Szegedi Napló, 1995. július (1. évfolyam, 42-67. szám)
1995-07-01 / 42. szám
Ujjé, a ligetben (Folytatás az 1. oldalról) Sejtette-e akárki is, hogy Szeged egyetlen goffrisütője itt található? Balogné Ormándi Ilona azt mondja, ők az utolsó mohikánok, akik goffrival foglalkoznak a városban. - Pedig nem is olyan régen nagyon elterjedt volt a gofffri... - Igen, de rengeteg vele a munka. Nemcsak árusítani kell ugyanis, hanem sütni is, itt készül helyben - mondta a pavilon tulajdonosnője, miközben lánya, Otán éppen csokis-tejszínes goffint nyújtott át a vevőknek. S hogy milyen a forgalom? - Eléggé gyér - így a Balog Sára tulajdonosnő, akinek kilenc éve van meg ez a pavilonja -, a minap például csak tízen voltak egész nap. Az időjárástól függ minden. Tavaly azért zárhattunk jó szezont, mert ilyenkor már bőven kánikula volt. Dura Brigittának és Szabó Melindának - mindketten tizenévesek, ragasztott, de élethűnek látszó tetoválás van rajtuk a megfelelő helyen - legfőként a négyméteres vizű medence tetszik. Mert tiszta, és nagyokat lehet belé fejest ugrani, mondta Brigitta, aki egyébként a Juhász Gyula utcában lakik. Barátnője, Melinda csak bólogat, ő meg Rókusról jár ide. Amint mondják, olyan gyakran vannak strandon, amikor csak tehetik. Tóth Istvánné viszont az idén most jár itt először. - Csak azért, mert most velem vannak épp az unokák is, őket hoztam le - mondta, miközben Szabina és Diana gyerekmedencében lubickolt. - Egyébként magamtól le nem jönnék, holott újszegedi vagyok. S hogy mennyit költünk itt a gyerekekkel? Napi egy-egy ezrest biztos. Meg kell fizetni a belépőt is, a gyerek pedig olyan, hogy kéri a főtt kukoricát, a hot-dogot, az üdítőt, a goffint, és meg kell neki venni. * A makkosházi Kádár Erika a 84-es busszal jár a strandra. - A Sportcsarnokba ihegyek vele, utána pedig ide - mondta, különben épp a Légy jó mindhalálig című Móriczkönyvet olvasta s napozott. - Kötelező olvasmány lesz nyolcadik osztályban, ahová ősztől járok - magyarázta. - Nem felejted el addig a benne olvasottakat? - kérdeztük. - Hosszú még a nyár... - Legföljebb újraolvasom. Különben nem hiszem, hogy elfelejtem, mert jó könyv. Különösen, ha bámul olvasása közben az ember lánya, s bármikor bele lehet ereszkedni a hűs, türkizkék vízbe. FARKAS CSABA (Fotó: Krizsán Ildikó) Tóth Istvánné Szabinával és Dianával Dura Brigitta és Szabó Melinda Kádár Erika Rózsa Edit hatter Lakáshitel - adós fizess! A rendszerváltás előtt igen sok magyar átlagpolgár vette igénybe a kedvezőnek látszó, 3,5 százalékos kamatra szóló lakásépítési kölcsönt. Az évek során a kamat lassacskán feljebb kúszott, idén már eléri a 25 százalékot is. Dr. Szentgyörgyi Pált, az OTP megyei igazgatóját szólaltattuk meg. Ezeket a támogatott hiteleket az állam adta a lakásépítőknek, az OTP mint kezelő vesz részt az ügyben. A döntési kompetencia mindig is az államé volt. Annak idején 3,5 százalékos kamatról szerződtek a felek. Az infláció emelkedése után viszont már tarthatatlan volt ez a törlesztő százalék. Az állam ugyanis az OTP- nek folyamatosan megtérítette a valós, és a 3,5 százalékos kamat közötti különbséget. Az építőknek 1991-ben lehetőségük volt arra, hogy ha egy összegben kifizetik a tartozás felét, akkor a többit elengedi az állam. Nagyon sokan