Szegedi Napló, 1890. október (13. évfolyam, 269-299. szám)
1890-10-18 / 286. szám
286. sz. Szeged, szombat. Segedi Napló, Október 18. 1890. — Kuruzsló czigányasszony. A tanyákon még mindig vannak olyan szegény elméjű asszonyok, akiknek a gyöngeségéből pénzt szerez magának a kuruzsló ravasz czigányasszony. Bödöné Vér Anna alsótanyai asszony már régebb idő óta betegeskedik. Szerencsét próbált már az orvosnál, de azt mondja, hogy nem segített az a baján. Az utóbbi időben sűrűn ajánlották neki Vajda Rózát szegedi czigányasszonyt, aki a halálon kívül minden nyavalyát meg tud gyógyítani. Az igaz, hogy meg kell fizetni, de másrészről az is bizonyos, hogy nem sajnálja a betegtől az orvosságot ; a legkisebb mediczinás üveg nála másfélliteres. Bödőné összekéregetett a rokonaitól négy forintot és bejött azzal a legutóbbi vásárkor Szegedre. A piaczon találkozott a czigányasszonynyal. Ez elsősorban is a tenyerét vizsgálta me, és ép úgy, mint a diplomatikus orvosok szokták, azt mondta, hogy: a baj nagy, veszedelmes, de van remény. Azután azt kérdezte, hogy hozott-e pénzt, mert úgymond az orvosság sokba kerül. Öt forintot kért az első orvosságért s Bödöné odaadta a nála levő 4 frtot Ezért aztán adott neki a czigányasszony két liter medeczinát. Bödöné megitta a sok levet, s borerő lévén abban, félre is állt egy kissé tőle a kontya, azonban a betegsége maradt a régiben. Uj orvosságok és uj forintok váltakoztak a kuruzslónő és a beteg, között. A czigányasszony azt mondta, hogy azért nem használt az orvossága, mert a pácziensének rontásból származó betegsége van. Bödöné ma személyesen jött el a kuruzsló czigányasszonyhoz, azonban nem találta otthon : oda van valahová beteget nézni. A rendőrség nyomára jött a kuruzslásnak, s ma Bödönét kihallgatta, Vajda Rózáinál pedig házkutatást tartott. Mindenesetre kívánatos, hogy szigorú büntetés sújtsa a kuruzslót, aki némelyek butaságát zsarolásra és az egészség megrontására használja föl. — Paprika-Schlesinger, Bécs egyik ismert alakja, az általánosan „Paprika-Schlesinger“ néven ismert Schlesinger Róbert paprika-kereskedő, ki ezt a magyar speczialitást saját szegedi paprika-malmaiban (?) őrölteti és a világpiaczon elfogadott 8 keresett czikké emelte. A „Paprika Schlesinger“ nem riad vissza a legmerészebb reklámoktól sem, hogy magára, illetve áruczikkére vonja a közfigyelmet. Védjegye egy kifent bajuszú magyar embert ábrázol, amint egy tál pörköltet óriási paprikaszóróból hint tele a maró fűszerrel, külön füzetet adott ki, melyben a paprikás magyar ételek készítésmódjával ismerteti meg a külföldi háziasszonyokat, legközelebb pedig a német császár bevonulása alkalmával eredeti, csinos paprikabokrétával kedveskedett II. Vilmosnak és apró paprikabokrétácskákat osztatott ki a közönség közt. „Paprika-Schlesinger“ szerkesztőségünknek is beküldött ilyen bokrétákat és a szó szoros értelmében kényeztünk a meghatottságtól, midőn önkénytelenül meg akartuk szagolni. A paprika hüvelyek babér, repkény és télizöld levelek közül pirosítanak elő és a közbe szúrt sárga czédulán, fekete betűkkel díszeleg e fölirat: Hoch! Kaiser Wilhelm II.! Hoch! Kaiser Franz Josef I. De ettől már csakugyan prüszköltünk ! — A terjedő járvány. Csongrád megye alispánja ma tudatta Pálfy Ferencz polgármesterrel, hogy Csongrád községben a szarvasmarhák közt járványosan föllépett a száj- és körömbetegség, s ezért a községet zár alá vetette. — Hullák az utczán. Specziális dolgokban nincs hiány Szegeden. Figyelmes sétáló a rendet és