tartandó első szűkebb körü értekezlet ma d. u. 4 órakor lesz a városházán. Irányadó körökben, mint halljuk újabban az állandó színház helyéül, a belv. sétánynak a Rónay-féle telekkel átellenben levő nyugati sarokterületét szemelték ki, amely célra valóban alkalmasabb is. A színházból. A holnaputáni, keddi, előadásra szívesen hívjuk föl közönségünk figyelmét. „Egy színésznő élete“ c. dráma kerül ez estén színre a társulat széptehetségű drámai primadonnájának, Latabárné Budai Adél asszonynak jutalomjátékául. A jutalmazandó sokkal inkább kivívta már eddig is a közönség rokonszenvét kitűnő alakításaival, semhogy őt különösebben ajánlgatnunk kellene; közönségünk elismerését az erre méltóktól nem szokta s bizonyára, most sem fogja megvonni. — Holnap, hétfőn, ,,Éj derekán“ c. 1 fölv. bohózat Oldal Jánostól, a „Pajkos diákok“ Operette s „Egyik olyan, mint a másik“ 1 fölv. vígjáték kerülnek előadásra. A torokbetegség, mint sajnosan értesülünk, az alsóvárosrészen újabban ismét is arcuál. (Folyt.) Mielőtt magára a költeményre áttérek, legyen szabad pár szót a költőről mondanom. Wolfram nemes ember és lovag, de nagyon szegény volt s az Ansbach melletti Eschenbach kis városkában született, ahol még a 15-ik században síremléke volt. Azon költői körhöz tartozott, amely 1180-től 1214-ig a bőkezű Hermann thüringiai gróf fényes udvarában gyűlt össze, és úgy, mint hatszáz évvel később ugyanazon tartomány hercegének udvarában, Weimarban, a második nagy költői kör, mely a német irodalom fénykorát jelzi. Az Eisenach melletti Wartburg az a hely, ahol Wolfram az ő dalait énekelte és Parcivalját 1204 körül megírta. Hogy azonban nem mindig ott tartózkodott, hanem részint lovagi játékokban, részint komoly úri szolgálatban a Wertheim grófoknál, kiknek hűbérese volt, és sok helyen megfordult, azt ő maga elbeszéli. Azért nem szabad őt egy sorba állítani azon számos utazó lovaggal és dalnokokkal, kik a jószivü Hermann udvarába tolakodtak és ott csak kegyeket és adományokat kerestek. Jellemének mély komolysága, amely műveiből szól, eléggé biztosítja az ő függetlenségét és önállóságát, melyet jóakaróival szemben mindig megőrzött, sőt a Parcivalban egy helyen a tolakodást s a vendégszeretetet és bőkezűség kizsákmányolását kemény szavakkal megrója. Ő műveinek egyikét sem ajánlotta fejedelemnek, hanem igenis a Parcivalt kiváló gyöngédséggel egy nőnek, kinek szeretetét ezen költemény által elnyerni remélte, akinek nevét azonban, a kor finom erkölcsei szerint, nem mondja meg. Többet ezen nagy költő életéről a történet nem tartott fönn ; sem születése, sem halálának évét nem tudjuk. Erős és mély szellemmel ragadá meg Wolfram a szent Grál és Parcivalnak, az Artus lovagnak mondáját, hogy belőle époszt alakítson, nem a népek tetteiről, harcainak változó szerencséjéről, nem a nép öröme és bánatáról, hanem a szellem tettei és a lélek életéről, a belső ember öröméről és bánatáról. Egy éposz az isteni és emberi dolgok legmagasztosabb eszményeiről, miként a világ és a szellem egymással harcolnak s a kevélység és alázatosság egymással küzdenek; ez a tárgya e műéposznak, amely hőséről, kinek életét és benső fejlődését benne elbeszéli, Parcival nevet visel. Paréival az anjoui királyoktól származott Gomuret és a Grál királyok családjából való Hergelide fia, ki atyja kora halála után aggódó