ezt a lehetőséget választották, ez után pedig törvény született, s a kamat is 12 százalékra emelkedett. Azok, akik nem tudták tartozásukat kiegyenlíteni, továbbra is törleszthették. A Bokros-csomag a pótköltségvetésben rejtette el az újabb törvényt, amely hamarosan életbe lép, s 25 százalékra fogja emelni a kamatokat. A törvényi szabályozásra azért van szükség, mert a felek közötti megállapodás szerzett jognak minősül, amelyet csak ily módon lehet megváltoztatni. Csongrád megyében körülbelül 1,5 milliárdos tartozást tartunk nyilván, 7500 család átlagosan 200 ezer forintnyi összeggel adós. A kamatemelés miatt új törlesztő részletet fogunk megállapítani, de valószínűleg nem a hónap közepétől kezdődően. Természetesen az új törlesztési feltételekről minden ügyfelünk időben értesítést kap majd. P. T. P. 1995. július 1., szombat JÖVő héten szerdától nemzetközi Mars a vásárra (Folytatás az 1. oldalról) A Cabrio keretén belül kiállítók számának csökkenése, mely rendkívül szembeszökő, a járműipar ismert gondjait tükrözi, ezzel párhuzamosan meg lehet említeni: a kiállítók összességének hatvan százaléka visszatérő törzsvendég, aki, pontosabban amely a két évvel ezelőtti szakkiállításon is megjelent. Az említett kiállításhoz képest újdonság: a különböző szakterületek együttesen, egy időben mutatják be termékeiket a Mars téren - elsősorban gazdasági meggondolás okából, de találkozva a kiállítók igényeivel is. A minél jobb áttekinthetőség érdekében az azonos szakterületek kiállítóit egy és ugyanazon területre csoportosították. Maga a kiállítás különben korántsem csak a bemutatás céljait szolgálja, de vásárlókat is fogad, azaz a helyszínen értékesítődhettek is a temékek. Egyébiránt egyáltalán nem csupán kiállítók vesznek részt a rendezvényen: megjelennek a lekülönbözőbb szolgáltatásokat kínáló cégek is, így az alapítványok, kamarák, biztosítótársas%)ke/^. A Vásárszínpad számtalan programmal csábítja a látogatókat, lesz társastánc-bemutató, akrobatikus rock-and-roll, gyermekműsor, koncert, és még sok minden más. Míga a megnyitó - szintén a vásárszínpadon - július 5-én, délelőtt tíz órakor lesz, melynek keretében dr. Katona András igazgató köszönti a vendégeket. Ezt dr. Szalay István, Szeged polgármestere, illetve Kosza István szabadkai polgármester szavai követik. Legközelebbi testvérvárosunk polgármesterének jelenléte arra enged következtetni, hogy Kis-Jugoszlávia gondol a jövőre, amikor már kiállítóként, üzleti partnerként is megjelenhetnek cégei a szegedi Mars téren. Azon belül pedig az adott évi Nyári Szakkiállításon. F.Cs. erkély Gittpiknik százkét forint lett a szuperbenzin. Persze lehet, hogy csak i1 száz egy, meg hetven fillér. Kútja válogatja. Egy a lényeg - a bűvös nafia ára magyarhonban megdöntött egy rekordot, átlépett egy küszöböt, ledöntött egy csalfa hitet, miszerint azt csak nem teszik meg. Megtették. És az országban nem állt meg az élet. Még azt se mondhatnám, hogy a népek nagyon felháborodtak, a publicisták nyálfröcskölve szitkozódtak, netán megtorpant mozgásában fejünk fölött a Nap. Hiszen végül is literenként csak kéthárom forintról van szó - vigasztaltak a mindig pozitív gondolkodású illetékesek, mi meg bamba birka módjára még meg is hallgattuk őket. Mert ugyebár nem volt más