rendetlenséget minden formájában föltalálhatja a rekonstruált város különböző helyein. Most is értesitenek bennünket egy botrányos állapotról. A szillári iskola közelében bekerített kertforma telek diszjlik, melyet arra használnak föl a környék élelmes lakosai, hogy telehajigálják f elhullott ebek és macskák tetemeivel, ami olyan bűzt gerjeszt, hogy az arra menő, száz lépéssel előtte betartja az orrát , keresi az okot, honnét ered a kábító szag. Ezt a dolgot az illetékes hatóság figyelmébe ajánljuk, mert mégis botrány, hogy a város belterületén az elhullott állatoknak temetőt nyitnak. — Porfal fizetett tej. Furcsa port jelentettek ma be a szegedi törvényszéknél. Szerepel benne egy úr, egy úrinő, egy tejesasszony , számos poff, melyet négyszemközt kevertek bele a históriába. Az eset rövid. Az úr, ki jó házat tart, de czifra nyomorúsággal, szereti a tejet, úgyszintén felesége is. Rendes asszonyuk volt, aki mindennap behozta a reggelihez és uzsonnához való friss fölös tejet. A tej fogyott, a kontó nőtt s egyszer a tejesasszony előállott a hosszú számlával. Az úrnő férjéhez utasította a kis elintézni valót s ebből fejlett ki a tragikus eset. Az ur, ki különben nagyon ideges ember, napról-napra húzta, halasztotta a tejszámla kifizetését s midőn ma újra szine elé bátorkodott a tejesasszony, fizetés ürügye alatt szobájába csalta s mindkét oldalról jól fölképelte. Az ekkér kielégített asszony azon fölképett módon rohant a törvényszékhez, hol most kisirt szemekkel keres elégtételt, igazságot és pénzt. — Névváltoztatás és kikeresztelkedés. Weisz Aladár szombathelyi illetőségű szegedi lakos vezetéknevét belügyminiszteri engedélylyel „Fehér“-re változtatta, egyszersmind a zsidó hitről áttért az ev. református egyház kebelébe. — Szökött katona. Molnár Ferencz vásárhelyi újoncz alighogy belebujt az angyalbőrbe, mikor elfogyot a pogácsája, mindjárt haza kívánkozott egy kis túróslepényre. Haza is ment engedély nélkül s otthon töltött hét napot, de kiment utána a szigorú parancsolat s a rendőrség visszakisérte Szegedre, az ezredéhez. Ezért a hét napi lepény-kirándulásért bizonyára kapni fog másik „hét napot“ Molnár Ferencz, csakhogy túrós lepényt bajosan kap hozzá, mert az ily dologért katonáéknál nem ismerik a tréfát. — Talált tárgyak. A rendőrségnél el van téve egy kendőbe kötött téli kabátnak való barchet szövet, egy papirosba takart lagernadrág, egy rézmozsár, palacsintasütő, kis tepsi és egy csomó szeg. Akik ilyesmit vesztettek el. Apró várnagynál átvehetik a városházán. színház. Szegény Jonathán. (Operette három fölvonásban. Zenéjét szerző Millöcker Károly. Először adták a szegedi színházban 1890. október 17-én.) Zajos színházi est volt a mai. Az első operette-ujdonság, Millöcker „Szegény Jonathán“-ja telt ház előtt került bemutatóra. És a folyton megújuló tapsokból ítélve, joggal lehet a darab állandó vonzóerejére következtetni. A tetszésben egyforma része van az ügyes, bohókás librettónak és a könnyed, fülbemászó zenének. A szöveg sok eleven ötlettel van tarkítva, és általában fölüláll az operettelibrettók közönséges színvonalán. A zene nem valami magas igényű kompozíció, hanem azért nagyon tetszetős. Abból a fajtából való, melyet legtalálóbban „Kapellmeistermusik“-nak szokás nevezni. Tele van reminiszczencziákkal, de mindezek nagyon kellemes egészbe olvadnak össze. Több olyan dallam van benne, melyet pár nap múlva minden valószínűség szerint nálunk is ép úgy széltében dúdolni fognak, mint most Budapesten. Maga az előadás elég jó volt arra, hogy a következő estéken jobbat, sőt egészen jót reméljünk. A ma mutatkozott hiányok s mind olyanok, melyek az ismétlések alkal■ mával helyrehozhatók lesznek. " A szereplők közül H. Pauli Mariskát (Molly) és Fórisst illeti meg a legnagyobb elismerés. A bájos primadonna ma parádészerepei számát egy bravour-alakítással szaporította. Színpadra léptekor tapssal és bokrétával fogadták. És azután még igen sok és zajos tapsot kapott pajkos, kedves játékáért és szép énekéért. Fóriss kissé rekedt volt és ezért Jonathan híres belépő-dalát nem sikerült teljesen érvényre juttatni. Hanem e csorbát hamar kiköszörülte. Pezsgő kedélylyel, diszkrétül, sok szeretetreméltósággal játszotta az egyéniségéhez nagyon illő szerepet és játékával pótolta azt, ami énekéből ezúttal hiányzott. Jó estéje volt Sziklaynak is, aki egy fürge impresszáriót ügyesen és — amit nála különös örömmel konstatálunk — föltűnőbb túlzások nélkül játszott. Párly Nina (Harrit) csinos volt, ügyesen játszott és helylyel-közzel éneke is kielégített. Hun fi (Van der Gold) szépen énekelt. Az együttesekre még ráfér némi csiszolás. Különösen a női kart jó lesz egy kicsit megrendszabályozni. A rendezésre van egy pár megjegyzésünk. Először is tessék egy kis revízió alá venni a Van der Gold vendégein fityegő fehér frakkjait és bozontos szokásait. Másodszor tessék szigorú revízió alá venni a rögtönzéseket és betoldásokat, melyek közül nem egy visszatetsző volt, sőt egyik-másik valóságos megütközést keltett, így például az egy csöppet sem járja, hogy egy jól ismert, kifogástalan úriembert a nevének kitételével figurázzanak ki a színpadon, bármennyire tessék is az bizonyos jól fegyelmezett claqueur-csapatnak. Ehhez a claquehoz különben alkalmilag még lesz egy pár szavunk. A darab kiállítása elég tisztességes. Az első és harmadik felvonás díszletei igen csinosak, ellenben a második fölvonásé kissé szegényes. Ezt jó lesz mással pótolni. Ha e fogyatkozások megszűnnek, sokat fog nyerni az előadás, melynek remélhető- I leg sokszor lesz még nagy közönsége. Meg I is érdemli. I Strauss Laura Meránban. Bizonyára f élénk emlékében van még közönségünknek az a kitűnően sikerült hangverseny, mely nek fénypontja Strauss L. k. a. éneke volt. A hangversenyen megjelent nagyszámú közönség meleg ováczióban részesítette a színésznőt és érdemlett elismeréssel szólott róla a sajtó is. Most a „Meraner Zeitung“ okt. 16-iki száma a legteljesebb elismeréssel ír Strauss k. a. első fölléptével, Gounod „Faust“-jában. E lap kritikájából közöljük a következő részt: „A nagyszámú közönség, lélekzetét visszafojtva figyelt a behízelgő, édes hangokra s az énekeseknek a fölvonások után az elismerés leggazdagabb jeleivel adózott. A tetszés oroszlán részét mindenesetre Strauss k. a. (Margaretha) vitte el. Amint hisszük, Strauss k. a. tegnap este először lépett föl operában és valóban belépésénél izgatottnak is láttuk. A harmadik fölvonásban azonban már ez izgatottságból mit sem lehetett észrevenni s a „Balladát“ oly bensőségteljesen, olyan egyszerűen , mégis annyi művészettel adta elő, hogy egy perczig sem kételkedhettünk abban, hogy Strauss k. a. kitűnő énekesnő, ki szerepére teljes mértékben rátermett. És tovább: „Hangja tömör és erőteljes s emellett mégis sötét, szép hangszine van, mely végtelenül simpathikus. S bár Strauss k. a. drámai énekesnő, az „Ékszer áriát“ kifogástalanul énekelte, mivel sokoldalúságának adta jelét. Az énekesnő mindezen előnyeihez járul még, határozott színészi talentuma.“