választásunk. Lopakodnak ugyanis az árak. Mindig és mindenhol csak egy, meg kettőcske forinttal. Aki emeli, képünkbe vágja - hát ettől már nem lesz senki szegényebb. S milyen igaza van. De mi lenne, ha megfordítanánk a tételt, s így érdeklődnénk (már ha bamba birkák személyiségi jogai közt még maradt passzusa az érdeklődésnek) - s ki lesz ettől gazdagabb? Föltétlenül szükséges-e , hogy a vízből meg cukorból kotyvasztott nyalóka, vagyis magyarul fagyi éppen akkortájt kússzon fel a húsz forint per gombócos magaslatokba, amikor se a víz árát, se a cukorét nem emelte senki? Vagy gazdagabb lesz-e az a mosóport gyártó cég, amely csicsás és agyonreklámozott új csomagolásában éppen csak egy húszasért méri drágábban a fékezett habzását, bár költségei éppenséggel egy fillért sem emelkedtek? Ugye milyen naiv kérdések ezek? Hiszen mindannyian tudjuk, hogy lopakodó árainkat éppen arra találták ki, hogy megkóstoljanak - vajh meddig bírható még az a játék, amit eladó vív a vevővel. Kipróbálják, mikor omlik össze a piac, fordít hátat a kuncsaft, s nyeli inkább a nyálat, mint a vaníliás gombócot. S lám, a piac nyel bizony. Nyál mellé árat, ár mellé magyarázatokat, és a sok hülyítő szövegtől már csak nem is zsong a fife. Mert a piac lehetetlen emberekből összeterelt nyáj, ami benzin nélkül, fagyi nélkül, mosópor nélkül nem működik. Legalábbis a felszín ezt mutatja. A pontos statisztikák meg azt, hogy ennek az országnak a fogyasztása drasztikusan visszaesett, s csak idő kérdése, mikor csuklik hozzá ipara, mezőgazdasága is. No de sebaj — azon az egy-két forinton nem múlik már a boldogságunk. Nyaljunk, tankoljunk, mossunk hát tovább. S persze ügyeljünk arra is, hogy testünk kitartson 1999-ig- Fontos év lesz, megint mehetünk választani. Hitünk szerint olyanokat, akik felmutatják újfent a csodaszert (mézesmadzag), s mi meg boldogan viháncolunk - de hát ez nem is lett drágább! Aztán gyorsan előkapjuk utolsó, Európa illúzióját kínáló egymárkásunkat (mi ér akkor vagy 600 forintot!) s mit teszünk? Naná, veszünk érte egy fél gombóc fagyit. Csak annyit kérünk, gittből csinálják. Pál utcaiék szerint mégiscsak tovább tart.. . Pest után Szegeden Bicikliző rendőrök Hétfőtől - Budapest után immáron Szegeden is - bringára pattanhatnak a járőrök. Igaz, egyelőre csak két rendőr, ám a tervek szerint hamarosan tizenheten tekerhetnek a megye nagyobb városaiban - tudtuk meg dr. Szörényi Endre alezredestől, a Csongrád megyei Rendőrfőkapitányság Közrendvédelmi Osztályának vezetőjétől a tegnap megtartott sajtótájékoztatón. A mutatós, három sebességes Mountain-bike kerékpárok alkalmazásáról és hasznosságáról szólva elmondta: a járőrök elsősorban üdülőövezetekben, lakótelepeken és kertvárosi részekben, tehát olyan helyeken fogják használni, ahová gépkocsival egyébként sem lehet behajtani. Külföldön, például Angliában, Hollandiában, Franciaországban már senki sem lepődik meg, ha egy gyors helyváltoztatásra képes, üzemanyag nélkül is vígan működő, igen sok szempontból praktikusnak mondható kerékpáron pedálozó rendőrt lát. Nálunk valószínűleg jó néhány vicc születik majd a bringázó járőrökről - de előbb-utóbb hozzászoknak az állampolgárok, különösen akkor, ha azt tapasztalják, hogy segítségükre vannak kerekező rendőreink. -Kiss-